Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-11 / 85. szám

Békéscsaba, 1906. 7 r Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. XXXIlI-ik évfolyam. 85-ik szám. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrŐFlZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr SAILEE VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Csütörtök, október II. Laptulajdonos : SZIHELSZKT JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések' és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel 'helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. U Csaba koalizált pártjai, a volt hatvanhetesek, függetlenségiek és gazdák kiküldöttei egyhangú határozattal Beliczey Géza földbirtokost, a megyei gazdasági egyesület igazgató-elnökét jelölték Csaba gazdátlan képviselőségére. Tisztelettel vesszük tudomásul e jelölést, amely tényben első megnyilatkozását látjuk annak, hogy Csaba polgársága megértette az idő intő szavát és az erők hiábavaló szétforgácsolása helyett egyesült erővel bontott harci zászlót, megvívandó a nagy ütközetet, amelyben el kell buknia a parasztpárt teremtette terror-uralomnak, Írmagostul a felforgató, békebontó rendszernek, mely két év óta istencsapásként nehezedik Csabára, annak fejlődésére, polgárai nyugalmára és boldogulására. Az egy táborba való sorakozásban reményét látjuk annak a diadalmas ütközetnek, mely visszaadja Csabának a volt békésen fejlődő, nyugalmas Csabát. Jelét látjuk annak az akaratnak, amely végkép le akar számolni az átkos rendszerrel. Amint nem vagyunk pesszimisták, épp ugy tagadásba vesszük optimista voltunkat is. A küzdelem eshetőségeit olyannak látjuk, amely javunkra is billenhet, meg amelytől el is eshetünk. Minden az összetartáson, az egyéni hiúságok, pártszenvedélyek, kicsinyes személyeskedések leküzdésén és az erős, elszánt akaraton múlik. Pártkülömbség nélkül le kell hát vetkezni a ' régi bűnöket: pártoskodást, oktalan széthúzást, személyes kicsinyeskedéseket és becsülettel kitartani a kibontott lobogó mellett, mert ha ezúttal is bukás lészen a küzdelem eredménye, ugy Csaba intelligens vezető eleme egyszersmindenkorra, vagy legalább beláthatatlan időkre kirúgja lába alól a boldogulás talaját és olyan szegénységi bizonyítványt ^llit ki tehetetlenségéről, kiskorúságáról, amelyről még a história is arcpirító szégyenkezéssel fog tnegemlékezn i. Szinte elképzelhetetlen, hogy találkozzék ennek a városnak jóravaló, becsületes, józan gondolkodású polgára, akinek szemei előtt más cél lebeghetne, mint az Achim-éra átkos nyomása alul való szabadulás. Amikor tizezrek és tízezrek óhaja, hogy Csaba visszaterelődjék régi, nyugalmas állapotába, amelyben kevesebb zajjal, de több becsületes munkával és jóakarattal csodálatos virágzásról, haladásról tettek tanúságot a rohanó napok, évek. Ilyen körülmények között nem kötelességmulasztás, de egyenesen jóvátehetetlen, megbocsáthatatlan bűn, csak pillanatig is habozni a harcbaszállás fölött És ha egy emberként sorakozik Csaba polgársága a régi rend megdöntésére, úgy a paraszt-párt uralmának, hatalmának már most meglehet húzni a halálharangot és lehet üdvözölni Csaba szebb jövőjének biztató hajnalát. Csabának népe, polgárai! Itt az idő, most vagy soha! Válasszatok: győzelem vagy bukás, diadal vagy szégyenletes megalázás, szebb jövő vagy szenvedés, haladás vagy visszafejlődés, béke vagy örökös felfordulás, boldogulás vagy tönkrejutás, becsületesség vagy becstelenség, önérzetes férfias bátorság vagy meghunyászkodó tehetetlen gyávaság között. — Válaszszatok, amint lelkiismeretek, amint Csaba és polgárainak érdekei parancsolják. ítéljetek Csaba és népének, a saját, gyermekeitek és családotok, anyagi javaitok sorsa felett. Ha józanul ítéltek, a körül a zászló körül sorakoztok, amelyre Beliczey Gáza nevét irja fel a küzdelem jelszavául a koalizált csabai párt. Nem azért, hogy nagyságos urat csináljon Beliczey Gézából, de hogy e névvel, és ennek a Békéscsaba, okt. 10. talpig becsületes, munkásférfiunak £ köztisztelt személyiségével megmentse Csaba becsületét, polgárainak becsüle tét, hogy egy szebb jövőt biztositsor Csabának, népének, hogy elmuljél< ettől az istenverte várostól a keserűségnek régesrégen túlontúl csordultig tele pohara. A Beliczey Géza neve garancú arra, hogy viselője nagynevű apjí nyomdokain haladva, befejezze azoka az alkotásokat, amelyeket Zsilinszk) Mihály be nem fejezhetett. Csabának polgárai ébredjetek és férfias kitartással, az igaz ügy hitébe vetett erős bizalommal és rendithetetler. bátorsággal vigyétek diadalra Beliczey Géza becsületes lobogóját! P. J. A vármegye nagy napja. A törvényhatóság Békésország parlamentje kedden ü't össze a szokásos őszi közgyűlésre, hogy meghányja-vesse a vármegyének legfDntosabb ügyes-bajos dolgait. A rendesnéljóval nagyobb érdeklődés mellett a jelentős határozatok egész seregéi; hozták meg ezen a közgyűlésen, amelyben bőségesen jutott szerep a higgadt, megfontolt, tirialomban bölcs, valamint a szenvedély diktálta szónoklatot oak is. A legnagyobb vitát provokálták mégis az alispáni jelentés, valamint Berényi őszi közgyűlése. Árminnak a tisztviselők inkompatibilitá sáról sióló indítványa, amelyekről e ciki keretén kivül lapunk més helyén külör. külön emlékezürk meg. Egyébként a legfontosabb ügyel voltak még a megye költségvetései és a politikai természetű át'ratok amelye ket különösebb észrevétel nélkül fogad tak el. Kiemelhetnők még a házi-ipai fejlesztése ügyében hozott határozatot amelyekről, mint a többi ügyekről alábt szólunk részletesen. Ágnes halála. Tegnap még remélve nézett a jövőbe, S ma mindennek vége, vége mindörökre. Holnapra elkészül fehér szemfedője, S holnapután csendben leteszik a jöldbe. Tegnap reggel még ő vigasztalt engemet, Hogy majd meggyógyul ha itt lesz a kikelet, Tegnap délelőtt még vidáman nevetett, S mosolylyal az ajkán, délben kiszenvedett Ma már rovataion fekszik kiterítve, S kis koporsójában nem fáj többé szive, S hiába búg neki nótát a gerlice, Nem ébreszti fel őt már többé semmise. Holnap leszakítjuk a rózsák ezreit És behintjük vele megtört szép szemeit, S mig melléje tesszük játé.'át, könyveit, Elzárjuk a szivünk legfájóüb könnyeit. S holnapután eljön a pap, hogy megáldja, Aztán felteszik a szent Mihály lovára, Aztán . . . lebocsájtják korai sirjába, Kesergő lelkünknek örök bánatára. Hollósi Sándor. Dunasoron. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Péczely Jószef. Csap utcáról irta a költő: „ . . . vége^íelen-végig . . . virág nyílik." A költőnek igaza lehet. Ő bizonyára járt olt, s tapasztalatból énekelt. Nekem a Csap-utcához még nem volt szerencsém, s igy ott nem is tapasztalhattam. Pedig kerestem, kurkásztam eleget; de az a Csap alkalmasint a vidéken lehet. „Csap, kicsap, becsap, elcsap". . . ezek már nem ismeretlenek előttem. Egy barátom is volt hajdanában, kit „Csapó "-nak hivtak. Sőt ma is több embert ismerek ki irindig olyan, mint a csap. Hanem, — mint mondám — abban a bizonyo3 Csap-utcában — eajna! — még nem jártam, s igy ott virágot sem láttam. De a Dunasoron.. . ? Itt van virág. Mondhatom, mert láttam. Igaz, hogy nem bimbók biz azok, de valamikor bimbóból pattantak. Hogy mikor ? Azt csak a jó Isten és a komáromi kalandárium ... no meg a kecskemé*':, nagykőrösi anyakőnyvvezetők tudnák megmondani. Van itt virágözön. Kivált úgy az uborkaszezonban, meg a barackérés táján. A dunasoii séHmat el nem mulasztanám ilyenkor egy vaklóért. Az igaz, azt magam is elismerem, hogy egy vak'.ó, meg egy dunasoii séta között óriási külömbség van. Különösen ha a financiális szempontokat tekintjük. A vak

1 ónak mindig van értéke, (még holt szezonban is,) egyenes arányban a szemek számával. Sőt mióta a lómészárszékeket egyre sűrűbben é'litgatják, a vaklovak ázsiója határozottan növekszik. A dunasori séták már nem m'nd'g hajtanak a konyhára Inkább „r ó 1", mint *ra". Egy séta, egy vak ló? Még nem é

]

1tam ilyen dilemna előtt. Őszintén megvallva, nem igért még nekem senki vaklovat a sétáimért. Igy hát pozitive nem dönthettem még el, hogy melyik a becsesebb : a vakló-e, vagy a dunasori séta virágzáskor. Tehát mérem és mérni fogom to vábbra az aszfaltot, s gyönyörökben ussva élveztem édes földiémnek magokkal hozott zamatos légkörét. Annyi, mintha a homokbuckákat járnám, még fizetnem se ke'l a vaskocsiért — a helyembe jönnek, Az atyafiság révén leszá^tott áron veszem a válogatott gyümölcsöket. Van egy-két emberem, -'lletve asszonyom, kik már előre fé^eteszik a porciómat. „Ide, ide ;fj'uram!" „Erre, erre angyalom !" Integetnek a kövér kacsók, kacsintgatnak a hamis szemek, ha befordulok a dunasorra. S én megyek. Hogyne mennék, mikor ugy élek ott, mint hal a vizben. S mig én tüntetgetem a jobbnál jobb gyümölcsöket, elbeszélgetünk egyrő-másról; az időjárásról, terméskilátásról, no meg arról is, hogy mennyire van, mint|van ángyom asszony, a komám uram; miről prédikált vasárnap az öreg pap, kit énekelt el a kántor stb ... S aztán akad ám az ón földieim között eleven, piros-pozsgás csemege is, kiket megsimogatni, megcsipkedni jól esik a testnek, de még a léleknek is. Nekem is, nekik is. Arra feljebb, a nagypalota felé is elnézek néha-néha. A minap egyszer elmaradtak a földieim. A Duna áradása tette-e? Vagy történt valami az uton ? Nem tudom. Elég az hozzá, hogy savanyu ábrázattal konstatáltam, miszerint itt lenn üres b rakpart. Elkezdtem hát tólni a szelet fölfelé. A Margit-hid mellett egy gabonás hajó horgonyzott. Ép mire odaértem, a déli pihenőre tutult egy hatalmasat A munkások megeresztették a vállazókat s széledni kezdtek, ki erre, ki arra, hic alá, palota árnyékába, kis korcsmába.. a délebédre, a déli pihenőre. Utolsónak két munkás lépegetett k: a hajóról. Egy kissé távolast leültek í dunaparíi kőlépcsőre. Az idősebbik, egy deresedő fejű alföldi magyar ember volt Észrevettem ezt rögtön az arcáról, mozdulatáról; de legbiztossabban a beszédmodoráról. Valahonnan Békés, vagy Bánátból vetődhetett fel, ide a házkolosszusok rengeteibe. A nagy napszám kecsegtethette vagy asszony lehetett a dologban, hogj a sik rónát, a buzatengert, őseinek lakóhelyét odahagyta, a kapa, kaszát le tette s feljött az ismeretlenbe, a gyorsan élő emberek közé. A deresfejü magyar, amint letelepedetta a kőlépcsőre, lekeritette nyakából a szeredást s annak mélyéből elősegített egy fél kenyeret. A lajbli ziebből egy csillagos nyelű fehérvári bicsakot vett ki, s azt kinyitva, nekieresztő a félkenyérnek. Majd ujabb vizsga tárgyává tette a szeredás belsejét, mely vizsgálat eredményeként egy tenyérnyi paprikás'szalonna látott napvilágot. A {másik — a felvidék tipikus legényem! ere — szintén az éhűzéshez látott. Nála ez már nem ment olyan utánjárással, mint a munkatársánál. Nem volt se szeredása, se fehérvári bicsakja, De volt mély zsebje a zsáknadrágon, s harminckét kitűnő foga. Helyettesitették ezek a szeredást is, meg a fehérvári bicsakot is. A felvidéki kenyeres pajtás kétfelé törülte a bajusza helyét, s aztán bee-