Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-13 / 42. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. május 258. den gazda a saját földje mellett elterülő földszalag fütermését használhassa. A képviselőtestület Áchim indít­ványával szemben az elöljáróság javas­latát fogadta el. A csabai iskolai gondnokság átirt az elöljárósághoz, hogy az most, a nemzeti uralom beköszönte alkalmából sürgesse meg az állami polgári fiúisko­lának alkalmas épületbe való áthelye­zését. A kérelmet a gondnokság nevé­ben V a r s á g h Béla indokolta meg, kérve még a képviselőtestületet, hogy ne csak feliratban kérjék a kultuszmi­nisztert, de deputációt is menesszenek hozzá. A képviselőtestület .az indítványt egyhangúlag elfogadta. Egy másik kérvénye is szerepelt a gondnokságnak a képviselőtestület asz­talan. Ez a gazdasági ismétlő iskola ki­bővítését és egy ujabb tanterem felállí­tását sürgeti. A tanácsi javaslat a kérelem, első részét teljesíteni javasolta, még pedig {i leképpen, hogy a kibővítés céljára más­f.'-l hold területet ad, mig a tanterem felállítását fedezet hiányában elutasítani javasolta. ; V a r s á g h Béla köszönetet mond az elöljáróságnak a másfél hold föld ajándékozásért, hangsúlyozta azonban a gazdasági ismétlő iskola fontos és közhasznú működését, s kérte a kép­viselőtestületet, hogy ne zárkózzanak el a tanterem felállításától sem, hanem utasítsák az elöljáróságot, hogy gon­doskodjék megfelelő fedezetről. K o r o s y László ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogv nevezett iskola kibővítése a gondnokság hatáskörébe tartozik. Intézzenek hát fölterjesztést e tekintetben a kultuszminiszterhez, s csak amennyiben elutasittatnák, még mindig módjukban áll a községhez for­dulni. Két petíció. A csabai és békési mandátumoksorsa. Egy hete lesz immáron, hogy Bé­késvármegyében lezajlott a választási hadjárat utolsó ütközete. A harci zaj elült ugyan, de a levegőben még min­dig ott terjeng valami, ami olyasmi, mint a harctér fölött gomolygó puska­por füstje. Vagyis még nem csöndes a harctér, ujabb ütközetekre van kilátás. És pedig két kerületben: Csabán és Békésen. E két kerület mandátumának a sorsa tehát még mindig a levegőben függ, noha mindkét kerületnek megvan a képviselője. A csabai ós a békési mandátumot ugyanis petícióval támadják meg a ki­sebbségben maradt pártok. Békésmegyében a közelmúltban nem igen volt alkalom arra, hogy megpeti­cionáljanak egy-egy mandátumot. Ala. pos ok sem igen volt rá, de meg a mandátum megtámadása költséges mu­latság, mert az aktus első és leglénye­gesebb kelléke, hogy a peticiónáló fe­lek bírósági letétbe helyezzenek 3000 koronát. A csabai ós békési mandátumok sorsáról különben szóljanak alábbi so­raink : A csabai mandátum. A hétfőn lezajlott képviselőválasz­táson Csaba mandátumát 270 szavazat­töDbséggel Áchim L. András paraszt­szocialista nyerte el, az egyesült pártok jelöltjével, Bakos Mátyással szemben. Hogy miért rnaradt kisebbségben Bakos, e körülmény okairól már szó­lottunk keddi lapunkban. De tudják az okot Csaba vezető férfiai is, akik becsü­letbeli kötelességüknek tartják petíció­val megtámadni Áchim L. András man­dátumát. A petíció ügyében működő bizottság ma ülést tart, amelyen további intézkedéseket tesznek az alkotmányos eljárás megindítása iránt. A mandátum megsemmisítését kérők indokul azt hoz­zák fel a beadandó kérvényben, hogy Áchim L. András etetett, itatott és ter­rorizálta a választópolgárságot. Bővebben itt nem fejtegetjük a fel­hozandó indokokat, csupán annyit jegy­zünk meg, hogy a peticionálók csoport­jában számosan olyasmit is hangoztat­nak, hogy Áchim L. András ellen po­litikai jogának megvonása iránt kellene megtenni a törvényes lépéseket. Vélemények Áchimról. Hogy Áchim L. András, a paraszt­párthoz tartozó hivei előtt kivéve, nem volt népszerű ember és nem az ma sem Csabán, az tény. Népszerűtlenséget ön­magának köszönheti és politikájának, amelyet a legnagyobb mértékben elitél­nek a központban is. Tudósítónknak a napokban alkalma volt beszélni a kormány két tagjával és több vezető politikussal, akik egyértelmü­leg ugy nyilatkoztak, hogy . chim L. András a parlamentben elvesztette tala­ját, a képviselők nagy többsége pedig bojkottálni fogja. Ha pedig a legcseké­lyebb incidenssel alkalmat ad a törvé­nyes renddel való összeütközésre, men­telmi jogának fölfüggesztésével azon­nal kiszolgáltatják. A lapok is, amelyek a mult évben elragadtatással irtak á dólczeg paraszt­képviselőről, most ellenszenvvel visel­tetnek irányában. Igy mostani megvá­lasztása alkalmából elmondott beszédé­vel, amelylyel a mandátumot átvette, több fővárosi és vidéki újság foglalko­zik, mindegyike a legnagyobb mérték­ben elítélvén Achimot. Az „Egyetér­tés" pénteki számában ezeket mondja Áchimról: „A politikai éretlenségnek akkora otrombaságáról még nem tett .tanú­bizonyságot népképviselő, mint Áchim L. András, Békéscsaba város megválasz­tott képviselője." Kivonatosan közli a mandátum át­nyujtásakor a csabai városháza erké­lyéről mondott beszédét, melyet ezzel fejez be: „Ezt az elvetemedett tót legényt a függetlenségi párt segitette első izben a képviselőség magas hivatásához ab­ban a hiszemben, hogy a nép egészsé­ges vércseppjét hozza be a nemzet­gyűlésébe. Most ugyancsak a független­ségi párt kötelessége lesz, hogy megnőtt, szarvait visszanyomja Áchim ur tökfejébe. No, ez a legény is egyedül marad a paraszt-páttban, mert a magyar paraszt az ő józanságát és sorsát nem fogja bizni soha esze-veszett futóbolondokra. Békéscsaba is majd kijózanodik." Heves támadást intéz még Áchim L. András ellen többek között az Aradi Közlöny pénteki száma is. Valóban, tanulhatna Áchim. És okul­hatott volna elsősorban Csaba polgár­sága. A békési petició. Tudvalevő, hogy Békésen gróf Hoyos Wenckheim Fülöp csak 46 szavazattal maradt kisebbségben Kecs­keméti Ferenc megválasztott képvi­selővel szemben. A kisebbségben ma­radt párt ugy találja, hogy a mult szombati választáson nem az igazság győzött, tehát kérelmezni fogja Kecske­méti mandátumának megsemmisítését. Amint békési tudósítónk értesít bennün­ket, a pecitionálók okul választási sza­bálytalanságokat hoznak fel, többek kö­zött, hogy egyesek kétszer is leszavaz­tak, mások pedig nem személyesen gya­korolták alkotmányos jogaikat. A békési petíciót különben most szerkeszti az ecélból kiküldött bizottság, amely 30 napon belül a Kúriához fordul a válasz­tás megsemmisítése iránt. A csabai kórház ügyei. A kórházi visszaélések — A közkór­házi jelleg kérelmezése. — A jövő évi költségvetés. Csaba képviselőtestületének csütör­töki közgyűlése a kórházi ügyek jegyé­ben folyt le. A napirenden három pont­ban is szerepelt a kórház, amely legkö­zelebb már közkórházi jellegűvé lép elő. A csütörtöki nap tehát forduló pont a kórház történetében s igy Csaba egyik legjelentősebb intézményének a jövője meg van alapítva. A közgyűlésnek a kórházra vonat­kozó ügyeit különben az alábbiakban ismertetjük: A kórházi visszaélések. A kórházra vonatkozó ügyek közül az első az a rendelet volt, amelyet a szomorú emlékű visszaélések ügyében az alispán intézett a községhez s amely rendeletet annak idején lapunkban tel­jes szövegében ismertettünk. A rende­let 14 pontban foglalja össze azokat a direktívákat, amelyeket a kórháznak a jövőben való vezetésénél betartani kiván. Az alispáni rendeletre a tanácsi ja­vaslat az volt, vegyék jóváhagyólag tu­domásul s a visszaélések által okozott kárösszeget, mely a kártéiitésre rendel­kezésre álló fedezetet meghaladja, fe­dezzék a kórházi tartalékalapból. Áchim L. András : Nem veszi tu­domásul a javaslatot, mert a néhai gond­nok óvadéka nem elegendő a kár meg­térítésére, hanem indítványozza, hogy az óvadékot meghaladó kárösszeget fe­dezze az elöljáróság azon része, amely a köteles ellenőrzést elmulasztotta. K o r o s y Lászlónak azon felvilá­gosító szavai után, hogy csak a felsőbb hatóságnak áll jogában megállapítani a felelősséget, a tanácsi javaslatot elfo­gadták. Közkórházi jelleg. K o r o s y László főjegyző ezután a belügyminiszternek a kórnáz szabály­rendeletére vonatkozó leiratát terjesz­tette elő, amelyet ugyancsak teljes szö­vegében ismertettünk már lapunkban. A belügyminiszteri leiratnak különben a legjelentősebb része, amelyben a mi­niszter utasítja a községet, hogy a köz­kórházi jelleget szerezze meg kórhá­zának. A főjegyző ezután rámutatott azokra az előnyökre, amelyek a, közkórházi jelleggel járnak. A kórház továbbra is tulajdonát fogja képezni a községnek, csupán az ellenőrzés és az intézet ad­minisztrálása esik kivül a község hatás­körén. A miniszteri rendeltre a tanács azt a javaslatot terjesztette elő, hogy figye­lembe véve a rendeletben felsorolt észrevételeket, a közkórházi jelleg meg­adását kérelmezi, s mert a miniszter a gyulai elmegyógyintézet közelségére való tekintettél, hajlandó elfogadni az elmeosztály felépité.ének mellőzését,csu­pán a fertőző betegek részére építenek egy külön paviIlont, s ennek fölépíté­séig pedig e célra két termet rendez­nek be, egyben pedig felkérik az alispánt a két osztályorvos, — amelyek közül egyik az igazgatói teendőket is végezi, — kinevezésére. Az osztályorvosok fizeté­sét fejenkint 2000—203Ó koronában álla­pítja meg s az osztályorvosok közül a rangban idősebb lesz az igazgató, aki —- De apa, amikor meghalok azért a fiúért! A szavak nem voltak nagyon ünne­pélyesek, még csak válogatottak sem, lanem a hang annyira őszinte volt, íogy Szeniczey Ákosnak összeszorult tőle a' szive. — Hát igazán nem tréfálsz? — A lelkemből szeretem. — De hisz az nem komoly ember. | — Oh, négyszemközt nagyon komoly. — Csélcsap. — Az csak afféle hencegés. —v Léha. — Hiszen fiatal. — Nem is való hozzád. — Még a jó isten is nekem terem­tette. — Hát én mégsem értem ezt a dolgot. — Oh, apa, ha csak félannyira volna szerelmes Jóskába, mint én, esküszöm, hogy megértené. Szeniczey elmosolyodott. — Ebben igazad van. De lásd mégis... — Oh, én látok, tisztán látok ebben a kérdésben, inkább apa lát egy kissé feketén. Talán éppen azért, mert rólam van szó. Pedig én csaknem vagyok os­toba és csak igazán akarom a magam javát, ügy-e apa, nem áll a boldogsá­gunk utiábd? — Érthetetlen — dörmögte — Sze­niczey — Érthetetlen. Azután pár pillanat múlva igy szólt: — Egy föltétel alatt igent mondok. Odaígérlek, de a hivatalos gyürűváltás csak hat hónap múlva lesz, föltéve, hogy Jóska addig megkomolyodik, nem het­venkedik, nem krakélereskedik, egyszó­val, ha megtanul magán uralkodni. Válasz helyett Zsuzsika az édesapja nyakába borult s össze-visszacsókolta. II. Szó sem lehet róla, az ember egy­szerűen csodákat képes művelni, ha sze­relmes. Ballay Jóska pedig szerelmes volt. Nem ugy, akárhogyan, nem mint a korabeli fiatalemberek, akiket elragad a május s mire a rózsaszirmok lehulltak, ők már régen elfeledték szivük hölgyé­nek a keresztnevét is; nem. Egészen komolyan szerelmes volt. Kötötte is magát a feltételhez s va­lósággal becsületbeli ügyet csinált abból, hogy meggyőzze Szeniczey Ákost a maga férfias komolyságáról. Végre is ez nem olyan keserves ne­héz, mint ahogyan harmadik személyek gondolják, ha egy bájos fiatal leány is segédkezik az embernek. Az ember ilyen­kor nem is ér rá semmi másra, mint hogy ott üljön amellett a piskótákon járó paradicsom mellett s a világ leg­inesésebb bolondságait mondja el a leg­komolyabb hangon s a legkomolyabb dolgokat származtassa a leggyönyörű­ségesebb léhaságokból. Az ember ilyenkor nem törődik sem felebarátaival, sem egész ellenségeivel, nem ér rá belekötni polgártársaiba és sem a kákán, sem a cs. és kir. katona­tiszteken nem keres csomót. Végre is a szerelem annyi csomót juttat az emberiségnek, hogy amig az anyakönyvvezető a maga éles szavával ketté nem vágja ezt a gordiusi csomók egész láncolatát, a boldog szenvedők ugy sem tesznek egyebet, mint oldoz­gatják a mindig újra születő, mesésen tragikus színezetű félreértés-csomókat. Az bizonyos, hogy Szenicey Ákos csaknem varázslatnak látta ezt a nagy változást, valamint bizonyos az is, hogy Zsuzsika viszont nem látott egy csöp változást sem, hanem titokban azon örvendezett, hogy az édesapjának be kell ismernie, hogy csalódott Jóskában, sőt remélte, hogy balvéleményeért ünne­pélyesen bossánatot is fog kérni jövendő vejétől. Ennyire azonban nem volt komoly , a dolog, annál kevésbbé, mert Széni- | czey Akos igen járatos volt a példa- 1 beszédekben és közmondásokban, söt j babonásan hitt is bennük s ha már na- i gyon el akarta ragadni a jövendő veje iránti való lelkesedés, csödesen ismé­telgette magában: Kutyából nem lesz szalonna ! Alkalom szüli a tolvajt! Kibújik a szeg a zsákból! Hanem — az összes szerető igaz szivek megnyugtatására legyen mondva, — ez egyszer nagyon csalódott Szericey Ákos. Ballay Jóska fényesen kiáltotta a tüzpróbát augusztus tizenötödikén, ami­kor a világra szóló lampionos estét tar­totta a csapberegi ifjúság a nagy­erdőben. Ez az est igy esett. Már jóval éjfél után járt az idő s nem csupán a csillagok fényeskedtek, de a kedélyek is szikráztak". Künn a táncterem előtt pihent a táncedzett csapat kisebb-nagyobb asztaloknál. Jóska természetesen Zsuzsikával, az öreg Szeniceyvel (ha meghallja, hogy öregnek neveztem, Isten legyen nekem irgalmas) meg még egy-két leánynyal, ifjú emberrel ült egy kerek asztalnál. Közte és Zsuzsika között állott Marci, a tüzes szemű Marci, aki különben ci­gány volt s igy egészen természetes volt, hogy ott állott s húzta a Zsuzsika kedves nótáit. Szép, szerelmetes, mélabús magyar nótákat. Jóska pedig a szive mélyéből ós a torkából énekelte — csaknem azt mondtam, a becsületszavára énekeltette, hogy: Te leszel a legszebb a világon. Ekkor egyszerre a szomszéd asztal­nál fölrikkantott Palkovics Elemér, a vörös : — Zsebkendőt vegyenek ! Egy pillanatra elhűlt mindenkiben a vér s az összes szemek, sőt csillagok is riadtan néztek Ballay Jóskára. Jóska ellenben, bár kissé rezgő han­gon, de rendithetetlen érzéssel fújta to­vább : Szólalj hát meg rubintos virágom. És nem történt semmi, azaz hogy valami még rettenetesebb, mert amint Marci belekezdett a nóta refrainjébe, Palkovics Elemér stentori hangon szólt közbe. — Ácsi! A cigány elnémult s elnémult az egész erdő. A lámpák sem mertek per­cegni s a gyertyák olyan egyenesen ég­tek, mintha haptákot vezényeltek volna nekik. Ballay Jóska olyan fehér volt, mint a hold ezüst tányérja, de egy tekintetet vetett Zsuzsikára, egy másikat Szenicey Ákosra s ugy tett, mintha nem hallott volna semmit. Palkovics Elemér pedig egy király gőgjével kiáltott a cigányra: — Ide gyere, Marci fiam! Érzéssel huzd, urnák, aztat, hogy, hogy is mondja, hogy: Három ürüj tudjuk nem nagy falka Három barna kis lány hajtogatja . . . Marci egy pillanatig tétovázott, de már a következő pillanatban nagyott si­kított a vonója, a klárinét is elsikoltotta magát s a banda átviharzott a szomszéd asztalhoz. — No fiam — súgta Szenicey Ákos Jóskának — ember vagy a talpadon, most már elengedem a további próba­időt. Ballay Jóska arcát egyszerre elön­tötte a büszkeség pirja s olyan diadal­masan nézett körül, hogy a vele egy asztalnál ülők igazán kételkedni kezdtek a helyes látásukban. — Holnapután, — súgta Szenicey megtartjuk a kézfogót. * Erre nem került a sor, mert másnap Ballay Jóska ezt a levelet kapta : Gyáva! Gyáva! és újra gyáva ! A menyasszonya nó­táját sem tudja megvédelmezni és maga feleséget akar ? Szégyellem magamat a maga gyávasága miatt. Szeretnék a föld alá bújni. Gyáva ! Zsuzsika

Next

/
Thumbnails
Contents