Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-17 / 52. szám

BEKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 már ez is bekövetkezik, amikor megjelenik a Társaság fővárosi nivón álló szépirodalmi és társadalomtudományi folyóiratának első száma. A Pálffy Társaság választmányának csütörtökön megtartott üléséről és azon hozott határozatokról különben az alábbi részletes tudósításunk számol be: Az ülés csütörtökön este a gyulai kereskedelmi csarnok helyiségében folyt le dr. folyfalvi Zöldy János elnöklete alatt. Jelen voltak az ülésen : B e r k e s Sándor dr., Dombi Lajos, Dubányi Imre, G a r z ó Gyula, K o n k o 1 y Tihamér dr., Kóhn Dávid, K ó h n Mór dr, Major Simon dr., Székely Sándor dr. és P a 1 a t i n u s József főtitkár. Az elnök a megjelentek szívélyes üdvözlése után megnyitotta az ülést, amelynek első' tárgya a Társaság folyó irata végleges címének megállapítása volt. Hosszabb vita indult meg a kérdés fölött, s végre is abban állapodtak még, hogy a Mezei Virágok cim helyett K alászok nevet adják a folyóiratnak, amelynek első, gazdag tartalommal megjelenő száma julius hó első napjaiban jut a Társaság tagjainak és a nagyközönségnek a kezeibe. Ezután a választmány a tagok és nagyközönség köréből merített hangulat alapján egyhangúlag elhatározta, hogy a julius elsejére tervezett Pálffy-ünnepséget szeptember hónapra halasztja, amikor a szezon kezdetén impozánsabb módon és a közönség fokozottabb érdelődése mellett áldozhat a Társaság patrónusa emlékének. A Pálffy-ünnepséggel egyidőben jelenik meg a folyóirat második száma. Egyben a választmány megbízta a Kohn Dávicl elnöklete alatt álló hangverseny és felolvasást rendező-bizottságot hogy sz ünnepség ós annak változatos gazdag programmja előkészítése tárgyában tegye meg a szükséges lépéseket. Majd bejelentette az elnök, hogy Gyulaváros képvisetőtestiilete 100 koronával belépett a Társaság alapitó tagjai sorába. A választmány köszönetét jegyzőkönyvileg tolmácsolta a város nemesen gondolkozó kép viselőtestületének, s kimondta egyben, hogy az alapitó tagok sorába való belépésre felszólítja Békésvármegye törvényhatóságát, valamint- a járási székhelyeket képviselő községeket is, mint amelyekben a Pálffy Társaság egyformán fogja kulturális feladatait teljesíteni. Varságh Béla, a Társaság egyik alelnöke, sokoldalú elfogultságára és idős korára való tekintettel lemondott tisztségéről. A Társaság megkísérelte eltérítenie szándékától az érdemes férfiút, de mivel e kísérlet eredménytelen maradt, a választmány sajnálattal tudomásul vette a lemondást. A megüresedett alelnöki tisztséget a legközelebbi köz gyűlés fogja betölteni. Végűt bejelentette az elnök, hogy K n e r Izidor gyomai müintézeti tulaj donos a Társaság céljai iránti nemes lelkesülésből oly áldozatkésznek mutatkozott, hogy ingyenesen elkészíti a Társaság alapszabályait, valamint a folyóiratot, miért is a választmány részére jegyzőkönyvileg fejezte ki leghálásabb elismerését és köszönetét. Csaba költségvetése és a közigazgatási bíróság. Megsemmisített határozat, Annak idején, amikor Csaba képviselőtestülete előtt az ezévi költségvetés megállapítása szerepelt, nagy vitát provokált a tanyai iskolák szükségleteinek fedezete beállítása. Végre is a képviselőtestület a költségvetést akként állapította meg, hogy a községi tanyai iskolák szükségleteire (7900 korona) kivánt községi adó csakis a földbirtokosokra vethető ki. A képviselőtestületnek ezt a határozatát, amelyet a vármegye törvényhatósága is jóváhagyott, Z s i r o s András és társai megfelebbezték. A benyújtott panasz ügyében igen érdekesen döntött a legfelsőbb fórum, a közigazgatási bíróság, kimondván, hogy sem a képviselőtestületnek, sem a törvényhatóságnak az elfoglalt álláspontja nem helyes, hanem a kérdéses szükségletet akként kell fedezni, hogy az erre szükséges adó az 1886. XXVI. t.-c. 130. §-a első csoportjában összes állami adókra vétessenek, vagyis a tanyai iskolák költsége is a község minden egyes tagját egyen lően érdeklő községi költség. A közigazgatási bíróságnak ezen ítélete alapján Ambrus Sándor alispán Csaba költségvetését akként helyesbítette, hogy az első csoportbeli minden adónemek élső minden egyes koronája után esik 40-5 fillér, a másodiknál 5-5 fillér és a harmadiknál 28'8 fillér. A közigazgatási bíróságnak ezen döntése, mint igazságos és méltányos, bizonyára megelégedést szül ott ís, ahol a hozott képviselőtestületi határozat szelleméhez ragaszkodtak. A Duna-Tisza csatorna. Elmaradt ankét. Lapunk mult számában megírtuk, hogy a Fábry Sándor dr. főispán kezdeményezésére napirendre tűzött Tisza-Duna csatorna létesítése ügyében K o s s u t h Ferenc kereskedelmi miniszter szaktanácskozást hivott egybe. Lapunk zárta után értesültünk csak, hogy a miniszter az ankétet elhalasztotta e hó 20-ra. Mult cikkünkben jeleztük, hogy a miniszter az ankétra meghivte Fábry főispánt is, akinek egyben megküldötte a kérdéses csatornára vonatkozó eddig elkészült terveket is. E tervek felülbirálata fogja majd képezni a szaktanácskozások alapját. Érdekes, hogy e tervekben el van ejtve a budapest-szegedi irány, hanem a csatorna tiszai torkolata Csongrádnál lenne, ami vármegyénkre mindenesetre nagy előnyöket jelentene, mivel Csongráddal Szentesen és Orosházán át vasúti összeköttetésünk is van. Mindamellett Szeged érdekei sem szenvednének csorbát, mert tervezve van egy mellékávjárat is, amely a főcsatornából Monostoron ágazódnék ki Szegedre. Nem érdektelen még megemlékezni arról, hogy a csatorna ügyében megindult akcióhoz segítőül odaállott a Magyar Hajózási Egyesület is, amely K o'v á cs L. Aladár műegyetemi tanár vezetése mellett szombaton deputációt menesztett Kossuth miniszterhez. A miniszter az alábbiakban válaszolt a küldöttségnek üdvözlő beszédére: A Duna-Tisza csatorna ügyében összehívott szaktanácskozást nagymérvű elfogla tsága miatt pár napra el kellett halasztani, de junius 20-án összeül a tanácskozás s ez alkalommal e nagy jelentőségű viziutnak a kérdése tisztán látszani fog, bár nagy összegű befektetésről van szó, de meggyőződése, hogy a csatorna létesítése a mi gazdasági megerősödésének egyik biztositéka lesz. Végül az egyesület által felajánlott közreműködést köszönte meg és biztosította a küldöttséget, hogy mindenkor számit az egyesület tagjainak hazafias és tevékeny közreműködésére, ezt mindenkor készségesen, amikor erre alkalma nyílik, fogja igénybe venni. A küldöttség később S z t e r é n y i József államtitkárnál tisztelgett, aki válaszában rámutatott arra, hogy a magyar hajózásnak feladatai épen e válságos időben bővülnek és gyarapodnak jelentőségében, amikor a gazdasági érdekek érvényesülése körül nagy harcok folynak. Vértezni kell magunkat, erre a küzdelemre erős pajzsunk lesz a kivitelre képes s annak minden irányban megfelelő hajózás. A miniszter válasza nagy megelégedést keltett nemcsak a deputáció tagjainál, de az egész érdekelt vidéken. Zenészeink sorsa. Hívó szó Csaba társadalmához. Az ujságcsináló mesterembernek az ujságcsináláshoz nem kell, hogy kezelni tudja a hegedűt. Még csak a nagybőgőt sem. Sietek pedig ezt igazolásomul megjegyezni, amikor holmi zenei dologba kontárkodom bele, amelyhez megvallom, annyit sem konyítok, mint tyúk az abc-hez. Hogy azonban mégis rovom e sorokat, mentsen az a körülmény, hogy tulajdonképpen nem is zenéről akarok szólni, de zenészeink és pedig speciálisán a csabai cigányzenekarok sorsáról. Hogy ugy mondjam, a kenyerükről, amelyet maholnap keservesebben keresnek meg, mint a kubikosok vagy rongyszedők. Aki nem hiszi, nézze meg akármelyik este a Fiumében, vagy Nádorban, ahol üres falaknak csak azért ríkatják a hegedűt, hogy önmagukat vigasztalják. A multak szinte fölsóhajtanak: Hová lett hát a jókedv ? Kihalt a lelkekből a kedély, hogy koldus fillérekért húzza az ország egyik legelső bandája, az öreg Purcsiék, meg a többiek a búfelejtő akkordokat'? Eltűnődvén ezeken, szembeötlik egyik cigányzenész jelesünknek a panasza. Ilyesformán hangzott valahogy: Századunknak, az öntudatraébredés századjának, szégyenfoltja a cigány, különösen a magyar cigány helyzete. Fajunk siró száraz fájával külföldön dicsőséget szerez e nemzetnek, s itthon a cigányok nagy tömegének nem jut kenyér sem, vagy ha jut is, könyektől keserű. Aztán éljen a család, amely többnyire annál népesebb, mentül siralmasabb a helyzet A sovány kenyértől nincs egy csöppnyi állandó tőkénk, s ha kihull valamelyikünk kezéből a vonó, vagy ha meghal a rajkó, nossza, van killincselés ajtóról-ajtóra, kavéházrólkávéházra! Ezt a keserves, kénytelen szokást persze nem egy cigány csalafinta szemfiilessége ok nélkül is ravasz módon kiaknázza, s ezzel örökre el van rontva a siralmas alapokon nyugvó becsületes kérés hitele is. Ig.y azután rugnak-dobnak bennünket az urak ilyenkor is, mint egyébkor, mindenkor, csak egyszer nem : ha amúgy magyarosan mulatnak. Ilyenkor öleiés, csók járja a cigánynak és a bankó ilyenkor is a legritkább esetben. Mert hej, a régi jó idők ... odavannak, csak a multak emlékeiben élnek ! Hát bizony olyan igazságok ezek, amiket alá kell írnunk. Olvasom a Márki Miklós cigányzenészek albumát. A világhíres magyar cigány zene és história 'kincses tárháza, Phanteonja ez. Ebből a könyvből olvasom ki, hogy a mi őszbecsavarodott Purcsi Jánosunk 57 év óta egybenőtt a hegedűjével. Nyolc éves korában már kész talentum volt, 17 éves korában pedig átvette atyjának a zenekarát, amelynek élén áll ma is, s amely egykor évekig húzta a Bolza, Tomcsányi, Wenckheim, Károlyi és Andrássy grófoknak, meg Károly Lajos királyi hercegnek. Ma'? A jeles kesergők ügyes komponáló mestere, amikor maholnap kihull kezéből a vonó, meg vele megőszült társaiébői is, húzza, húzza az üres, füstös kávéházi falaknak, vagy legjobb esetben néhány unatkozó Kibicnek, akik dörmögve vetnek oda néhány fillért a tárcára. Hát illő tisztelettel iegyen mondva, ez nem megbecsülése cigányainknak, akik tettek annyit a magyar cigányzene fejlesztéséért, hogy méltón rászolgáltak nemcsak a puszta elismerésre, de a méltánylásra is Vagy azok is megfeledkeznek már róluk, akik valaha legszebb óráikat az ő kesergő, édes nótájuk mellett töltötték el? És azok is, akik ma töltik, ha kigyúlnak Carnevál csillárjai a tükörsima parkett fölött ? Hol vagytok ti régi jó idők gavallérjai ? Es hol vagytok Csabának arany ifjai ? Nem alamizsna kell a reszkető kezű, összbecsavarodott muzsikusoknak, nem kolduskenyér, csak a régi szép időknek néha napján való visszavarázsolása. Ünnepeljétek jó öreg Purcsiékat, amig egyenkint meg nem szakad remegő kezükben a húr, el nem pattan kesergő szárazfájuk. Vagy talán csak nem akarjátok, hogy bot légyen a nyűtt vonóból ? — dor. Armentesitési ügyek. Az alsó-fehér-körösi ármentesitő társulatból. (. Békésmegyének egyik legnagyobb | ármentesitő társulata, az alsó-fehér-köi rösi, a napokban tartotta meg rendes j tavaszi közgyűlését, amely néhai La d ics György volt társulati elnök közbejött halála miatt halasztódott el a nmltkoráról. A közgyűlésen, melyen az érdekelt községek képviselői majdnem teljes számban jelentek meg, H a a n Béla, az elnöki ügyekkel ideiglenesen megbízott alelnök elnökölt. A gyűlés lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk: H a a n Béla megnyitva az ülést, üdvözölte a megjelenteket, majd bejelentette azokat az intézkedéseket, amelyeket a társulat vezetősége az elnök elhunyta és végtisztességtótele alkalmából tett. A bejelentés, valamint több kisebb elnöki ügy tudomásul szolgált. Egyik legfontosabb tárgya volt a gyűlésnek K. Schriffert József gyulai képviselőnek ós társainak írásban beadott indítványa, amelyben javasolják, hogy jövőben az elnöld állás bizalmi jellegű és tiszteletbeli állás legyen, de ne legyen adminisztrácionális kötelezettségek elvégzésére kötelező, hanem ezen teendőket az igazgató-választmány határozatai értelmében a társulati igazgató végezze. Az inditványt a gyűlés azzal adta ki egy a Szekér Gyula elnöklete alatt kiküldött bizottságnak, hogy az az őszi közgyűlés elé ily irányban való alapszabály módosítás végett terjeszszen elő véleményes javaslatot. Több kisebb ügy elintézése után kimondotta a gyűlés, hogy a megüresedett elnöki széket a mult közgyűlés határozata értelmében is az őszi közgyűlésen töltik be. A vármegye erdői. A békésiek irtani akarnak. A törvény előírja, hogy az erdők felügyelői időnkint kötelesek a felügyeletükre bízott erdők állapotáról részletes jelentést tenni az arra hivatott hatósági fórumnak. Ez pedig a közigazgatási bizottság. E törvéiiysz.ibta kötelességének hétfőn tett eleget Békésvármegye erdőfelügyelője, aki kimerítő jelentést terjesztett a közigazgatási bizottság elé. A jelentést minden észrevétel nélkül tudomásul vették, mégis ennek kapcsán hosszabb vita indult meg, amely a békésiek fásmelléki erdejének ügye körül forgott. A vitából ezúttal vette ki elsőbben a maga alapos részét a békésiek bizottsági képviselője, M o r v a y Mihály, akire valóban nem neheztelhetnek a békésiek, hogy ezúttal nem tudta kereszvinni a fásmelléki erdő kiirthatását. A jelentést és fölötte megindult vitát különben az alábbiakban ismertetjük : Az erdők állapotáról szóló jelentést A m b r u s Sándor alispán terjesztette elő. A jelentós szerint a nyilvántartásban nem igen állott elő változás. Békésvármegyének ezidő szerint létező erdejei 995 katasztrális hold területet foglalnak el. Az elmuit két esztendő hosszú szárazsága hátráltatta az erdők különösebb fejlődését, egyes helyeken p.edig a szilfaszú tett nagy pusztítást. Általában azonban kielégítő az erdők állapota. A jelentés tudomásul szolgál. Ennek kapcsán azonban íelszólalt Morvay Mihály. Békés — úgymond az erdők tekintetében a legszerencsétlenebb helyzetben van. A fásmelléki erdő ugyanis 1000 holdas területet foglal el, de semmi hasznot nem hajt, mert 40 éves vágásra van felosztva és még legalább 25 évig kell várni, amig az idő elkövetkezik. A szilfaszú is oly pusztítást vitt végbe az erdőbe, hogy a földéhes nép érdekéből legérdemesebbnek tartaná a kiirtását és szántófölddé való feltörését. Megjegyzi, hogy ily irányban már mozgalom' is indult meg Békés község részéről. Kéri tehát a főispánt, hogy hatalmi befolyásával hasson oda, hogy a községnek e törekvése megvalósulást nyerhessen a kormánynál. Fábry Sándor dr. főispán kijelenti, miszerint tudomása van arról, hogy Békés község lakossága már 10 év óta kívánja a fásmelléki erdő kiirtását, amelynek a helyén príma klasszis földet nyernének. Ezért deputációztak is a kormánynál, ott azonban elutasításban részesültek, mert az erdészeti törvény határozottan kimondja, hogy a hitbizományi és erkölcsi testületek tulajdonában levő erdők határozottan fentartandók. De kívánatosnak tartja az erdők fentartását azért is, mert különben csak a szárazságot fokoznák és megfosztanák a szegény népet az olcsó tüz >lő fától. Végül is, mig az erdészeti törvényt meg nem változtatják, nem lehet letarolni, legföljebb a jelentkező bajt, a rossz kezelést kell orvosolni gyökeres átalakítással és pedig első sorban a kipusztult fáknak újra ültetéssel való pótlásával. M o r v a v Mihály megjegyzi, hogy a szegény népnek nem igen van haszna a tüzelő fákból, mert a legtöbb fát ipari célokra használják, de meg a közlekedés oly nehézkes, hogy a fásmelléki erdőből a szállítás a legnagyobb kellemetlenséggel jár. Szekér Andor közgazdasági előadó Fábry főispán véleményét osztja. A békésiek tehát ne ragaszkodjanak az erdő kiirtásához, hanem hogy segitve legyen a békésieken is, meg hogy a fásmelléki erdőért is tegyenek valamit, indítványozza, kérje föl a közigazgatási bizottság a földmivelésügyi minisztert, hogy engedtessék meg a fásmelléki erdőnek akár egészen, akár felerészben való kiirtása és azonnal uj fásítása. Ezt az inditványt a bizottság elfogadta és ezzel a vita végetért.