Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-04 / 38. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY sorozatát teremtette meg, a hasznos eredmények egész sokaságával fogva közügyeink minden ágazatát emelni és gazdagítani. Ha Méltóságod, mint főispán, idegenből jött volna közénk, talán ez üdvözletnek feladata lenne reá mutatni a vármegye közéleti viszonyainak főbb megnyilvánulásaira, céljainkra, óhajtásainkra, amelyekhez a főispán jóakaratú támogatására szükségünk van. De Méltóságod nem idegen közöttünk, szülötte e vármegyének, testtel-lélekkel a vármegye legelső munkása, hivatott és elismert vezére volt eddig is, akinek lelkében megszemélyesítve él e vármegye minden gondjával, reményével és törekvéseivel. Épen azért nem a szokás parancsolta külső udvariassággal, de az emiitett nemes indulatok teljes átérzésével köszöntjük Méltóságodat új munkakörének küszöbén, amelyen vármegyénk életében egy szép jövő reménye fakad. Reményünk jogos és bizodalmunk törhetlen ! Méltóságodnak hivatottsága, ismert nagy képességei és erényei, másrészről pedig e vármegyének Méltóságod iránt való rajongó szeretete ós lel kes támogatására való készsége adnak azoknak szilárd alapot és hisszük, hogy ezek mellett nem fog elmaradni az sem, amit fohászkodva kérünk Méltóságodra és Méltóságod működésére: az Istennek áldása! A főispán programja Ezután Fábry Sándor dr. főispán mondotta el mindvégig zajongó éljenzéssel kisért programját, amelyet alább teljes szövegben adunk, legjobban dicsérvén és méltatván az önmagát. A főispán programja igy szól: Mélyentisztelt törvényhatósági bizottság! A főispáni eskü letételével megszűntem a megye választott tisztviselője lenni. Hogy miként töltöttem be a 22 éven át a törvényhatóság bizalmából rám ruházott küíömböző tiszti állásokat, az az Önök bölcs megítélése alá tartozik, én csak azt tudom, hogy teljes erőmből mindig igyekeztem jogos várakozásaiknak megfelelni. A vármegye pecsétjét, mely az alispánra ruházott jogok symbóluma, tisztán ós mocsoktalanul vettem át 12 évvel ezelőtt, büszkén és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ép oly mocsoktalan tisztasággal szolgáltatom ma vissza megbízóim kezébe. Köszönetem és örök hálám tiszti állásaimban tapasztalt jó akaratukért ós kitüntető bizalmukért! Rendelkezhetik velem a sors bármikópen, változhatnak egyéni körülményeim, de mindvégig változatlan marad hűségem, hálám és szeretetem vármegyén ós annak közönsége iránt! (Éljenzés). .Tekintetes Törvényhatóság! A közelmúlt időszak a nemzeti akarat elnyomásának időszaka volt. Szokásainkat, hagyományainkat, igazainkat, törvényeinket, sőt egész alkotmányunkat megbénítani igyekezett az imparlamentáris kormány. Az országgyűlés hatalmi szóval elnémittatott, törvényeink mintegy kínpadra vonatva, igaz lényegükből kicsavartattak, a vármegyék autonómiája megcsonkíttatott s több helyt egészen elkoboztatott. A megpróbáltatások e nyomasztó korszakában a nemzet jogainak védelméért a törvényhatóságok keltek harcra. A törvényhatóságok, melyekről az volt már a közhit, hogy a nemzeti ellentállásnak immár nem védőbástyái, mint évszázadokon át, falai omlatagok, erősségeik korhadtak, erejük hanyatló. És ime, midőn az alkotmány mondhatni már elveszett, s azt mint halottat sirattuk, az alkotmánynak gyermeke, a megyei önkormányzat lépett a küzdő térre, és mintha a mult századok sirjából kelt volna életre, ujult erővel küzdelemre hivta ki a közvéleményt, bizalmat, reményt ojtott a kishitüekbe, s ellenállásávallépésről-lópésre feltartóztatta — egy egész hosszú, kinos éven át — a hatalmi erőszakot rombolásában. Magasztos, nemes volt e küzdelem, de mégis fogyatékos. Évtizedek óta visszafejlett nemzeti erőnk, melyet még le is nyűgözött e korszak közönye, s a mesterségesen szitott bizalmatlanság egy szebb jövő reménye iránt, ugy látszott, nem elégséges ós képes az önkény hatalmának legyőzésére. Azonban lehet a hatalom, az erőszak nagy, de erősebb annál a jog ós az igazság. Ebben volt bizalmunk kezdettől fogva, s a nemzet jogainak védelme csak az igazság győzelméhez vezethetett. A mi koronás királyunk, kit méltón „a legalkotmányosabb"-nak nevezett el nemzete, kinek nemes egyénisége maga a megtestesült törvényesség ós igazság, felösmerte, hogy a helyzet alkotmáuy ellenessé válik, és igazság érzete, törvénytisztelete szivét hü magyarjai felé fordította: s ime a királyi akarat rendjén a jogfolytonosság helyre állítva, az országgyűlés törvényesen egybe hiva, ós alkotmányos kormány vezeti az ország ügyeit. Uj aera nyílott meg ezzel közéletünkben. A nemzet jogainak erősbödése s ez alapon a nemzet öntudatos, egységes és remélhetőleg hosszabb ideig békés munkássága a hon felvirágzására. Megerősödött hittel, életre kelt reménynyel, megszázszorozódott bizalommal nézünk hazánk jövője elé, hogy végre megvalósithajuk mind azt a vágyat ós törekvést, mely a magyar nemzet lelki világában él. Hitünk, reményünk, bizalmunk erőssége az uj életre kelt nemzét ereje s az a megnyugtató tudat, hogy országunk kormányán, felséges királyunk bizalmából, azon jeles honfiak állanak, kik eszmevivői, képviselői valának a nemzeti törekvéseknek s a kik kipróbált, kitűnő egyéniségükben egyszersmind hivatott munkásai is azoknak. Ez uj korszak alapozásában, a tevékeny közszellem újra szervezésében, a megoldásra váró, nagy feladatok megvalósításában közös nemzeti akarattal kell mindannyiunknak munkába állani. E munkában a kormány bizalma, Ő Felsége parancsa, csekély személyemnek is megtisztelő szerepet juttatott, a midőn szülő vármegyém főispánjává neveztettem ki. (Lelkes éljenzés). Munkához szokott szerénységemben, sohasem vágytam móltóságra, kitértem már azelőtt is hasonló megbízatás elől: most azonban a reánk háruló nagy nemzeti feladatok korszakalkotó munkájának küszöbén, hazafiúi kötelességemül ösmertem a megkínált hatáskört, melynek nehézsége a jelen viszonyok közt ép olyan nagy, mint tisztessége, elvállalni s a megbízatás elől — férfiatlannl — ki nem térni. Magánviszznyaiin is óvtak az ingatag politikai megbízatástól, de lelkiismeretem arra kósztett, hogy félre vetve minden tekintetett — szegény ember sorsát boldog Isten birja — kövessem lelkiismeretem parancsoló szavát. Tartoztam ezzel nemcsak a belém helyezett bizalomnak, hanem első sorban vármegyémnek, mert helyeslő méltatása ez a megye alkotmányvódelmi magatartásának, ha az alispánnak ajánltatik fel a nemzeti kormány bizalmi állása s ekként ez magának a vármegyének kitüntetése; és mert talán a magunk erősbödóse is, ha a magunk embere kerül végre hosszú idő után a vármegye kormányzatának élére; de tartozom ezzel alispáni állásomnak is, mert az alispánnak főispánná való előléptetése magának az alispáni állásnak megtisztelő erősbitése, különösen midőn az egy évtizedet meghaladó alispáni működés folyamánya. A jelen körülmények közt kötelességem volt a vállalkozás és én kötelességemet mindég teljesítettem. Azonban a vállalkozás lelket erősítő kötelesség érzetébe bele vegyül erőim fogyatékosságának érzete. De ha gyenge, kicsiny is erőm, bizalmat nyújt vállalkozásomhoz az, hogy nagy, végtelen nagy az én szeretetem szülóvármegyém iránt s e szeretet erőt ád annak szolgálatára és hogy nagy, törhetetlen nagy bennem az akarat vármegyém javán munkálkodni. Másrészt emeli önbizalmamat az a végtelen sokra becsült jóarkarat ós támogatás, melyet vármegyénk közönsége részéről két évtizeden át annyiszor tapasztaltam, mit ezentúl is csak reméllek megtarthatni. Erősiti e reményemet az a sok jóakaratú, biztató tekintet, mely az egybegyűlt diszes közönség soraiból im felém sugárzik. S könnyíti állás foglalásomat az, hogy feladatom, hivatásom, marad az a mi volt: szűkebb hazám, vármegyém szolgálata. Csak megbízatásom forrása más. Eddig szolgáltam vármegyét a törvényhatóság megtisztelő bizalmából, ezentúl szolgálandom azt, a legelső magyar ember, a király és az alkotmányos felelős magyar kormány megbízásából a törvényhatóság továbbra is remélt bizalma mellett. (Éljenzés). A viszonylat közöttünk változik, de a viszony — engedjék remóllenem — hogy nem; és ón a magam részéről rajta leszek, hogy ne változzék. Feladatom, törekvésem, célzataimnak az eddigiekkel azonos voltából folyik, hogy tágabbkörü uj programot nök elé ezúttal alig tárhatok. A programm nem más, mint lelki bemutatkozás, s azt hiszem, Önök előtt nincs' bemutatkozásra szükségem. Itt nevelkedtem a közélet munkásává a vármegye fórumán, még pedig az Önök bölcs, jóakaratú tanításai révén, itt edződtem férfiúvá, együttes munkában Önökkel, ösmer engem a vármegye apraja-nagyja, ösmer hibáimmal, jóakaratulag méltányolt igyekezetemmel, r megyém iránti iránti szeretetemmel. (Éljenzés). Programmotn marad, mi volt, legfeljebb állásom politikai jellegénél ós társadalmi feladatainál fogva tágul az. v' Az általános igazgatásra nézve törekvésem leend ezentúl is: a közigazgatás végcéljának lehető megvalósítása, mi nem más, mint az emberi fejlődés biztosítása s a közjó előbbre vitele. E célt szolgálja a tevékeny, körültekintő, gyors és föltétlenül pártatlan közigazgatás, mely a törvénynek mindenkivel szemben egyaránt érvényt szerez, fogosulatlan érdekek előtt soha sem hajlik meg, s mindenkor csak a közjót tartja szem előtt. Az ily közigazgatást biztosítani és fenntartani felügyeleti ós ellenőrző hatalmamnál fogva mindenkori kötelességemül fogom ösmerni, anélkül azonban, hogy valaha is csorbítani akarnám a törvényhatóság önkormányzati jogait. (Éljenzés) A felekkel való érintkózósben megkövetelem a gondoskodó és előzékeny bánásmódot, hogy a tisztviselő ne csak rendelkező hatósága legyen polgártársainak, hanem jóakaratú gyámola is. A közigazgatás magas feladatainak biztosításában a vármegyei és a felügyeletem alá rendelt állami tisztviselőkkel mindig egy leszek. Elvem: a kölcsönös megértésre törekvés, a szeplőtlen, munkás tisztviselőnek támogatása, az esetleges corrupciónak kórlelhetlen ostorozása ós kiirtása. (Éljenzés). Politikai programmom: megbízó kormányom programmja. E nemzeti kormánynak testestől, lelkestől hive vagyok, s hivatásomul ösmerem a megye kormányzatában ós a közélet minden terén érvényesíteni mindazon magasztos elvet és hazafias irányzatot, melyet a parlamentnek felelős ezen kormány maga elé tűzött. Bizalmi állásom s azon alkotmányjogi alapelv folyamánya ez, hogy midőn a parlament többségének irány eszméi alapján működő kormány célzatait igyekszem megvalósítani, tulajdonképen a nemzet alkotmányos többsége akaratának, s igy az államakaratnak leszek végrehajtója. És ép azért, mert politikai feladatomul az államakarat végrehajtását tekintem, sohasem vállalkozom ez akarat szabad érvényesülésének megakadályozására, s a politikai pártok elnyomására, de másrészt nem engedem, és nem tűröm meg az egyes pártoknak a mások által való terrorizálását, valamint a népakarat meghamisítását. Törekedni fogok továbbá mindenkoron megakadályozni a politikai szenvedélyek elfajulást, hogy a közélet izgalmai a társadalmi élet nyugalmát ós munkáját ne zavarhassák meg s távol tartani a pártpolitikát a szoros értelemben vett közigazgatástól. (Viharos éljenzés). Az igazgatási ós politikai konkrét feladatok teljesítése mellett, felfogásom szerint, akkor jár el leghelyesebben egy főispán, ha tevékenységének súlyát a társadalmi térre helyezi, tevékenységét a társadalom munkásságába illeszti bele, azzal olvasztja egybe. A hatóság ugyanis az emberiség fejlődósének és boldogulásának útjait csak előkószitt, egyengeti, akadályait igyekszik elhárítani, de a közületnek, az egyedek ezen tömörülésének, jólétét csak maga a társadalom munkája képes biztosítani. A hatóság csak észleli a boldogulás hiányait, a társadalom érzi azt, s ép azért már tevékeny, midőn a hatóság még csak a megfigyelés álláspontján van. A hatóság legfőbb eszköze egyébként is a kényszer, a társadalomé az alkotás. Óriási erő rejlik a társadalom együttes munkásságában, mint látjuk Anglia példáján, s ezért a leghelyesebb, legfontosabb feladatok egyike a társadalom jogosult óhajainak felösmerése, mérlegelése, erejének felszínre hozása ós a közérdek javára való érvényesítése. E téren fejteni ki tevékenységet a főispánnak, a vármegye kormányzójának, nézetem szerint a legszebb feladat. A helyesen megállapított irányban munkára szólítani a társadalom hivatott tényezőit, s megnyerni a helyi munkához a központi kormányzat segítségét és anyagi támogatását is, ez azon tevékenységi kör, melyben a főispán mintegy összekötő kapocscsá válik, a helyi társadalom — amelynek bizalma alapján működik — ós a kormány között, melyet képvisel. (Éljenzés). Az ekként felfogott fontos feladatra óhajtom — • tekintetes törvényhatóság — tevékenységemben a legfőbb súlyt helyezni. S minthogy az állam fejlődósének alapfeltételei először a népesség, — másodszár a közgazdaság, harmadszor a kultura, e törekvésem körén belül elsősorban a közegészségügy fontos feladataira mutatok reá, mert a nemzet ereje és.legfőbb vagyona az ország népessége, maga az államot fenntartó, fejleszteni, megvédeni és gazdagítani képes ember. Ép azért az igazgatás és társadalmi gondoskodás legfőbb feladata kell, hogy legyen, az emberi egészség megóvásánik, a népesség megmaradáBékéscsaba. 1906. április 4 sának s gyarapodásának biztosítása. E kórdósben terjedelmes programot fejtettem ki egyik mult évi alispáni jelentésemben és memorandumot terjesztettem elő a tavaly őszi szegedi egészségügyi kongresszuson. Az ott kifejtett eszméknek, melyeknek itteni felsorolása tul terjeszkednék szókfoglaló beszédem szük keretén, s melyeknek célzata az egészségügyének intézményes előbbrevitele, lehető megvalósításán teljes erőmből fogok munkálkodni. Másodsorban emlékezem meg a közgazdasági kérdésekről. Jól mondotta koszorús költőnk, Jókai Mór, „a dicsőség ós szabadság nem elég egy nemzet nagyságára, oda jólét, anyagi jólét is kel". E jólétet emelendő, törekednünk kell minden eszköz magragadására és kihasználására, mely vármegyénk lakosságának vagyonosodását előmozdítani képes. Elsőrendű feladat e téren megyénkben a mezőgazdaság fejlesztése, hiszen megyénk is azok közé tartozik, hol mondhatni, minden érték a föld rögéből fakad. Törekednünk kell mezőgazdaságunkban, — a szakértelem fejlesztése mellett, — a belterjességet emelni, az iparnövónyek, az állattenyésztés és a mezőgazdasági öntözések meghonosításával, — melyre már követendő példát létesítettünk a csabai minta öntöző telepben. — Nem óhajtok a mezőgazdaság nagy fontosságú kérdésével itt bővebben foglalkozni, mert csak tavaly fejtettem ki egy tevékenységi programot e részben a tekintetes törvényhatóság előtt, melyben a legfőbb feladatra utalva van. E program jelenleg a gazdasági egyesület tárgyalása alatt áll. Élsőrendü törekvésül fogom tekinteni mindenkoron, vállvetve mezőgazdasági érdekeink hivatott képviselőjével, a gazdasági egyesülettel mezőgazdaságunkat előbbre vinni, feltótlenül számítva e tekintetben az igen tisztelt egyesület és öntudatos gazdáink támogatására. A mezőgazdasággal kapcsolatban emlékezem meg a munkás kórdós nagyjelentőségű feladatairól. Ösmert e kérdés mindnyájunk előtt, hisz több, mint egy év tized óta állandóan foglalkozik azzal törvényhatóságunk. — Magam két közre adott munkálatban is kifejtettem e részben nézeteimet. A törvényhatóság e tekintetben való tevékenységének azon memorandum szolgált alapjául, melyet az e tárgyban működött bizottság 1896-ban terjesztett a törvényhatóság elé. Ez a program a lehetőséghez képest végrehajtatott, az szolgált, bízvást mondhatni, a kórdós országos rendezésének alapjául is, a tett intézkedések nyomán consolidáltattak is az állapotok megyénkben, azonban szembeszökő eredményeket nem mutathatunk fel, mert a munkáskérdés szorosan összefügg a közgazdaság általános helyzetével s gyökeres orvoslása csakis a közgazdaság emelkedésétől várható. A mezőgazdaságnak a nemzetközi constallauók folytán súlyos a helyzete, ha látszólag — számszerűleg - - legkevésbé is érinti a munkásosztályt, legsúlyosabban mégis arra nehezedik, minthogy a legalsóbb réteg együtt viseli magán a felsőbbnek terhét is. A közgazdasági jólét remélt emelkedése könnyitendi munkásaink helyzetét is, megszünteti panaszait s az egyre fokozódó kivánkorlást. Addig is igyekezzünk szaporítani a munka alkalmakat s azoknak küíömböző időszakokban való megoszlását, mely törekvés is párhuzamos egyébként mezőgazdaságunk belterjesebbé tételével, a mezőgazdasági ós egyébb ipari foglalkozások meghonosításával. Kötelességünkül kell e mellett ösmerni a túlkapások visszaszorítása ós a lelketlen izgatások megakadályozása mellett — rokonszenvvel foglalkozni a munkások ügyével, bajával. Az erősebbnek kötelessége ez a gyengébbel szemben. Gondoskodással, szeretettel, felemelőleg kell foglalkoznunk a munkásnép sorsával, hogy a nemzeti államnak erőforrásai legyenek, létérdekeit ne veszélyeztessék. A közgazdasági ügyek keretében emlékezem meg az iparfejlesztés nagy feladatairól is. Fejlett ipar és kereskedelem nélkül nincs nemzeti jólét, mert a mezőgazdaság mellett csakis ezen közgazdasági ágak kiegészítő munkája biztosithatja a közvagyonosodást. Az új korszak egise alatt újra fel kell vennünk e téren munkásságunk csüggedetten elejtett fonalát; s másrészt átérezve annak nagy jelentőségét, mily hatalmas tényező a honi ipar megteremtésében a társadalom azon komoly elhatározása, hogy csakis honit fogyaszt, a legizzóbb sovinismussal kell támogatnunk azon nagyarányú mozgalmat, mely célul tűzte ki az, idegen iparcikkek kiküszöbölését. Óhajtanék még itt k ö z u t a i n k, viziutaink fejlesztéséről, fogyasztási, termelő és közraktári szövetkezetekről és sok más egyébről szólani, de nem akarok, úgy is túlságosan