Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-10-07 / 84. szám

192 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY E; Késcsaba, 1906. okt. 11 A Rákóczi temetés és Békésvármegye. A miniszterelnök leirata. Messze-messze Ródóstóban Rákóczi van bujdosóban . . . Ma még. Néhány hét múlva azonban az ódes anyaföld fogadja ölelő karjaiba a nagy kurucfejedelem és bujdosó társainak haló porait. A királyi akarat tehát megvalósul és a magyar nemzet hódoló kegyelettel országraszóló ünnepséggel fogadja, dicső fejedelmének földi maradványait, fejedelmi pompával kíséri örök nyugalomra a nagy hontalanokat, akiknek haláluk után csak századokra adatott meg, hogy az igéret földjének göröngyei ooruljanak rájuk szemfedőül. II. Rákóczi Ferencz kurucfejedelem és bujdosó társainak haza hozatala és az édes honi földbevaló nyugalomratétele ünnepe lészen az egész nemzetnek, az ünnepség rendezésének vezetését maga a kormány vette a kezébe, melynek részéről a miniszterelnök tegnapelőtt a következő hazafiashangú felhívást intézte Békésvármegye közönségéhez: n. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak tetemeit országos küldöttség október 28-án, vasárnap reggel fogja Budapestre hozni, s azok a nyugati pályaudvartól kiindulólag, — fejedelmi hamvakhoz méltó diszmenettel fognak a budavári koronázó Mátyás templomban, illetőleg Tököly Imre tetemei a Deák-téri evangelikus templomba kisértetni s ezen helyeken hálaadó istentiszteletek fognak tartatni az ország azon nagy öröme alkalmából, hogy Ocsászári és apostoli királyi Felsége legmagasabb elhatározása folytán történelmünk ezen dicső alakjainak földi maradványai immár hazai földben fognak pihenni. Ezen ünnepélyes istentiszteletek után a hamvak ugyanaz nap este Kassára szállitatnak, ahol 29-én leend az ünnepélyes gyászszertartás, illetve végleges el temetés, mig Tököly hamvai még aznap Késmárkra szállíttatnak, ahol f. hó 30-án lesz az ünnepélyes eltemetés. Amennyiben tehát a vármegye t. közönségi a budapesti ünnepen képviseltetni óhajtja magát, felkérem a t. Cimet, hogy a budapesti ünnepen résztvevő küldöttségi tagjainak számát, „Rákóczi-bizottság képviselőház," cim alatt sürgönyi^g azonnal küldöttjeinek nevét pedig legkésőbb f. hó 14-ig velem tudatni szíveskedjék. Feltétlenül kívánatosnak tartanám, ha a vármegye címeres zászlaját és amennyiben a megye ilyennel rendelkeznék, a régi Rákóczi zászlót is a küldöttsőg egy, illetve két tagja lóháton vinné, az esetben is, ha egyébként bármely oknál fogva a törvényhatóság területén lovasbandériumot szervezni nem sikerülne. Tekintve a budapesti országos ünnep nagy jelentőségét, hogy ez a drága hamvak hazahozatali ünnepségének természetes központja leend, méltón reménylem a vármegye t. közönsége hazafias érzésétől, hogy a maga részéről is teljes odaadással fogja támogatni a kormányt azon törekvésében, hogy ez az országos ünnepély már külső díszénél fogva méltó kifejezése legyen azon mély kegyeletnek, mely JI Rákóczi Ferenc és' bujdosó társainak ragyogó emléke iránt kiolthatatlanul él az orság lakosainak szivében. A rendeletet kézhez vétele után az alispán azonnal táviratilag értesítette az ünnepséget rendező bizottságot, hogy a vármegye képviseletében három tagú küldöttség vesz részt a fejedelmi hamvak temetésénél. Hogy kik vesznek részt e küldöttségben, azt a 9-én megtartandó megyei közgyűlés fogja megállapítani. Rákóczi és bujdosó] társainak, Tökölyi, Bercsényi, Zrínyi Ilona hamvainak hazahozatala és nemzeti gyászpompával való temetése a magyar nemzet legújabb históriájának egyik messze kimagasló ténye. Kell tehát, hogy ezt a históriai jelentőséget átérezze a hazának minden polgára, kell, hogy ennek a nagy eseménynek az emléke bevésődjék a szivekbe, a lelkekbe, kell, hogy tudomást szerezzen róla a pusztai utolsó kanászgyerek, mint a városi kaputos ember. E célt pedig nem érheti el méltóbban Békósvármegye törvényhatósága, minthogy áthatva a históriai napok nagy jelentőségétől, hazafias lelkesedéssel kimondja, miszerint felhívja a vármegye területén lévő összes egyházakat, hogy október 28-án, Rákóczi fejedelemnek budapesti temetése alkalmából, vagy 29-ón, amikor a szent hamvakat Kassán helyezik örök nyugalomra, az összes templomokban requiemek tartassanak, az összes harangok egyidőben egy órán át zúgva hirdessék az ünnepet ós Rákóczi dicsőséges emlékét, a tanintézetekben pedig a tanítás szünetelésével az ifjúság számára hazafias iskolai ünnepségek tartassanak. Békésvármegye közönsége minden időben lángoló lelkesedéssel adta tanújelét hazafias érzületének. Hisszük tehát, hogy a hagyományos lelkesedés ezúttal is méltó marad a multakhoz. A tisztviselők inkompatibilitása. Berényi indítványa az állandó választmány előtt. Ismeretes az a nagy animozitástszülte akció, melyet Berényi Ármin dr. megyebizottsági tag indított meg az arrahivatott törvényhatóság keretén kivül a vármegyei tisztviselők összeférhetetlensége kérdésében. Aminthogy síppal, dobbal, nádi hegedűvel nem lehet verebet fogni, úgy az utcai lármánál Berényi Ármin sem ért el egyebet a a sértett hiúság diktálta kiruccanásainál. Elért azonban egyebet. Hogy az e tárgyban beadott indítványát már a törvényhatóság e célra illetékes első fóruma megbélyegezte és elvetette, mint olyant, amelynek megszerkesztése a kiskorúságtól kezdve mindenre vall, csak nem megyebizottsági és fiskáMsi agy gondolkodására. Minden kritika helyett azonban számoljon erről a megbélyegzésről, — amit előre tudtunk, és aminek a bekövetkezését előre megirtunk, az állandó választmány pénteki ülésének lefolyásáról szóló tudósításunk, mely íme, ez: Az állandó választmány elé Daimel Sándor dr. főjegyző terjesztette Berényi Ármin dr. indítványát, amely olyaténkép óhajtja megváltoztatni a vármegyei szervezési szabályrendelet, hogy tisztviselő részvénytársaságoknak, ^szövetkezeteknek semmifélekép igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagjai ne lehessenek, még az esetben sem, ha ez alkalmaztatásuk egyáltalánnem vonja el őket hivatalos teendőik teljesítésétől. A főjegyző jelentette, hogy a tisztviselők érdekeltsége forog fenn, javaslatot nem terjeszt elő az indítvány ügyében. A kérdéshez L a d i c s László dr. szólalt föl elsőnek. Magyarázatul előadta, hogy a szervezési szabályrendeletnek az indítványban érintett részét ezelőtt 12 évvel revidiálták és amenynyire a köz érdekének csorbítása nélkül csak lehetett, szabályozták a tisztviselők inkompatibilitását. A kérdést jórészben meg is oldották, megállapítván, hogy vármegyei tisztviselő semmiféle mellékfoglalkozást, mely hivatalos idejét venné igénybe, néni vállalhat. A kérdést ideálisabban megoldani nem lehetett, mert azt megakadályozni, hogy tisztviselő, ki hivatali teendőinek kifogástalan pontossággal megfelel s emellett ambíciókat táplál társadalmi és közgazdasági törekvések támogatásától, irányulásától, kárára van a köznek, kárára, mert hazánk viszonyai még mindig olyanok, ^íogy a tisztviselők irányítását, tevékenységét nem mellőzhetik. Borónyi indítványát nem fogadja el és mellőzendőnek véli, mert ha elfogadnak, a közérdeknek ártanának. Nem fogadja el az indítványt, mert nem látja az időt odáig fejlődöttnek, hogy a régi viszonyok változtak volna, nem fejlődtek addig, hogy a tisztviselők gazdasági tevékenysége mellőzhető volna. De időszerűnek és célszerűnek sem látja az indítványt, mert a törvényhatóság hatáskörén kivül olyan animozitással lett tárgyáivá, hogy a kérdésben ezidőszerint ejfogulatlanul Ítélkezni nem lehet. Mellőzni kéri az indítványt továbbá azért is, mert annak olyan ize van, hogy sértő a tisztvise— Hát ki fia vagy, kis öcsém ? Megtudod-e mondani ? A gyerek nem felelt. — Tán kuka vagy ? — kérdezte a molnár újfent. Most az anya szólalt meg. Valami sajátságos apátia' érzett a hangján : — Hogy tudná megmondani, mikor nincs, meg nem is volt . . . — Aj, haj, — csóválta a molnár a fejét. Aztán jobban megnézte a nőt. — Ugy vélekszem, mintha láttalak volna már . . . — Láthatott, nem egyszer jártam a malmában. A molnár erőltette a szemét, aztán felkiáltott: — Az Isten, Mária ucscse ! Tótfalusi vagy, ugye- ? A Berkesók leánya, a Lic'

4 ? — Áz. — Persze, — folytatta a molnár a legszelídebb hangnemben — tudok már mindent; az az ácslegény volt a szeretőd, a Kapós Ferkó . . . Az tett csúffá. — Már régen volt, — vá'aszóit a nő közömbös vállvonogatással De a molnár nem akarta abbahagyr

; a beszédei, a dolog érdekelte. — Hm, hát a vásáron jártál ? — kérdezte, nehogy a beszéd megszakadjon. — Ott. — Valamit vittél, vagy hoztál? — Nem sokat, csak kis cipellőt vettem a gyereknek. — Ugy ? Persze, nincs más, aki vegyen neki ... Az a Kapós Ferkó . . . pedig, ha vélekszem, ma reggel láttam a vásáron. — Ott lehetett tőlem. — Te nem láttad ? — Nincs hozzá semmi közöm, — • hangzott a rezolut válasz. i Beke István erősen csóváUa a fe- ' jét. Valamit mondani akart, de nem tudta | raegformulázni. Részvéttel nézte Lidit, aki, mióta nem látta, nagyon megváltozott. Nem mintha megöregedett volna, de egészen más formája lett. — De kár érte, — gondolta a molnár magában, aztán csak ührnögetett egy ideig. — Hm, hm, hát nincs továbbra közöd hozzá ? Igaz. Mi hasznod is lenne belőle. A tolvajt, ha elcsípik, hát becsukják, de az ilyennek nem esik bántódása. Ámbár . . . Fölemelte az öklét, maga is fölkelt: — Hát micsoda nép lakik arra a falutokban? Egy legény se akadt, aki megtáncoltatta volna ? — Minek ? — kérdezte a leány-aszszony végtelen szomorúsággal. — Minek? — kiáltott a molnár — hát csak annak, hogy megkapja a magáét, hogy ne vigye el szárazon. Dejszen, a beste lelkét az apjának, meg az egész pereputyának, ha most ugy elébem kerülne . . . Abban a pillanatban ott áUott a legény, a Kapós Ferkó. Már javában zuhogott az eső s látszott sietős léptein, hogy száraz alá menekül. A kalapja a szemére volt hu^/a, nem látta a volt szeretőjót, csak a molnárt. „Jó estét" mondott. Beke István, kinek a mámor egyszerre elpárolgott a fejéből, felgyűrte a zekéje ujját s a markába köpött. — No, Ferkó, — mondotta — jobbkor nem jöhettél volna. Éopen azt fogadtam, hogy kelybenhag/iak, hogy lepedőben szednek össze! — Engem? — kérdezte a legény inkább ámulva, mint meghökkenve. — Téged ám, azt a komisz, gyatra, ilyen-olyan kupcihér istenségedet, még annak is, aki a világra teremtett! A káromkodástól nekilendülve, fölemelte öklét, melynek azon a vidéken rettegett hire volt. Csak egy szempillantás választotta el, hogy lesújtson vele. De ekkor hirtelen elébe ugrott a Lidi. Megfogta a molnár kezét. — Ne bántsa ! — mondotta nyugodtan. — Még te védelmezett ? — kérdezte a molnár szikrázó szemekkel. A leány lesütötte szemét. Tompán, alig hallhatóan mormogta: — Nem akarom, hogy a fia előtt üssék az apját. Azzal felkapta ölébe a . gyermeket s gyorsabban, mintsem megakadályozni lehetett volna, nekiszaladt a sötét, fergeteges éjszakának. A két férfi csak nézett egymásra. A molnár melle lihegett a felindulástól, de legyőzte magát. A legkedvesebb hangján szólalt meg: — Édes Ferkó öcsém, ha van egy szem lelked, hát ne néz se jobbra se, balra hanem iramodj neki s hozd vissza azt a veszendő teremtést. Azlsten is megáld érte. A legény nem szóit semmit, hanem nekiindult az éjszakának. Tiz perc múlva a volt szeretőjével és gyermekével a karján jött vissza. Számot adott a történetekről. — Nem tudtam visszacsábitani másképp, hát elvettem a gyereket . . . — Jól tetted, fiam. Hát aztán most mi lesz ? — kérdezte a molnár. — Itt maradunk; aztán, ha kigyelmed elvállalja, hogy násznagyunk lesz... A molnár megindultan borult a Kapós Ferkó nyakába. A korcsmárosné, kitől a történeteket hallottam, nagyon erősködik, hogy könnyezett is ... ' lökre nézve, pláne akkor, amikor kétséget kizárólag beigazolást nyert, hogy Békésvármegye tisztviselői körében inkompatibilitás esete fenn nem forog. E körülmény kényszerüsógszerü izt is ad az indítványnak, amelyet ezeknél fogva nem tart sem helyesnek, sem méltányosnak és igy javasolja elvetését. Veres József magáévá teszi és helyesli a Ladics által elmondott okok legnagyobb részeit, másrészt azonban fontosnak tartja a kérdést valamiképpen végre elintézni. Az időt maga sem tartja arra alkalmasnak, hogy a kérdés elintézésénél objektíve tárgyaljanak, de olyas megoldást proponál, hogy a vármegyének adassék meg a jog a tisztviselőt a mellékfoglalkozásoknál ellenőrizni s viszont a tisztviselőknek is adassék meg a jog, hogy hivatali teendőik elintézésén kivül gazdaságilag és társadalmilag is munkálkodhassanak, amit ha megtehetnek, csak a társadalom hálás köszönetére szolgálnak rá. Ha ilyen megoldást tudnának keresztülvinni, a maga részéről nagyon örülne s ez a megoldás garancia volna arra, hogy végre bedugják a gyanusitók száját. Fábry Sándor dr. főispán sem látja a szervezési szabályrendeletet megváltoztathatónak. De ha az indítványt elutasítani veszik javaslatba, úgy a Veres által felvetett megoldás módjául ajánlja, utasítsa a törvényhatóság az alispánt, miszerint minden egyes ezetben, ha megyei tisztviselő mellékfoglalkozást vállal, e körülmény vétessék fel esetrőlesetre a legközelebb tartandó törvényhatósági közgyűlés elé terjesztendő alispáni jelentésbe, amikor is a törvényhatóságnak a bejelentést tudomásul venni, vagy tisztviselőjét vállalt mellékfoglalkozásától elvonni. Az indítványt az állandó választmány egyhangúlag elfogadta. A csabai mandátum. Jelölő értekezletek. Az illetékes körök részéről immáron megtéve mindamaz intézkedések, melyek a képviselőválasztáshoz szükségesek. Csupán jelölt vagy jelöltek hiányzanak még, de ezeket is meghozza a mai nap. A vasárnap ugyanis az értekezletek jegyében fog lefolyni. Valamennyi párt ugyanis gyűlést tart, hogy határozzanak Csaba mandátuma felett, amelynek október 25-ike bemutatja már az uj gazdáját is. Idő ós sorrendben alább adjuk a csabai választásra vonatkozó híreket. Lapunk mult számában jeleztük már, hogy a képviselőválasztásra vonatkozó leirat leérkezett a Ház elnökétől. A leirat alapján Áchim Tamás biró csütörtökön délelőtt ülésre hivta össze a központi választmányt, mely az októberi országos vásárra való tekintettel, a rendelkezésre álló terminus utolsó napjára, október 25-ikére tűzte ki a választási A központi választmány egyben megalakitotta a szavazatszedő küldöttségeket és megállapította a választás napjára vonatkozó főbb intézkedéseket. A választás elnökének H a a n Bálát, helyettesének S a i 1 e r V

,1mos drt, és jegyzőjének Fá y Samu drt vá'.asztották meg. Á választópolgárok két küldöttség előtt szavaznak. A küldöttségek a városháza földszinti helyiségében helyezkednek el ós pedig az első küldöttség a városháza kapujától jobbra, a kisteremben, a második küldöttség pedig a kaputól balra, az adóhivatal helyiségeiben fog működni. Az első küldöttség előtt fogják leadni szavazataikat az I. és II. tized választópolgárai, továbbá a hiva. talnokok és a házatlanok, a második küldöttség előtt pedig a TTL és IV. tizedbeliek, továbbá az ószőlőbe

1' és erzsébethelyi választópolgárok. Az első szavazatszedő bizottság elnöki teendőit H a a n Béla, jegyzői teendőit pedig F áy Samu dr. fogja ellátni. A második küldöttség elnöke S e i 1 e r Vilmos dr., jegyzője Maros György. Helyettes elnök U r s z i n y i János dr., helyettes jegyzők pedig Margócsy Miklós dr. és W e i s z Frigyes c

1". Egyéb intézkedések csak ugy maradnak, mint a mult választásoknál voltak. Igy a csendőrség, katonaság, válasz, tók elhelyezkedése körű

1 nem lesznek változások. A pártok állására vonatkozólag ezek a híreink: