Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-04 / 18. szám

Békéscsaba, 1906. március 4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY késmegye polgárságához és hazafias tanintézeteihez, hogy ezidén a hazafias érzésnek fokozott tüntetésével ünnepeljenek s ha netán a katonai hatalom a kegyeletnek eme szentséges áhítatában megakadályozná őket, ez is bekövetkezhetik, ugy szivükben támaszszák föl a nagy nap dicsőségét, lelkükben lobbanjon lángra annak a lelkesedésnek a tüze, amely lelkesedés 1848-ban félistendket szült. Csaba polgársága pedig, élén elöljáróságával, tisztviselőivel, társadalmának vezető embereivel, a tanintézetekkel zarándokoljanak el K o s s u t h Lajos halhatatlan emlékű hazánk nagy fiának ércalakja elé, rakják le a szobor talapzatára kegyeletük babérjait, mert méltóbb helyen nem áldozhatnak március idusa emlékének. Különben március 15-ének megünneplésére már vármegyeszerte folynak ar előkészületek. A szabadság ünnepén kázi ünnepséget rendez hazafias programmal valamennyi tanitézet, a népés olvasókörök, egyesületek, amelyek körül a csabai kereskedők egylete már a programot is megállapította. A meg nyitó beszédet Klein Gusztáv mondja, Szent miklósi József lapszerkesztő pedig az ünnepi beszédet, Ambrózi Béla „Március idusára" Ábrányi költeményét szavalja el. Az ünnepséget a Nádor éttermében bankett követi A március 15-iki ünnepségek műsorát különben részletesen közöljük lapunkban. A csabai muzeum. Az uj palota kérdéséhez. A csabai muzeum építendő palotájának kérdése ismét egy hatalmas lépéssel közeledett a megvalósulás felé. Kívánatos is ez, mert a vármegye első muzeuma nem maradhat jelenlegi szűkes helyén, ahol sem értéke, sem gazdagsága nem tud érvényesülni, de meg a közönségnek sem állhat oly módon rendelkezésére, amily mértékben kellene. És végül a tervezett nagyszabású könyvtár létesítését sem lehet addig megvalósítani, mig az uj palota föl nem épül Ezen indokok vezették Csaba község képviselőtestületét, amikor a maga részéről is sietet áldozatot hozni a muzeum palotájának megteremtéséhez és pedig olyképp, hogy 17 ezer koronáért megvásárolta a gazdasági egyesület volj házát, a Csetneky-féle telket, amelyet felajánlott a muzeum céljaira. Még a mult év végén hozta meg e határozatot a képviselőtestület, mely után a muzeum egyesület elnöksége ezen határozat értesítése mellett azt kérte a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségétől, hogy a részére megszavazott 80 ezer koronás állami támogatást ne évi 2000 koronás részletekben, hanem lehetőleg egy összegben utalványozza ki a kultuszminisztérium, amely esetben módjában állana a muzeum egyesületnek tervezett palotáját mihamar fölépíteni. A muzeum-egyesület elnökségének ezen kérelmére most válaszolt az országos felügyelőség és pedig a következőkben : „Mult év december 28-án kelt jelentését a muzeum épitkozése ügyében eddig tett intézkedései felől jóváhagyólag tudomásut véve, értesítem az elnökséget afelől, hogy a főfelügyelőség a 80 ezer korona rendkívüli építkezési államsegélynek egy összegben való kiutalványozása kérdését annak idején érdemleges tárgyalás alá fogja venni s addig is intézkedni fog afelől, hogy a muzeumi épület számára e fedezet keretein belül megfelelő alaprajzok bocsáttassanak az egyesület rendelkezésére. Örömmel vettünk tudomást továbbá Csaba község képviselőtestületének közgyűlési véghatározatárói, mely szerint a község a megyei gazdasági egyesület helybeli telkét 17 ezer korona költségen az építendő egyesületi muzeum céljaira oly feltétellel, hogy a területen emelendő épület a muzeum összes anyagával a község tulajdonába száll, megvásárolja, a főfelügyelőség részéről ezennel hozzojárulok a muzeum-egyesületnak e képviselőtestületi határozatból kifolyó ezen elhatározásához, melylyel az emelendő épületet és a muzeumi gyűjteményeket, továbbá gondozás, szakszerű kezelés és folytonos fejlesztés kötelezettsége mellett annakidején Csaba község közönségének kívánja adományozni. Budapest, 1906. febr. 23. Hivatalos tisztelettel: Szalay Imre, h. orsz. felügyelő." Egy válópör aktáiból. Hercegnő és földbirtokos regénye. Bolondul szeszélyes a sors. Ugy intézi a halandó emberiség lépteit, hogy meg ezekkel: az a fiam, ez meg a leányom. És két karján két csodaszép gyereket tartott, ő maga jobban illet volna közéjük harmadik játszó társnak, mint anyjuknak. Aztán, hogy bejártuk a kastélyszerű nyári lakot, az egész hatalmas kertet nagy uri pompájával, megbámultam. 0 magyarázott, kalauzolt, kedves játszi pajtásom volt, mint egy sorstól becézett édes szép gyermek. Az én tündérem boldog ugy-e, nagyon boldog? — kérdeztem tőle. Nem hiába voltam olyan erős, határozott elvei! Beváltak-e azok ? Szüksége volt-e reájok, kérdeztem meg tőle, ugy mint anyai barátnője. Egyedül voltunk valahol a kert végén. Megállott és én az imént játszi mosolygó édes gyermekasszony helyett bánatos megtört teremtést láttam magam előtt. Nagy kék szeme megtelt könnyel... Vártam, amig kissé megnyugszik: Csodálkoztam; érthetetlenek voltak a könnyek: miért ? Émlékszik-e, — szólalt meg aztán bánatosan, — egyszer régen azt mondtam, hogy ha valakit én megszerefek, az az enyém lesz, ha minden poklokon keresztül megyek is érte!, És ugy is történt. Átgázoltam mindenen. Szeretem szenvedélyesen rajongó lelkem nem ismert gátat és határt! Szép volt; hóditó mint egy pogány Isten Hogy hány asszony átka, hány leány könnye tapad hozzá, ej, mit nekem! Szerettem; nagyon; nagyon szerettem! Aztán . . . aztán utóiért az irigyelt asszonyok közös sorsa Jött valaki, a ki még dacosabban, még forróbban akarta, mint én ! Szép asszony volt,"hatalmas, délceg, akár egy hercegnő. Én már rég a felesége voltam, ha meg nem is unt, de megszokot. Az a másik az a más asszonya volt! De őt szerette. És ezt tudtára adta neki a szemével, a forró kézszoritásával. Az is büszke, akaratos volt, mint én ! Amit akart, azt keresztül vitte a más kárhozata árán is. Szép irigyelt gazdagasszony de idős volt a férje." Intermezzó kellett: bolond'! a szép asszony unta magát! Valaki, aki szép fiatal mint ő, a ki bámulja aki rajongjon érte ? Mert szeretni akarta, szeretnie kellett. Harmadik pedig, ha szerelmet esküszik. A vér játéka ez csak! Az lázongott, a jogait követelte. A vére kergeti: a rakoncátlan szilaj, fiatal vér . . . Hogy ami neki muló gyönyör, szeszélyeinek játékszere unalmas perceinek kellemes epizódja, az nekem az üdvösségem, az életem! Hát mit törődik ő azzal ! Most ő a diadalmas ; az erős ! — Ököljog az erősebb joga! akárhányszor a legsimább és a legillatosabb rózsáktól szegélyezett uton is felbuknak és tövisekbe esnek azok, akik kelleténél többet élveznek a jóból. És ez megnyugtató az emberiségre, amelynek nemcsak a burzsoá osztálya, de azok a magasabb régiók, ahol még kék vér csörgedez az erekben, egyenlően veszi ki részét a szenvedésekből. Mert a sors jó és rossz adományaiból egyaránt kijut mindenkinek. Hir, dicsőség, rang, gazdagság itt nem részesükiváltságban. Ezek a gondolatok tólulnak tollúnkra, amikor az aktáit olvassuk annak a szomorúan érdekes békésmegyei válópörnek, amelynek szereplői egy vérbeli hercegnő, annak a római birodalmi hercegi családnak a sarja, amelynek egyik legnevesebb tagja XIII. Ince pápa volt, Odescalchi Alinka Mária Júlia és férje Kövér Gusztáv pusztakéki (Szolnokm.) és csabacsüdi (Békésm.) dúsgazdag földbirtokos. Egy regényt beszélnek el ezek az akták, amelyek 14 tömött oldalt töltenek be. Irta pedig ezt a regényt az élet, amely lavasszal kezdődik és sivár, lombjavesztett őszbe, majd télbe ful. Odescalchi hercegnő és Kövér Gusztáv boldogtalan házasságának kulisszatitkai nem egészen ismeretlenek Békésmegye közönsége előtt. A válópör, amelyet a hercegnő indított meg, egy évvel ezelőtt, a gyulai kir. törvényszék előtt folyt le és a héten eljutott utolsó fejezetéhez, amelynek a csattanója az, hogy a biróság felperes hercegnőt elutasította keresetével, vagyis megtagadta a házasfelek elválasztását és a hercegnő jogi képviselőjének, S z t é h 1 ó Kornél budapesti ügyvédnek 580, Kövér ügyvédjének, Keller István dr.nak pedig 436 koronában állapította meg a dijait. Az Ítélet, valamint a terjedelmes indokolás az ügyet előadó Jankovich Tihamár törvényszéki bírája s az Ítéletet kimondó tanácsnak Nóvák Kamill kúriai biró, törvényszáki elnök volt az elnöke. A regényes akták nagyon, nagyon sokat beszélnek a szép hercegnő és a dúsgazdag nábob családi életéről. Elmondják, hogy 1902. augusztus 11-én léptek házasságra s mindjárt leköltöztek a békésmegyei csabacsüdi kastélyba, ahová a legnagyobb boldogság költözött be. De nem hiába mondja a nóta: Mindenféle szerelemnek vége szokott lenni ... Az a szerelem pedig, amely a csabacsüdi kastélyba beköltözött, nagyon is hamar elrebbent. Mert talán nem volt semmi közössége az igazi szerelemmel, hanem talán csak aféle kalandos érzés volt, amelyről lekopott a varázs, elszállt a mámora. Ne keressük az okokat.. Beszéljenek a hivatalos akták, amelyek elmondják, hogy a hercegnő azzal vádolta meg a férjét, hogy az gyengédtelenül, durván bánt el vele, sem maga- í sem más által el nem ismertette a háza úrnőjének, csak hiúságból vette őt el és hogy kicsapongó életet élt. Meg még több ilyen és ilyenebb vádat emelt a hercegnő. Ezek a vádak, bárha még oly szépséges ajakról is hangzanak el, nem felelhetnek meg a valóságnak, mert az elutasított kereset indokolása meg szószerint ekképpen végződik: „ . . . Miután felperesnek (a hercegnőnek) nem sikerült alperes (a férj) terhére bizonyítani azt, hogy vele durván ós gorombán bánt, hogy őt női becsületében mélyen sértő kifejezésekkel illette, hogy róla jó hírnevét veszélyeztető rágalmat terjesztett, hogy az együttélés tartalma alatt avagy azután erkölcstelen életmódot folytatott volna, ós hogy őt szándékosan és hűtlenül elhagyta és mivel a családi életben előforduló súrlódások még nem képeznek olyan törvényeket, amelyek a házasság felbontását indokolttá tennék, főleg akkor, amikor az egyik fél engedékenysége a másik fél hibáját szeretettel és gyengédséggel igyekszik javítani, és mivel az ilyen ellentétek még a magát esetleg sértve érzett fél részére sem teheti a házassági együttélést annyira elviselhétetlenné, ha csak más indokok nem vezérlik, hogy a házasság felbontását kérhetné, ez okból felperest keresetével el kellett utasítani." Mizériák a kivándorlás körül. Felfüggesztett irnok és elitélt hajdú. A nyilvános orgánum vajmi keveset zeng dicshimnuszokat a rendőrségről. — Nem azért, mintha az államgépezet e szervei nem felelnének meg felelős és terhes Kötelességüknek, — bár vannak olyanok, akik nem tudnak felemelkedni hivatásuk magaslatára, — de annál a sajátos szerepkörnél fogva ellenük az elfogultság, amely szerepkört betöltik. Elismerjük, hogy mondjuk ez az úgynevezett elfogultság az értelmiség kiskorúsága mellett szól. E sorok előrebocsájtása után sietünk k jelenteni, hogy bennünket távolról sem ez az elfogultság, hanem hivatásunk vezérel, amikor e tényeket regisztráljuk : S e i 1 e r Elek járási főszolgabíró K e s j á r Béla rendőrirnokot pénteken délutántól estig tartó kihallgatás után felfüggesztette és elmozdította állásától, ellene a fegyelmi vizsgálatot megindította, részére a felfüggesztés tartama alatt fizetésének csak egy harmadát utalványozta, mert Kesjár hivatali szabálytalanságokat követett el, még pedig olyképpen, hogy a nála kivándorlásra jelentkező egyénektől az útlevél ajánlati lapok kiállításáért a megállapított 1 korona helyett 4—6 koronát szedett. Kesjár beismerte ezt, azzal védekezvén, hogy magánmunkálatok teljesi'éséért feljogosítva érezte magát az általa szedett dijak elfogadására. Miután pedig Korosy László főjegyző, értesülvén ezekről, őt figyelmeztette, az ilymódon szedett pénzekből már 240 koronát visszafizetett az érdekelteknek, kijelentvén egyben, hogy az összes többletet vissza fogja fizetni. Kesjár Béla ügyes, használható tagja volt a rendőrségnek és sajnálattal látjuk karrierjének veszedelembe forgását. De ha nyakát szegte, ezt csak magának tulajdonithatja. E sajnálatos esettel kapcsolatosan utolért a megtorlás a községnek egy más alkalmazottját is. Ez Kolarovszky Mihály községi hajdú, akit a főszolgabíró ugyancsak pénteken kivándorlásra való csábítás miatt 300 korona pénzbirságra és 15 napi elzárásra itélt, mert Kolarovszky baksis ellenében arra vette rá a kivándorlókat, hogy Hamburgon keresztül a Falk-féle hajókon vitorlázzanak Amerikába, ezek cimét elküldte a kivándorlási ügynököknek, akiktől szolgálatai ellenében most uj évkor órá' és láncot, tavaly pedig sürgönyileg küldött 100 koronát fogadott el ajándékba. X főszolgabíró ezenkívül Kolarovszkyt elmozdította állásától. Az esetek önmaguk súlyosan elitélik önmagukat. Amikor tehát a rendőrhatóság sietett ezeket megtorolni, elismeréssel kell tartoznunk pártatlanságáért és a mizériák megszüntetésével a közönség érdekeinek megvédéséért. Utazás egy interpelláció körül. - Ami az igazság. Csaba kisemberei, akik dicséretreméltó buzgalommal óbajtják kivenni részüket vezérükkel, Áchim L. Andrással egyetemben a közigazgatásból, egy idő óta a községi publikáció kérdésén rágódnak és e körül támasztanak A tavaszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy lakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb tavaszi öltönyök és felöltők J&^wiíl" "

ern

n készülnek.