Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-05-17 / 43. szám
Békéscsaba, 1906. XXXI Il-ik évfolyam. 55-ik szám. Csütörtök, junius 28. BEKESMEGYEI KOZLONI Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZBTÉSI DIH : F.gész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSíizelni bármikor lehet éuneayeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések 1 és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Közgazdasági tevékenyság. Békéscsaba, május 16. A politikai helyzet változása és az újonnan megejtett választások uj embereket hoztak felszínre, mig a régiek, kiknek nevei naponként .szerepeltek a sajtóban, letűntek. Lázas érdeklődéssel lesi a közvélemény az uj helyzet kialakulását s szinte félve tipel az uj emberekre. Az aggodalom talán egy kicsit jogosult is, mert az ideális elvek mellett — amelyek a mostani helyzetet uralják, — a létért való küzdelem is tovább folyik s a gondnélküli nagy jövedelmet biztosító állásokra nagyon is sok az aspiráns. Mindenki gazdasági eszméket hirdet, tudva jól, hogy hálás foglalkozás közgazdasági kérdésekkel foglalkozni, de az uj parlamentben, ugy mint a régiben is a túlnyomó többség közgazdasági ismeretei néhány hangzatos frázisnál tovább nem terjednek. Pedig nagy feladat előtt állunk. Meg akarjuk valósítani, illetve feltétlenül meg kell valósitanunk az önálló vámterületet, ennek keretében keresztül kell vinnünk az agrikultura reformját és a nagy alakulásnak nem szabad készületlenül találnia iparunkat és kereskedelmünket sem. Szakférfiak nélkül azonban mindezek nem vihetők keresztül. Az uj érában szakítani kell azzal a protekciós rendszerrel, amely egy szép, szóvirágokkal bővelkedő oraciót busásan jövedelmező közgazdasági állással szokott honorálni s a képviselő is állását, befolyását quasi áruba bacsájtotta, ha valamely iparvállalat vagy bank élére került s mivel a kormányok hiveik kéréseit mindig teljesítették s az uj vállalatok versenyképességüket csak ugy látták biztosítva, ha élükre olyan férfiak kerültek, akik a kormánynál mindent keresztül tudtak vinni, tekintet nélkül szakismereteikre, nálunk a közgazdasági tevékenység egészen panama-jelleget öltött magára. Igy lett nálunk regényíróból fegyvergyári igazgató, eladósodott képviselőből bankdirektor, bukott miniszterekből szakismeret nélkül gyáros s grófból, ki négyes fogatot tud kitűnően hajtani, selyemgyáros. Az a közgazdasági tevékenység, a mely csak az illetőknek hozott dus javadalmazást, iparunkra és kereskedelmünkre felette káros hatása volt; szakférfiak hiányában nem tudott versenyezni a külfölddel s dacára az óriási fogyasztásnak, ipari vállalataink nem tudtak megerősödni. A közgazdasági tevékenységhez nem befolyás, avagy előkelő családi összeköttetés, esetleg jó szónoki képesség kell, hanem szakismeret, szaktudás. Ily férfiakban pedig nálunk nagy a hiány. Angolországban és Németországban más a helyzet; a nagy és középbirtokosok is megszerzik a kereskedelmi ismerteket, mig a mi mágnásaink csak a lófuttatásban mimelik az angol főrendeket, de nem akarnak arról tudomást venni, hogy Angliában az ősrégi nevek viselői kalmárok is. A gentry-osztály pusztul s nyomora mellett sem tartja uri foglalkozásnak az ipart és kereskedelmet, ha még oly jövedelmező is, s inkább fut protekció után s megelégszik kis fizetéssel, mint iparra és kereskedésre adná magát. Nem szoktuk meg, hogy a főúr tanult kereskedő legyen, vagy hogy gyárhoz szegődjék, hogy idővel szakismeretei s szaktudása révén annak igazgatója lehessen, hanem inkább a képviselőházból akar oda jutni. Pedig a külföldön már teljesen kifejlődött közgazdasági evolúció nálunk is kell hogy diadalmaskodjék s emelkednie kell annak az osztálynak is, amely munkával szerzi vagyonát, mert a közgazdasági tevékenység nem abban áll, hogy valaki bandirektori állás után fusson minden hivatottság nélkül, hanem a munka szeretetében s meg kell változni nálunk is annak a társadalmi felfogásnak, hogy azok, akik munkássággal szerezték vagyonukat, nem illenek be azok társaságába, akik a sportról nem tudnak lemondani és vagyonukat elverik s parvenunek nézik azt, aki a maga erejével és élelmességével szerez vagyont, még ha nem is zsidó. Az újonnan kialakulandó érában, amelynek jelszava az ipari és kereskedelmi önállóság, a demokratikus eszméknek kell diadalra jutniok, amely uj ^világban mindenki annyit nyom, mint amennyit ér, s nem szabad a „jóhangzásu" nevüeknek csak azért mert jó nevük van, befolyást engedni, mert a vagyoni függetlenség és szaktudás biztosítja a politikai befolyást. Hogy lesz ez uj érában ? A nagy miniszterek mellett oly parlament van, amelyet inkább lehet a kis jelzővel illetni, mert tgen sokan ülnek benne olyanok, akiknek egy ötkoronás címernél és egy jól kivasalt nadrágjuknál egyéb kvalifikációjuk nincs. Nehéz dolog lesz, ha a vezérek még oly kiválók is, mert azok az uj honatyák közgazdasági tevékenységet csak bankoknál akarnak kifejteni szaktudás nélkül. A kormánytól függ, hogy a jövő közgazdasági harcát kik vívják meg; azok-e, akik a házszabálysértésről órákig tudnak beszélni, de közgazdasághoz nem értenek vagy azok-e, akiket szaktudásuk egyenesen erre predestinál. Már megindult a hajsza az egyes parlamenti bizottságok megalakítása körül, jól tudva azt, hogy egyes bizottságok tagsága bankdirektori állást fog hozni, de e téren szomorú tapasztalataink vannak a közelmúltból. A kormánynak nem szabad befolyását oly irányban érvényesítenie, hogy közgazdasági tevékenységhez olyanok jussanak, akik ahhoz nem értenek, nem szabad ügyvédet, orvost vagy grófot csak azért ily állásokhoz juttatni, mert protekciójuk van, hanem ha mégis, csak azért, mert azon a téren szaktekintélyek. A megvívandó közgazdasági harcban Ausztria kiváló erőket fog ellenünk csatasorba állítani, nekünk is erre kell törekednünk. m i. Fővárosi sorok Fábry főispánról. Fábry Sándor dr. főispán a miénk, izmerjük őt, mint embert, mint közigazgatási zsenit, s mint kitűnő politikust. Semmi dicsérő kommentár nem kell hát ahhoz a cikkhez, melyet a Pesti Napló Csatangolás c. rovatában Fábry főispánról közölt vasárnapi számában. íme, alább adjuk teljes szövegében az érdekes és nekünk jóleső sorokat: Békésmegyei Közlöny tárcája. A boldogság. Akkor tudjuk csak mi a boldogság, Mikor már elszállt, messze van, Mikor öröknek tetsző éjszakákon Sírunk utána hasztalan. Ilyenkor a múló tavaszoknak Egy szál virága hogyha hullna ránk .• Százszor megáldanánk. Amíg örömbe fúl a sóhajunk S szívünk melegség járja át, Mintha piros rózsák borítanák Azt a szegényes kis szobát. Amíg ha egyszer ránk szakad a tél S álmot, virágot elfödött a hó, Mit ér a bársony takaró? Hiába kínál italával sorra Száz változatban a világ, Ha a szívünk mélyén ott zsonganak A régi, bús melódiák. Hazug, könnyelmű álmodással Megcsalhatjuk magát az életet: Csak a szívünk nem lehet. Kató y<hsef. Akácvirágok- A „Békésm egyet Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Erdélyi Nelly. . . . Oh, hogy borultunk mind a ketten ; Hogy szeretett: és hogy szerettem ? . . . Mily szépen indult a regény . . . I. Higyje el Szivem, nem tehetünk róla ! Egyikünk sem ! Sem Maga, — sem — nos, hát én sem ! Látja, hogy engesztelem, hogy megnyugtatom most is, annyi, olyan hosszú idő után ! Ugy irok, mintha bizonyságot akarnék adni arról, hogy én nem vádolom Magát; sohasem vádoltam azért, a mit ellenem vétett! Én, én, csak szenvedtem egy kicsit, no igen, meg szerettem is Magát, rossz fiu igazán, komolyan szerettem ! — De hát tulajdonképen üres dolog ez, amit most cselekszem ! Hiábavaló és vég idejét múlott! Elkéstem! Hisz azt az Írásomat Muga ugy sem fogja elolvasni, hiszen ez csak az íróasztalom fiókja számára íródik, és Maga, Maga talán már régesrég elfelejtkezett a létezésemről is ! . . . Egy hosszú, hosszú esztendő nagy idő! Maga elfelejtett és én, én Istenem, — igazán nem tehetek róla, hogy ez a lányok elkerülhetlen közös sorsa ; — hát én meg azóta — férjhezmentem ! Vétkezem is: — hiszen nekem nem szabadna most már Magára gondolni. — Nem is teszem ; esküszöm : ígérem : soha többé nem teszem : csak még most az egyszer ; csak — igazán csak még ma ' Akáclevelek hullanak : csaknem elborítják köröttem az egész kertet! Akácvirágok : édes, mámoros, illatos akácvirágok nyíltak akkor! Tudja-e, emlékezik-e ? . . . . . . Egy vén, hatalmas régi akácfa csaknem benyújtotta duslombos, fürtös fehér virággal megrakott ágát a vasúti kocsi ablakán. Május volt . . . Olyan szép volt — a természet tavaszi üdvözlet az ifjú lelkek tavaszának. A leány, — a fehérruhás karcsú, szőke leány, a virág után kapott: az ág kisiklott a keze közül és a másik, egy nyúlánk, barna fiu, egy fiatal hadnagy ügyesen letépte a fürtös ágat, hogy a leány szőke hajába tűzze azt. Aztán beszélgetni kezdtek — előbb lassan, vontatottan, a leány félénk volt: fiatal és bátortalan. Még sohasem utazott azelőtt egyedül és első utján egy ilyen szerelmes útitársra akadt. Mindennek az akácvirágok az okai! Azok . . . Hisz előbb szót sem váltottak! A leány szerényen meghúzódott a piros bársony fülke egyik szögletében és fel sem pillantott könyvéből. Aztán, hogy a többi utasok lassanként mind kiszálltak, egyedül maradtak ők ketten. — A hadnagy meg a leány. A fiu mozdulatlanul ült helyén s palástolatlan gyönyörűséggel élvezte fiatal útitársnője szörnyű zavarát. Aztán azok az akácvirágok! A lombok csaknem végigsimították az arcát ós a hogy felnézett könyvéből, egy ragyogó fekete szempár szenvedélyesen égő tekintetével találkozott. Milyen beszédes, milyen sokatmondó tekintet volt az! Soha, soha sem felejtem el! Igen; azt hiszem megbabonázott a szemével. Nem is tudom, hogy történt. Ugy beszélgettem, mintha régen, évek óta ismertem volna. Aztán elmondta Maga, mert Maga volt az a hadnagy ugye, édes rossz fiu, — Maga elregélte, hogy én vagyok az a leány, a kiről már régen álmodott! A gyermekmesék tündér Ilonája, a vágyott, sovárgott leány, az a lány, a kit eszményének képzelt. Haragudni próbáltam ! Erélyesen visszautasítottam a bókjait, hízelgőnek neveztem, tiltakoztam a heves ostrom ellen. Kicsi tündérem, — édes kicsi tünT| | t io'Vllllii hogy e8 ószs ég üű ket megóvjuk, • mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az I-ső r. természetes szénsavas natrontartalmú ásványvizet, a MOHAI ÁGNESFARPÁ^!—t mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő-, gyo• WlllitlÖ~lj mor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cWera megkíméltettek azok, akik közönsé ges ivóvíz helyett a bacteriummentes mohai ÁGNES—forrás vízzel él*6k. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számira mísíélliteresnél valamivel nagyobb'üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az AGNES-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse sliogy bárki által olcsón beszerezhétő legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen 17nflTrnli &inVTTÍry? kapható. A forráskezelőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Déosey József cégnél Békéscsabán. I&vll VGll UUI VÍZ!
