Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-06-21 / 53. szám
Békéscsaba, 1906. május 340. ;k az inté? 1 millió .vételének sikerül-e, meg fogjri kikülatkezésbe , ott kijet el akarja íyári sza oan, hogy metei földugyanis az, izeiről sem *get Gyulakor, amikor rtokát, amiisel. Egyree ugyanis a remetei fölannak terü^rtéke nem Ilyen forsembereket íeslelkűség •"ba. Hanem Mtó nemesfnó parcelf Csekotogy tudnikéje 4°/ 0-os ,haladó haát birtokát 4)0 koronás :Oz jutottak ág ügye. atkozata. íár jeleztük, alma azt a ik, hogy imai kir. tervük i Gyoma í"sága ujkivitelét, om vezerányára a nondotta, alt állásiróságnak sóre boa község lévő Wo,, amelyet esetén 40 íróinak a ián, hogy dumot kérület népKároly naaz igazságig ugyanez elállítására dásra hanÍ, valamint ét. iduma eliszter elé, sn eljárt jelentette, n kezéhez zájárulását es tárgyáéról minísbiróság ilitett bitől függ. ilni fogúgy ő, ( között $se után : tisztelí napokó, gyulai Kálmánt, keresik nyét kim látszik maiak és jesült is. visszaő vélemult vaiev-sorozat kiegészitéséül azt hiszem, nem cselekszem fölösleges dolgot, ha a vármegyei pénztárak és számvevőségek viszszaállitásának a legközelebbi vármegyei közgyűlés elé kerülő nagyfontosságú kérdésben tájékoztatni bátorkodom a nagyérd. közönségét arról az álláspontról is, amit az ország összes volt megyei pénztári és számvevőségi tisztviselők e kérdésben elfoglalnak. 1905 szeptember 8-án résztvettem abbén a kongressszusban, melyet 59 vármegye volt pénztári számvevőségi tisztviselői tartottak Budapesten, s amely kongresszus állandó bizottságot küldött ki magából e kérdésben elfoglalt álláspontjának kersztülvitele érdekében s igy az ott megjelent tisztviselők álláspontját az hiszem elég authetikusan tolmácsolhatom a nagyközönség előtt. A vármegye közönsége bizonyára ismeri az indokokat, amelyek alapján a vármegyék az 1902. évi III. t.-c.-kel pénztáruktól ós számvevőségeiktől megfosztattak. A vármegye e szerveinek mesterséges lekicsinylésével diszkreditálásával teremtették még e hangulatot a törvény keresztülhajtásához, annyira menvén ebben a mesterséges hangulatszításban, hogy a sajtóban már lépten-nyomon hangot adott az a sejtelem, az átmeneti állapot alatt, hogy a megyei pénzeknek az állampénztárakba való átszámolásakor óriásij hiányosságok, hanyagságok, bűnök fognak napfényre kerülni. A szenzációra éhes napi sajtó már jó eleve hegyezte pennáját a közigazgatási delikátok kellő feltálalására s ismerőseink búcsúzó pillantásokat vetettek ránk, mint akik az elszámolás után feltétlenül Illaván és Váczon fogunk szállást kapni. Egyidejűleg azzal is érveltek, hogy az alispánok óriási tehertől szabadulnak az államosítás által s teljes erejüket a magasabb közigazgatási érdekeknek szentelhetik. És megtörtónt 1902 december 31-én az átszámolás 63, megye közül 62 adta át kifogástalan rendben pénzét, értékét, naplóit az adóhivataloknak, számértékét a számvevőségeknek, pedig szigorú állami közegek vettek át s egyesegyedül csak Zemplén megyében jöttek rá' viszszaélésnek nyomára. Az az indok tehát, hogy a megyei pénzkezelés és számvitel eddig nem megbizható kezekben volt, teljesen fiaszvallott. A másik indok, tudniillik, hogy az alispánok sok lekötött munkaereje szabadult fel az államosítás folytán, a megyei pénzkezelést ismerők előtt már akkor sem ment komoly számba, mert tudvalevőleg az alispánoknak átlag 10 perczét vette igénybe naponta, a havi pén/.tárvizsgálatok pedig, a márciusi kivételével, amikor az össz-s kötvényeket revideálni kellett, havonként fél napig tartottak. Azóta az állami közegek végzik a megye pénzkezelési és számviteli teendőit. Nálunk véletlenül jól, másutt a legtöbb helyen döcögősen bürokratikusán kanapó processzusokkal tarkítva. Az állami ós a megyei pénzkezelés ugyanis csak abba egyeznek egymással, hogy mindkettő közpénzekkel bánik. Minden más tekintetben lényegesen különböznek. Csak magát a pénzzel való bánást lehet egy kalap alá venni, s e tekintetben elfogadható a pénztáraknak állami kezelésben való hagyása, ha az ellen egyéb politikai érdekek nem szólanak, dejjmaga a számvitel, különösen pedig a számvevőségi segédszolgálat teljesen más irányú elméleti és gyakorlati ismeretkört igényelnek. Az állami hivatal, speciális pénzügy, az államérdeknek tisztán csak egy ágával, az állami jövedelmek előteremtésével foglalkozik. Ott nem találkozunk a közadóknak azzal a sokféleségével, mely a közigazgatásban jelentkezik. Az állam egy-egy hivatala egy-egy en-gros üzlethez hasonlítható, ellentétben a közigazgatási hatóságokkal, mely inkább a vegyes kereskedést juttatja eszünkbe, ahol minden fiókban más van. A közigazgatást ebben a sokféle tevékenységében épen nem kicsínylendő módon támogatja a számvevőség minden oly esetben, amikor vagyoni viszonyokat érintő intézkedésekről van szó, természetesen tehát ismernie kell mindazon jogszabályokat, törvényeket, rendeleteket, szabályrendeleteket, amelyek ezen intézkedések alapját képezik. Ezt az ismeretkört a megyei számvevő természetesen nem az iskolából hozta magával. Ott tanulta meg a zöld asztal mellett az állandó választmány, a különköző választmányok ós közgyűlések ülése alatt, ott ismerkedett meg már jó előre az ügyekkel, melyeket már mint ismerősöket fogadott, am ikor azok végső számvevőségi efectuálás végett hozzá érkeztek. Ott szerzett helyi ismereteket, s ismerte meg a me gye ügyeit, mint ahogy a vegyeskereskedőnek tudnia kell, hogy mi hol áll a boltban.
