Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-06-03 / 48. szám
8 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY igaz, a gyulaiak sem viselkedtek Lukácscsal szemben másképen. Tehát nem az agyonegyszerüsitett közigazgatás, hanem a diplomáciai sakhuzás az oka, hogy Csaba csak most, az akták tisztogatásánál értesül, hogy újra rendelkezhetik a Simay-portával, mely oda volt már ajánlva szövőgyárnak, s az sem épült azon fel. Most újra kezdődhetik a Simay-féle porta felajánlása a város részéről. Mint ujabban értesülünk, ezt az értékes telket ketten is kérik. Az egyik az állami felsőbb leányiskola gondnoksága, mely a felsőbb leányiskolát, hogy az tényleg prosperálhasson, bentlakással, internátussal akarja, - de kell ís kibőviteni és ezért kéri a várostól a telket. A másik a humanizmus terén oly agilis csabai nőegylet, mely egyelőre csak a Simay telken levő házat és udvart kéri átengedni, hogy a házat átalakítva, egyelőre kis arányban felállíthassa az Erzsébet Szeretetházat, melyben árva gyermekek nyernének elhelyezést és gondozást. Beliczey Rezsőné, a nőegylet elnöknője teremtette elő a Szeretetház most is már tekintélyes, a kezdethez elégséges alapot. A nőegylet meg van arról győződve, hogy nyíljék meg csak a Szeretetház, a Gondviselés, mely 23 ezer koronára segítette az alapot növelni, nem fogja megengedni, hogy úgy az állam, mint a társadalom ne segítse azt támogatásával a kifejlesztéshez s az egylet nem fog ismét egyelőre úgy elüttetni 20 ezer koronától, mint tette Lukács György dr. volt főispánunk. A csabai nőegylet ugyanis négy év előtt, ha jól emlékszem, Zsilinszky Mihály államtitkár vezetése alatt: B e1 i c z e y Gézáné, P f e i f f e r Antalnó, Z s i 1 i n s z k y Mihályné úrasszonyokból álló küldöttséget kérte fel, hogy ő felségétől kihallgatáson fogadva, az Erzsébet Szeretetház támogatása iránti felség-folyamodványt nyújtsák be. A felségfolyamodványban, melyet Zsilinszky Mihály nyújtott át s különösen hangsúlyozta, hogy ez felejthetetlen Erzsébet királyné emlékét örökitendi meg, azt kérte az egyesület a királytól, hogy az évenkint tartatni szokott államsorsjáték jövedelméből a nőegylet is részesedjék megfelelő arányban. Mint később az egylet elnöksége értesült, a folyemodványt ő felsége jóváhagyó kézjegyével el is látta. Most jött azonban a diplomáciai sakkhúzás. Gyulán tüdőszanatórium felállításán fáradozott a főispán s hogy a szanatórium is részesüljön az állami sorsjáték nyeremény hozadékából, a szanatóriumegyesület védnökéhez, József főherceghez fordult s a segélyt nem a nőegylet, hanem a szanatórinm kapta Helyesen cselekedne a város kép- \ viselőtestülete, ha a Simay-féle épüle- i teket a nőegylet céljaira átengedné, a nőegylet viszont kérje fel F á b r y Sándor dr. főispánt, hogy a Szeretetház kifejlesztésében,az állam részéről kilátásba helyezett segély elnyerésében hathatós támogatásban részesítse a csabai nőegyletet, =ky. j • — • • ••— • • —-~"- ~ •• — — 1= 1 Gazdasági főiskola. Magyarország még mindig kiválóan mezőgazdasági ország, de mezőgazdasága egyáltalában nincs azon a fokon, a melyen lehetne és a melyen lennie kellene. Ha az utóbbi évtizedekben történt is némi haladás, az édes kevés ahhoz képest, a minek történni kellett volna. Ennek oka kétségkívül a felsőbb gazdasági oktatás hiánya, a melyet már régóta sürget az intelligens magyar gazdaközönség A minap járt az erdélyi gazdasági érdekeltségnek nagy küldöttsége D arányi Ignác földmivelésügyi miniszternél azzal a kéréssel, hogy oldja meg mielőbb a gazdasági főiskola kérdését oly módon, hogy a kolozsmonostori gazdasági tanintézetet a kolozsvári tudományegyetem tanitóeröinek ós eszközeinek fölhasználásával gazdasági főiskolává alakítsa át. A miniszter szívesen fogadta a küldöttséget, hangoztatta a gazdasági szakoktatás reformjának szükséges voltát, de a főiskoláról nem nyilatkozott. Magyarországon a magyaróvári gazdasági akadémián kivül a debreceni, kassai, keszthelyi ós kolozsvári gazdasági tanintézetek azok, a melyekben ugynevezett felsőbb gazdasági szakoktatás nyerhető. Ezekben az iskolákban lehet kitűnő gazdátiszteket, gazdákat nevelni, de nem olyan gazdasági szaktudósokat, a kiknek hivatása volna, hogy a tudomány segítségével átalakítsák, javítsák, fokozzák mezőgazdasági termelésünket. Nagy Béla, gróf VVenckhei m Frigyes kigyósi uradalma számtartója, Ó Kígyósról épp ez ügyben irt B. H.nak egy igen érdekes és tanulságos elmefuttatást, a melyben az ország mezőgazdasága érdekében sürgeti a gazdasági főiskola fölállítását. Nem kisebb ember, irja többi között, mint Liebing volt az, aki már 1861-ben a münckheni tudományos akadémiában kikelt a vidéki gazdasági akadémiák ellen és hatalmas beszédében az egyetemeket és műegyetemeket jelölte meg, mint a melyek egyedül hivatvák a felsőbb oktatás teljesítésére. Magyarországon, ha semmi más szempontból, már ez okból is minél hamarabb és bármely áldozat árán is föl kell állítani a harmadik egyetemet, hogy igy egyúttal három gazdásági főiskolája is legyen az országnak. Akármilyen áldozatba korüljön is a gazdasági egyetemek létesítése, illetőleg az egyetemeknek ily módon való kibővítése, óriási kamatot, hasznot fog az behajtani egy országnak. Azok, a kik az egyetemről hozzák a felsőbb kiképzést, nemcsak jó gazdák lesznek, a kik értik a forgást, az állattenyésztést, a belterjes gazdálkodást, hanem tudni fogják a földet helyi természete, vegyi összetétele szerint kiaknázni, bele fogják vinni a tudományt a mezőgazdaság minden ágába, legkisebb részleteibe, eddig talán nem is sejtett módon fogják fokozni a termelést ós összekapcsolni nagy hasznot hajtó iparágakkal. A tudomány fáklyája bele fog világítani a termelés legrejtettebb zugaiba ós föltárja azokat a kincseket, a melyekhez eddig nem férhettünk hozzá. Csak akkor lesz a mezőgazdaság igazán produktív pálya. A kik az egyetemen nyerték kiképzésüket, helyesebb irányba fogják terelni az amúgy is fogékony magyar földmives népet, hogy ez is részese legyen a tudomány áldásának. Hogy lehessen Magyarországon igazán föívirágoztatni a mezőgazdaságot, mikor legfőbb iskolája a magyaróvári akadémia két esztendei évfolyamával, nem is szólva a többi gazdasági tanintézetekről, a hova még érettségi bizonyítvány sem kell, tehát hiányzik a szükséges előképzettség. Gazdasági főiskoiát tehát minél hamarabb, hogy méltó fokra emelhessük legnagyobb kincsünket: a mezőgazdaságot. — Mennyi az utánvét ? — Kétszázötven koronát, meg valahány fillért nyilványított a postamester úr. — Nem téved, Dávid? — Hiszen instálom, még óho.mra vagyok... Dávid megbízhatóságát illetőleg ez elé^ argumentum volt ugyan, de Erzsike, a mamája és Mili kuzin annak dacára elképedve néztek össze. — Kétszázötven korona! . . . pattant fel Piroska mama. Megveszett az a német? Mondtam is ugye, mi a macskának kapkodunk mi Bécsbe ... Ki tudja miféle firma lehet az a Ludvig Zvieback & Comp. Ezt neked köszönhetjük Mili! Te ragaszkodtál a bécsi blúzhoz. Szegény Emília kuzin elmélázva számlálgatott: — Erzsike öltözékéhez valók : nyolcvanöt korona . . . Piriké ruhájára csipkedisz: 30 korona ... az ón blúzomra való 10 korona ... Ez mindössze egyszázhuszonöt korona. Mit küldhetett hát a másik százhuszonöt korona ellenében az a kétszersült bolond! . . . Éva lányai persze ityen kritikus helyzetekben sem igen sok időt vesztegetnek a töprengésre. Mi és milyen lehet az a bécsi pipere ? — ezt a kérdést százhuszonöt korona árán sem lehet problémának hagyni. A fent tisztelt hölgyek is gyorsan akcióba léptek. Piroska mama állapította meg a haditervet. — Te Érzsike . . . ebéd alatt figyelmesen töltögeted édes apádnak a tolcsvait. Ebéd után zongorához ülsz, s dalolgatod neki a Daru madarat. Mielőtt hivatalba megy, száz koronát kell tőle kinótáznod ... Te Mili . . . ötven korona póthitelt kérsz . . . Én majd a ; konyhapónzt próbálom srófolni . . . Igy össze jönne kétszáz koronánk. A hiányt talán a tej- és tojáspénzből kiszoríthatom. Hogy enné ki a lúg a nyakát annak a németnek. A haditerv gyönyörűen volt kifundálva. A második fólüveg tolcsvaival, (pedig csak hét decis volt) Erzsike diadalt aratott: kezében lobogtatta a zöld bankót. Mili kuzin póthitele is reális alapon nyugodt; Piroska mama pedig jelentős mosolylyal seperte be a stájgerolt konyhapónzt. Mire azonban eljött a hivatalos óra, — derült égből lecsapott a villám . . . Nótárius uram búcsúzóra, gyöngéd apai büszkeséggel csókolta homlokon Erzsikójét, s úgy odavetőleg kérdezte: — Aztán szép lesz-e a viganó, kis lányom! Honnan hozatod? Mili kuzin felelt a kis lány helyett: — No már azt megnézheti majd akárki emberfia . . . Bécsből jött ám a kelméje. Piroskamama villámló tekintetéből kiolvashatta Mili kuzin, hogy elszólta magát. De már későn volt Nótárius uram mennydörödni kezdett. — Nem engedem ! nem tűröm . . . Az ón lányomon bécsi rongyot nem akarok látni. Nem is adok ilyenre egy fillért sem. Van tisztességes honi iparunk. Mit veszkődtök az osztrák után ... Ilyen viganóban nem koncertezünk. — Itthon maradunk, punktum ! Mint megriadt őzike simult anyja kebelére az aranyos Erzsike. Nefelejts szemeit törölgetve, rebegte: — Mi lesz most már velünk ... — Csakhogy a pénz markunkban van, — vigasztalta mamája. Kár volt ugyan Milinek „találni"; de ne essél kétségbe. Van még tolcsvai a pincében ; meg te is eltudod dalolni a Daru madarat. Most küldjünk gyorsan a póstára, lássuk a „bécsi rongyot". Különös alakja volt annak a doboznak, amit Dávid a hóna alatt szorongatott. Olyan volt, minta hegedűtök. Hogy szoríthatott ebbe a német mouselint, selymet, csipkét, szalagot ? . .. A „találás"-t jóvá teendő, Mili kuzin szorgoskodott a csomag felbontása körül. A fedél lepattant, s előtűnt egy csomó finom szálú, hófehér — gyaliiforgács. Aztán jött még nagyobb csomó papirszelet, megint forgács. Erzsike lélekzetét visszafojtva, asszistált Mili tantinak, merthogy a mamának a harmadik szobában akadt dolga. Egyszer csak felsikolt Mili néni: - Jesszus ! te Piroska . . . Hisz ez puska. . . — Puska ? . . . Csak nem evett meszeit az a német! — Puska ez, még pedig kétcsövű puska. Jó hogy nincs megtöltve. — Ezért ugyan menydöröghetett apus . . . Toalett helyett gyilkoló szerszám. Pedig ide szól, itt a cim a dobozon : An Herrn Notár J. G. . . . Piroska mama azonban hamar átlátott a,szitán. Csitította is Erzsikéjét. — Őrülj, vigadj lányom ! Ez a puska visszafelé fog elsülni . . . Majd rá olvasom én apádra a honi ipar pártolást. Arról meg biztositlak, hogy a hangversenyen ott leszünk. Bizony-bizony rá is olvastak nótá rius uramra. Egész vacsora alatt úgy érezte magát, mintha a háborgó Vezúv kráterén ült volna. Csak bajuszát húzogatta, mikor hü neje finom éllel vágta szeme közé. — Úgy látom, alapító tagja vagy a Honi Iparvódő Egyesületnek. Ez a puska bizonyosan tiszteletpóldány. Mulass vele hazafias örömmel. Kivételképen azonban hozdd meg majd az áldozatot s kisérdd el lányodat a hangversenyre. Én az anyja mondom: Soha nem fogsz rajta — de rajtam sem — „bécsi rongyot" látni. A megrendelést táviratilag visszamondtam. Bevásárolunk Weisz Miksánál, Rosenthalnál vagy Lőwy Jakab társánál Csabán. Punktum. Nótárius uramnak mindaddig nem izlett a tolcsvai, mig a visszafelé sült puskán — bár mélyen leszállított áron — túl nem adott. Pedig egy csepp nyúlvért sem ontott még vele. Valójában hiába kotorászott emlékezetében, nem tudott nyitjára jönni, kit bízott meg valamelyik téli vadászmurin azzal, hogy neki Szailer-puskát rendeljen. Az az egy bizonyos, hogy tisztelt neje példáját követve, egyszer-mindenkorra bojkottálta a Lajtán és Óperencián túli ipart. Jóval megelőzve az országos tulipán mozgalmat. Igy alakult meg a jegyzőóknél az áldásos, hazafias tulipánkert. Békéscsaba. 1906. junius 302. Rajz- és festészeti kiállítás a Rudolf-főgimnáziumban. Lapunk legutóbbi számában röviden említést tettünk arról a rajz- és festészeti kiállításáról, amely ma délelőtt nyílik a nagyközönség számára a csabai Rudolf-főgimnázium emeleti rajztermében. Mintegy másfélezer különféle szabadkézi ós mértani rajz, tollrajz, aquarellek és pompás olajfestmények hirdetik az ízlésesen elrendezett teremben a csabai főgimnázium ifjúságának kézügyességét és a művészetek iránti érzéket és szeretét. Valóságos kis tárlat ez a kiállítás és a középiskolai tanulók ambícióját, ügyességét hirdetik a kiállított rajzok és festmények, amelyek között nem egy ébredező művészi tehetséget árul el. Z v a r i n y i Lajos, a főgimnázium jeles rajztanára, aki különben maga is ihlettel kezeli az ecsetet, büszke lehet tanítványaira, valamint büszke lehet az intézet az ilyen lelkes tanárra, aki szinte hihetetlen szép eredményt produkált diákjaival. Minden dicsérő szónak olvasása helyett pedig nagyobb lelki gyönyörűséget szerezhet a közönség, ha megtekinti ezt a kiállítást, amelyen számos érdemes munka eladó. Maguk a tanári kar tagjai is eddig több sikerült festményt vásároltak meg. A sikerültebb munkákról alább emlékezünk meg: A kiállítás termébe lépve, elsőbben is négy hatalmas deszkaállványra elhelyezett olajfestmény csoportozat ragadja meg a figyelmet. Az intézet négy legjelesebb tanulója, Gulyás Sándornak (V. oszt.), P o k o r n y Lászlónak (VI. oszt.), Neumann Henriknek (VIII. oszt.) és R z h á k Jánosnak (VII. oszt.) a festményei, mindegyik részről mintegy 60—60 darab. A szorgalomnak mesés példája! A legsikerültebb alkotások Gulyás Sándoré, akinek természet után festett képei zseniális tehetséget árulnak el. Legjobb e csoportozatban egy tanyai tájkép, amely Zvarinyi tanár első diját nyerte meg. Mellette két kisebb tájképpel Székely tanár diját vitte el Gulyás. Nagyon jó képe még a Lóusztatás ós mesésen ügyes a Diákéletből való rajza. P o k o r n y László munkái szintén jeles tehetséget árulnak el. Ez a diák meseszerűen kezeli az ecsetet és képei a legmodernebb, divatos széles ecsetkezelést tükrözik vissza. R z h á k Jánosnak eredeti Csendélet képei rendkívül tetszetősek, mig Neumann Henriknek hangulatos tájképei és állatfestményei kiválóak. A terem falait az intézet I—VIII. osztálya növendékeinek rajzai és festményei töltik be. Ezek között nagy ügyességet árulnak el a természet utáni festésben és rajzolásban a VIII. osztályból : Vidovszky Kálmán ós Gajdács János ; VH-ből: Rapos Emil toll- ós krétarajzaival, Teszárik Rudolf ós Szuliman Akos aquarelljeivel; Vl-ból: Seiler Géza, Sailer Vilmos és Bukovszky János; V-ből: Helmeczy Géza, Offra Sándor; IV-bői: Biró László számos aqarelljei vei Kiiment Z. Mihály, Kertész Sándor, Galli Miklós és Irányi Jenő; Hl-ból: Tevan Rezső, Tollas Béla, Budai János, Machács Pál és Kovács Illés diszitményi festményeikkel; II-ból: Fábry Dezső és Kovács Tibor ; I-ből: Hegedűs Károly karikatúráival, továbbá Petz Gyula ós Hrabovszki Mihály. A rajzkiállitás ma és holnap d. e. 9—12-ig, d u. 3—5-ig a közönség által megtekinthető. Felfedezett gyilkossági kísérlet. Regény egy boldogtalan házasságról. Nagy bölcselők rengeteg foliánsokon irták meg a szerelem lélektanának sokféleségét. Egyben összevágóak a konklúziók, hogy a boldogtalan házasság megbosszulja magát, mit léptennyomon igazol az élet — sokszor szomorúan sötét tragédiákkal. Azután felzug a cherez (la femme. Mert mindig az asszony a bűnös és nem az, hogy azok, akik bűnre késztetik a szerencsétlen nőt. Akiknek kedvére való ez a kérdés, most ismét elmélkedhetnek .ölötte. Anyaggal szolgált Gyula rendőri krónikája, amelynek legújabb lapjaira egy
