Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-02-04 / 10. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIII-ik évfolyam. 10-ik szám. Vasárnap, február 4. BEKESMEGTEI KOZLOHT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenk'nt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI Dl! : Egész évre 12 korr Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATIüíUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A társadalmi béke érdekében. Békéscsaba, febr. 3. Távol élek, tehát távol is állok a csabai közélet izgalmas küzdelmeitől. Boldog volnék, ha olvasni nem kel­lene róluk ; de mert a küzdelemben sok jó emberem és kedves barátom került szemben egymással mint ádáz ellenfél: kénytelen vagyok beleszólni a vitába, hogy baráti kötelességeim teljesítésével megnyugtassam lelki­ismeretemet s ha lehet, elejét vegyem a további erkölcsi pusztulásnak és rombolásnak. Teszem ezt azon hitben és remény­ben, hogy az objektív igazság fénye előtt nem hunyhatják be a szemüket a küzdő felek. Az objektív igazság pedig az, hogy dr. Zsilinszky Endre barátomnak legutóbbi szereplésében, nyilatkozataiban, védekezéseiben és támadásaiban — nincs igaza. Nem bű­nös, de határozottan hibás. Általáno­san ismert éles logikája az egyszer cserben hagyta. Hogy mi tekintetben tévedett, annak önkénytelenül és aka­ratlanul világos magyarázatát adta leg­tüzesebb védelmezője, Szeberényi La­jos, a midőn e lap legutóbbi közlése szerint a gazdasági egylet közgyűlé­sén a következőket mondta : .,Vegyék tudomásul az urak, hogy én is meg­jelentem volna az istalláción, ha nem féltem a papi reverendát az önök harci eszközétől, a záptojástól". Mi a helyes ezen nyilatkozatban ? Az, hogy a reve­rendában nem a pusztulandó rongyot, hanem az erkölcsi hivatás örökszimbolu­mát látja,, a melyet foltnak érnie nem szabad. És mert ő viseli azt a reve­rendát, igen okosan elnyomja (bár csak el is hallgatta volnaegyéni meg­győződését S/ nem koczkáztatja a papi hivatás erkölcsi tőkéjét, az előkelő állás presztízsét. Már most'a termé­szetes ész logikája szerint mindazok a férfiak, a kik erkölcsi testületek élén állva, vezető szerepet töltenek be, ha véletlenül nem is viselnek reverendát vagy egyéb szimbolumot, minden köz­életi szereplésükben saját egyéni er­kölcsi tőkéjük mellett a vezetésök alatt álló testületek erkölcsi tőkéjét is akarva, vagy nem akarva elviszik és használ­ják. Ez adja sokszor szavuknak a súlyt és nyomatékot, személyüknek a tekin­télyt és számos előjogot más egysze­rűbb emberekkel szemben. De ugyanez a testületi erkölcsi tőke, a melyet min­dig csak feltételesen élveznek, egyút­tal kötelezi is őket egyéni szabad akaratuk és hajlamaik teljes kifejtésé­ben, a mint azt Szeberényi Lajos he­lyesen bökkentette ki. Kétségtelen tehát, hogy dr. Zsilinszky Endre, nem mon­dom, hogy szándékosan vagy tudato­san, de arra a bizonyos gyulai installációra tényleg magával vitte a saját erkölcsi tőkéje mellett a Bákés­megyei Gazdasági Egylet, a békéscsabai ág. ev. egyházközség és az arad-békési ág. ev. hitvallású egyházmegye erkölcsi tőkéjét is. "Rendes viszonyok közt el is vihette volna, mert régi szokás szerint ilyenkor közgyűlési vagy választmányi meg­bízást és felhatalmazást kapott volna és pedig nem csak egyedül, de többed magával. Ő azonban a jelen esetben ilyet se nem kért, se nem kapott, hanem egészen a saját gusztusa és meggyőződése szerint járt el. Miután pedig mint polgár-ember nem volt abban a helyzetben, hogy a reverenda vagy uniformis levetésével dokumen­tálhassa tisztán egyéni hajlama és meg­győződése szerint való nyilvános sze­replését : innen származott az ő téve­dése és tragikuma. A kevésbé kíméletes emberek ugy okoskodnak, hogy ha valaki a saját pénzét és vagyonát bármiféle kétes vállalatba fekteti, ahho'z de jure senkinek semmi köze nem lehet, — de ha ugyanaz az ember a saját pénze mellett a rábízott közpénzt is használja felhatalmazás nélkül, az már más megítélés alá esik. Hang­súlyozom, hogy kíméletlen és igazság­talan is a hasonlat, de utóvégre is be kell ismernünk, hogy az erkölcsi köz­vagyon kezelésének is meg vannak a maga törvényei, a melyek ellen bün­tetlenül vétkezni nem lehet. A politikát tehát, mindamellett, hogy sokszor han­goztatta a gyűléseken attól való tar­tózkodását, mégis ő vitte be az egye­sületbe. És pedig bevitte nem szóval, hanem tettel, szerencsétlen alkalommal való szereplésével. Hiába áltatja magát tehát azzal, hogy őt politikai meggyő­ződése miatt üldözik. Az ütköző pont ott van, hogy Gyulán nem csak a saját egyéni meggyőződésével, hanem a rá­bízott testületek erkölcsi súlyával is látszott tüntetni. Ezt ő bizonyára nem akarta, de ezt a tévedést be kell is­mernie. Tudom én, hogy mint kemény embernek a nehéz küzdelemben is fülébe cseng még néhai való Tatay István igazgatónak hangja: »Etsi fractus illabatur orbis, impavidum ferient rui­nae". Ámde a jelen esetben sokkal kívánatosabb volna ha egyszerűen ki­jelentené: „Homo sum et nil humani et nil humani a me alienum puto". Legyen meggyőződve, hogy leg­ádázabb ellenfelei sem zárkózhatnak el azon igazság elől: Erősebb az, a ki önmagát győzi le, mintáz, a ki másokat. Legyen béke a harcolók közt. Nagy terhek, nagy feladatok várnak ránk mindenütt,de különösen szülővárosunk­ban Békéscsabán. Egyetértés, együtt­munkálkodás nélkül mire megyünk? ... Legfeljebb külső ellenségeink örömét növeljük ... Verus. Az elitélt főispán.. Pör az államkincstár és Békésmegye között. Részleteiben, mint végeredményé­ben rendkívül szenzációt keltő pör folyt le tegnap délelőtt a gyulai kir. járásbíróság előtt A magánjogi ter­mészetű pörben a felperes Békésvár­megye törvényhatósága, az alperes pedig K r c s m á r i k János dr Bé­késmegye főispánja. A pör tárgyát a főispáni lakás és irodahelyiségnek a főispán által karhatalommal való el­foglalása okozta. Békésvármegye törvényhatósága ugyanis még novemberi közgyűlésén kimondta és azon határozatát a bel­ügyminiszter megsemmisítése dacára fentartotta, hogy a főispáni lakást Krcsmáriknak át nem engedi, s ameny­nyiben az karhatalommal mégis el­foglalná, utasítja a tiszti főügyészt, birtokháboritásért indítson sommás visszahelyezési keresetet a főispán ellen. Úgyis történt. Mivel pedig Békés­vármegye törvényhatósága a főispáni lakást illetőleg bérleti szerződésben áll az állammal és ezt a bérleti szerző­Békésmegyei Közlöny tárcája. yelcnet egy zsuron... Bársonyos széken ül a nábob leánya, Hódoló ifjaknak bókolását várja. Sprban elé jönnek gazdag ficsurok, Milyektől hemzsegnek mind a mai zsurok. Az egyik éretlen és raccsol a másik, Mindenik a leány dús kezére vágyik. De biz'őt untatja, mit összehadarnak S tekintetét szegzi a szomszéd-udvarnak. Nc-m hallja a zagyva, oktalan beszédet Lelkében egy édes derűs álom ébred . .. 4 Látja azt az ifjút, akit titkon szeret, Akiért a szive úgy sóvárog, eped< A szomszédban lakik, alacsony kisházban, Titkos találkájuk a nagy park árnyában ; Oda osonnak ki egymás szavát lesve S boldog suttogásban röppen el az este ... Ahogy a lány némán szöaögeti álmát, Valmelyik ügyetlen fétredönt egy pálmát Felrezzen a zajra és valóra ébred . Arcza elárulja : kin neki az élet. Hej nem boldog a lány, Bárha nábob lánya ! De kérem ilyenek A nagy zurok máma. Dr. Major Simon. A virágok szeszélyéről. Levél Amerikából. -A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája ­Irta: Bartóky Matild. Virágokat sehol sem kultiválnak oly nagy anyagi sikerrel, mint Észak­Amerikában. A gazdagok luxus csatáinál a rendkívüli qualitásu virágok igen nagy szerepei visznek itt. Az ár mellékes, mutatja ezt az a tény, hogy a minap egy cincinetti kertész egy cserép újfajta — ugy keresztelt „Arisztokrata" szek­füórt — a soliet-i szekfüegyesülettől negyvenezer dollárt kapott. Ezt újságolta nekem a Broadwoy legelegánsabb virágüzletének tulajdo­nosa, amikor is egy féltucat közönsé­ges szekfüért sokallottam 30 koronát adni. Persze, csodálkoztam a fentem­iitettek felett s érdeklődéssel kérdeztem, mint fogja az a famózus egyesület be­hozni ezt a rengeteg összeget. Nagyon könnyen, egy idény alatt, mondá. Az első oltványok virágai 5 dol­lárjával fognak elkelni, s ilyen lesz vagy ezer, a hajtások ezután meglesznek dup­lázva, triplázva ad infinitum s mindegyik szál megint 5 dollárt fog képviselni. Pedig itt nem igen lehet valami kü­lönös szép szekfüt produkálni. A szekfü Angolhont jobban szereti. Ki tudja, a köd, klima, vagy a talaj teszi-e, ez meg­fejthetlen, elég az hozzá, hogy ott szín­dúsabbak és kétszer akkorák, mint itt. A társadalom créme-je vagyont áldoz ép a szekfüért, csak azért, hogy az üveg­házból kitüntetett vendégeiknek egy-egy szállal kedveskedhessenek. Vannak, akik­nek mintegy mániájuk olyan ritka faj­tájú virágot birni, amilyent csupán mil­liomos növényházában lelhető. Ez ná­lunk sport, mint másoknál a lovak. Az úgynevezett „szépség rózsa" valósággal specialitása Amerikának. Ez Angliában nem akar még gyökeret se verni. Próbálták nem egyszer — ezer­szer, de hasztalan volt annak meghono­sítása. Igazi caprice-a ez ennek a faj rózsának, hogy csak itt, csak itt akar nyitni. És igy van ez sok más növény­nyel is, ahol nekik tetszik, csak ott ékes­kednek. Teszem azt, az ibolya erdőnyi mennyiségben tenyészett ezelőtt Long­Island-on, s ma mintha megunták volna a környezetet, embereket, vagy a föl­det — a szerénysége szinbolumai. Mintha csak elköltöztek volna a Hudson völ­gyébe in corpore — ott virítanak most legszebben. Faktum, hogy amott szinte csodaszámba megy lelni egy ibolyát.­Az orchidea az idei saison divat­virága. A jövő hétre — egy a felsőbb regióból, ezer drb. orchideát rendelt a főkertésznél, ami maga 2500 dollárjába kerül az ebédet adó házigazdának. Hol van még a pálma s egyéb élő zöld de­conatió ? Orchidea Franciaországot kedveli leginkább, de nagy gonddal itt is szépre fejlesztik. Épen jelen voltam az emii­tett boltban, amikor egy fiu egy nagy fadobozzal belépett, kiszedett belőle gyöngéd vigyázattal két szál almavirág nagyságú orchideát.. — Mennyiért adja ? — kérdi a főnök. — Darabja 6 dollár, — felelt a fiu. Ötöt ígértek érte, de ő szó nélkül beburkolta ismét azokat az illatnélküli, de bájos virágokat a puha papírba, s ment tovább, oda, ahol megadják értük a kitűzött árat. — No látja kérem, ami divatos, azt nagyon meg kell fizetnünk, — vélte a kereskedő. Aztán mutatott egy üvegdo­bozba zárt nagy kerek mennyasszonyi bokrétát. Hófehér liliomból való volt, illúzióval, fantasztikusan arangeálva, ami­nek két csüngője fehér atlasz szalagok­ból csinált pici kokárdákban végződött. A templomokat menyegzők alkalmá­val egész téli kertté alakítják itt, de csakis egy vagy két-féle hosszú virágból van­nak kötve a gürlandok, amelyek mintegy diadalivet képeznek a frigykötők fölött. A kertészek autentikus megmo.n­.'fc-.'s'-.íív •',>>: Sirolin Emefl is ttvtCJ* • (estffflyt, meguda­teti a kBMgéft, váhdtkrt, «lcH Izsadfct. Tüdöbateysőfjők, huruton, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor Roche" eredeti csomagolást. F. Uoffmani-La Roclic A Co. Basel (Svájci.

Next

/
Thumbnails
Contents