Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-22 / 15. szám

V BEKESSLEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. február 22. akik ezt a hatalmat nem a magyar nemzet javára, de a magyar nemzet ellen fogják kihasználni; meggyengitjük tehát a magyar társadalmat s a magyar nemzet ellenállási erejét, ugy az által, hogy megsemmisítünk ezrekét és ezreket, mint az által, hogy a közhatalmat kiszolgáltatjuk olyan elemeknek, akik egyenesen a nemzet ellen fogják a hatalmat gyakorolni. Az erőszak jegyében. Az adók behajtása. Elvégeztetett... Mert Magyarország az a bitang föld, ahol a dédelgetett honvédség, úgyis mint nemzeti hadsereg, továbbá a Fejérváryak, Rudnayak és Nyiryek mind külön-külön impérium in imperio. És mert ezek az államban is külön államok, illetőleg képviselőikről joggal mondhatni, hogy semper idem ós velük szemben a nemzetről Martialis mondását: sempei* bonus homo tiró est. Szóval az önmagával is átkos meghasonlásban, örökös civódásban élő magyar nemzet az a jó ember, akit, tudja Bécs jól, mindig rálehet szedni. Szóval: elvégeztetett . . . Ezek után pedig ne csodálkozzunk, hogy a történelem megismételi magát. Talán éppen a Bach korszak. Katonafogdosás kötéllel, adószedós szuronynyal. A szenvedések és nyomor Ígéreteinek beváltása. A hétfői fekete nap Békósmegye közönségének kétszeresen is emlékezetes marad. Nemcsak a magyar parlament szétkergetéséről érkezett e napon hir, hanem e napon indult meg Békésmegyében az önkéntes adók erőszakos behajtása. A pénzügyminiszter ismeretes rendelete értelmében ugyanis a gyulai pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség kilenc főtisztviselője e napon szállott ki a renitenskedő községekbe, hogy végrehajtsák a rendeletet, amelyet törvénytelennek tart ország — világ, s amelynek a végrehajtását mtegtagadta a megyének minden községe. Csodálatos ! E rendeletet a főispánnak kellett volna kiadni. A hazaáruló főispánnak. A pénzügyminiszter azonban a pénzügyigazgatóra bizta. És a pónzügyigazgató még sem hazaáruló. Urak, hazafias jó urak, hol itt a logika ? Vagy a hazafiságot ós hazaárulást is kétféle mértékkel mérjük ? A dologra azonban! Az önkéntes adók beszállítását megtagadó községek ellen megindult vizsgálat egy kaptafára történt az egész megyében. Csak a vizsgálatban szereplő személyek nevei változtak. A sok közül tehát csak egy esetet ragadjunk ki, a csabait. Csabára S o m o s s y Zsigmond pénzügyigazgató helyettes, kir. tanácsos szállott ki, akinek még Orosháza és Békés is jutott. Somossy hétfőn délelőtt jelent meg a csabai községházán. Azonnal jelezte jövetele célját, majd felszólította az elöljáróságot, illetőleg annak részéről Áchim Tamás birót, K or o s y László főjegyzőt, G a 11 i Gyula adóügyi jegyzőt és G a 11 i Mihály pénztárnokot, hogy az önként befizetett állami adókat haladéktalanul szállítsák be a kincstárnak. Mivel pedig nevezettek a felszólításnak nem tettek eleget, a pénzügy igazgató-helyettes erről jegyzőkönyvet vett föl. E jegyzőkönyvben megállapítást nyert naplótótelek szerint a be nem fizetett önkéntes adók öszszege, amely a mult év augusztus elsejétől február elsejéig 65093 kor. 97 fillért tesz ki. Ebből levonván az időleges kamatokat, 385 kor. 29 fillért, marad beszállítandó összegként 64708 kor. 68 fillér. Ugyancsak számba vette a pénzügyigazgató helyettes a február első napjától 15-ig önként befizetett adók összegét, amely közel kétezer koronát tesz ki. Majd megvizsgálta az adóhivatal minden ügykezelését és jegyzőkönyvbe vette, hogy e tekintetben a legnagyobb rend uralkodik a csabai adóhivatalban.' Végül csatolta Korosy László jegyzőkönyvi nyilatkozatát, melyben a főjegyző kijelenti, hogy a szabátyrendelet szerint az adók kezelése körül nincs felruházva intézkedési joggal, a másik három községi tisztviselőnek pedig azon nyilatkozatát, hogy hivatkozással a törvényhatóság november 3-iki határozatára, tagadják meg az adók beszállítását. Ezz 1 a pénzügyigazgató helyettes be is fejezte küldetését A jegyzőkönyveket magához vette és Békésre, onnan pedig tegnap Orosházára utazott a vizsgálatnak hasonló módon való megejtésére. Amint a vizsgálat az egész megyében befejezést nyer, a pénzügyigazgatóság az engedelmességet megtagadó tisztviselőkre pénzbírságot ró ki, amelyet azzal a felszólítással küld meg az érdekelteknek, hogy három napon belül haladéktalanul tegyenek eleget a pénzügyminiszter rendeletének. Amenynyiben a tisztviselők ekkor is tagadással felelnének, a pónzügyigazgatóság kirója a második bírságot is, attól számított három nap múlván pedig megindítja a fegyelmi vizsgálatokat. A bírságok kirovása, valamint a fegyelmi megindítása ellen a községi tisztviselők bizonyára felebbezéssel élnek a közigazgatási bizottsághoz, mely a felebbezóseknek előreláthatólag helyt ad. A közigazgatási bizottság ezen várható határozatát meg a pónzügyigazgató felebbezi meg a miniszterhez, aki természetesen az első fokon hozott határozatokat hagyja jóvá ós akkor ezután következnek a felfüggesztések ós elmozdítások, amiknek kilátása ezidőszerint is súlyos gondot okoz az egész vármegye tisztviselőinek, akiket az adók beszállítása tárgyában leghelyesebb volna felmenteni a passzív rezisztencia alul. Különben mint halljuk, a törvényhatósági bizottsági tagok körében mozgalom is indult meg ez irányban és a tisztviselők felmentését célzó indítványt már benyújtják a 28-iki megyegyűlés elé, hogy megmentsék a hazafias tisztviselői kart a zaklatásoktól. * Lapzárta előtt értesülünk, hogy a Sárrét három községe már elhárította tisztviselői feje felől a felfüggesztés veszedelmét. Vésztő, Körösladány és Szeghalom községek elöljárósága ugyanis a pénzügyi miniszter rendeletére mintegy 32 ezer koronát kitevő önkéntes adójukat beszállították az állami adóhivatalba, miután nevezett községek elöljárósága belátta, hogy az erőszakkal szemben hiábavaló az önkéntes adókkal való rezisztálás és az engedelmesség megtagadásával csak érdemes tisztviselőiket áldozzák fel. Hasonló módon fog még eijárni a vármegyének mintegy 4—5 községe, mig a sárréti községek közül egyetlenegy, Füzesgyarmat tagadta meg az adók beszállítását. Sztraka Ernő § 1830 1906. I—BPEB Ismét egygyel kevesebb! Kevesebb azok száma, akik Békéscsaba mai modern haladásának szivük igaz lelkesedésével, lelkük egész munkabírásával vetették meg szilárd alapjait. A kortársak sora egyre ritkul: mindig nagyobb és nagyobb hézagok támadnak. Minden ujabb hézag egy-egy me, rész, fáradhatlan, ügybuzgó úttörő elmúlását jelenti. Sztraka Ernő, — akinek az alapvető munkából a legnehezebb: a mult évszázad első évtizedeiben elhanyagolt Csabának, a lekszikonok szerint Európa legnagyobb falujának városias rendezése jutott osztályrészéül, — megtért kortársaihoz. A betöltött hivatásnak jóleső tudatával zárta szemeit örök nyugalomra. Mert hiszen az isteni gondviselés megengedte érnie, hogy hasznos munkálkodásának egészséges gyümölcseiben gyönyörködhessék. Vannak még egynehányan az „öregek" között, akik hosszú téli estéken, jól fűtött szobákban „mesékkel" traktálják a köréjük sereglő harmad-negyedfokú nemzedéket. Meséket nekünk: . a jelennek, meséket rég mult világ „valóságairól." Meséket arról, hogy Csabának mai kövezett utcái egyszer csak falábakkal voltak a sártengeren átlábolhátók; meséket arról, hogy ahol ma szabályos vonalban széles utcák, terek emelik a városias öntudatot, ott 4—5 évtizeddel ezelőtt hosszában, keresetben épült tornácos viskók szeszélyes cikkcakkozása emlékeztetett európai hírűi fnlusias mi voltunkra. Meséket arról, hogy a község legközvetlenebb környéke, ahol a szorgos gazda ma százszoros kamattal takarítja be az isten áldását, két emberöltővel ezelőtt, szárnyas vadak zajától, csolnakázó emberek zsivajától volt hangos. Meséket arról, hogy ahol ma fákkal szegélyezett, ligetekkel tarkázott, zöld kertként hatalmas kulturváros terül el, ott a nagyapák puszta, kopár, mocsaras területet laktak. Ennek az elmesélt valóságnak vezérlő munkása volt Sztraka Ernő. S ha hozzávetjük mindehhez, hogy a városias fejlődésnek ezen munkáját a mult század középső évtizedeinek ezernyi balitélete, maradi korszelleme, minden új iránti ellenszenve az akadályok egész tömegével bénította, késleltette ; akkor, s csakis akkor ítélhetjük meg, mit dolgozott Sztraka Ernő. Az ő áldott munkájának emléke soha el nem múlik; mert azok az alapok, melyeket Csaba városias fejlődósének biztosítására ő vetett meg, örökéletüek. Eredményekben gazdag munkáséletnek vetett véget a nalál kedden délelőtt 10 órakor, amikor Sztraka Ernő, Békéscsaba község nyugalomba vonult mérnöke 76 éves korában jobblétre szenderült. Született Békéscsabán 1830. február 28-án. Elemi iskolai tanulmányait édesatyja, boldogemlékezetü Sztraka Károly kezei alatt végezte. Középiskolai oktatást a szarvasi és eperjesi gimnádákat mesélt a nép ajka. mert az imák sohsem hangzottak el a balzsamos enyhület nélkül. Ezalatt a pipacsbokróta olyan óriásivá gyűlt Belényessy Géza kezében, hogy alig tudta már összefogni; — akkor az asszony gyors elhatározással lefejtett pongyolájáról egy vörös selyemszalagot és megkötötte a laza csokrot. Egy kicsit ügyetlen volt; egy kicsit remegett a keze, — ósüa pipacsok szeinbevilágitották halavány arcát, aminek viszfénye gyöngéd, rózsás pírt lehelt reá. — Áldozzunk mi is a kereszt előtt, mondta töredezve, mig kezével rámutatott a hervadó vadvirág-koszorúkra, miket vallásos parasztnők ajánlottak föl az Istenember tiszteletére. De aztán mégis, mintha fájna néki> megválnia ezektől az érthetetlen kedves pipacsvirágoktól hévvel ölelte magához a csokrot, l3ie leküzdhetlenül megnyilatkozó, szilaj vágygyal, amit az ölelés gondolata ébresztett benne. És az arcát bűnös megszégyenüléssel beietemette a selymes virágokba, mig az önkívület pillanatnyi kéjes elbágyadásával lezárta szemét. Nem akarta látni azt a megérzett jelenetet, a melynek most el kellett következnie: a hozzásimuló férfi karokat, a lehulló pipacsokat, melyek eltaposott akadályként győzelemre segítették az első fcrró, édes csókot. Hogy meddig álltak így összeölelkezve ? . . . mámoros elméjük képtelen volt fölfogni a rohanó percek idejét, pacsirtaszó rezzentette föl őket. Ez a szürke kis madár rárepült a karesztfára és mintha mennyei szózatként a lelkiismeretüket vádolná, rájuk pörlekedett a magasból. És ugyanekkor a messzeségből tompa zaj közelitett, eleinte inkább csak éber idegekkel sejtették, semmint hallották, néhány perc multán azonban megtisztult ez a gyönge hangzavar és kibontakozott a lópatkók egyenletes üteme. Noha a lovak alakját porfelhő burkolta, mindketten tudták, hogy a férj ő, aki ma hajnaltól ellenőrizte az aratást és most népdaltól részegedve tér haza, hogy áradozva beszéljen a bőséges Istenáldásról. — Elmegyek oda, ahová hiv, — mondta gyorsan az asszony, ajka eltikkadt a szavak hevétől, mig kezével szenvedelmesen visszaszorította a férfi kezét. És evvel a biztatással sietőn búcsút vett, Belényessy Géza pedig átcsapott az erdei vágásra, melynek lombozata elnyelje hatalmas szép alakját. Ezalatt a férj is leszált lováról, csupa lelkendező öröm volt ma ez a fáradt ember, az ölelésével majd megfojtotta szépséges feleségét. — Fényes eredmény Klára! ezidón korlátlanul válogathat bármely fürdő között és fejedelmi bőkezűséggel költekezhet, bőven futja a gazdag termésből! — Be fogom érni szerényebb igényekkel is! — válaszolta az asszony csodálatos lemondással, ami szokatlanul hangzott éppen az ő ajakáról. És miközben lassan megindultak az uton hazafelé, szórakozottam magyarázta: — Az idegeim pihenni vágnak, zaj és társaság nélkül egy nyugalmas üdüiőkelyen akarok ezen a nyáron megvonulni. Ebben a pillanatban értek a keresztfordulójához, mikor is az asszony meglepődve, karjának önkéntelen rándulásával megállásra kényszeritette az urát. Az a látvány, ami éléjük tárult, inkább megdöbbentő volt, mint megható. Egy festői szép ünneplőbe öltözött oláh parasztlány térdelt a kereszt előtt, homlokával a földet érintve, — 03 mintha valami szörnyű elviselhetlen csapás sújtott volna le reá, aminek már jajszava sincsen, olyan lecsöndesült élettelensóggel roskadt a lankadó pipacsbokréta fölé. Azonban ez a kimerült fájdalom egy pillanat alatt féktelen zokogássá fajult, mig fejét őrjöngő kétségbeeséssel verte az anyaföldhöz, közben ajkáról nehéz, irtózatos átkok szakadtak föl, amelyekhez az észnek nem volt már semmi köze, hisz egyenesen megsebzett szivéből eredtek ezek az értelmetlenül zavaros panaszszólamok, fölriasztva messze határon a nyári regg békés csöndjét. A házaspár hirtelen összenézett. Dacára a szenvedéstől eltorzult vonásoknak, ráismertek a rétiprsztor hajadon lányára, aki a legszebb vadvirág volt az uradalom mezején. Szépségének elható hirére neves festőművészek zarándokoltak el ahhoz a kicsiny gunyhóhoz a völgy ölén, hol öreg atyjával éldegélt nagy tisztességben. Most hát itt hevert összetörve, mintha nem volna többé egy ép gondolat, egy ép érzés benne. AZ asszony gyöngéden nevén szólította : — Ilica! Ez az ösmerős hang eszméletre téritette, zokogása elhalkult, ébredezve nézett körül s aztán hirtelenül megragadta az asszony simogató kezét, ajkához vonta és elborította lázas csókjaival. — Azt mondták - rebegte meg-megcsukló hangon, — hogy a keresztény Krisztus megsegít, hát eljöttem hozzá Ha ő is megcsal, akkor elmegyek a nagy folyóhoz. — Ilica! — szólt újra az asszony ellágyulva a részvéttől, mert ráemlékezett az oláh leány örömtelen gyermekkorára, akit sohasem becézett anyai szeretet. — Légy bizalommal hozzánk, ki bántott? mi történt aeled? — Elhagyott! megcsalt! — zokogta a szép fáta vigasztalanul. Pedig minden reggel hiven ott vártam rá a kiserdőben, nem gondoltam, nem néztem másra, neki daloltam, neki szedtem a virágot, róla álmodtam és csak az ő csókjainak ölelésének, édes szavának hittem ! Ma pedig félretaszított az útból, .kinevetett, megütött, mert nem szeret már többé ! — Az ón béreseim között nincs ilyen nyomorult gazember, — mondta büszke, de határozott meggyőződéssel a férj, mint aki jól ismeri a cselédjei tiszta lelkületét, — hacsak Klárám az ön városi inasainak sorában nem lappang az a gonosz csaló ? 1 — Igen! igen asszonyom! csakis ön tehetne érettem valamit, — kapott szavaiba halavány reménysugárral a szegény, meggyötört teremtés. Hiszen ismeri és ő bizonyára megfogadja jóságos szavát. — Légy nyugodt, — bátorította az asszony biztatón, majd rábeszélem, hogy a régi szeretettel öleljen karjaiba. Néked pedig nem szabad ilyen fiatalon, virágnyillás idején a halálra, gyászra gondolnod, százszor inkább az esküvődre ! Majd meglátod, Krisztus kegyessége milyen határtalan, ha megtérsz hozzá, bocsánatot nyersz átkos kifakadásaidórt és a boldogsághoz segít! És mosolygón, hogy a borús bánatfelhőket szétkergesse a földúlt szép arcról, megemelte kissé a lány bársonyos állát, — igy kérdezte tréfábahajló, vidám hangon: — Mondd meg hát, kivel tárgyaljak ? Ki a te hűtlen kedvesed ? Ilica küzködve, ébredő hittel, alig hallhatóan imádkozta el nevét a kereszt előtt: — A Belényessy uraság!