Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-01 / 36. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906 május 1. A hölgybizottság mindenekelőtt a nagygyűlés idejét állapította meg, ki­tűzvén annak dátumául május 14-ikét, föltéve, hogy valamelyes akadályok nem merülnek föl annak megtartására. Elha­tározták, hogy a nagygyűlés és általában a csabai Tulipánkert védnöknőjéül gróf A p p o n y i Albertnét kérik föl, a nagy­gyűlés diszszónokául pedig Fábry Sándor dr. főispánt. Kimondta a hölgybizottság, hogy a főispánt az installációja alkalmából üd­vözli, megválasztván az üdvözlő kül­döttségbe 14 tagot. Ezek névsora : özv. Kiss Lászlóné elnöknő, továbbá Áchim Gusztávné, Babich Pálné, Fejér Bóláné, Bakos Mátyásné, Beliczey Gézáné, Fábry Károlyné, Friedmann Mórné, Haraszti Sándorné, Gremsperger Ferencné, Szalay Józsefné és Ursziny Jánosné, valamint a bizottság tisztikarának férfi-tagjai. Ezután egyhangú lelkesedéssel el­határozták, hogy junius 17-én nagy­szabású tulipán-ünnepséget rendeznek a Széchenyi-ligetben, jótékonybazárral és táncmulatsággal egybekötve. A fel­állítandó diszes bazárokban Csaba leg­szebb úrasszonyai és urleányai fognak árusítani. A tulipán-ünnepség műsorának végleges megállapítására az elnökné ve zetésével bizottságot küldtek ki. Végül bejelentette az elnökség, hogy a diák tulipánjelvényeket szétosztották a tanuló-ifjuság között, s hogy özv. Kiss Lászlóné 100, Kiss Sárika 10, Ursziny János dr. 40 koronával meg­váltották a tulipán-jelvényt. A szarvasi mozgalom A tulipán mozgalom Szarvason is hálás talajra talált. Az összes nőegyletek és az újonnan alakult leányegyesület tag­jai ugyanis május 20-án gróf B o 1 z a Pál védnöksége mellett megalakítják a Tulipán kertet. Az impozásnak ígérkező alakuló gyűléssel kapcsolatosan nagyszabású ün­nepséget terveznek rendezni. És pedig a népkertben galamb- és gömblövészetet amelyre jutalmul dísztárgyakat és érme­ket tűznek ki. Ez ünnepséget előkészítő bizottság élén W i e 1 a n d Sándor fő­szolgabíró buzgólkodik dicséretreméltó munkássággal. Ugyanaz nap este pedig az Árpád-szálló dísztermében hazafias táncmulatságot rendeznek. A vármegyében ugy a tulipán moz­galom, mint a tervbe vett fényes ünnep­ségek iránt lelkes érdeklődés mutatko­zik a társadalom minden rétegében. A tótkomlós-tiszai vasút. Korábban, hónapokkal ezelőtt ad tunk hirt arról a keskenyvágányu vasút­ról, amelyet Sármezey Endre fő­mérnök tervezett Tótkomlós-Orosháza­Hódmezővásárhely és a tiszai rakpart között. Az érdekeltek annakidején meg­kapták ezt a tervet és mindenütt tetszés­sel fogadták, annál inkább, mert alapo­sabb észevétel nem igen volt a költség­vetés ellen sem. Dacára ennek, a vasútépítés ügye még mindig szünetel. Egy ideig alkot­mányos életünk tetszhalála akadályozta a munkálatokat, most pedig Hódmező­vásárhely tanácsa állott elő kerékkö­tőül, amely még mindig nem vette tár­gyalás alá a terveket. Pedig ha az ér­dekelt városok részéről fontos érdeke e vasút létesítése valamelyiknek, ugy az első sorban Hmvásárhely, amely egész Békésvármegye kereskedelmét" maga felé terelné az olcsó vasúttal. Egyéb­ként az érdekelt községek mindeniké­nek éltető eleme — az olcsó szállítási dij folytán — a folyóvíz, amely által a távoleső községek összeköttetést nyer­nek, saját termeivényeiket a messze vi­dékre haszonnal szállítják, s viszont a szükséges cikkeket, dacára a távolság­nak, olcsóbb árban szerezhetik be. És ezáltal ugy Békésvármegyének a vasút által átszelt területe, mint Hódmezővá­sárhelye forgalma ugy a termelésben, mint a termelt cikkek vétele ós adása tekintetében hatalmasan megnövekedik, s ez a forgalom azután megtermókenyi­tően kihat az érdekelt községeknek a társadalmára is. Azt hisszük, hogy a gazdasági fon­tosságot a tervezett vasút ügyében két­ségbevonni nem lehet, s igy mindazok, akiknek érdekében áll, rajtaiesznek e va­sút mielőbbi kiépítésén. Az uri bandáról Szíves tudomásul. Minthogy a „B. F." zenereferense az úri bandáról kicsinylőleg nyilatko­zott, s cikkében engem is megvádolt, engedtessék meg nekem, hogy e tárgy­ban véleményemet kifejthessem, mert mint az úri bandának a megalakulásától a mai napig is tagja, elég kompetens­nek érezhetem magam erre. Ne gondolja azonban a B. F. zene­referense, hogy talán védeni akarom az egyesületet, vagy magamat? Nem. Erre nincs is szükség. Csak tisztább látóhatárt akarok szerezni neki. Mert kritizálni mindenesetre könnyebb, mint cselekedni. S vájjon — ha szabad kérde­nem, — mit tett volna az illető cikkíró hasonló esetben és olyan körülmények között az úri bandával ? Körülbelől a választ is megadhatom. Elsősorban igye­kezett volna azon, hogy még többen legyenek, még kevesebbet tudjanak, s hogy azután még helytelenebbül be­állítva, technikailag primitívebb kivitellel a bántóan hamisabb harmóniába, de annál fölségesebb dissonanciákba fullad­jon az úri banda, amelyre ezek után csakugyan a circumdederunt követke­zett volna. De hogy nem igy volt, s hogy nem igy történt, annak egész positive kije­lenthetem, nem a B. F. zenereferense az oka. És hogy másként történt, az az úri banda tagjainak az érdeme, kik oly lelkesedéssel és oly ügyszeretettel támo­gatták az eszmét, mint ahogy kevés ha­sonló egyesületnél tapasztalható. Hogy vannak egyesületek, kik na­gyobb sikert értek ei, az igaz. Hja azo­kat mecénások támogatták. De vájjon van e még egy olyan zeneegyesület, niely oly mostoha körülmények között jött volna létre, mint éppen az úri banda ? S vájjon melyiknek volt olyan vajdája, mint a miénk, ki nemcsak szívvel, lé­lekkel törekedett" a vezetése alatt álló egyesületnek hasznára lenni, ki nemcsak rendes működő tagja volt, de látva a szegény zenekör anyagi küzdelmét, az egyesületnek saját lakásában ad szállást, fűtés ós világításról gondoskodik, s amellett még a saját borával oltja a ki­fáradt zeneköri tagok szomjúságát. Mit adott, s hogy hány hektoliter bora fo­gyott el, amig az egyesület nála tartotta próbáit, azt még talán ő sem tudná megmondani. Pedig ilyen vajda volt a mi jó Keresztes Feri bácsink. De továbo megyek. Ott vannak a tagok sorában ifj. Galli János, ki úgy­szólván utolsó két szabad estéjét, mi egy héten fenmaradt neki, áldozta föl, mert a többin az iparos daloskörben volt dolga, melynek karnagya. Kiiment Bandi, kit az Isten is nagybőgősnek teremtett, Fábry Géza és Uhrin Pali brácsások, Láng Gusztáv, Singer Ferenc, Petz József, Tevan Adolf, Vas Sándor, Janovitz, Kriener, Bleyer Ernő, Simkó mind jó prímások és tercesek. Zsilinszky Sándor, Broda Béla, Such János az ifjabbik és Mészáros Gyula, ki a jó bort nem veti meg, mind kiváló kontrások. Babich ós Faragó, kik a fuvolán reme­keltek s Ulrich a Győző, kinek keze alatt sírt a dob meg a triangulum, mind tiszteletreméltó egyének, kik ugyan nem cigánytól tanultak, de volt annyi erejök és tudásuk, hogy a magukra vállalt és a reájok bizott kötelességnek meg is feleljenek és a feladatot meg is oldják. Vagy ha nem igy lett volna az úri banda arra, hogy megalakulása után 4 hétre két számmal vendégszerepeljen egy mások által rendezett hangverse­nyen? Vagy, hogy két ós fél hónap alatt annyira elkészüljön, hogy 6 szám­ból álló hangversenyt rendezhet? S ha oly bántó harmóniákba, helytelen be­állítással és technikailag primitív ki­vitellel játszottak, miért kedvelte meg a közönség s miért hívták vendégszerep­lésekre ? Igazán különös! És most végre még, hogy a zenekör eredeti beosztásával is tisztában legyen a zenereferens, itt közlöm az adatokat. Volt 2 fuvola, 5 ill. 6 első hegedű, 5 má­sodik hegedű, 4 ill. 5 kontrahegedű, 3, később 2 brácsa, 1 ill. 2 Cello, 2 nagy­bőgő és a zenekar erősítésére, de ritkán alkalmazott 1 dob és triangel. Igy volt beállítva, hogy jól volt elosztva, vagy nem, azt mondják meg azok, kik igazán értenek hozzá. Szabad legyen a B. F. zenereferen­sót felvilágosítani még arról, hogy aki azt állította, miszerint 2 első hegedűssel szemban 16 kontrás volt az úri bandá­ban, annak Midas koponya lóg a nyakán. Egyebekben pedig türelmet ós ki­tartást kívánva a zenereferensnek, csak annyit jegyzek meg, nemsokára eljön az idő, mikor újra feléled az úri banda, mert, mint ama bibliai leányzó — nem halt meg, csak alszik ! Irsa Ferenc ÚJDONSÁGOK. Csillaghullás katonáéknál. A Rendeleti Közlöny utolsó száma meghozta a katonáéknál a régen várt örömet. A katonai kinevezések, előlép­tetések és áthelyezések ugyanis most jelentek meg. A hivatalos lap juttatott a hulló aranycsillagokból ugy a csabai, mint a gyulai tisztikarnak is. Rang szerint kö­zöljük ezeket az előléptetéseket, Igy a király Görbe Sámuel gyu­lai 2. honvéd gyalogezredbeli első osz­tályú századost őrnagygyá, J u r e n á k Gyula és B a 11 a Károly gyulai kapitá­nyokat első osztályú századosokká, S te­f á n i k Károly csabai 101. gyalogezred­beli hadnagyot főhadnagygyá, sasvári B e 11 m a n d Emilt és K i s e 11 y Alajost hadnagyokká nevezte ki. M u r z s i t s Kálmán főhadnagyot pedig, a csabai uri társadalmi rokonszenves ós kedvelt tagját a hadvezetőség a losonczi 25. gyalogezredhez helyezte át. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára változékony enyhe időt jelez, sok he­lyűt csapadék, zivatarok. — A csabai állomás uj főnöke. Sze­mély változás történik a csabai vasúti állomás tisztikarában. C a u c i g Nán­dor főellenőr állomásfőnök, a mindenki kedvelt „Stáci bácsija" ugyanis 43 évi, ebből 22 évet Csabán töltött, szolgálat után nyugalomba vonult. Az érdemes férfiú utódjául az üzletvezetőség Sze­mere Atilla ellenőrt, a hódmezővásár­helyi állomás főnökét tette meg, aki már legközelebb el is foglalja uj hivatalát. — Május. Ifjú hevület járja át a "szi­vet neved említésénél, akácvirágos szép, tavaszi álom, első májusi reggel! A lan­gyos levegőben feslő orgonafürtök il lata száll tovább és aranyos sugárkévók ömlenek el az egész világon. Félénken borítja ki tenyérnyi leveleit a szemér­mes hárs, pici rügyeit a juhar. Csak a magnólia, ez az exellenciás dísznövény illatozik teljes pompájában, nagyúri stí­lusában szinte arról is megfeledkezve, hogy levelet is szokás olykor-olykor, virágok mellett, teremteni. A párkok pompás gruppjait jácint, százszorszép, azalea és gyöngyvirág borítja. A virá­gok hónapja egyúttal Mária hónapja. Jé­zus anyja tiszteletére az egész hónap­ban estéli ájtatosság lészen a róm, kath. templomokban. Ám a háztulajdonosok és lakásbérlők némi gonddal tekintenek az első májusi reggel felé. Költözködés minden vonalon, — ez a jelszó az egész Kontinen-sen. Be kár, hogy az üzlet pró­zája belejátszik a gyönyörű tavaszi éb­redés csodaszép költészetébe! Igy nem mindenkinek hoz a május békét, örömet, nyugalmat, ifjúságot, szerelmet. — A nagy nap jelentősége azonban még ez­zel sem merül ki. Az általános munka­szünet egyetlen időpontban sem annyira teljes, mint május elsején. A szociális mozgolódások már jóval nagyob ará­nyúak, semhogy jelentőségükkel számolni ne kellene. A csabai monkások szeren­csére nem élnek vissza a társadalmi szo­kásokkal és nem használják ki az álta­lános hangulatot. Kivonulnak ugyan a vásártérre és a ligetbe, de ez a kivonu­lás csak amolyan mulatság-jellegü. Éne­kelnek, táncolnak, vigadnak, — ehhez minden teremtett lénynek joga van és jól teszi a munkásnép, ha testét, szel­lemét felüdíti a természet ölén. Ádja Isten, hogy boldog májusa legyen an­nak, aki tudja a természet szépségeit és a szabadság gyönyörét élvezni. — Csabai katonák a választásokon. A választások megbolygatj a kaszárnyák egyhangúságát is. A bakafiukat ugyanis kirendelik a választásokra, hogy az erő tekintélyével rendet tartsanak. Ebből a manöverirozásból kijutott a csabai hely­őrségnek is, amelynek legénysége még a megye határán tul is megy. Igy teg­nap reggel egy század legénység uta­zott Nagyszalontára, ahol ma zajlik le a választás. A tegnapi választásokon is két század működött közre ós pedig az egyik K r a u s z János kapitány veze­tésével Gyomán, a másik báró M e t z­g e r kapitány vezetésével Orosházán. — A békeszerző Barabás Csabán. A. békeszerzós révén óriási népszerűségre jutott Barabás Béla, a háromszoros képviselő tegnap reggel rövid időre ven­dége volt Csabának. Nagyváradról, — ahol vasárnap tartotta programbeszédét, 3 — Aradra utazott. A csabai állomáson egybe sereglett választók és közönség lelkesedéssel éljenezte a békeszerzés nagy mesterét. — A gazdasági egyesület közgyűlése. A Békósvármegyei gazdasági egylet május hó 6-án, vasárnap d. e. 9y a órakor az egylet székházában tartja évi rendes tisztújító közgyűlését, gróf W enck­h e i m Dénes elnöklete alatt. E közgyű­lés tölti be az igazgatóelnöki; két alel­nöki állást. Tárgysorozata különben a következő: A közgyűlés elnöki meg= nyitó. Igazgató-választmány jelentése a mult évi működéséről. Számadások és leltár bemutatása és a számvizsgáló-bi­zottság jelentése. Volt földmivelésügyi miniszter leirta a rendkívüli közgyűlés határozatára. Darányi Ignác földmive­lésügyi miniszter sürgönye. Alapszabá­lyok módosítása. Tisztújítás: igazgató­választmány és szakosztályok megalakí­tása. Inditványok. Gyűlés után közebéd, melyre az előleges jelentkezés a titkári hivatalhoz intézendő. Békésmegye a kamara jelen­tésében. ív. Az aradi kereskedelmi és iparka­mara mult évi jelentésében talán leg­érdekesebb rész az, amely most követ­kezik. A munkásügyekről és kivándorlásról szól ez ós a követke­zőket mondja : A kerület ipari munkásviszonyai ta­valy se voltak normálisak. Áz iparban alkalmazott munkások ez évben is az úgynevezett szakszervezetek izgató és nyugtalanító befolyása alatt állottak. És különös, hogy olyan időben, mikor úgy­szólván egyáltalán semmi munka nem volt a műhelyekben, a kézmüiparos-se­gódek számos iparágban sztrájkba lép­tek. A sztrájkoknak az okait nyomozva, csaknem minden egyes esetben reá le­hetett jönni, hogy azokat a székesfővá­rosból készítették elő a központi szak­szervezetek által kiküldött munkásveze­tők, a kit nek folytonos gondját képezte, hogy az ipari munkásokat szembe állit­litsák a muikaadókkal. Tizenhárom sztrájk volt mult évben a kerület székhelyén ós három nyugati megyében A sztrájkok csaknem kizáró­lag a kézműipar terére szorítkoztak, a nagyobb gyári vállalatok munkásai nem zavarták meg az üzemek rendes ós akadálytalan működését. Békósmegyében először a szabók mentek bele a sztrájkba, a kik Csanádmegyóben is sztrájkoltak, jeléül annak, hogy egységes kéz ren­dezte az egész Alföldön a szabósegédek mozgalmát. A gyulai szabósztrájk öt hé­tig tartott, 12 műhelyre terjedt ki és 35 munkást tömöritett, a kik 480 korona bérveszteség árán az akkordmunka ós egységárak eltörlését vivták ki. Gyomán egy ipartelep bojkottjából kiindulva 10 helyre kiterjedő épitőmunkásstrájk volt, meiyben 42 munkás vett részt. Egy hétig szüneteltek és 940 korona bért veszítettek, számottevő eredményt nem értek el. Mezőberényben május második felében két hétig 56 kőmives és ács­segéd sztrájkolt. 2-016 korona bérveszte­ség mellett a napszámnak órabérre változ­tatását és a munkaidő szakályozását érték el a sztrájkolók. Békésen egy ipartele­pen egy hónapnál tovább szünetelt 18 kőmivessegéd, Orosházán egy téglagyár­ban is beszüntették a munkát, de semmi eredményt nem értek el. Csabán három asztalosmester segédei léptek sztrájkba, de csakhamar kibóküültek a munkaadók­kal, augusztusban pedig a bútorgyár összes segédmunkásai léptek sztrájkba, de a vállalat valamennyit elbocsájtotta s alkudozásba egyáltalán nem lépett a sztrájkolókkal, a kik igy munka nélkül maradtak. Szarvason az összes ács- és kőmivessegédek sztrájkot csináltak, de mert semmi munka nem volt, a vállal­kozók nem vették figyelembe a köve­teléseket, igy a sztrájk'magától elaludt. A kivándorlás tavaly rettenetes mér­veket öltött. A nép alsó rétegein való­ságos amerikai láz vett erőt. A kézi munkájokból élő szegény emberek kö­zött jóformán egyébbről se folyt besréd egész esztendőben, mint arról az utolsó mentő szalmaszálról, melyet a kivándor­lás nyújt. Az Egyesült Államokba már előbb kivándorolt munkások, iparosok, napszámosok levelei, az ezek által hátra­hagyott családtagok számára haza kül­dött pénzösszegek hatalmasan buzdítot­ták az egyszerű embereket arra, hogy felvegyék' a vándorbotot és uj hazában kisértsék mog boldogulásokat. A mult évben kiadott útlevelek száma Bekós­megyében 539 volt. A kivándorlók közül Amerikába vette útját Békésmegyéből 469. A bal-

Next

/
Thumbnails
Contents