Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-09-08 / 76. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIIl-ik évfolyam. 76-ik szám. Szombat, szeptember 8 BEIESME&YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám:7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElsŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évnesvcdenbelül is. Es;yes szám ára 12 fillér. főszerkesztő : Dr. SAILERVILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szá Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel 'helyben fizetem NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fii Gravámenek. Pofozni, rugni-vágni való komisz nép vagyunk. Férfiaink, asszonyaink, minden nációbeli pereputtyunk egyaránt. Merthogy magyar a nevünk, magyar a fajunk. S mert még mindig részt merünk magunknak követelni a nemzetek életében és nem fogadjuk kézcsókkal a mindenoldalról felénk nyújtott rabbilincset. Pofozni, rugni-vágni való komisz rebellis kutyák vagyunk

rakik magyarul beszélünk és magyarul gondolkodunk, merthogy nem tépjük ki a nyelvünket, a szivünket, szabadságszeretetünkkel együtt. Pofozni, rugni-vágni való komisz fajzat vagyunk, mert köröskörül a Kárpátokon kívül tudatik rólunk, hogy a pofont vissza-nem ütjük, hanem minden bennünket ért rúgásért csapunk akkora lármát, hogy azzal az erővel akár a pokolba rúghatnánk bántalmazom kat. Pofozni, rugni-vágni való komisz náció vagyunk, mert nem becsüljük, nem tudjuk megbecsülni egymást se. Apa a fiu ellen áskálódik, testvér a testvért szidja, szomszéd a szomszédját mocskolja, alantasa felebbvalóját egy kanál vizbe fojtaná, a magasabb fokon álló alantasát molesztálja, az érdemet, dicsőséget meghurcolják, a tökkelütött makfejüeket magasztalják, a gazemberekből martirokat csinálnak, ahol béke van, ott pártoskodást szítanak, hivatalért, rangért, kitüntetésért csengő aranyra váltják a férfiú becsületet, a hazaszeretet, az önérzetet. MertBékéscsaba, szept. 7. hogy a magyar föld a legrutabb pártoskodás, legperfidebb mocskolás, a prostitúció, a panamák hazája. Pofozni, rugni-vágni való komisz népség vagyunk, s látván ezt nálunk erőben gyengébb, de raffineriában és észben okosabb elleneink, a látottakon csak kedvet kapnak és hatványozott mértékben pofoznak, rugdosnak, piszkolnak és közben szipolyoznak bennünket. Ma Gotterhalteval rendeznek számunkra, tojástáncot, holnap a patentirozott, podvás katonai brutalizmus üt rajtunk egyet, holnapután nemzeti zászlónkat, címerünket tiporják sárba, követünket pofozzák, mert védelmére kellnek a nyelvükben megsértett és védtelen magyar nőknek. Uram, teremtőm, mivé fajul büszke Hunnia, és mivéfajulnak Hunniának egykor — Európát remegtető fiai ? Valóban rut Sybarita váz a nemzet és megfordult a költő mondása. Nubia párduca gyáva nyulat nemez . . . Amily igaz, oly végtelenül elszomorító jelenségek ezek, amelyek nap-nap után mélyebb gyökereket vernek a társadalom életébe. Ösi erény, az egymás megbecsülése, a közjó támogatása, az önzetlen hazaszeretet, mind rozsdás ócskaságok, amik régen bekerültek a nemzet lomtárába. Valóban megérdemeljük, hogy pofozzanak, rugjanak-vágjanak, mocskoljanak bennünket, amig öntudatra nem ébredünk. És vájjon elkövetkezik-e az ébredés? F. J, Vármegyei tisztviselők összeférhetlenség Békésvármegyében nincs inkompatibilitás. — Piacra hurcolt közigazga Lapunk előző számában röviden megemlékeztünk arról a készülődő gyulai népgyülósről, amely parlamenláris uton kívánja a vármegyei tisztviselők inkompatibilitásának kórdósét meghatározva látni. Nem kicsinyelünk le semilyen komoly törekvést, amely akár közvetve, akár közvetlen szolgálja a közt. Még akkor sem, ha a mozgalomnak a csirája az utcáról indul a megvalósulás útjára. Mert csak természetes, hogy nem az a lényeges, hogy valamelyes eszme, terv miként ölt testet és hol, de igenis az, hogy jó-e az végeredményben ós a cél, amit szolgál, hazafias-e, nem-e közérdeket sértő. Mindenek előtt nyilt titok, hogy a gyulai vasárnap megtartandó népgyűlésnek ki adta meg a lökést. Már maga ez a közrejátszó személyi motivum, amely egy túltengő ambiciójú ember önimádásában, önmaga tömjénezésóben és féktelen boszúvágyában nyilatkozik meg, már maga ez a körülmény alkalmas arra, hogy a jelzett törekvésnek minden komolyságát lerombolja. De figyelmen kivül hagyásával a személyes tekinteteknek, a közérdek magasabb nézőpontjából sem statuálhatjuk a kérdést komolynak. Nem tekinthetjük a készülődő utcai parlamenti játszósdit egyébnek, mint egy antitalentum dühös rángatózásának, s az általa hipnotizált vakok nevetséges erőlködésének. Mert — lássunk csak tisztán ! A vármegyei tisztviselők összeférhetetlenségi kérdésének feszegetése, speciálisan Békésvármegyében nem egyéb, mint tott ajtó betörése. Ha ellenkezően ál a dolog, szót se vesztegetnék az e ügyre. De mert nem olyan az öi amilyenre a bolond piktorok pingí megkockáztatjuk azt az ígéretet, I amint akad valaki, aki talál vármegj ben egyetlen tisztviselőt, olyant, ab tisztsége van valamelyes részvényt ságban, a vármegye határozott meg tása nélkül, hangsúlyozzuk, ha ezl künk valaki bebizonyítja, elnómu mint a strucc. De mert ezt emb nem vághatja a szemünkbe, leg£ nem mint tényigazságot, hivatásur fogva kötelességünknek tartjuk tová is folytatni a harcot az igazság á alatt népszerűségre vadászó iparlov ellen. Békésvármegyóben tehát nem ( szó a tisztviselők összeférhetetlen^ ről. Maga a főispán tagja lehet részv társaság igazgatóságnak, tisztséget lalhat akár egyebütt. A fő spán mélye azonban éppen nem vonható e kérdésbe, mert hiszen a főispán a vármegye tisztviselője. Ilyen érte ben tehát beszólni sem lehet ősszefí tétlenségéről. Azt pedig, hogy a megye maga ad megbízatást főbb viselőinek, (legtöbbször több m< bizottsági taggal együtt) mint leghn tabbaknak, hogy a megye érdek megyei vasutaknál képviseljék, e I bizatást józanul csaknem lehet inl 1 patililisnek mondani, mert hiszen al I legyen az, akarata nem lehet a m I akaratával összeférhetlen. De eltek Békesmegyei Közlöny tarcaja Vallomás. Zugó folyam partján a vizhez beszéltem, Szomorú volt eddig s olyan kopár éltem: Leltem néha-néha egy.két kis virágot, De lázongó szivem egész másra vágyott. Valami különös pompájú virágra, Melynek illatárja tovavinne játszva. Ne keressem, hozza elém a véletlen ; S többet sohse nyisson, csak egyszer érettem. És amint lenéztem, a vizhez beszélve, Vad örvény morajlott előttem a mélybe Forrongtak a habok, simulva, elválva. S köztük lebegett im — álmaim virága. Csodálatos virág: ezer színben égve, Egyik szirma szűz hó, másik az ég kékje; Bársony kelyhén csillog lágy nyári est pirja, S mintha integetne, mintha engem hivna. Sejtelmes illata a mélyből felszállott, Kínált üdvösséget, sok ezer szép álmot. Ugy vártam utána . . . s nem félve az örlvényt, Rajongva, büvölten lesiklottam önkényt. Laazky Olga. Az összeesküvők. - A tíékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Béressy Géza Három elszánt fiatal ember, Seress Fábián, Kis Miska és Oláh Sanyi — persze mind nőtlen emberek, összeesküdtek, hogy egy végső, nagy erőfeszítéssel, e szántsággal meghódítják a „Kacsához" címzett vendéglő — eddig meghódithatlan kasszatündórót. * * * A „Kacsa" vegdéglő ugyanis Szegdomb ós vidéke legforgalmasabb vendéglője ; a benne trónoló kasszatündór pedig a környék kasszahölgyeinek legbájosabbja volt s bár termetre és súlyra nézve nem volt épen a legutolsók közül való, mégis hőseink eddig igy különkülön, mint egyesült erővel is képtelenek voltak őt 'meghódítani. Annyit természetesen elértek, hogy őnagysága minden egyes rendelés alkalmával legbájosabb mosolyával tüntette ki őket, ugy nappal, mint este vagy akár éjjel is, de — mint ez utólag kiderült — mosoly utalványozása benne volt a szerződósben. Negyedik hete már, hogy különféle módon legyeskednek körülötte, de ő teljesen megközelíthetetlen. Előbb külön-külön, sőt egymás ellen csapták a szelet, mindegyik más módon gondolta a jéghideg szivet felolvasztani. Fábián, poéta lelkületű ember lóvén, megható i verset irt „Hozzá", Kis Miska — pón- I zes ember létére — ékszerekkel próbált szerencsét, míg Sanyi, — ki. már ezen a téren némi eredményt ért el hasonló esetekben, házassági ígéretekkel halmozta el. Mariska nagysám pedig meghallgatta a verseket és mosolygott; — elfogadta, sőt zálogba is csapta az ékszereket ós mosolygott; a házassági ígéretet pedig nem hitte el — de azért mosolygott. Miután négy hét eredménytelenül pergett le az idő végtelen rokkáján, összeesküvést szőttek ö ellene. Egyesült erővel remélték a mosolyokat apró pénzre váltani. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy mikor ez a hősies összeesküvés megtörtént, jelentékeny mennyiségű pécsi pezsgős és ménesi vörös boros üveg hevert az asztal alatt — üresen, tartalmuk pedig, a pincérek állítása szerint részben megivódott, részben pedig a padló fellocsolására használódott fel. Netn csoda hát, hogy az összeesküvők mindjárt hasonló merényletre gondoltak. — Le kell itatni a kisasszonyt! — volt az egyhangúlag ós köztetszóssel meghozott határozat. Másnap, szombat lévén, a három összeesküvő elszánt léptekkel indult a Kacsa felé, hogy a tervezett merényletet végrehajtsák. Útközben néhány frócscsel igyekeztek lehűteni forró szenvedélyüket. Szombat este azonban sok vendég van a Kacsában. Leginkább kézműves Sirolin Emeli n éMfjtf • twWUTt, •ecuO*> teti a kShBftit, ráladékat, éjjeli Izzadást Tuúobtítagsegek, nuruiüh, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen szímtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkar ,,Roehe" eredeti csomagolátt. F. IIo<Tmann-La Stoche A Co. liasel (Svájc), polgártársaink szokták leeresztgetni keresményüket a garaton. De ha már meg kell lenni a 1 nak, hát mellékkörülmények itt nei hetnek figyelembe. A kassza mellett két bricsesz rágós fiatal ember ült, — egyik s; a másik — borbély legény. Fábián vágta kalapját az asztalra, azzal a I nikus kijelentéssel, hogy az el van lalva — marha! — mire a két : ember más asztalhoz húzódott, goi ván, az okosabb enged, — különös túlerőnek. Spiller papa, a vendéglős, pt nem azért vendéglős, hogy rá ne volna magától arra, hogy most itt grand muri lészen. Ismerte már a dógeit, s nyomban intézkedett, hoj kasszatündór leszálljon trónusáról, jön az urak közé. Nagy éljen riadal fogadta S{ tata emez intézkedését. Mariska nagi bátran tekintett a tükörbe, rendben v a fejére épitett haj torony, s aztái szállott a földre, akarom mondar asztalhoz. Göthös, a pincér szónélkül álli az urak elé a megszokott asztali amit Mariska ugy röpített ki az abla mintha valami régi módi főispán volna. — Szamár ! — mondja Mariski ki kór ilyen bort? Leánykát hozze üveggel, érti ?! — Marha tóditja Fábián. — Igenis komámasszony, nyaf pincér, s elfut. „Roehe" Kapható trrMi rendeletre a gyófyazertirakban. — Ara Uvagenkint «.- koroaa.