Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-06-14 / 51. szám

8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. junius 326. nök, Szekér Gyula közgazgadasági előadó, P e r s z i n a Alfréd államépitészeti hivatali főnök, L i s z y Viktor dr. főügyészhelyettes, Kiss László és M o 1doványiJános jegyzők, Beliczey Géza, D o m b i Lajos, L a d i c s László dr., P á n d y István dr., Szalay József és Veres József. Részvét és üdvözlet. Fábry Sándor dr. .üdvözölve a megjelenteket, a bizottság nevében mély fájdalommal emlékezett meg L a d i c s Györgynek az elhunytáról. Ladics Gy. 1876 óta, tehát a közigazgatási-bizottság szervezése óta érdemes tagja volt a bizottságnak, ezen hosszú idő alatt tisztelni tanulták meg, mintakinek a nevéhez a legnagyobb becsülés fűződik. Halála fölött legmélyebb részvétét fejezi ki és indítványozza, hogy erről az özve- > gyet jegyzőkönyvileg értesítsék. Az' indítványt egyhangúlag elfogadták. A főispán ezután üdvözölte a bizottság két uj tagját. Ambrus Sándor alispán eddigi buzgó működése biztosíték jövő eredményes munkásságához, Veres Józsefnek pedig általánosan ismert közéleti tevékenysége nyújt arranézve biztosítékot, hogy ő is segédkezet fog nyújtani a bizottság munkájához. (Éljenzés.) Ambrus Sándor alispán meleg szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért. A közügyeket továbbra is minden melléktekintetek félretételével, a magánügyeket pedig igazságosan fogja szolgálni, s ameddig emez ígéretének megfelel, kéri a bizottság tagjainak támogatását. (Éljenzés.) Veres József szintén köszönetet mond az üdvözlésért, Alispá.ni jelentés. Ezután Ambrus Sándor alispán terjesztette elő május hóról szóló jelentését, amelynek legkiemelkedőbbek azok a sorai, amely a napról-napra fenyegetőbbé váló munkásmozgalmakkal foglalkoznak. A jelentésből különben az alábbi részleteket adjuk. A személybiztonság állapotja általában kielégítő volt, eltekintve néhány jelentéktelenebb természetű verekedéstől, súlyosabban 2 esetben támadtatott meg. Baleset három ízben fordult elő. Az öngyilkosságok száma 8 volt, ezenkívül egy öngyilkossági kísérlet is volt. A vagyonbiztonságolt élelmi cikkek és csekélyebb értékű ingóságok ellopása által 34 esetben zavartattak meg. A tüzesetek száma növekedést mutat a téli hónapok tűzeseteihez viszonyítva, jóllehet az elmúlt hóban előfordult 16 tüzeset jóval kevesebb, mint április havában volt. Lakóházakat, gazdasági épületeket és terményeket semmisittettek meg a lángok, az elpusztult értékek azonban biztosítás révén a legnagyobb részben megfognak térülni. Égy — E hol ni az ára! S miközben bontogatá a keszkenő csomóit, mondá: — Jó pecsönye lösz belüle az uraknak. — Mennyi? — kérdé az asszony a pénzre intve fejével. — Száz korona ... De hogy is csak, hogy .! ? Ni nem akar kijönni. — Elmulatta — szólt évődve az asszony, oly hangon, mint aki maga sem hiszi állítását. — Én.. ? Szoktam én .. ? Na hát... — dörmögött a gazcla. — Vött ke' valamit ? •— Nem. Csend van, csak a piculák, s a koronák csengése hallik. — Harminc korona a híjjá; — szólt az asszony, hét ujját feltartva — hogy eshetik az ? — Hogy eshetik ? Itt kő annak lönni ... ha csak az az ur, kinek vátottam ... De az akkurátus vót . . . százast adtam, ő olvasta, én is olvastam . . . mögvót. Kétszer is kiraktam ... — Mögcsata kendet . . . — Engöm mögcsat . . . engöm ? 'sz tudom én a számot . . . Igaz, hogy akkor a koronás több vót, mint a ' hatos . . . azaz, hogy hatos nem is igön vót, most mög ni . . . alig látszik a sok hatos közt egy-két korona. — Están gazda révedező szemekkel tekint hol a pénzre, hol az asszonyra. — Pedig akkó mögvót, mintha most is látnám; egy hatost ki is piszkált a koronák közül, mikor olvasta, még mondta is: „Ne csaljuk mög egymást" — s oszt nevetött. — Sebö3en óvasta — szólt közbe hirtelen az asszony. — Sebösen ? — csak ugy pörgött az újja közt a píz. — Akkó . . . szömfényvesztő vot... a vót, ha mondom . . . — A lőhet — mondá Están gazda, a fejét helybenhagyólag megbillentve. esetben gyújtogatás, egyben pedig vil* lámcsapás okozta a tüzet. A mezőgazdasági munkák közül főleg a kukoricakapálás foglalkoztatta munkásainkat. A vetések állása az ősziekben mindenütt kitűnő, a tavasziakban általában szintén igen jó, csak néhol vetette vissza a kelés idején járt hideg azok fejlődését. A kapás növények vetése befejeztetvén, azok igen szépen kelnek és fejlődnek, de a mult évi nagy szárazságban rendkivül elszaporodott rovarok és férgek sok helyütt számottevő kárt okoznak. A megfelelő tavaszi időjárás mellett a takarmányfélék gazdag hozamot adnak. A mezei munkások a tavaszi munkáknál foglalkozást találván, helyzetük lényegesen javult és egyes községekben szokatlanul magas napszámbőreket kapnak. Az átlagos napszám 1 korona 40 fillér körül volt, de folyton emelkedik. Ipar és kereskedelmi téren az évek óta tartó pangás után különösebb fellendülés nem észlelhető. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen panasz nem emeltetett. Megenlékezik ezután a jelentés a megyei választásokról ós a megtartott munkásgyűlésekről. A mint a főszolgabirák jelentéseiből, de a helyszínére történt kiutazásaim alkalmával személyes tapasztalataimból is meggyőződtem, a mezőgazdasági munkások és a cselédség körében a munkabérek emelésére irányuló intenzivebb, eminensebb mozgalom észlelhető Füzesgyarmaton, Bucsatelepen, Szeghalmon, Békéscsabán, sőt terjed a mozgalom a békési járás Mezőberény és Köröstarcsa községeiben is. A mozgalom célja a munkások körében ez idő szerint főképen a napszámbérek emelésére irányul, de ezen mozgalon általános elterjedése, valamint az aratísi munknnak előre láthatólag a rendesnél sokkal nehezebb, súlyosabb erőfeszítést igénylő munkája, valamint hosszabb időtartama valószínűvé teszik, hogy ezen, közgazdaságunkat mélyen érdeklő munka sem fog akadálytalanul lefolyni. — A cselé

d • ség körében a mozgalom a vasárnapi munka ellen, a bánásmódok ellen nyilvánul, helyenként a bér elégtelensége is inditó okul szolgál. Ezen mozgalom rugója a földmives munkások és a cselédség körében megindított szakszervezkedés, főképen az által, hogy a szervezők mindenütt ezen szervezkedést tüntetik fel eszközül arra, hogy az egész munkásság összetartása révén magasabb munkabérek legyenek kieszközölhetők, miután ígéreteik szerint a szervezkedés befejeztével az idegen községbeli munkások versenyétől megszabadul a helybeli munkásosztály éppen ugy, mint a hogy ez az ipari munkások hasonló szervezkedésének befejezésével tényleg történik. Ezen tényállásnak megfelelően intézkedtem, hogy a főszolgabirák és elöljárók közvetlen érintkézést tartván fen a munkásokkal, igyekezzenek őket felvilágosítani a tekintetben, hogy a szerződéseket saját érdekükben akadálytalanul teljesíteni annál inkább kötelességük, mert ellenesetben nemcsak a törvényes büntetés súlya alá, esnek ugy a cselédek, mint a munkaadók, hanem a tisztes keresetet nyújtó takarás könynyelmű elmulasztásával mágukat ós családjukat is helyrehozhatlan nélkülözéseknek tennék ki. Intézkedtem továbbá, hogy a gazdák figyelmeztetve legyenek arra, hogy cselédjeikkel, munkásaikkal humánusan bánjanak, vasárnaponként őket nem okvetlenül szükséges munkával ;ne terheljék, jogos bérigényeiket kifogástalanul szolgáltassák ki, s megfelelő jóakatattal igyekezzenek kiküszöbölni mindazt, a mi lappangó elégedetlenségből a gyűlölködést élesilené, s ez által a helyzetet elmérgesithetné. Ily irányban ugy a munkásokra, mint a munkaadókra kiutazásaim alkalmával magam is hatni igyekezem. Végül intézkedtem, hogy a felvállalt szerződések, akár munkások részéről, ha megtagadtatnának, a megtorló törvényes rendszabályok azonnal foganatosíttassanak, a gyors eljárástól és törvénytelenségektől való tartózkodást s ez által a baj elharapózásának megakadályozását remélvén. Sajnálattal kell jelentenem, hogy ezen általános elégedetlenségeken kívül még egy sajnálatos eset is történt az ünnepek alatt Mezőberénycen a rendőrbiztos tapintatlansága következtében. Tovább elmondja az alispán az esetet, miként azt annakidején már megírtuk. Az alispáni jelentés tudomásul vétele után az erdőfelügyelő jelentése következett amelyről, valamint a mellette megindult vitáról lapunk más helyén adunk számot, Egyéb jelentések. Daimel Sándor dr. főjegyző és folyvalvi Zöld y János dr. főorvos a sorozáson lévén elfoglalva, előadmányaikat ugyancsak az alispán referálta. Az állategészségügy, az állatorvos jelentése szerint a szokottnál kedvezőtlenebb volt. A ragadós betegségek különösen nagy számmal szerepeltek. A mult hónapban ragadós állatbetegségben elhullt 18 nagyobb ós 282 kisebb háziállat. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségügy májusban kielégítőbb volt, sőt jobb, mint az előző hónapban, amennyiben a heveny fertőző betegségek száma 80-nal kevesebb volt, mint áprilisban. A leggyakoribb haláleset volt a tüdővész, mig a heveny fertőző betegségek közül a kanyaró volt az uralkodó. A betegedések és halálesetek igy osztottak meg: diftóríában betegedós 13, haláleset 2; kanyaró 169 betegedés, 11 haláleset; szamárhurut 43 betegedés, 7 haláleset; hasihagymáz 4 betegedés, 1 haláleset; vörheny 18, bárányhii^lö pedig 12 betegedés. Csák György dr. pénzügyigazgató jelentése szerint a mult hóban állami egyenes adóban 23827341 koron ávd kedvezőtlenebb, hadmentességi díjban pedig 656 51 koronával kedvezőbb volt a bevétel, mint a mult óv hasonszakában. Jelentette továbbá a pénzügyigazgató, hogy az adózási lajstromok elkészültek, csupán a III. osztályú és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adókivetésének munkálatai vannak még folyamatba. Ezeket, mihelyt megérkezik a pénzügyminiszter rendelete az adókról, azonnal közzéteszik közszemlére A pénzügyigazgató jelentése megemlékezett a pénzügyigazgatóságnál részben halálozás, részben nyugdíjazás és elbocsájtás folytán megüresedett állásokról, amelyek miatt a teendők fölötte fölszaporodtak. A megüresedett állások betöltéséről lapunk más helyén szólunk. A jelentések tudomásul szolgáltak, úgyszintén az államépitészeti hivatali főnöké, valamint a kir ügyészé is, amelyek semmi különösebb adatot nem tartalmaztak. Veres József tisztségei. A László Elek lemondásával meg üresedett szakbizottsági tagságokra a bizottság egyh mgulag Veres József képviselőt választotta meg, aki ilyformán tagja lett a második erdészeti kihágási bizottságnak, a munkásügyi albizottságnak és a fogházak felügyelő bizottságának. Ve r e s József, mint az első bizottságnak tagja esküt tett, amelyet az alispán mondott elő. A napirenden levő egyéb ügyekről lapunk más helyén emlékezünk meg. Tulipán-korszak. A csabai szövetség nagygyűlése. A jövő historikusa, ha majd a jelenleg való kort irja fel a történelem lapjaira, bizonyára a tulipánkorszak elnevezést adja a fejezet címéül. És nem alaptalanul, mert a nemzeti ujjá-ébredés óta a tulipán jegyében élünk, a nemzeti szombilummá vált szerény kis virág nélkül nem történik semmi. Az erős nemzeti felbuzdulás impozánssá tette a tulipán-mozgalmat, s ha az a lelkesedés, mely ma szivében lakozik a tulipán szövetség tagjainak, nem szalmaláng, de olthatatlan, tüz, úgy testté válnak mindazok a nemzeti ideák, amelyeket programjába vett a tulipán tábor. Az eddigi tapasztalatokból a legjobb hitet merítjük. Hitünk táplálja a csabai tulipán szövetség is, amely vasárnap tartotta megalakulása óta első nagygyűlését. Ünnepe volt Csabának ez a nap, amelyen lelkes honleányaink megvetették az alapot, amelyen gyöngéd kezeikkel erős munkát fognak végezni a magyar nemzeti állam épületén. A gyűlés, mely a városháza közgyűlési termében folyt le, rendkivül impozáns volt. Emelte a fényét magának Fábry Sándor dr. főispánnak a megjelenése, mesteri szónoklata pedig olyan értékes tartalmat adott a gyűlésnek, amely mindenek lelkesedését felköltötte. Ünnepelték a népszerű főispánt, ünnepelték a gyulai vendégeket, akik sorában ott láttuk Daimel Sándor dr. i főjegyzőt, folyfalvi Z ö 1 d y János dr. főorvost, a Pálffy Társaság elnökét, Kiss István pénzügyigazgatósági számtanácsos-számvevőségi főnököt, továbbá Kiss László, Konkoly Tihamér jegyzőket, Sztojanovics Szilárd dr. szolgabírót. De ott voltak Csaba úrhölgyein ós urleányain kivül Csaba elöljáróságának tagjai, Seiler Elek főszolgabíró és az egyéb hivatalok vezetői, meg az ifjúság gárdája. A gyűlés lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: A megnyitó. Fábry Sándor dr. főispán a Tulipánkert elnökének, özv. Kiss Lászlóné karján lépett a közgyűlési terembe. Zugó éljenzéssel fogadták, valamint a szövetség tisztikarát is, akik a középre helyezett tanácskozó asztal köré helyezkedtek el. Kiss Sárika főispánnak belépése alkalmával gyönyörű tulipáncsokrot nyújtotta át. A gyűlést H a a n Béla nyitotta meg. Egyszer már szerepelt a történelemben a tulipán, — úgymond. A mult században Hollandia felvirágozásának eszköze vot/Mi nem akarjuk kereskedelmi cikké tenni a tulipánt, de igenis azt akarjuk, hogy aki feltűzi azt, az a magyar eszmék követője legyen. A közel borús mult nem hagyott bennünk hátra különösebb érzéseket. A magyar géniusz fölvirradása mindent pótolt és ennek nyomán megjelentek a küzdőtéren a lelkes magyar nők, egy szál szerény kis virággal' a kezükben. Majd szól a csabai Tulipánkert megalakulásáról, a hölgyek nevében megnyitja a gyűlést és szívélyes szavakban üdvözli a megjelent közönséget. Ünnepi beszéd. Ezután Fábry Sándor dr. főispán mondotta el ünnepi beszédét, amelyet mindvégig lelkes éljenzéssel kisértek. A szónoklat teljes szövegében igy szól: Két terméketlen év után az idén gyönyörű tavasz köszöntött reánk. Ki emlékezik az ákácok, a termő'fák oly dus pompájú virágzására, mint az idén ? a föld legszebb díszét ölté fel, a mezei virágok nemes szőnyegét; s a balzsamos tavaszi levegő rengő kalászok dus termését érleli. A termőfák rügye egyegy szép remény, a tavasz illatos virága egy-egy szép gondolat. Egy sivár, nyomasztó óv után tavasz nyitott a mi szivünkben is. A politikai életnek ködös, majd dermesztő; zuzmárás évszakát napsugaras tavasz váltotta fel, a nemzeti öröm dúsan nyíló virágaival egy szebb jövő reményének fakadó rügyeivel. Az elnyomatás után felszabadult nemzeti közérzés tavasza ez. S e csodás kikeletnek tündér szép uj virága van, melyet a hazaszeretet millió számban hozott virágzásba, s ez a tulipán. Lelkünk a termő földje, szivünk melege növeli, s virágzáshoz egy egész országnak, szép hazánknak jövőjót fűzzük hozzá. Eddig is nemzeti virágunk volt a tulipán. Lehet, a mint monják, hogy n pkelet e szép virága a nyugat Hollandián át honosult meg nálunk, de magyarrá vált itt közöttünk azáltal, hogy népünk kedvenc virágjává tette, a magyar diszitésnek vezérmotivumául, s ezzel nemzeti jellegül választotta. És a magyarok talán nem is Hollandia révén ismerik e szép virágot, talán még Ázsia pusztáiról hoztuk el annak kedves emlékét, s midőn évszázadok múltén nyugatról ismét közénk került, lelkünkben feléledt szunyadó emlék, és mint a miénket ösmerjük fel, miként felismerjök a gyermek korban hallott dajkamesét, vagy a rég elfelejtett kedves dallomat, midőn valamely véletlen újra emlékünkbe idézi azt. Nemzeti virágunk a tulipán, de ma már nem egyszerűen egy kiválasztott, kedvenc virágunk az többé, hanem : egy fogalom. A magyar nemzeti érzés, a magyar nemzeti törekvések jelképe, megtestesült symboluma. Ssivünk felé tűzve hordjuk a tulipánt, hogy a nemzeti érzést, szivünk érzéseit, tanusitsuk általa. A nemzeti érzést, mely nélkül lehet falu, lehet ország, lehet állam, de a mely nélkül nincs haza. Egyedül a nemzeti eszmény képes az ország lakosaiban a haza szeretet szent tüzét feléleszteni, fenntartani, ós önfeláldozásra való készséget kifejteni, A honpolgár állami feladatait csak kötelessége vagy érdeke szerint teljesiti a hazafi önfeláldozólag vele születeti érzése szerint, melyet áthat a gondolat hogy „a nagy világon e kivül, nincsen számodra hely !" Nemzeti eszmény nélkül a népnek nincs lelke; és semmiféle törekvés e világon, kulturális, avagy közgazdasági nem lehet erkölcsileg hasznot hajtó, ós államalkotó erejű, ha nincsen nemzet jellege. A magunk erőssége, boldogulásunk alapja, nemzeti;jellegünk ereje, de egyszersmind hazánk jövő sorsának bizt'o sitóka is. Az államok viszonylatában ugyanis az az ország bir sulylyal, mely nemze