Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-20 / 44. szám

Békéscsaba, 1906. május 275. BEKESttEGYEI KÖZLÖNY f eznek, egyenlő jutalom illeti meg őket, közgyűlés az indítványt elfogadta és beterjeszti a tanitók országos bizottsá­gához. P a u 1 o v i c s József ismertette ez ntán az Eötvös-alap és Tanitók-háza ügyét, megemlítve azt is, hogy a békés­vármegyei általános tanitó egyesületnek Budapesten a Tanitók Fere'ncz József József házában két 3000—8000 koronás szobaalapitványnyal bir, melyre az egye­sület még 1700 koronával tartozik. A közgyűlést a jelentést tudomásul vette, felkérve az egyes hetyi gyűjtő bi­zottságokat, hogy ez ügyben a jövőben is fejtsenek ki bu«gó tevékenységet. Még tudomásul vette a közgyűlés a pénztárvizsgáló bizottság jelentését, a pénztáros előterjesztését és a jövő évi költségelőirányzatot. A közgyűlés után, mely délután 2 óráig tartott, a tanitók bankettre gyűl­tek az Erzsébet kertben, hol H o 11 e r vendéglős kiszolgálása mellett délután 4 óráig voltak együtt; a lakomán szá­mos sikerült toaszt hangzott el. Soroznak. Jekelfalusy Békésmegyéhez. Hegyen-völgyön nemsokára hangos lesz a nóta: Mind elviszik a legények elejét .. . Jekefalussy honvédelmi miniszter ugyanis hétfőn rendeletet in­tézett Békésvármegyéhez, amely rende­letben felhívja a törvényhatóságot, hogy arra az esetre, ha a parlament az ujon­cozásra vonatkozó javaslatot elfogadja, a sorozást mulhatlanul meg kell kezdeni junius 11-é n és j u 1 i u s 14-i g befe­jezni. A honvédelmi miniszter humánus gondolkodására vall, hogy tekintettel van az aratásokra, valamint a hitfelekezetek ünnepeire, amelyeken megtiltja a soro­zás foganatosítását. A honvédelmi miniszter rendeleté­ből különben adjuk az alábbi részlete­ket: Az 1905 évre vonatkozó ujoncozási és működési tervek az illetékes hadki­egészítési kerületi és honvédkiegészitő parancsnokságokkal egyetértőleg és az idő előrehaladottságára való tekintettel, az 1904-ben követett eljáráshoz képest, esetleg személyes érintkezés utján az ezen célból kitűzendő összejövetel al­kalmával akként állapittassék ni ;g, hogy az 1905. évre vonatkozó fösorozás a folyó évi junius 11-től julius 14-ig ter­jedő időtartama alatt legyen foganato­sítható, illetőleg végrehajtható. Meghagyom továbbá, s különösen kiemelem, hogy miután az ujoncállitás megállapított időpontja ezúttal az aratási általánosidőtartammal részben összeesik, az utazási és működési tervek szerkesz­tésénél a legnagyobb figyelem fordít­tassák arra, hogy azon sorozó járások­ban, amelyekből az állitásköteleseknek valószínűleg nagy része az aratási munka elvégzése céljából és többnyire a már előzetesen megkötött és most már meg nem változtatható szerződés alapján el­távozik és eltávozni kénytelen, működési napokat a fentjelzett sorozási időtartam­nak első felére, legelejére első napok vétessenek fel, hogy az aratási munkát vállaló állitáskötelesek állitáskötelezett­ségüknek még mielőbb és az aratás kez­dése előtt eleget tehessenek. A honvédelmi miniszter ezen ren­deletét miheztartás véget megküldötték az összes elöljáróságoknak és sorozó bizottságoknak. A csabai tündérüket. A Széchenyi-liget villamos árban. Az alföldi városok átka, hogy a legtöbbje nem rendelkezik nyári iidülő­helylyel. Igencsak minden porfészekben vannak úgynevezett népkertek, bennük pedig néhány csenevész fa, bokor, amelyek a nyári nap heve ellen alig adnak menedéket. És még ezeknek az üdülőhelyeknek gúnyolt valamiknek is van publikumok. Mert hát mindenkinek a zsebe nincs hozzászokva a haute voleé­creme-világ pompázó fürdőihez. Nekünk is van egy ligetünk. A legna­gyobb magyar nevét viseli. A Széchenyi liget. A legmegátalkodottabb malicia sem foghatja ránk, hogy a lokálpatriotizmus szól belőlünk, amikor azt mondjuk, hogy széles ez Alföldnek nincs egy városa, amely hasonló ligettel rendelkezne, mint Csaba. És mégis átok fekszik a Széchenyi ligeten. Mintha a pompázó buja növény­zete is csak örökké arról panaszkodnék, hogy az emberek kerülik. Egy-egy ünnep délután fölkeresi ugyan a sétáló közönség, a hajnali és esti órákban azonban kihalt, mint egy temető. Mintha az emberek szivéből kiveszett volna • minden poézis! Senki, senki nem vá­gyódik az ozondús levegőjű, árnyatadó, lelket üditő kertbe. Talán-talán a jövőben másként lesz. A Széchenyi ligetből száműzik ugyanis az ázsiai sötétséget. A szerelmesen sut­togó lombok, a mámoros illatot lebelő virágok között villamos ívlámpák fogják szerteszórni fényüket. A város ugyanis villamos ivlámpákat állíttatott fel a Széchenyi ligetben, a vendéglő előtt pedig egész sereg villamos körtét. Ba­rátságosak lesznek tehát a nyári esték. És poétikusok, mert minden este hang­versenyt tartanak a pavillon előtt. Be­népesülnek majd a fehér asztalok, melyek eddig üresen ásitottnk bele az éjszakába, az utakon pedig korzózó közönség fog végighullámzani. Az első tündérest, a kivilágítás ma este lesz, amikor bizonyára nagyszámú vendége lesz a kertnek. Kettős élvezet­ben részesülnek, akik ma este kisétálnak. A csabai daloskör ugyanis ma tartja a pavillon előtt első tavaszi dalestélyét, amelyet nagy érdeklődéssel várnak nem­csak Csabán, de az egész környéken. A kellemes esték kölönben továbbra is megm.-iradnak. W o c z e t Adolf, a kerti vendéglő bérlője ugyanis minden estére szerződtette a csabai elsőrendű cigányzenekarokat, amelyek felváltva játszanak. Summa summárum: ma estétől kezdve uj élet kezdődik a Széchenyi lijrctben. Városias színezetű. A gazdasági egylet programjához. Egy gazda észrevételei. Két évtized óta tagja vagyok a gaz­dasági egyesületnek s ha nem ls ve­szek részt minden ülésen, figyelemmel kisérem annak tevékenységét, helye­sebben mondva — stagnálását. Igenis azt; de ebben nem a veze­tőség, illetve az eddigi, sem lesz a je­lenlegi vezetőség a hibás, hanem tisztán a gazdák rémmód nagy közönye. Bizonyítsam ? Nagyon könnyű. A boldog emlékű Beliezey István el­nöklete alatt tartott igazgatói választ­mányi gyűlések voltak olyan népesek, mint most az évi közgyűlések. Mennyi uj és üdvös eszme, mily alapos nszme­csere és részletes vita volt akkor! Ma ? Az elnökségtől, a titkártól várnak min­dent s utóbbi is alig birja a gazdákat arra kapacitálni, hogy az egylet utján szerezzék be a gazdasághoz szükséges sokféle cikkeket: műtrágyát, kőszenet, olajat, ponyvákat, zsákókat, az olcsó korpát. Beliezey István már a 80-as, 90-es években megkezdette a nyugati fajmarha importját s több szállítmány is érkezett. A gazdasági egyletben ve­tődött fel a cselédjutalmazások, az ara­tási munkákra a kétoldalú szerződés, ez szorgalmazta a gazdasági cseléd- és munkáskönyveket, a népnek téli háziipari tanfolyamát, a földmivesiskolákat, a min­tagazdaságokat, dohánykisérleti kisebb telepeket, melyeket aztán a kormány mind átvett az egylet szociális memo­randumából s szerencsére megvalósított. S ma mit tesz az egylet ? Jó trágyázást, mély szántást, rácionálisabb mezőgaz­dálkodást hirdet. És ki hajtja mindeze­ket végre ? A nagy uradalmak, de a kisbirtokosnak nem az eszme, hanem a segély kellene. Adósságának könnyebb viselése. Állatok beszerzésénél segély­nyújtás. Az egylet volt elnöksége — ugy tudom — e célra százezer koronát kért a földmivelési kormánytól, sőt már a biztosítéki iratot is kiállította. Ne várja most már a jobb jövő derengé­sekor, hogy a pénzt a miniszter egy előbb jelentkező egyletnek adja s mi majd csak a jövő esztendőre jussunk hozzá. Az uj igazgató-elnök és alelnök sok üdvöset említenek programjukban — ujat azonban csak a gazdák érdekkép­viseletének megteremtését és érvénye­sítését, mert igaz, hogy a gazdák az államfentartó elem, az értékesítő piacok teremtését. Éppen ez utóbbira nézve olvastam a napokban a következőket: Van nekünk mindenre piacunk s jól is értékesíthetjük, csak gazdaságun­kat kel 1 többoldalúvá tenni. Azt mondják, hogy magyar ipar nincs, tehát meg kell csinálni. Miért nincs magyar ipar ? Mert nincs önálló vámterület. Ha gazdaságilag függetle­nek leszünk, lesz magyar ipar, addig azonban csak iparfejlesztési kísérletről lehet beszélni. Ellenben van magyar mezőgazdaság, ami — sajnos szintén erős védelemre szorul, mert, mint a statisztika mutatja, mezőgazdasági ter­mékekbűi sok milliót hoznak be a kül­földről. Az 1904. évi statisztika igen meg­döbbentő adatokat mutat. íme a példák. Paprikát több mint félmillió korona ér­tékűt hoztunk*"Őe idegenből. Cukrot nem kevesebbet, mint 16 millió koro­nányit. Ebből a nagy összegből közel hatmillió korona cukorkáért és cukor­süteményekért megy ki. Dohánytermesztésünk világhírű és mégis azt látjuk, hogy évi 16 és három­negyedmillió koronával adózunk do­hányért az idegen országoknak. Azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ buzatermesztői között a legelsők. Éppen ezért nem érdektelen, ha felem­lítjük, hogy 21,831.000 korona értékű búzát hoztunk be ebbe a búzatermő országba. Árpabehozatalunk négymillió koronát tesz ki, mig zabért 13 és három­negyedmillió koronát fizettünk, rizsért pedig 16 millió koronát. De lisztet csak nem hozunk be? — kérdezhetné mindenki joggal, aki tudja, hogy malmaink a világ legjobb malmai. Nem sok, csak kétmillió korona értékű az évi lisztbehozatalunk. A köles, a borsóbehozatal meghaladják külön­külön az egymillió-egymillió koronát. Allatbehozatalunk is igen hatalmas összegeket mutat. Két év előtt 58 mil­lió korona körül hoztunk be az or­szágba vágó- és igásállatot. Hogy állunk a szárnyasokkal ? Ugy, hogy ebből is van két és félmillió kö­rül behozatalunk. Csupán eleven csir­két 1.673,578 korona értékben. Friss ha­lat kétmillió koronán veszünk évenkint. És még tejet és tejfölt is behoztunk 118.244 korona értékűt. Tojást pedig többet egymillió koronánál. Bort 14 millió korona értékűt hoztunk, mig j sörért 3.600,000 koronát fizettünk a kül­földnek. Végül gyümölcsért és főze­lékért 28 milliót küldünk külföldre. Röviden felsorolva a dolgokat, azt látjuk, hogy még mezőgazdasági cik­kekért is milliók és milliók vándorol­nak a külföldre. Akinek földje van, foglalkozzék csak mezőgazdasággal s ha megvéd­jük mezőgazdaságunk érdekeit, akkor nemcsak a nagy, de a kisbirtokos is boldogabb életet élhet. Tulipán-ünnep Csabán. A csabai Tulipán-kert, amely csak nem régen alakult meg, a nyár folya­mán nagyszabású és fényes ünnepség­gel akarja megörökíteni áldásos és ha­zafias működésének kezdetét. Ünnepsé­get terveznek ugyanis, olyan ünnepsé­get, amilyent még nem látott a megöre­dett Csaba. Ünnepséget, amelynek célja nemcsak a magyar iparpártolás védel­mére alakult Tulipán-kert működése iránti érdeklődés felköltése, de ünnep­séget, amely testvérként hozza össze a széttagolt, széthúzó társadalmat, ünnep­séget, amelynek legnemesebb célja lesz j a társadalmi együttérzés fejlesztése, erő- 1 sitése. De bájos ós rendkívül poétikus is lesz ez az ünnepélv, amelyet junius hó 17-re terveznek a Széchenyi-ligetben. A dús lombozatú kertben ugyanis csillogó fényes bazárokat állítanak fel, amelyek­ben a legfinomabb italokat, hűsítőket édességeket, virágokat, érdekes emlék-* lapokat a legszebb csabai úrasszonyok és urleányok fogják szeretetreméltó bá­jos mosoly kíséretében árusítani, az uri fiatalság száz tagú gárdájának asszisztá­lásával. Az ünnepélyen való közremű­ködésre a rendező-bizottság eddig 52 urilányt kért föl, akik nevezett napon mindnyájan egyforma batiszt ruhában fognak megjelenni. A rendkívül érdeklőssel várt és pá­ratlanul fényes sikerű ünnepélyt este táncmulatság fogja követni. Ezekben csak röviden vázoltuk a tulipán ünnepség programját, amelynek végleges összeállításán most fáradozik a kiküldött nagybizottság, amely kü­lönben az ünnepség tárgyáben tegnap délután 5 órakor rendkívül látogatott gyűlést tartott a Szechényi-ligeti pavil­lonban, Kiss Lászlóné elnöklete alatt. A részletes műsorról legközelebb le­szünk híradással. Amint hovatovább közeledünk ka­lász érlelő juniushoz, ugy növekedik az az aggodalom is, amely a gazdasági munkások fenyegető magatartása miatt eltölti a gazdákat. És nem minden alap­nélküli ez az aggoealom, mert a mun­kások egyes vidékeken csakugyan erő­sen szervezkednek a sztrájkra, sőt egyes vidékeken már ki is mondották a bér­mozgalmat, mint pl. megyénkben Fü­zesgyarmaton, amelynek összes gazda­sági munkásai sztrájkban állanak. Fenyegető álláspontot foglaltak el a bucsatelepi gazdasági munkások is, akik az elmúlt vasárnap hatósági asszisztencia mellett népgyűlést tartot­tak. E gyűlésen C s á n k y Jenő szeg­halmi járási főszolgabíró figyelmeztette a gazdasági cselédeket és ez az eljárás valóban dicséretreméltó ós nemes gon­dolkodásra valló — nehogy oktalanul megszegjék a megkötött aratási szerző­déseket és ezáltal vészélybe sodorják a munkaadókat és önmagukat egyaránt. A munkások kijelentették, hogy nem is gondolnak ilyesmire. Előter­jesztették azonban a munkabér eme­lésére irányuló követeléseiket, amelye­ket, ha a gazdák 15 napon belül nem fogadnak el, egytől-egyig sztrájkba lépnek. Erre való tekintettel Csánky Jenő főszolgabíró értekezletre hivta 'összea gazdákat. Daimel Sándor dr. alispán­helyettes pedig az esetleges rendzava­rás meggátlása érdeké-ben intézkedett a bucsatelepi csendőrség megerősítése iránt. A gazdasági egylet szakosztályai. A legutóbbi közgyűlés megalakí­totta az egyes szakosztályokat s annak tagjaiul a következők választattak meg: Közgazdasági szakosztály: Gr. Wenck­heim Dénes, Beliezey Géza, dr. Fábry Sán­dor, Debreczeny Endre, Dérczy Péter, dr. báró Drechsel Gyula, Léderer Rudolf, Kraft Viktor, Haraszti Sándor, Wágner Ist­ván, Rosenthal Adolf, Seiler Elek. Növénytermelési szakosztály : Beliezey Géza, Banner Béla, Szalay József, Kállay Ödön, ifj. Kocziszky Mihály, Kraft Viktor, Kovács L. Mihály, Szabó János, Szekér Oyula, Dérczy Péter. Állattenyésztési szakosztály: Beliezey Géza, Léderer Rudolf, Wagner Ferenc, Galgóczy Géza, Serly Kálmán, Zlinszky István, Bajcsy Gusztáv, Vidovszky László, Bakucz Tivadar, Morvay Mihály, Blascsok Gyula, Bakos Mátyás. Baromfi tenyésztési szakosztály : Kállay Ödön, Vidovszky Károly, Horváth János, Zlinszky István, Ormay Géza, Wágner Fe­renc. Lótenyésztési szakosztály: Gr. Wenck­heim Dénes, Beliezey Géza, Dérczy Péter. Morvay Mihály, Serly Kálmán, Debreczeny Endre, gróf Hoyos Wenckheim Fűlőp, Vidovits Antal, Reck Géza, Wágner Fe­renc, Pfeiffer István jegyző. A tavaszi idény alkalmából a férfi-világ figyelmét felhívjuk a Löwy lakab L. és Tsa cég szabóüzletére, hol a legelegánsabb tavaszi öltönyök és felöltők

Next

/
Thumbnails
Contents