Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-01-21 / 6. szám

Békéscsaba, I9#6. XXXIlI-ik évfelyam. 6-ik szám. Vasárnap, január 21. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKÁT LAP . tieTteít-szám . 7. Szerkesztőség : -őtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI DH : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizctni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő : PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Fit ér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Egyszer nem politika. Békéscsaba, jan. 20. A magyar sajtó egyik legtekintélyesebb lapja a napokban egy aktualitás alkalmából a következő sorokkal nyitotta meg vezető cikkét: I E helyen, ahol nap-nap után az ország nehéz gondján, a nemzet türérésén, erkölcsi nagy javainak veszedelmén töpreng és gyötrődik aggódó lelkünk, méla gyönyörrel bocsátunk ez egyszer rózsaszínű fátyolt az aggodalmak e termékeeny tájéka, ijesztő képei lé. Szinte e szavakkal szólhatunk ez.tal mi is e helyről, hol egy idő óta, saj .os, az áldatl, 1 politikai helyzet miniig szomorúbbra forduló eseményeit kell pertraktálnunk a haza és proviális érdekeink szempontjából. Arról van ugyanis szó, hogy a csabai muzeumegyesület egy abszolút értékű közkönyvtárat óhajt létesíteni. Az e terv megvalósítására irányuló törekvés nem mai keletű, csak a viszonyok alakultak "ma, az általános ked vezőtlen idők dacára ugy, hogy az eszme, mit évekkel ezelőtt elvetettek, az illetékesek jóakaratú buzgalmán kikelhet. Hogy mit jelent egy abszolút értékű közkönyvtár, az kulturális szempontból eléggé meg sem becsülhető.'Közkincs, amely soha el nem vész, de nemzedékről-nemzedékre gyarapszik,nagyobb értéket képvisel. Mert csak a kulturnemzet lehet erejében hatalmas, erkölcsi és anyagi javaiban gazdag, mig a nem kulturnemzetek messze mögötte maradnak minden haladásnak, fejlődésnek. Ezt igazolja a históra, amelynek lapjai ma már nem karddal és vérrel, de tollal és tudománnyal Íródnak. És hol szerezhető meg a tudásnak nagyobb hatalma, ha nem a tudományos szakés szépirodalom nyomtatott és irott termékeinek rendszeres és szakszerű gyűjteményében, a könyvtárakban. Mert könyvtárak és könyvtárak között nagy különbség. Köztudomásu, hogy sok számos egyleteink, társasköreink, kaszinóink egyike se nélkülözi a könyvtárat Ám ezek nem olyanok, hogy kielégíthetnék a magasabb igényeket. Nagyobbrészt novellák, regények, versek és általában könnyebb természetű irodalmi termékek gyűjteményéből állván, inkább a szórakozást elégítik ki, de semmiesetre a kutató, tanulni akaró ember tudásvágyát, tudományos forrásul pedig éppen nem szolgálnak. E tekintetben még az úgynevezett községi népkönyvtárak is többet nyújtanak, miután létesítésük célzatánál fogva aránylag több tudományos és szakmunkát tartalmaznak, mint amazok. Maguk ezek a körülmények hangos szóval követelik egy minden tekintetben teljes irodalmi értékű közkönyv tár létesítését. Követelik éppen Békésmegyében, ahol a szorosabb értelemben vett tudományos irodalmi munkásság terén oly szerencsések a viszonyok, mint kevés helyütt a provincián. És mégis, szinte abszurd, a működő munkaerőket szinte megbénítja, vagy legalább megnehezíti az a körülmény, hogy minden forrásért, időt és pénzt pazarolva, Budapest, vagy más városok közkönyvtáraihoz kell fordulniok, mert ezekhez nem juthatnak a megyében fenálló könyvtárakból. A tudományos, szak- és szépirodalom irott és nyomtatott munkái rendszeres gyűjteményének szükségessége égető és enged hetetlen, mert ezt az igazságot évezredek bizonyítják. Már az ókor népei felállították a hasonló gyűjteményeket, amelyek közül leghíresebbek az Athalusoké Pergamumban, a Brucheion és Serapeion Alexandriában, továbbá a Pisistrahus könyvtár Athénben, mig a középkorban a püspökségek és kolostorok foglalkoztak főleg könyvgyüjtéssel, megmentve ezáltal az ókor részére az ókori klasszikus irodalom sok becses emlékét. Az évezredek leforgásával csak sokasodtak az ilyen gyűjtemények és tartalomban gyarapodtak, mind fokozottabb mértékben vállván a népek szellemi szükségletévé. Ma pedig már nélkülözhetetlenek. Ezt mondta a csabai muzeum-egyesület is, amelynek fenkölt gondolkodású vezetői megtalálták annak is a módját, miként létesíthető egy arányaiban nagy és tartalmas közkönyvtár. A kivitel az állam áldozatkészségtől függ.^Ezt pedig biztosítja aFejérpataky László egyetemi tanár, országos könyvtár felügyelőjének és a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége vezetőinek Csaba iránt tanúsított szimpátiája, valamint a csabai muzeum egyesület derék" vezérlő férfiainak lankadatlan buzgalma. Üdvözlet mindnyájuknak! r. j. Ideges bizonytalanság. Tanácskoznak Budapesten, Bécsben, a miniszterek, generálisok, pártok, mindenütt és mindig tanácskoznak s a sok tanácskozásból nem tud kisülni egyéb, minthogy a hadakozó ellenfelek egyetértőleg megállapodnak abban, a békés kibontakozás alapját nem sikerül megtalálni. Tehát ismét a legkétségbeejtőbb bizonytalanság. Egyesek ugyan beszélnek még Noé békegalambjáról, de mások a leghatározottabban vallják, hogy úgy Lukács László, mint W e k e r 1 e Sándor békeakciója meghiusult. Nagy feltűnést keltett a miniszterelnöknek sifrirozott távirattal való Bécsbe hivása, nemkülönben a hadtestparancsnoké. Olyan hirek kelnek szárnyra, amelyek azt mondják, hogy katonai diktatúra következik és ezt megelőzőleg katonai tanácskozást tartanak. Ezen meg kell beszélni az esetleges mozgósítás alkalmára szükséges teendőket, amennyiben a mozgósitás általános lenne és más katonai intézkedéseket is vonna maga után. A mozgósitás indokául a szerb-bolgár katonai egyezményt emlegitik. Ugyancsak a mozgositással kapcsolatosan az újoncozás kérdése kerül szóba, avagy, ha a mozgositás elmarad, erre az eshetőségre az a kérdés, hogy miképen lehetne az újoncokról gondoskodni s az elmaradt második évjáratot is pótolni. Más értesítés jelenti, hogy a katc nai tanácskozás leginkáb a magyar válsá gai van összefüggésben. Bécsben most az abszolutizmusra gondolnak és pedig olyanra, amelyben a katonaságnak legnagyobb szerepe lesz. Ehhez a jelentéshez csatolják azt, hogy a király a hadtestparancsnokoktól jelentést kér az ezredeknél szerzett tapasztalatok felől, mert nyugtalanító jeBékésmegyei Közlöny tárcája. -— Szerelem. Szerettem. Engem is szerettek. De hányszor, s hányan, édes Istenem !... Feledtem, engem is feledtek ; Mert mese csak az örök szerelem, És mégis olykor álmaimban Ugy álmodom, hogy elfog jönni még, Kinek szive csak értem dobban, Kit nekem rendelt, nekem küld az ég. És várom, várom sóvárogva. Bár megdöbbent olykor egy gondolat: Ón, hátha mégis elmaradna, Vagy kidőlne a hosszú ut alatt! . . . —Szerettem, engem is szerettek. De hányszor, s hányan, édes'Istenem ! És lám, most mégis arra ébredek; Hogy nem is tudom : mi a szerelem / . . . Unger 11a. A vadászat. t.. — A tíékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Szecsö Vilmos. Brátkay Pál gróf az erdősz'élen állt egy fához támaszkodva és nézte elmerengve a tájat, az öcscse, Péter gróf tedig benn az erdőben vadászott a pajisaival. Brátkay Pál az anyjára ütött; szőke volt ő is, szelid vonású, szerette a művészeteket, maga is verseket irt és bizony többször ült a pegazuson, mint igazi, földönjáró lovon, a lantot szive sebbeneforgatta, mint a kardot. Péter gróf ellenben az apjához volt hasonlatos: szikár cigánybarna, minden nyaktörő sport kedvelője, heves, erőszakos és gőgős, mint az apja, akit harmadéve párbajban agyonlőttek. Szeptember volt, már nem nyár és még nem ősz, a nap még forrón tűzött, de a szemhatár már fehéres ködbe veszett. A szellő lágy, langyos és ibolyailiatos volt; jóllehet, ibolyák már nem termettek ; itt-ott újra fiatal és friss zöldben fakadozott a lomb, de a földet már hervadó levelek borították. A föltámadás és az enyészet egyszerre uralkodott a tájon, a tavaszosan tiszta levegőben összevegyült, egybeáradt a feslő, fejlődő és már elhervadt virágok illata. Meleg, aranyos és heves verőfény csókolta a föídet, még ezer rovar zümmögött a nap fényében, s vidám madarak szeletelték a levegőt, a völgyekből meleg légáram tódult föl és mind e fényben, ragyogásban, melegségben, bár csak halványan és sejthetően, valami igen finom melankólia reszketett, mely nemcsak érezhető, de szinte szemmel volt látható, mint tinóm, hamvas pára, mely gyöngéd, alig észrevehető kékesfehér patinával vonta be a domboldalak zöldjét. A Brátkay Pál szivében méla érzések zsongtak a természet e végtelen és finom szépségének megérzésében. Lelkében föltámadt a vágy a dicsőségre és a szeretésre; fantáziája szárnyat öltött és egy szines képben formálta ki e halódó és ragyogó szeptembert: ime, a nyár, mint egy hervadó, szép asszony, forró és szomorú szerelemben öleli magához immár hidegülő kedvesét, a földet . . . Álmodozásából élénk kutyacsaholás és az avaron nyikorgó csizmák zaja riasztotta föl. A merengéséből fölrázott ember restelkedő zavarával fordult meg: Brátkay Péter, meg a társai jöttek az erdőből. Görnyedve, nehezen lépdegéltek a nagy vadász zsákmány alatt, melyet vállukon cipeltek. A sikeres vadászat mámoros, hangos jókedvet keltett bennük, a fiatal, diadalmas erő nyeresességével nevettek, mig ruhájukén végigcsepegett a válukra dobott vadnak vére. Mikor az erdő szélére értek, egy halomba dobták a földre az elejtett vadat, ők maguk nagyott és vidámat nyújtózkodtak, megszabadulván válluk a tehertől. S a hogy óriás zsákmányukat nézték, arcukon az elégedettség, erejük ós ügyességük tudatának mosolya ömlött eí, a vértől részeg szemük meg kegyetlen és vad lángban csillogott. A kutyák kuncogva szaglászták körül a halmot, mely agyonlőtt nyulakból, őzekből és Vad szárnyasokból alakult. Pál is' odanézett az összehalmozott zsákmányra. A sárga avarban itt is, meg ott is sötétpiros vérecskék folydogáltak szét, a föld mohón itta föl a sürü vért: az elejtett állatok egymásra dobva hevertek ott . . . némelyiknek teste még vonaglott, mások már megdermedtek, szemük végtelen fájdalomban tört meg, lábuk megmerevedve nyúlt a levegőbe, mint valamely élettelen fának kopár ága . . . némelyik vadnak {szemén, száján, orrán folyt a vére, másoknak a hasát tépte fel a golyó, a bele kilógott., az egész test mozdulatlan volt csak a kilógó bél reszketett . . . A Pál gróf finom idegzete borzilomban, irtózatban és mélységes undorban remegett meg. Egy percig végtelen csönd áradt szét az egész tájon, mintha a természet fájdalmas irtózatában megmerevedett volna. Pál oly félelmetesnek találta e csöndet, lágy poéta szive fájva és félve szorult össze egy gondolatra! A puskák, melyek oly büszkén és feszesen állnak ott a fákhoz támasztva, hány élő, dobogó szivet, mennyi csöndes'és békés életet, az egyszerű, természet szerint való ösztönök mennyi kapcsolatát tépték szét, e gyilkos csövek mennyi végtelen fájdalmat, hány erőszakos halált idéztek elő! Péter a Pál vállára ütött. — No, bátyó, amig mi vadásztunk, te bizonyára megint verseket fabrikáltál ! A pajtások durván nevettek. Bátyó, nem szép, hogy igy magadba huzódol. Mórt nem tartasz velünk ? Pál vállat vont. — Néha azt gondolom, bátyó, hogy nem mered a puskát a kezedbe venni. Félsz tőle. ^ • Éf Q trolm Emeli u étvágyit é« * testsfllyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdobaíegstígek, huruiuh, számárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..Ttoche" eredeti c.iomctgolátt. F. ESoftmann-Ln Btochc & €o. tJasel (Srájc).