Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) július-december • 56-108. szám

1906-08-26 / 72. szám

Békéscsaba, 1906. aug. 26. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY incidenssel végződött, amely három csattanós pofonban nyilvánult meg, amelyeket Schriffert épitész rakott zsebre. Ez incidensből kifolyólag egy bonyult lovagias ügy támadt, amely végre is ott szakadt meg, hogy Schriffert a felajánlott elégtétel dacára sem vett magának elégtételt, hanem az ezredparancsnoksághoz beadott feljelentéssel akarta bosszúját a sértő tiszt ellen kiegyenlíteni. Ám ez a bosszudiktálta feljelentés nem érte el a kivánt hatást, mert az ezredparancsnokság F. F., az illető honvódszázados eljárását teljesen korrektnek találta. Itt azonban még nem fejeződött be az affér. Az incidenst ugyanis a Békésmegyei Közlöny az eset után következő számában megírván, éles kritikát gyakorolt F. F. eljárása felett. Az egyoldalú információ alapján megirt cikkef F. honvédszázados magára nézve sértőnek találta, miért is két tiszttársa által provokáltatta lapunk felelős szerkesztőjét. Ez az affér a lovagiasság szabályai szerint békés uton nyert elintézést, miután lapunk is helyt adott a provokáló tisztek helyreigazító nyilatkozatának. A szóbanforgó nyilatkozat egyik passzusa F. F. századosnak azt az állítólagos kijelentését tartalmazta, hogy F. F. hajlandó elégtételt adni Schriffert Józsefnek, dacára annak, hogy tudja Schriffert felől, hogy az rovot multu. E kitétel miatt Schriffert József sajtópört indított lapunk felelős szerkesztője ellen. A szenzációs fordulati ezután következett be Schriffert József lábai alatt ugyanis kezdett égni a talaj. És ezt leghamarabb észrevette Schriffert atyja, aki egyik legpuritánabb ós legbecsületesebb polgára Gyulának. Az öreg Schriffert azután meg is találta a fia orvosságát. Szépen vasútra ült Schriffert épitész úrral, elkísérte Hamburgig, ott ezer forintott adott át a legközelebb Amerikába induló hajó kapitányának, hogy azt csak akkor adja át fiának, az építésznek, ha partra szállt Amerikában. Úgy is történt. És Schriffert József úr ma a szabad Amerika lakója. Ott még reparálhatja a multat. Ide tartozik még, hogy Schriffert József jogi képviselője visszavonta a lapunk felelős szerkesztője ellen emelt sajtóügyi feljelentést. Innen-onnan. Még érdekesebb. Az egyik tótkomlósi papnak van egy aranyos jkedélyü papkomája. Egyik közeli csanádmegyei falucskában őrzi az Ur nyáját. Amikor aztán ideje engedi, át-át rándul egy félórai tereterére tótkomlósi kollegájához. Olyankor aztán csupa arany a kedélye, a humora pedig zamatos és kifogyhatatlan. A multkorában is vizittelt a jókedvű pap Tótkomlóson. (Mellékesen a kedélyes lelkipásztor majdnem olyan szegény, mint a templom egere). Éppen ebédközben találja a kollegáját, akinek vendégei voltak Csabáról. Nosza, hamar megindult a szó, amit termeszetesen a pap vitt. Többek között elmondta a teleségével való egybekelésének a történetét. — Elhatároztam, — moúdotta, — hogy megnősülök. Kiszemeltem a jövendőbelit, aztán elmentem hozzájuk. Ámbátor soha azelőtt nem léptem át a portájuk küszöbét, sem nem is ismertem őket, szívesen fogadtak. Jámbor egy nép volt. A későbbi apósom fogadott. Leültetett, aztán elkezdett beszólni a lurkójáról, aki akkor a latin iskola küszöbét gázolta. Az öreg nagyra volt veie, szörnyen dicsérte, hogy menynyire kis ujjában van a dekliuáció. — En, — tolytatta a humoros pap — flegmával hallgattam végig az apai büszkeség megnyilatkozását, aztán igy szóltam az öreghez : — Mondok ón ennél érdekesebbet! — Mit, édes öcsém uram ? — kérdezte az apósom. — Adja nekem feleségül a lányát. Az öreg mindent várt a deklinációra. Csak ezt nem. Jó idő tellett el, mig magához tért meglepetéséből. De aztán hamarosan megegyeztünk, másnap pedig elvittem haza a feleségemet. -— A deklinációt azonban nem felejs tettem el. Egyre hajtogatom az anyjukomnak, hogy: Nekem sincs, Neked sincs, Nekünk sincs. 'Oh, az a sorozó-bizotsság. Egyik csabai polgártársunknak, ki Mózes hite szerint áldozik az Urnák, valamelyes peres ügye akadt. Furcsán elszámolt elszámolásokról volt szó. A dolog vége az lett, hogy a polgártárs bíróság elé került. A tárgyalást megelőzőleg az ügyvédje minden irányban kioktatta a vádlott polgártárst. Mégis az, amikor bírái elé jutott, annyira inába szállt a bátorsága, hogy minden prókátori kioktatás dacára ellenkező vallomást tett. Szóval, alaposan elvágta maga alatt a fát. El is marasztalták. A tárgyalás után az elítélt polgártárs felesége, aki éppen nem felejtette otthon a nyelvét, nagy lármával támadt az urára. Mondván mindenfele ékes jelzőkkel titulált szamárnak ós egyéb négylábú baromnak. Majd meg sopánkodva fordult a szabadszáju asszonyság a férje fiskálisához. — Mondja csak doktor ur ! hogy ítélhették el a Móricot? — Mert gyáva volt! — vágta ki boszspusan az ügyvéd. — Gyáva volt, gyáva volt, — ismételgette az asszony. — Hogy lehetett gyáva ? — Biztosan nem volt katona, mondta az ügyvéd — csakhogy szóljon valamit. — Hát nem voltál te katona, te Móric ? pattant fel az asszony. — Nem ! nem ! — sikkantotta rezignáltán Móricz. Erre már az asszonyság is lágyabb akkordokat pengetett. Csak ugy sóhajtotta: — Oh, hogy s pokol mélységes feneke nyelje el azt a sorozó bizottságot! Gyermekésszel. íme, a gyermeklélek naivitásának egy frappáns adaléka : Előkelő uri család sétál a Vasutntcán. Jómódú család. Férj és feleség kézen fogva vezetnek egy hat-hét éves megennivaló csöppséget. A rózsásarcu gyerek, aki csupa ész és mosoly, szünet nélkül kérdez: Hol az apától, hol az anyától Egyszer csak találkoznak egy szegény asszonnyal. A nyomor rí le az arcáról, a ruha pedig rongyos rajta. Kézen fogva vezet egy maszatos képű, vézna gyereket. Az uri gyerek nézi a zegény aszszonyt é« fiát, majd igy szól az anyjához : — Edes anyuci, de jó, hogy a gólya hozzátok hozott, nem pedig ezekhez a szegényekhez ! Meghalt a nótakirály. Körösladány müvészfiának tragikus vége. Egy jobbsorsra érdemes boldogtalan fiatalember fejezte be a napokban hányatott, viszontagságos életét a nagyváradi élőhalottak szomorú birodalmában. Körösladánynak egykori neves fia, a tragikus sorsra jutott N á n á s s y Géza az elhunyt, aki nemrég még a Vígszínház művésze volt, majd meg mint a neves népénekes járta be az országot. A valamikor nagyratörő álmokkal, merész ambícióval útjára induló szerencsétlen művész a nagyzási hóbort áldozata lett. Mikor elméjén erőt vett a zavar, künn búzaföldeken találták meg Saáp község mellett. A földbe ásta magát a szerencsétlen és ugy énekelt a mezőn. A fején nagy buzakoszoru volt. A nemzet ! koszorújának tekintette ő, aki magát a ; legnagyobb magyar népénekesnek nevezte. Ma már újra be van ásva a földbe a szerencsétlen ember. Künn a temetőben. Már nem vár se elismerést, se koszorút ; nem háborog már zavart elméje, a ködre ráborult a feketeség, — meghalt az elmebeteg szinész. Nánásy Géza utolsó napjairól ezeket irja nagyváradi tudósítónk: Ahogy bekerült a kórházba Nánássy Géza, jól találta ott magát a sok nélkülözésen átment ember. Tetszett neki, hogy állandó, tiszta lakása van — sokat bolyongott hajléktalanul, — hogy jó ebédet kap — hej sokszor éhezett — és hogy hűséges, áhítatos közön sóge volt, amely ellentmondás nélkül, csodálattal hallgatta fellengős beszédét és bámulattal ismerték el, hogy ő a nemzet legnagyobb népónekese. Nánássy szórakoztatta is az ő különös közönségét a nagy szomorú házban s ki nem fogyott a nótából. A hallgatói nagy hódolattal meg is koszorúzták a nóta királyt, aki ettől kezdve nagyon boldog volt, a lábainál hevert meghódolva a világ: az ő zavaros, szük, kusza világa. Az ő boldogsága sem maradt azonban zavartalan. Egyszer csak fájdalmat érzett a mellében. Szomorú lett és elhallgatott a nótával. Rimánkodva kérték a többi elmebetegek, hogy énekeljen. — Soha már! — mondta busán és egyéb felvilágosítást nem adott. Pár nap múlva aztán konstatálták az orvosok, hogy Nánássy Géza tüdőgyulladást kapott. Az orvosok tudták, hogy a halálát hozza ez. A szegény paralitikus szinész már különben is gyógyíthatatlan volt s a sok viszontagság alatt elcsigázott teste nem tudhatott ellentállani az ujabb betegségnek. Rövid szenvedés után a tüdőgyulladás szerdán megölte Nánássy Gézát. Csendes, szomorú volt temetése a szerencsétlen hajótöröttek hajlékából. Összegyűltek az elmekórház boldogtalan rabjai és komor orcával bámulták a koporsót, majd vihogva súgtak össze: — A fekete ládából fog énekelni ezután a király . . . Tanügy. — Beiratások. A békéscsabai áll. elemi fiu- és leányiskolában az 1906-7. tanévi beiratások szeptember hó 1, 3., 4. és 5-én lesznek az iskola helyiségében ós pedig d. e. 8 —11-ig, d. u. 2—4-ig. A beírásnál előmutatandó a tanuló mult tanévi iskolai bizonyítványa, ujraoltási bizonyítványa s az előző ízben keiratkozottaknak oltási ós születési tanúsítványa. Beiratási díj 1 korona, tandíj 4 korona. Szegénysorsu tanulók tandijelengedésben részesülnek. A tanítás szeptember hó 6-án veszi kezdetét. Az igazgatóság. használtai; felárban, a "Rudolf - főiimnázium, áll. fels leány, áll, poUfiú, áll. elemi és felekezeti iskolák részére azösszestariszerek a le^jutányosabban kaphatók A „GOl^VINA" könyvkereskedésben Békéscsabán, főtér TORVENYKEZES. § A kótegyházi zendülés epilógusa. Annak a sajnálatos zendülésnek, mely közel három évvel ezelőtt lejátszódott Kétegyházán, a héten intézte el utolsó aktáját a bíróság. Az elitéltek közül ugyanis hatan, akik 8 naptól 2 hónapig terjedő fogházra voltak ítélve, felebbeztek a gyulai bíróság ítélete ellen A felebbezéseket a napokban tárgyalta le | a nagyváradi kir tábla büntető tanácsa, ' mely a felebbezések elutasításával jóváhagyta az elsöbiróság Ítéletét. §. Ismeretség a börtönben. Kink Anna asszonyság, aki állandóan visszatérő lakója a gyulai fogháznak, alaposan rácáfolt a közmondásra, hogy: holló nem vájja ki a holló szemét. De bizony meglopta ő a bűntársát is. A fogságban ugyanis megismerkedett egy kótegyházi asszonnyal, aki meghívta őt, ha kiszabadulnak. Kink Anna eleget is tett a szíves meghívásnak, s hogy ne távozzék emlék nélkül ismerősétől, annak távollétében összeszedte minden elemelhető ruháját és megszökött. Az enyveskezü asszonyság e tettéért csütörtökön újra a gyulai törvényszék elé került, melynek büntető tanácsa lopás büntette miatt jogerősen egy évi börtönre ítélte. KUZGAZDASAG A munkásbiztositás. Javaslat a betegség- és balesetbiztosításáról. A legfontosabb szociálpolitikai kérdések egyikét öleli fel ez a törvényjavaslat, amelyet a kereskedelmi minisztérium most bocsájtott 'nyilvánosságra: a munkások baleset és betegség ellen való biztosítását. A balesetbiztosítás ügyét már egyszer, három évvel ezelőtt, törvényjavaslatba foglalta Szterényi államtitkár. Ez a javaslat csekély változtatással tér most vissza, egybekapcsolva a betegsegélyezós reformjával, amely kétségtelenül szintén égetően sürgős. A javaslatot, ametyet az Országos Ipartanács már megvitatott ós amely szeptember 3-án ankétszerü tárgyalás alá kerül, a következőkben ismertetjük: A törvényjavaslat 5 részben és 28 fejezetben foglalja magában a betegség és balesetbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket. Az első rész öt fejezetében, a betegség esetére való biztosításról szól. Az első fejezett a betegség esetére biztosítottak körét állapítja meg, s már itt fontos újítást találunk az 1891. évi XIV. t. c. rendelkezéseivel szemben, amenynyiben a javaslat számolva az e tekintetben felmerülő közegészségügyi és szociálpolitikai következményekkel, a biztosítási kötelezettséget lényegesen kiterjeszti, amennyiben 2400 korona évi fizetésig és illetve 8 korona napibérig bevonja a betegség esetére való biztosításba az ipartörvény alá ugyan nem tartozó, de ipar, illetve vállalkozásszerüleg űzött kereseti foglalkozásokban, mint ügynöködö irodákban, színházaknál, gyógyszertárakban és gyógyintézeteknél stb. alkalmazottakat, ezenkívül a mezőgazdasági foglalkozásokkal kapcsolatban fentartott iparvállalatok alkalmazdttait, a művészeti, tudományos ós más közintézeteknól, valamint az állami, törvényhatósági, községi és közalapítványi vállalatoknál, vagy hivatolokban alkalmazottakat, amennyiben 5 napnál hosszabb ideig állanak alkalmazásban, s amennyiben a közhivatali, vagy közintézeti alkalmazottak a munkaadótól betegség esetében teljes fizetésüket vagy bérüket legalább husz hétig nem kapják meg. Ezzel szemben a törvényjavaslat, az orvosok jogos panaszaira való tekintettel lényegesen korlátozza az önkéntes biztosítás lehetőségót, s erre nézve is a 2400 koronás jövevelem határt állapítja meg. A 2. fejezet a bejelentési kötelezettség tekintetében foglal magában preciz rendelkezéseket. A járulókokról szóló 3-ik fejezet a biztosítási járulékok fizetését előre megállapítandó átlagos napibérosztályok szerint szabályozza, megengedi a munkásoknak a tényleges bérüknél magasabb napibérosztályok szerinti biztosítást, a fizetendő járulékok mérvét a bér 3—5 százalékában állapítva meg. A 4-ik fejezet a járulékok fizetésénél követendő eljárást szabályozza és a biztosítási járulékoknak a munkaadót és munkást terhelő eddigi egyharmad és kétharmad hozzájárulási arányát akkép változtatja meg, hogy- a betegsegélyezésijárulékokat a munkaadók ós munkások egyenlő arányban fizetik, vagyis mindkét érdekeltséget a járulékok 50—50 százaléka terheli. Végül az 5-ik fejezet a betegség esetében nyújtandó segélyekről és a tagsági jogokról szól, szabályozza a biztosítottak segélyezési igényeit, s a kötofező segélyek közé veszi fel a biztosított munkások családtagjainak ingyenes orvosi gyógykezelését és gyógyszerekkel való ingyen ellátását is. A törvényjavaslat második része hat fejezetben a balesetbiztos iMe quid ni mis. Jó dologról soha sem lehet eleget beszólni és irni, ha azt akarja az ember, hogy az illető dolog népszerűvé ós a leg= szélesebb körben közkincsévé legyen. Ez vonatkoztatható például Kufeke éveken át ely kitűnően bevált gyermeklisztjéről, a melyet az egész orvosi világ kiiogástalan jóságúnak és jótékony hatásúnak mond. A Kufeke liszt helyes ós idejében való értékesítés esetén a^gyermek emésztő szerveit a leggyengédebb életkorban megőrzi a zavaroktól ós igen kiválóan kedvező mértékben befolyásolja e szervek megbetegedését is. Ha a gyermekeket Kufeke-liszttel tápláljuk, jelentékenyen leszállítjuk az annyira káros hányás-hasmenés eseteinek számát ós a Kuteke-liszt már igen gyakran volt a megmentő táplálék. Idősebb gyermekek meggyöngült gyomor- ós bélműködése esetén is, valamint felnőtt korú sápkóros, neurasztenikus leányoknál is ésszerű táplálást érnek el ezzel a készítménnyel. A Kufeke-liszt nemcsak értékes pótlószere az anyatejnek a csecsemő táplálására, hanem egyszersmind olyan készítmény, amely könnyű euészthetősége, valamint elegendőképpen megállapított ós kipróbált tápláló ereje következtében mindenütt, ahol gyermekeknél és felnőtteknél az emósztöszervek betegségei és gyöcgeségi állapotú állanak fönn, megfelelő és nagyra becsületi 'ő tápláló mód, amely az orvos által megállapított alkalmazással korlátozza a gyomor ós bél zavarait is.