Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-06 / 39. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 37-ik szám. Csütörtök, május 39. BEKESMEGTEI KÖZLÖNY ^ 1J(M TTTUT ATT A "D Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések" és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az urna előtt. Békéscsaba, május 5. Huszonnégy óra választ el bennünket attól, hogy politikai lelkiismeretünk hangja megszólaljon, hogy voksokban adjunk kifejezést annak, a mi az emberben a legbecsebb: a meggyőződésnek. A nemzeti föllélegzés e fenséges epokájában világosan, szabatosan meg van jelölve minden magyar szavazó polgárnak a kötelessége. Nincs es nem lehet másról szó, minthogy a nemzeti eszme mellett vagy ellene foglaljon állást. Most, ebben a momentumban csúcsosodik ki tisztán, reálisan a politikai igazság: a ki nincs velünk, az ellenünk van. A helyzet, ismételjük, világos, tiszta. Minden törekvés, mely azt elhomályosítani akarja, meddő, hiábavaló és főleg áruló célzat. A vezéreknek, kik a nagy küzdelmet a nemzet egyetemével megvívták, egységes táborra van szükségük, hogy a diadalt fejlesszék, megerősítsék és véglesitsék. A holnapi csabai választás elé az ország figyelme fokozott mértékben fordul, s az utolsó huszonnégy órában nekünk is fokoznunk kell az energiát, hogy ebben a nagy alföldi községben, a délibábos rónának ez áldott földjén, a nemzeti eszmét diadalra segítsük. Nemcsak bűnnek, de a mi politikailag súlyosabb, hibának kell felrónni minden egyes polgár számlájára a habozást, huzódozást, ingadozást és elernyedést. A passzivitás szomorú korszaka letelt, a cselekvés ideje a táborba szólít. Akiennek a felszólításnak nem engedelmeskedik, az a gyávaság hitvány bűnébe keveredik. Igen, kijelentjük határozottan, hogy többre becsüljük azt, ki ellenünk szavaz, mint a ki nem mer mellettünk szavazni . . . Kivel is mivel állunk szemben ? Megmondjuk: egy jékvesztett demagóggal és egy ostoba hazugsággal. A fékvesztett demagóg, ki alacsony, veszedelmes indulatokra épiti beteg aspirációit: Áchim L. András, az ostoba hazugság; a parasztpárt. Magyarországon csak szótári értelemben van paraszt. A magyar közjog 1848. óta nem ösmer parasztot. Kérdezzétek csak meg Áchim L. Andrást, hogy miért és miben paraszt ő ? Talán nincsenek politikai jogai ? Hiszen a mult ciklusban képviselőnek választották. És nem láttuk s nem tapasztaltuk-e, hogy olyan jogokat arrogált, amelyek a rendi alkotmány idejében még a született nemest sem illették meg. Minden komolyabb tartalom, tudás, szorgalom és egyéb kvalitás híján zsarnoka akart lenni ennek a nagy városnak. A hatóság tekintélyének árán akarta a maga tekintélyét megszilárdítani. Szidta az urakat, hogy maga lehessen korlátlan úr, bujtogatta, fanatizálta a hajlékony, puha, fogékony lelkű népet, hogy terrorizmust gyakoroljon azokra, kik felismerték s akik elfordultak tőle. t Az ő mértéke betelt, az ő sorsát ő maga pecsételte meg. Miután felismertük, meg is kell világosan jelölnünk, hogy Áchim L. Andrásnak, ennek a szertelen szenvedélyű, izgága hajlamú embernek a közszereplése közveszedelmet jeleni. Nem is annyira a képviselőházban, hol szava rég elvesztette azt a csekély súlyt, amelylyel birt, hanem itthon, a mi városunkban. Mert ennek a városnak, Békéscsabának fejlődésre, komoly, békés fejlődésre van szüksége, hogy betöltse azt a hivatást, a melyet neki a gondviselés kijelölt. Városunknak megvan a gazdasági fejlődésnek minden feltétele, csak irányítás és jóakarat kell, hogy érvényre jusson ereje. Soha sem volt kedvezőbb az idő, hogy Csaba városa szunnyadó erői életre ébredjenek, s a nagy gazdasági harcban helyt álljanak. A kormány jóakaratát, támogatását feláldozhatjuk-e Áchim L. Andrásnak ? Azét a kormányét, a melynek tagjai között Kossuth Lajos fia foglal helyet. Választó polgárok! A választás nem nehéz.Ki akartok? Áchim L.András személyében, a népbolonditást, a félelmes, a megbénító anarchiát, a viszszafejlődést, vagy Bakos Mátyás személyében a nemzeti eszme, a politikai erkölcs hóditó diadalát? A tények ösmeretesek. Bakos Mátyás, ez az egyszerű, józan csabai polgár, ki eszével, energiájával megszerezte magának az anyagi függetlenséget, ki, ha akarná, szintén hetykétkedhetne úgynevezett parasztságával, nem kereste a kitüntetést. Polgártársainak bizalma fordult feléje, mert érdemesnek Ítélte őt arra, hogy az ország házában képviselje Békéscsabát. Nem koldult voksokat, de a függetlenségi eszmék tántoríthatatlan hívének vallotta magát. Nem alacsony, zavaros indulatokra, hanem a néplélek őszinteségére, nyíltságára apellált, mikor kiállt, hogy elmondja programmbeszédét. Micsoda ellentét közte és ellenfele között ? Eg és föld, világosság és bántó, settenkedő homály. Bakos Mátyás képviseli a nemzeti eszmét, a célirányos fejlődést, a munkát, a szorgalmat, a sikert. — Áchim L. András a butítást, anarhiát, a hanyatlást és a durva ököljogon alapított terrorizmust. Válasszatok ! z. M. A főispáni installációhoz. Lapunk pénteki számában részletes tudósítást adtunk arról a lelkes ünnepségről, amelyet Békésvármegye közönsége ült Fábry Sándor főispáni eskütétele alkalmából. Az idő rövidsége, de meg az egymásra torlódó események, nem adtak arra alkalmat, hogy ennek a fényes ünnepségnek minden mozzanatáról teljes egészében beszámolhassunk. E szinte nem rajtunk álló mulasztást kedves kötelességnek tartjuk most pótolni, amikor az alábbi sorokban közöljük még az installációs nap egynémely mozzanatát. Békésmegyei Közlöny tárcája, A szerető. Volt egyszer egy lány — sorsa nem mese Megverte mindennap a kedvese. Liliom teste nem birta tovább, Az Ur leküldé érte a halált: Tündöklő szárnynyal halkan száll alá Felöleié, S röpült vele a megnyílt menny felé. S fogadták jöttét fényes angyalok Ajkukon paradicsomi dalok Zendültek hárfaszóként ékesen, Minőt nem hallhat ott lenn senkisem. S ezer testvérpár résztvevő keze Mind szép s szelid Simogatá becézve fürtéit. Vérző testének földi ágy helyett, Felhőpárnákon kínáltak helyet, A szederjes, fázékony l bakat Leheletével éleszté a nap, S a tejutbál szűrt enyhe balzsamot Az égi bolt Csudás virrasztó-asszony, a hold. S megszólalt csillagos trónján az Ur: Láttuk, mit szenvedtél amoda tul, Hadd váltsa föl örök gyönyör a but, Tüzd föl az égi rózsakoszorút! Simuljanak el, mint szűz patyolat E mély sebek, . Kötözzék be gyöngéd chérub-kezek ! Megingatta sápadt fejét a lány, S kérő f ohász rezdült meg ajakán : — Inkább csókjától gyógyulna e seb, Nincs égi ír csókjánál édesebb, Forrón csókolt s megbánta, hogyha vert Minduntalan Én visszamennék hozzá, ó Uram ! . . . M. Komisz Aranka. Tévedésből. - A „Békésmegyet Közlöny" eredeti tárcája. — Irta; H. Mariska. Bizonytalan, tétova léptekkel, izgatottan járkál elegáns legényszobájában Somkuti László, egy ősnemes család utolsó férfitagja. Majd egyszerre megáll, kezét homlokára tapasztja, szemét lehunyja, aztán ismét megkezdi sétáját és véletlenül szemben áll a nagy tükörrel, honnan egy ijesztően sápadt arc, egy összegörnyedt alak néz reá, — megijedt önmagától. — Nem ! Még sem ! Nem fogom megtenni, nem irok neki, nem fogom kérni, hogy kegyelmezzen! Bár kinos még a gondolat is, hogy meg kell válnom életemtől. Óh, te hálátlan, mennyit keserítettél, pedig hálával adózhatnál, mert családom tett emberré. Sokáig tűrtem apró gúnyos megjegyzéseidet, mig végre betelt a pohár, mikor szemembe mondtad: gyűlöllek, gyűlölöm a famíliádat, mindenkit, aki hozzád tartozik, mert fölvettelek a sárból. Miért tettétek azt, én hálás sem tudok lenni. Nem a pénzeteket kívánom, óh nem, de a neveteket, azt, azt adjatok, hogy ne mondhasson senki nevetlennek. Mit ér fényesnek Ígérkező állásom ? Mit ér minden, mikor ha együtt vagyunk, mindnyájatok szeméből iátom, onnan olvasom ki, hogy érzik rajtam a kolduscondraszaga ? Mindnyájatok arcán látom azt a leereszkedő méltóságot, amit az „urak" a szegény emberrel szemben mutatnak. Ez az, ami a vérem forralja, ezért pirulok, ezért gyűlöllek, mert nevetek fényes, ősnemes a neved! Pedig te is lehetsz „kakuk"-fiók ezért-! Ezt nem tűrhettem, arcul ütöttem, nem törődve a következményekkel. Máig sem tudom miképen, de amerikai párbaj lett belőle, tiz évi időtartama s a vesztes fél én lettem. Eleinte bántott a dolog ilyen fordulása, később megbarátkoztam az elmúlás gondolatával, s amint multak az évek, reménykedni kezdtem, hátha talán megbánja elhamarkodott tettét, bocsánatot kér és elfelejtjük, amitgyerekészszel tettünk. Hiába volt minden reményem ! szertefoszlott — vége ! Lehajtott fejét fölemeli, bágyadtan néz széjjel; nem is igen tudja, való-e ez az állapot vagy egy rossz álom, hogy itt van a vég, — az utolsó óra. Csak amint tekintete az asztalon fekvő levélre esik, jön tisztába mindennel. Igen! Itt van a levél, melyben figyelmezteti ellenfele — lejárt az idő, végezz! Fölveszi, megnézi, aztán olvasatlanul széjjel tépi s mikor a fehér papírrongyok szerte hullnak a szőnyegen, ugy érzi, kitépte szivéből a haragot ellenfele iránt, mit érzett alig néhány perccel. Bátran föláll, íróasztalához megy, egyenként húzza ki minden fiókját s a közepére önti mindazt, mi azokban van. Micsoda furcsa kao3z! Szalaggal átkötött hajfürt, levelek, fonnyadt virágok, fényképek, furcsa összevisszaságban gyűlnek halomra, most meg egy kicsi selyemkeztyü hull még közzé, hogy azonnal lecsússzék, mintha bizony szégyellené a társaságot. Hirtelen lehajlik érte, aztán ismét arcára ül a fájdalmas kifejezés, mintha már megnyugodott volna. Nézi, nézi, szemébe könny gyűl, aztán ajkához szorítja, mintha azt a régen megálmodott csókot akarná reá lehelni, amit soha meg nem adhat annak, kié a csöpp kis keztyű Volt. Szegény fehérlelkü gyermek! Miért kell téged itthagynom ? Hogy fogod túlélni halálomat, kinek rajtam kivül senkije, kit nemcsak mint gyámleányomat szerettelek s te viszont, hanem egész életre, hosszú életre tartó szerelemmel. De miért is gyötröm magamat ? Hiába, meg kell lenni, nem szabad gyávának lennem! Tűzbe veletek kedves emlékek, ne lássa senki soha, hogy nekem emlékeim voltak, nem akarom, hogy nevessenek fölötte. Siroliit Emeli IS (Mflll ét • testsúlyt, negizdateti i kfthOfést, váUdétot, éjjeli Izzadást. Tüdűbstegsegek, rturuiuk, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Roche" eredeti csomagoláit. F. IlnfTmaiin-La Ilocitc &. C«. liasel (Svájc).