Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-16 / 78. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1906 szept. 16. ispáni jelentés is hangoztatta, egy uj harmadik osztályú aljegyzői állást rendszeresítenek. Az uj aljegyző mellé javasolnak egy uj irnoki áJ'ást is rendszeresíteni. Ez utóbbi két állás rendszeresítését különösen azért javasolják, mert a megszaporodott utlevélügyi teendőket a mai erők nem tudják elvégezni. A föntemlitett uj állások létesítését is a megszaporodott teendők, s azoknak a közönség érdekéből való gyors elintézése teszi kívánatossá. A költségvetés tételei nagyobbrészt megegyeznek a folyó évi költségvetés tételeivel. A személyi kiadásoknál csekély többletet fog előidézni, hogy egyes tisztviselők szolgálati idejüknél fogva magasabb fizetési osztálvba fognak előlépni. Igy Daimel Sándor dr. főjegyző a VII. fizetési osztály 3. fokozatából ugyanazon osztály 2. fokozatába, W i e 1 a n d Sándor és B e r t ó t hy István dr. főszolgabirák a VIH. fizetési osztály 3. fokozatából ugyanazon osztály 2. fokozatába és Jeszenszky Elek dr. szolgabíró a IX. fizetési osztály 3. fokozatából ugyanazon osztály 2. fokozatába lépnek elő. Előléptetésre vannak azután javaslatba néhányan a kezelő segédszemélyzet karából. Uj tételként szereoel azután 886 korona a vármegyei hajdúk részére diszfelszerelésre, mint csákó, forgó, tarsoly stb , amire a megye legutóbb 1881-ben szavazott meg köitséget. Egy igen érdekes tétel a következő. A járás főszolgabiráinak hivatalai jelenleg is nélkülözik a törvények és rendeletek tárát. Javasolja tehát a vármegye, hogy az összes főszolgabírói hivatalak részére vétessenek meg az érvényben levő törvények és miniszteri rendeletek tára. A megyegyülés határozatként szerepel a költségvetésben, az orosházi főszolgabirói hivatal bebútorozására 699 korona. Egyéb részeiben nem mutat eltérést a költségvetési előirányzat az 19C3. évi költségvetéstől, amelynek 307921 korona 41 fillér összes kiadásával szemben 314237 korona 48 fillér kiadást tüntet fel. Ennek fedezetéül az állami hozzájárulás 282729 korona 65 fillér (1906-ra volt 176118 60 korona), a hiányzó 31507 kor. 83 fillért pedig a vármegye pótolja az 1%-os pótaaóban. A közúti költségvetés. Lapunk mult számában röviden jeleztük már, hogy a vármegyének következő két évére szóló közúti költségvetését tárgyalta a közigazgatási bizottság. A törvényhatóság ezen fórumának az állandó választmány elé terjesztett javaslatát az alábbiak ismertetjük : A közúti költségvetés 1907-re 946421 kor. bevételt, 657401 kor. kiadást és 288735 kor. maradványt, 1908-ra 757401 kor. bevételt, 570478 kor. kiadást és 186913 kor. maradványt tüntet fel. A bevételek főbb forrásai: Pénztári maradvány 1906-ról kitesz 477000 koronát. Ennek tekintélyes részét képezi a felveendő 7000C3 koronás kölcsönből a 338000 korona szükségletből fenmaradó összeg, részben pedig még azok az öszszegek, melyek a III. tranzverzális ut állami kezelésbe vételéből az állam által megtéríttetik. Az állami kezelésbe vétel valószínűleg még a jövő év folyamán megtörténik. Az útadó százalék a javaslat szerint 10%. E cimen ugy 1907-re, mint 1908-a 370000 korona bevétel van előirányozva. A kézi napszámi minimum munkából 92 ezer-92 ezer korona, az igás napszám minimum munkából pedig 31500—41500 korona az előirányzott bevétel évenként. A kiadások magasabb tételei ezek: Személyi járandóságok kitesznek 10200, a dologiak pedig 8600 koronát. Utfentartásra 1907-re 111000 korona van előirányozva. Uj építkezésre két évre csupán 24C300 korona szerepel, s ebből építik fel a gyomai városháza melletti Körösladány-'felé vezető vashidat. Törzskönyvezésekre évenkint 4—4000 korona, és előre nem láthatókra ugyanekkorra összegek szerepelnek. Sok kiadása van a közúti alapnak a vicinális vasutak amortizációra, a hosszú járatú kölcsönök kamataira. A javaslat egyébként jelzi, hogy a kiépített utak hossza 188 km., a kiépítetlen utaké 250 km., az összesen törvényhatósági utak hossza pedig 433 km. Itt még megjegyezzük, hogy a beruházási hitel terhére folyósítandó útépítések külön elbírálás alá esnek, tehát azok nincsenek is felvéve a közúti költségvetési javaslatban. Az ismertetett költségvetéseket, mint már emiitettük, a vármegye állandó választmánya hétfőn, (holnap) megtartandó ülésen veszi tárgyalás alá, s azután mindkét költségvetést a törvény értelmében 15 napi közszemlére teszik ki. Hírek a poiitika teréről. Minisztertanács. — A királyról A hót legjelentősebb politikai eseménye az a minisztertanács, amelyet csütörtökön tartottak meg ^ekerle Sándor miniszterelnök vezetése mellett. A kormányelnök főképp azért hivta egybe a minisztertanácsot, hogy a kabinet tagjai részére a kiegyezés ügyében báró Beck osztrák miniszterelnökkel való tárgyalásról referáljon. A politikai helyzetről fővárosi jelentéseink ezek: Minisztertanáos. A tanácskozáson a kormány összes tagjai jelen voltak nemcsak a kiegyezés miatt, hanem azért is, mert még egész csomó más ügyet is el kellett intézni. A folyó ügyekhez sok restancia sorakozott, továbbá pedig a kormánynak most már az 1907-iki költségvetési javaslattal is foglalkoznia kell, nemkülönben tárgyalnia kell a közös költségvetésre vonatkozó kívánalmakat, hogy a közös minisztereknek a magyar miniszterelnök tájékoztatást adhasson. Az 1907iki költségvetés tárgyalását a mai miniszteri tanácskozáson csak megkezdték és emiatt még szükséges lesz miniszteri konferenciát tartani. Ez a költségvetés már teljesen a Wekerle-kormány programmja szerint készül ós nem nehezedik rá a mult kormány hagyatéka. A költségvetésben már kifejezésre fog jutni a nemzeti kormány irányzata s ehez képest alkalom fog nyílni a bírálatokra, amely alkalomra a szerepelni vágyók és a nyugtalanok erősen várakoznak. A közös költségvetési irányzatról semmit sem közöltek még. Itt-ott fölmerült az a hir, hogy a katonai kiadásokat lényegesen emelni fogják. A hírt a Keleten észlelhető mozgalmakkal indokolják, mások pedig azt mondják, hogy a kassai hondvédszobor megkoszorúzása mintegy bejelentése volt annak, hogy viszonzásképen ujabb áldozatokat fognak követelni. Mi sem az egyik, sem a másik hirnek nem tulajdonítunk több fontosságot, mint amenynyit általában a mendemondák megérdemelnek. Két dolgot azonban figyelmükbe ajánlunk mendemondák terjesztőinek. Az egyik az, hogy a kompromisszium folytán a közös kiadások lényeges emelése ki van zárva, valamint a „katonai létszám-emelésre sem kerülhet sor. A másik az, hogy a kassai honvéd-szobor megkoszorúzásáért egyáltalában semmiféle rekompenzáció nem jár. Amikor a magyar kormány az előterjesztést tette és amikor a felhatalmazást megkapta, hangsúlyozta, hogy a szobor megkoszorúzásában és a közös hadsereg képviseitetésében semmiféle vívmány nincs, hanem ezek jogos ós természetes ténykedések gyanánt tekintendők. Ilyenformán ugyanez a kormány nem állhat elő arra irányuló igényekkel, hogy a kassai események miatt a hadsereg céljaira az eddiginél többet áldozzunk. Egyébiránt a közös költségvetés végleges megállapítása még későbben történik s a rendes költségvetési előirányzatba a tételeket csak akkor illeszthetik be. A kiegyezési ügyekre vonatkozólag tudomásul vette a miniszteri tanácskozás Wekerle Sándor miniszterelnök jelentésót, mely a báró Beckkel folytatott beszélgetésről és megállapodásokról szólott, Eszerint a magyar kormány megfelelő szakreferensek kiküldéséről gondoskodik, hogy ők az osztrák kormány szakreferenseivel tanácskozzanak. E konferenciák megkezdésének idejéül október 18 át állapították meg. Az első tanácskozás Bécsben lesz, de aztán a szakbizottságok felváltva Budapesten és Bécsben fognak ülésezni. Sok reményt nem táplálnak az iránt, hogy mostanában egyetértő megállapodás jöhessen létre. Magyarországon — ismerve az osztrák álláspont lehetetlen követelményeit, — nem reménykednek. De az osztrákok sem reménykednek. A királyról. A királyról, egészóségi állapotáról, gondolkozásáról és életmódjáról különböző híreket portálnak. A nem annyira loyalitásáról, mint inkább illoyatásáról híres Bécsben és az intrikusok tanyáján, épen a Burgban, teremnek az ilyen sajátszerű hírek. Egyik arról szól, hogy a király Dalmáciába való utazásáról anélkül mondott le, hogy az államférfiak közül bárkit is megkérdezett volna. A másik jelenti, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst sürgősen hivták Bécsbe, mert legfőbb idejét látják annak, hogy az uralkodás gondjaiból amennyit lehet, reá húzzanak. A harmadik hir szerint az uralkodó rendkívüli közönyt tanúsít államügyek iránt és legfőbb kívánsága az, hogy csendben visszavonulni engedjék. Ezzel együtt magyarázzák, hogy Ischlbe való visszatérésé is egyenesen a saját elhatározása volt s ebben legkevesebb részük az uralkodo orvosainak volt. Bécsben még kellemetlenebb híreket is korportálják a magyar urak, akik a bécsi futtatásokra járnak. Minálunk azonban a hírek nem sok hitelre találnak. Tudják nálunk, hogy mi a tendenciájuk. Az uralkodót el akarják kedvetleniteni. Az udvari ármánykodók hara-. gusznak az ő legutóbbi kudarcuk miatt, hogy ámbár Magyarország részére gondoskodtak fizetett pribékekről, az uralkodót nem tudták rábírni, hogy ezek felhasználásával a magyar alkotmányt meggyilkoltassa. Ok a maguk pártjának szeretnék megnyerni a trónörököst és azt hiszik, hogyha a királyt lemondásra kényszerítik és ha az uralkodást a trónörökös veszi át, hát egyszerre megváltozz tathatják a helyzetet, megsemmisíthetik a mostani kormánynyal kötött megállapodásokat és életbe léptethetnek olyan abszolutizmust, amelylyel Magyarországot teljesen és mindörökre leigázhatják. Ezért a hírek, amelyeket a királyról tejs jesztenek, nem annyira igazságok, mint inkább óhajtások. De mi bízunk a gondviselésben, hogy a király fölött őrködik aképen, hqgy testi ós lelki épségben még hosszú ideig alkotmányosan uralkodjék. Epül a csabai állomás. Megkezdték a kibővítési munkálatokat. Évek hosszú során át vajúdott a csabai állomás kibővítésének és átalakításának kérdése, mig végre odáig tett hársain csiripelve ugrált egy csomó ékenkórász ostoba veréb. A barnára viaszkozott padlódeszkán félve cs,uszamlott végig a hülő napsugár zománca. A cseléd vitorlavászonba vont>

vuti táskát lökött az asztalra. Az asszony odanyújtotta könyökig érő selyemkeztyüs kezét a férjének és ajkán a pirospetytyes fátyol alatt elszökkenő bágyadt mosolylyal, lassan, kifáradt hangon megszólalt: — Megjöttem . . . ToldalóKul még néhány frázist mondott a viszontlátás örömeiről és más efóle kellemes dolgokról. Pillantása hirtelen a férje csíkos kendővel bekötött nyakára siklott. — Mi bajod ? — kérdezte nyugtalanul. A gyógyszerész előre tolta a csinosan megfésült fejét. — Csekélység; csak a torkom fájt, Irma. — De már elmúlt — jegyezte meg mindjárt mosolyogva és a két havi fürdőzés után rögtönzött viszontlátás örömére gyönkéden meg akarta csókolni a felesége halványpir ajkát. Irma ijedten hátrált egy lépésre valót, mintha kígyót érezne talpa alatt. — Torkod fáj ? — Csak fájt, — igazította helyre Homokos; aztán a felesége fürge »szemóbe nézett. — Hát meg se csókolsz ? Nevetett. Az asszony septiben leráncigálta magáról a keztyüjót és visszamosolygott az urára. Szelíden megsimogatta a kiborotvált veres arcát. — Majd ha már nem fáj a torkod, picinyem . . . A picinyem egy darabig még ránézett, aztán, mint mondani szokták, nyelt egyet; ós valahogyan ugy érezte, mintha nyelés közben a mandulája helyett a szive fájt volna. Ez volt Homokos János életének egyetlen keserű visszaemlékezése. Mindamellett, hogy Homokos János már több, mint egy hete nem dohányzott a lakásán, a kis Atlas egészségi állapota még mindig nem volt kielégítőnek tekinthető. Irma, kitől a mindenható eddigelé azt az örömet is megtagadta, hogy gyermeke legyen, rossz kedvüen járt ide-oda a tágas lakásban és minduntalan átküdte valamelyik cselédet az ura gyógyszertárába, hogy a nagynevű állat megrendült egészségét valamikóp helyreállítsa. Ha az ura gyöngéden kezébe vette a kezét és családias jellegű szavakat súgott a fülébe, egyszerre az asztal lába irányába mutatott. — Hallod, hogy köhög ? Délután aztán eszébe jutott, hogy a harmadik faluban van egy állatorvos és gyorsan kiadta a parancsot, hogy fogjanak be. Az ura álmélkodva nézett a felesége aggódó, finoman metszett arcába. — A lódoktort akarod elhozatni ? — Azt akarom. Homokosban fölébredt a gyógyszerész. — Hát már ón bennem sem bízol ? — kérdezte félig enyelgő szóval. Atlas újra köhintett, mire Irma aszszony valami olyanféle alakzatot muta tott a jobb kezével az urának, a melyikben a hüvelyk ujjnak, hogy ugy mondjnk' vezérszerep jutott. — Ennyit se bízom a tudományodban, barátom, ni! A kocsis bebotlott a szobába és alázattal kérdezte a tekintetes asszonyt, hogy igazán elhozza-e a lódoktort? Homokosnó bosszúsan szívta a fogát. — Perssze, hogy el; mondd nek

;, hogy tiszteltetem és jöjjön azonnal. Aztán az urához fordult. — Te tetted tönkre a szegényt, a haszontalan orvosságaiddal. Szóigyeid magadat! Es felháborodva suhant be szobájába. Homokos ur belátva, hogy itt ma ő a legfölöslegesebb személy a háznál, szokása szerint vette a kalapját és becsapta maga után a kerítésbe vájt alacsony kapuajtót. Mialatt pedig a kaszinóban gibiceit a ferbliben, otthon a felesége beható tanácskozásba merült az állatorvossal, a kit csakugyan elhoztak a harmadik faluból. — Már nagysád, ennek az állatnak bizony difteritisze van, — vélekedett az orvos és fölhörpintette a színarany hetvennégyesét, amit a háziasszony adatott elébe. Rövid vártatva ő is vette a kucsmáját és újra belehelyezkedve a falusi szánba, a» lábzsákjába, meg a pokrócát mögé, neki hajtatott a ropgó9ra fagyoti világnak. Előbb azonban becsületszavára meg kellett igérni, hogy másnap ismét meglátogatja a beteget, akinek különben holmi porfecskendezéseket irt elő. A kaszinóban az alatt a doktor, a nyugalmazott vadászfőhadnagy, meg a helybeli nagybérlő között heves tusa fejlődött egy huszonöt forintos benszorult kasszának a besöprése körül, ami elé most az egész kis társaság a legnagyobb várakozással nézett. — Fogadjunk, hogy én viszem haza, — mondta a főhadnagy, és a széke mögül előkotort botjával a gyógyszerész felé bökött. A fogadást megkötötték, és a főhadnagy kigusztálta a második két kártyáját. A bérlő, ki véletlenül eredettől fogva a keresztény anyaszentegyház kebelébe tartozott még hazardírozott egy darabig; aztán fölvetették a kártyákat. A főhadnagynak girigáréja volt. A gyógyszerész kedvetlenül szúrta le az ötforintot, a mibe fogadtak ós jóéjszakát kivánt. Mikor a csonttá keményedett uton hazafelé ballagott, eszébe jutott a felesége és a felesége kutyája, — Istenadta csúf állatja, — mondta magában, és kedvetlenül lökte be maga előtt az utcaajtót. — Ha ez nincs, akkor most nyugodtan szivarozhatnám otthon, — gondolta utána. - Nyugodt, családias papokat élnénk és nem raknék meg ostoba öt forintos fogadásokat, a miket elveszitek. Benyitott a szobába. Az idő már kilenc óra felé járt, ami aránylag sok egy falunak. Belépett az ebédlő ajtaján. Egy lépést tett előrefelé aztán megállott. Ha a hittörtónelem adatai nem csalnak, Lóth ur felesége is körülbelü ugyanilyenfólekópen állhatott, mikor sóbálvánvá kezdett átalakulni. A külömbség legfeljebb az lehetett, hogy amaz hátrafordított fővel jegecesedett meg, a gyógyszerész ellenben megelégedett azzal, hogy ámulatában fején felejtse a kalapját. Atlas, a kis fekete kutya, két tányér és egy vizespohár között, a vacsorára teritett asztal hófehér abroszán kuporgott ; Irma asszony föléje hajolva, jobb kezével egy csinos fujtatóból valami porfélét fecskendezett a diftiritiszszel megvert kutyatorokba, miközben bal ujjaival a reszkető száját tartotta pecken. A szegény állat nyaka különben csikós kendővel vastagon be volt kötve. Mikor Irma asszony észrevette, hogy ura a szobában van, abba hagyta a fecskendezést és, mint a kinek eszeágában sincsen, hogy a cselekedetteit mórlegelje, egy minden malicia nélkül való önkénytelen mozdulattal fogta a kis fekete állatot, és szorosan, csaknem szenvedélyesen magához ölelte. — Szegénykém, majd meggyógyítlak ón, ne félj !.