Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-03 / 37. szám

BEKKSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. május 1. ezer munkás kivándoroljon Amerikába megélhetés keresni. Sokat jártam a nagyvilágban és az a tapasztalatom, hogy hazánkban a béke, népünkben megelégedés csak akkor lesz, — szocialistáink között is — ha nemze­tünk önálló lesz. De a mig eljön ez az idö, addig sem szabad tétlenkedni. Hazánkban van hivatalnok, kereskedő, iparos, földmivelő és az országgyűlésnek ezek különös érdekeit is szivén kell viselnie. Köve­telni fogom az ingyen iskoláztatást és a szegény emberekre kedvező adózási rendszert. Emiitettem már, hogy az önálló vámterület hive vagyok, kivánni fogom, hogy iparosaink, kereskedőink jobb helyzetbe kerüljenek ' Ez talán nem is lesz nehéz, hiszen az ipari és kereskedelmi ügyek ólén a mi szeretet vezérünk, Kossuth Ferenc áll, aki a magyar nép javára mindent elkövet. De nem fogok megfeledkezni gaz­datársaimról sem, akik közül való va­gyok és kivánni fogom az adó 1; ren­dezését, a progressziv adó beho­zatalát. Szivemen fogom viselni a munká­sok nehéz helyzetét s éppen az ő ér­dekükben támogatója leszek az általános egyenlő titkos választói jognak, mely­nek régóta hive vagyok. Sokan játszottak eddig is e jelszó­val, most azonban kivívjuk, mert vezé­reink állanak jót érette. Végül azt tartom, hogy a képviselő választóinak érdekeit is köteles szivén viselni. — E tekintetbon a Megváltóval tartók a ki mindég e szavakkal fordult az Emberekhez : béke veletek. Polgártársaim! Rajta leszek, hogy községünkben újra béke legyen, hogy mindnyájan szeressük egymást, hogy pusztuljon szivünkből a gyűlölet és bi­zalmatlanság és együtt dolgozzunk mind­nyájan szülővárosunk javára. Elvagyok rá készülve, hogy ellen­feleink mindent felfognak használni, hogy engem és pártunkat befeketítsenek. Én azonban nem félek vádjaiktól, életem nyitott könyv, melyet mindenki forgathat, de senki sem talál benne olyat, a mit szégyelnem kellene. Ha önök megfognak tisztelni bizal­mukkal, akkor is a régi maradok: az önök hü barátja. Polgártársaim ! Nincs több mondani valóm, csak egy kérésem. Mikor választani mennek, egy fon­tos kötelesség előtt állanak. Kövessék Kossuth Lajos példá­ját, akinek szobra itt áll városunk fő­terén, s aki akkor sem átkozódott ha­zája ellen, mikor ez megfosztotta min­den polgári jogától. Azt mondja az ő nótája: „Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni." Most nem az az ő üzenete, hogy fegyvert fogjunk kezünkbe, hanem az, hogy lelkesen küzdjünk elveiért és sza­vazatainkkal diadalra, győzelemre vi­gyük azt a zászlót, amelyre édes hazánk függetlensége van irva. Ugy legyen! Éljen a haza! Veres József baszéde. Veres József szűnni nem akaró éljenzés közben jelentette be, hogy a koalíció központi megbízásából Bakos Mátyást, mint annak hivatalos jelöltjét ajánlja Csaba képviselőjéül. (A paraszt pártiak zajongnak). Azzal a meggyőződéssel jött, hogy alkotmány tisztelő polgárok között van. Nem korteskedni jött, nem is akar szemé­lyeskedni, de ha ő és pártja, amelynek 22 éve hiien áll a szolgálatában, meg­tisztelik az ellenvéleményt, csodálja, ezt nem teszik a parasztpártiak, akik éppen azzal a kormánynyal állanak ellenséges viszonyban, amely nekik jogot ad. Ezt nem tudja másként érteni, hogy mindig az zajong, akinek fáj az igazság. (Éljenzés, Ugy van!) Csaba választópolgárainak belső ügyébe nem avatkozik. Mindenki tudja, ki a két jelölt közül az igazi, akit támogatni kell. Szólván a paraszt párt programjáról, bebizonyítja, hogy mind az, amit az tartalmaz, benne van a füg­getlenségi párt programjában, csak egy nincs, hogy nem ismernek hazát. (Ugy­van. Éljenzés !) Bakos becsületes ember, jó hazafi, régi 48-as, akinek személyében érdemes embert küld be Csaba népe a parlamentbe. Ismételten ajánlja tehát ugy a központ, mint a maga nevében Csaba követéül Bakost. (Éljenzés.) Nagy Sándor dr. beszéde. Ezután a nagylakiak temperamen­tumos képviselője, Nagy Sándor dr. szólott elragadó ékesszólással és lelke­sedéssel a néphez. Büszkeséggel látja — úgymond — Csaba legjobbjait egy táborban egyesülve, dacára annak, hogy Csabán lelketlen izgatók a terro­rizmust intézménnyé léptetik elő. Érthe­tetlen előtte az uj kor hajnalhasadásán, hogy Csabán akadnak emberek, akik megakarják bénítani a nemzeti kormány működését. A Parasztujság egyik leg­utóbbi példányát lobogtatva a kezébe, magyarázta annak programját, vissza­utasítva azt a vádat, a ami abban fog­laltatik, hogy ti i. a koalíció volt az oka az abszolutisztikus uralomnak. Az a volt képviselő, aki ezt állítja, nag5^on szo­morú szegénységi „ bizonyítványt állit ki magáról (Abcug Áchim !) Egy napke­leti bölcs felállított egy pártot, amelyet parasztpártnak nevezett. (Zajos derült­ség.) Éppen a parasztokra sértő ez, mert el akarja őket különíteni a társa­dalom egyéb osztályaitól, mig a füg­szerelem szavára hallgatva, magáévá tette a Kant-féle elvet: Handlé wie An­dere in diesem Falle handeln sollten. Mert ha nagyon szokásban van is, de elitéljük mégis azokat a férfiakat, akik kihasználva az ilyen leányokat, mint kifacsart citromot félredobják, ha az már nem újság nekik. Igazságtalanság az ilyen férfit sújtani s őt feleségével együt kiközösíteni a társaságból. Színészekre, művészekre nézve ez a kiközösítés nem igen áll fenn, mert ők sokkal szabadabb gon­dolkozásukkal befogadnak a többé-ke­vésbé minden kedves embert a maguk gárdájából. A müvészférj mindig talál társaságot a feleségének kollégái között. Csak a bourgeois olyan túlzottan exklu­zív. Pedig nincs igaza. Mert lehet az ilyen nő kedvss, eszes s természettől olyan finom kedélyű, amit semmiféle élét nem tudót megváltoztatni. A társa­ság, a nők önmagukat szabadítanák fel azzal, ha a szabadabban gondolkozná­nak ők is másokkal szemben. Egy ilyen nő, aki biztosan sok dolgot becsülni és tisztelni tanulna meg a tisztességes asz­szonyok életében, mégis hozna magával egy kis friss levegőt onnan kívülről s némi változatosságot az egyhangú nyárs­polgárias kicsinyességekbe. Legnagyobb hiba az, dogmának fel­állítani, hogy az ilyen nőt egyáltalában nem fogadjuk be. Főképen nem szabad egy kalap alá vonni valamennyi ilyen esetet. Mert ezek közül mindegyik egy külön speciális eset. Annak a fiatalem­bernek asszonyismerösei és barátnői volnának arra hivatva, hogy az ő ösz­tönszerűen helyes asszonyi érzékükkel ítéljék meg, hogy az illető érdemes e arra, hogy elfelejtsenek régi dolgokat s igazán olyan nő-e az, aki más helyzetben, más körülmények között olyan maradt volna-e, mint amilyenek ők maguk Erre tán azt mondják, hogy sohase lehet meg­tudni, hogy az a nő, ha nem ugy kezdte volna, a hogyan kezdte, kiismerve s ta­lán megutálva az életet, a végén kerülve ehhez a férfihoz, amikor már elég volt neki, — ha nem fordítva, ehhez ment volna az elején férjhez, — nem tört volna e ki akkor is őstermészete s azt azt életet pedig éppen ugy élte volna azután, tehát nemcsak szegényes és szo­morú körülményei következtében. Kérem, az ilyet sohase lehet tudni s elégedjék meg az ember azzal, amit lát. Hiszen az úgynevezett tisztességes asszonyok között hány, de hány olyan van, aki megcsalta az urát s akiről ha nem sült ki semmi, nyugodtan élvezte a tisztességes asszony piedesztálját. S még olyan is van akárhány, akiről, ha beszéltek is eg.yidőben, — később, ami­kor megöregedett, oly tisztes és tiszte­letreméltó nlatróna lett, ha értett az elegáns és imponáló fellépéshez, hogy mindenki megtiszteltetésnek vette az ő házában vendégként szerepelni. Én azt hiszem, hogy az ilyen feleségek mind tisztességes életet folytatnak. Megbecsü­lik a férjüket, aki nekik gondnélküli életet biztosított, társadalmi helyzetet adott és megismertette velük az igazi, az önfeláldozó szerelmet. Mert bármeny­nyire letértek is az egyenes útról, be kell vallanunk, hogy ezek a házasságok azok, amilyenek az élet könyvében szabályként kellene, hogy szerepeljenek. A mai társadalom az érdek és a ha­szon bélyegét viseli magán, amelyben a házasság" csak életbiztosítás nem a halál, hanem az életbenmaradás esetére. És ha ilyen esettel találkozunk, ne botrán­kozzunk meg, ne fintorítsuk el az orrun­kat, mert nem a mai társadalmi előírás szerint lett nyélbe ütve, hanem lássuk be, hogy ez a házasságnak, ha nem is tisztességesebb, de feltétlenül természe­tesebb formája. Amikor egy férfi meg­szeret egy nőt s nem néz se jobbra, se balra, hanem tisztán a szive vonzódását követi s magához emeli bárhonnan is. Ha már magunk nem űzzük, ismerjük el legalább másnak a jogát a szerelem­hez s ha üyen házasságokkal találkozunk, ne vessük meg őket, ne irigykedjünk reájuk és ne forduljunk el tőlük e sza­vakkal: „Pfuj, hisz ez természetes!" getlenségi párt, amely tulajdonképpen maga sem volt egyébb 33 éven át, mint parasztpárt, egyenlő polgárokat akar e hazának. (Lelkes éljenzés.) Szól azután Bakos programjáról, amelyet minden pontjába helyesnek, ha­zafiasnak mond és pártolni, támogatni ajánlja, abban benne van mindaz, amit a magyar nemzet minden polgára óhajt megvalósulva látni. Bakosban van önér­zet, nem akar rendet bontani. Szent meg­győződéssel hiszi, hogy május 7-én dia­dalra viszi Csaba népe dicsőséges lobo­góját. Nem nehéz a választás, mert amit a paraszt párt csak igér, azt ők, a füg­getlenségiek föltétlen megadják. Áchim leleplezése. Az ezután következő szónokok, szo­ciáldemokrata vezérek, Áchimnak egy­kori fegyvertársai rettenetes vádakat szórtak a volt csabai szocialista követ fejére. És ezeket Áchim sápadtan, düh­től remegve, tehetetlenül hallgatta a pódium előtt, ahol csak ugy harsogott felé a tömeg : — Ki vele ! Ki kell vezetni! Nem szégyenli magát idetolakodni ! Áz első szociáldemokrata szónok, V e c s e r y aradi szociáldemokrata pártvezér volt. Pártja inegbizásábói je­lent meg, hogy felvilágosítsa Csaba pol­gárait arról, mi különbség a paraszt­párttá vedlett szocialisták és a szociál­demokraták elvei között. Amazoké a testvérgyilkolás, rombolás, hazamegtaga­dás, a szociáldemokratáké szeretni a ha­zát és támogatni azt a nemzeti kor­mányt, mely kivívta a kisembereknek a választói jogot. Félni nem tanult soha embertől, azért hát bátran szemébe vágja Áchim L. Andrásnak, hogy gazember. — Ez volt még a legenyhébb kitétel, melylyel szólt a jelenlevő Áchim L. Andrásról, akit hazaárulónak, Kristóffy megvesztegetett huszárjának, elvtagadó­nak nevezett. Egykor támogatta Achimot, de most kénytelen megadni neki a kegye­lemdöfést. Nem politikaaz, amelyet Áchim űz, de anarchia, népámitás, aminek más célja nincs, mint egy hitehagyott ember személyét magas polcra tolni. Felhívja Csaba ' összes polgárait, hogy minden erejükkel szövetkezzenek Áchim ellen és tegyék őt lehetetlenné, akinek nincs se istene, "se becsülete, csak a véres szája. Beszédét azzal fejezte be, hogy apadjon el az az anyai emlő, melynek teje ilyen becstelen hazaárulókat nevel. (Hoszzas éljenzés. Abcug Áchim !) E 1 d e r z József Orosházáról hasonló tónusban beszélt. Ma olyan világ van, kezdte beszédét, hogy aki két héttel ez­előtt Kristóffy huszár volt, az most bol­dogítani akarja a népet Ez a szedett vetett banda, amely késhegygyei ke­reste a polgárok gyomrába a választási jogot és a feltört ékszereskirakatok ara­nyaiba, ez akarja boldogítani most a népet. Áchim L. András ennek a ban­dának lett a vezetője. Szól Azután Áchim politikájáról, amelyet a legteljesebb mér­tékben elitéi és Csaba polgárait Bakos támogatására hivja fel, valamint az utána következő szónok is, a gyomai szociál­demokraták vezére. C s i c s e 1 y Pál szólt még ezután a néphez, megköszönve az érdeklődést és Bakos éltetésével bezárta a gyűlést. A Bakos párt ezután zene szóval és a Kossuth nóta éneklése, meg lelkes éljenzés mellett kisérte lakására a nép­szerű követet: akinél ezután barátai és tisztelői egész tábora tisztelgett. Ott volt többek között V a 1 k u s z Jánosné is, a csabai szociáldemokraták agilis vezér­nője.. Összeütközés különben az egész gyűlés alatt nem történt, csak a paraszt­pártiak zajongtak. Valami nem szokott a menyországba hallatszani! . . . A főispán ünneplése. Installáció előtt. — Fáklyásmenet. Ünnepe van ma Békésvármegyének. Alkotmányos uj főispánját ülteti be ma az ősi hagyományok szerint a főispáni székbe a törvényhatóság. És sokszoro­san emeli a mai nap értékét, hogy a díszes méltóság annak a kiváló férfiúnak jutott, aki eddig is első volt a várme­gyében, de meg az egész országban, mint alispán. Az az osztatlan bizalom és szeretet teljes ragaszkodás, amely az egész vár­megye közönsége részéről mindenkor megnyilvánult Fábry Sándor dr. iránt, most hatványozott mértékben fog ki­törni. Ez megnyilvánult már tegnap este, amikor a megyeszékhely, Gyulaváros, polgársága fáklyásmenettel tisztelte meg az uj főispánt. Az impozáns fáklyásmenetet Gyula­város képviselőtestülete rendezte, élén a megyei és városi tisztikarral. A több­ezer főre menő lelkes közönség 300 lobogó fáklya fénye és R á c z Tóni ze­nekarának hazafias nótái mellett vonult fel az este Fábry Sándor dr. főispán­nak régi Kossuth-utcai lakására. A me­net a városházától indult ki és a me­gyeháza előtt elhaladva, ért a főispán ablakai alá, ahol egetverő éljenzés resz­kettette meg a levegőt. Majd Schrif­fert József képviselő üdvözölte a pol­gárság nevében a főispánt, aki meghatva mondott köszönetet a lelkes óvációért. A folytonos éljenzéssel félbeszakí­tott főispáni válasz után a menet a ká­polna-térre vonult, ahol a fáklyákat el­oltották és szétoszlottak. Ma reggel pedig a törvényhatóság­nak, mint a megyei intelligenciának min­den tagja Gyula vendége lesz, hogy ünnepélyesen installálják az uj főispánt ós tolmácsolják előtte hódolatukat. A főispánigtató diszgyűlésnek, vala­mint a tisztelgések és egyéb ünnepsé­gek sorrendjét már közöltünk lapunk­ban. Ez csak annyiban változik, hogy a tisztelgő küldöttségek a legutóbbi na­pokban egész gárdával szaporodtak. Igy sorukban lesznek a csabai Tulipánkert hazafias lelkes küldöttei és pedig özv. Kiss Lászlóné elnöknő vezetésével B a b i c h Pálné, Beliczey Gézáné, Friedmann Mórné, Gremsper­g e r Ferencné, U r s z i n y i Jánosné, Jávor Gyuláné ós Wagner Fe­rencné úrhölgyek, akik az üdvözleten ki­vül ugy a főispánnak, mint nejének pompás tulipáncsokrot nyújtanak át. A tisztelgések után, mint jeleztük, ünnepi bankett következik a Komlóba, este pedig a vármegyeház dísztermében Fráter Lórándnak, a messzehires énekes hegedűművésznek nagyszabású és óriási érdeklődéssel várt hangver­senye. „Békésmegyei Közlöny" táviratai. Wlassics kinevezése. A hivatalos lap mai száma közli dr. Wlassics Gyula kinevezését a közigazgatási biróság elnökévé. Wlassics, aki ugy mint jogász, jogtanár és utóbb közoktatásügyi miniszter kiváló érde­meket szerzett, most tudásának és múlt­jának megfelelő helyet kapott : Wekerle Sándor utóda lett a közigazgatási biró­ság elnökségében. Ez az állás annál fon­tosabb, mert a biróság ügykörét aligha­nem ki fogják terjeszteni és államjogi hatáskört is fognak rája ruházni. A néppártnak befellegzett. Rideg adatok beszélnek a legmeg­győzőbben. Az ország 413 Tíálasztóke. rülete közül 332-ben ismeretesek az eredmények. Három párt ment bele a küzdelembe, a függetlenségi, az alkot­mány ós a néppárt. Az elsőről tudvalevő } hogy szédületes arányokban dicseked­hetik az ország bizalmával. Az alkot­mánypárt azoknak a nagy vezéreknek a presztízse alatt, akik a zászlaját vit­ték, szintén baj nólküi kerül ki a vá­lasztásból. Ezt konstatálva feljegyezhet­jük, hogy viszont a néppártnak egé­szen befellegzett. Választások eredménye. Magy. Tud. jelenti: A választások eredménye ma délig a követkek: ' Függetlenségi párt 207 alkotmánypárt 57 néppárt 24 pártonkívüli 7 nemzetiségi 22 szász 5 demokrata 2 újjászervezett szoc. 1 Szikszó. S z a 1 a i László független­ségi, Torna. Görgői kerületben V á­rady Károly függetlenségi, Szakolca dr. Csernoch János néppárti. Zenta. L o v á s z y Andor 653 szótöbbséggel függetlenségi; Nyitra. M é r c y Lajos független egyhangúlag. Berettyó-ujfalu L e s z k a y Gyula független egyhan­gúlag. Komárom. Szász József füg­getlenségi egyhangúlag. G a 1 y s i Fo­dor Kálmán alkotmánypárt egyhangú-

Next

/
Thumbnails
Contents