Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-05-01 / 36. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 37-ik szám. Csütörtök, május 36. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre ó kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet euncgycden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mandátumok sorsa. Békéscsaba, április 30. Ma nyilatkozott meg Magyarország választó-kerületeinek a jog sáncain belül lévő polgársága. Nem kevesebb, mint kétszázharminckilenc mandátum sorsa felett itélt ma a felséges nép. Hogy milyen ez az itélet, amikor e sorok Íródnak, megállapítani még nem lehet; a választási hadjárat bevezető napjának eredményéből azonban kétségtelenül lehet konstatálni, hogy a most megejtett valóban tiszta választások a függetlenségi párt hóditó erejében vetett hitet igazolta, illetőleg igazolja. A függetlenségi pártnak kedvezett a hangulat s a kerületek egész légiója kardcsapás nélkül hullott ennek a pártnak az ölébe. A domináló párt birtokaránya tehát sokkal kedvezőbb eredményt hozott, mint reméltük. A többi pártok győzelme elenyészően csekély. Az alkotmánypárt és a nemzetiségek jutottak még számottevő mandátumhoz, mig a szocialisták csak éppen hogy jelölni tudtak. Ami vármegyénket illeti, szintén résztvett a döntő ütközetben és pedig négy kerülettel, amelyek : Gyula, Orosháza, Gyoma és Szarvas. A két első kerületben erős volt a küzdelem, szenvedélyes is, de mindenütt aránylag a legcsendesebb. Változás eddig nem történt a személyek sorában. Szarvas ismét Haviár Dánielnek, Gyula pedig K. S c h r i f f e r t Józsefnek adta mandátumát. A gyomai kerület föltétlenül Fábry Károlynak hódol meg, egyedül Orosháza kétséges, ahol V er e s József és B i k á d y Antal harcolnak a diadalmi lobogóért. Rövid sorokban vázoltuk nagyjában a nap eseményeit, amikor pedig ez irás már napvilágot lát, Magyarország népe előtt nagy vonásokban kialkul az uj, az egészséges, munkára kész parlament képe. A vármegye nevezett négy kerületében lefolyt képviselőválasztásokról az alábbi részeletes tudósítást adjuk; Haviár szarvasi követ. Haviár Dániel, vármegyénknek az a nagytudásu jeles fia ós a boldogtalan emlékezetű nemzeti harcnak egyik legelszántabb lelkes katonája, Szarvas népének nagy szeretetéből újból mandátumhoz jutott. Mondhatni, egyhangúlag, óriási lelkesedéssel választották meg ugy, hogy szociálista ellenfelét szinte komoly jelöltnek sem lehet tekinteni. A minden küzdelem nélkül való szarvasi választásról ez a tudósításunk szól: A szavazás, hasonlóan a többi választásokhoz, két küldöttség előtt folyt. Az első küldöttség, amelynek elnöke Z v a r i n y i János lelkész volt, a községházán, a második pedig a központi iskolában működött. Ellenjelöltként pedig Martos Ferenc szocialistát léptették fel, de mivel hivei még háromnegyed 12 órakor sem tudtak semmi eredményt felmutatni, Haviárnak pedig akkor már 554 voksa volt, a választási elnök bezárta az aktust és Haviár Dánielt Szarvas egyhangúlag megválasztott képviselőjének nyilvánította ki. A képviselőnek ezután a házához vonult az egész választó-polgárság, melynek nevében Zvarinyi János átadva néki a mandátumot, Benka Gyula pedig a polgárság nevében üdvözölte az új képviselőt. A képviselőnek határtalan lelkesedéssel fogadott válasza után ;Haviár Gyula drnak bájos kis leánya remek élővirág koszorút adott át a képviselőnek, majd pedig R e i s m a n n Rózsika üdvözölte szép beszédben. Schriffert — Gyula követe. Gyula városának választópolgárai újból K. Schriffert József gazdának a munkáskezébe tették le a mandátumot, Azok a jóslások tehát, amelyek a harc kétséges kimenetelőről szólottak, nem váltak valóra. A gyulai választás különben rendben és méltóságos hangulatban folyt le. Délfelé már fudott volt, hogy B a r t h a István, a jeles szónoki tehetségű apácai plébános és lelkes gárdája kisebbségbeu maradnak, noha minden lehetőt elkövettek a győzelem érdekében. A szavazás két helyiségben folyt. Az első küldöttség Zöldy Géza dr. tisztifőügyész, választási elnök vezetésével a városházán, a második szavazatszedő küldöttség K o h n Dávid elnökségével a Magyar Király szállóban működött. A pártok mindkét részről impozáns módon vonultak fel. Még a szocialisták is kirukkoltak, jelöltjük, G a r b a i Sándor azonban 16 voksnál többet nem tudott kapni. Szóval, megvan mentve a zászló becsülete. A szavazás gyors tempóban folyt, a gyulai honvédezred egy századának asszisztálása mellet. A Bartha-pártiak csakhamar elfogytak és igy az elnök már ebéd után 1 órára kitűzte a zárórát. Eddig leadtak összesen 1093 szavazatot, amely igy oszlott meg a jelöltek között: Schriffert József 878, Bartha István 202, Garbai Sándor 16. Ilymódon az elnök Schriffert Józsefet jelentette ki Gyula megválasztott követének. Erre a választó polgárság óriási lelkesenéssel vonult Schriffert lakására és valóságos diadalmenetben kísérték a városházára, ahol a választási elnök szép beszéd kíséretében adta át a mandátumot. A képviselő folytonos éljen zéssel megszakított beszédben meghatva mondott köszönetet választóinak, igérve, hogy tehetségétől telhetőleg igyekszk érdemes lenni az iránta megnyilatkozott szép bizalomért. A gyomai választás. A megye legnagyobb választókerülete, gyomai újból Fábry Károly csabai ügyvédet tisztelte meg bizalmával és ajándékozta meg mandátummal. A leg érdekesebb választások egyik volt a gyomai. Fábry győzelme tudott volt, mindamellett, tábora számított meglepetésekre, éppen ezért óriási számban vonultak be Gyomára. Maga a képviselő, Fábry Károly reggel 7 órakor szintén Gyomára utazott és egész a választási aktus befejezéséig B i r ó Benedek pártelnök vendégszerető házánál tartózkodott. Valóságos diadalút volt Gyomáig az utja. Már Csabán lelkesedéssel fogadták a nagyszámú piros tollas dobozi választó polgárok, akiket tizennyolckocsi vitt be Gyomára. Festői látványt nyújtott a fellobogózott hosszú vonat, amelyen zengett a Kossuth nóta, és a kortes dalok. Doboz megyeren, Mezőberényben és Köröstarcsán egész táborral erősödött meg, amelyet a gyomai állomáson egész zászlóerdővel vártak a választók, akik akkor már minden községből együtt voltak. Leírhatatlan lelkesedéssel fogadták itt Fábry Károlyt, akit B i r ó Benedek üdvözölt. A népszerű képviselő válasza után a menet bevonult a községbe, ahol ekkorra már Bácsi Lajos dr. választási elnök megnyitotta az aktust. A szavazás. Fábryval szemben a szocialisták Várkonyf István fővárosi háztulajdoBékésmegyei Közlöny tárcája. Meg nem irt tárcák. Irta: Erdélyi Árpád. Elmondok néhány tárca thémát. Azért nem irtam meg őket még, mert amikor ezek a tárcák még forrongtak bennem, -- törvényszéki — és színházi híreket kellett fabrikálnom. Most pedig nem irok többé tárcát. A thémákat sem azért írom le, mintha az irodalom károsodnék hallgatásommal, de nem tudom őket magamba fojtani. És azután, hátha más valaki irná meg a hozzájuk való tárcákat ?! A rendőrkapitány ur Egy felvidéki kis városkában nagy ur volt a rendőrkapitány ur, csakhogy nős, ez pedig néha baj, felesége gyermek-ágyban megbetegedett és beteg maradt. A rendőr kapitány ur meg markos rendőr fajta legénynek érezte magát azontúl is. — Nem igen vette szivére az asszony betegségét, hanem kárpótlást keresett. Reichenberg korcsmáros legnagyobbik lányának kezdett udvarolni. Csinált is olyan kavarodást az egyszerű zsidócsaládban, hogy no. Tárcába illő dolgokat produkált a rendőrkapitány ur és Eszti kisasszony. Holdvilágos estéken együtt mászkáltak a város bástyának nevezett keritésfala tájékán. Amikor pedig kiutasították a rendőrkapitány urat Reichenbergék házából, ott járt, az ablakuk alatt ós egész éjjeleken át csókolództak az ablakon át. Ez a boldogságuk rövidéletű volt. Egy este a leány bátyja csúfosan elpáholta a rendőrkapitány urat. De ezzel még nem lett vége a dolognak. A rendőrkapitány ur és Eszti kisasszony még egy kis kéjutazást is rendeztek a kisváros csendes, de általános megbotránykozására. De a rendőrkapitány ur felesége sehogyse akart meghalni. És Eszti kisasszony még várt vagy négy évig szomorú örvendetes eseményre. Aztán pedig férjhez ment egy alacsony, vézna zsidólegényhez, aki nem volt ugyan rendőrkapitány, de szeretett füzfapoétáskodni . . . Van der Heide doktorék. Hollandiából kerültek ide. A doktor kiváló fogorvos, különben szőke, erős, mindennapi ember. Egy hibája volt: igen szerette az alkoholt. A felesége bűbájos, szőke asszony, egy gazdag gyáros lánya. Szintén egy hibát tudok terhére irni: nagyon szerette a kutyákat. Az asszony megutálta a férjét, aki néhanéha meg is verte az angyali nőt. Am az angyali nő ördögöt öltött. Aki férfi az útjába akadt, meghódította, hatalmába ejtette, összefacsarta ós eldobta. És milyen férfiak ! Csodálatos, hogy hogy találkoznak a züllött parvenuek és a parvenuek felé züllő csirkefogó alakok! A gyönyörű asszony egy főhadnagyon kezdte. Majd egy lipótvárosi fűszer-utazó kisérte állandóan. Legutóbb pedig egy ingyenélő sportsman ós laptudósító volt a lovagja, akinek személye nem is volt olyan csinos, mint a főhadnagyé, vagy akár a vigécé, a keresete pedig egy ismeretlenből konstruált, nullára redukált pénzügyi egyenlet. Mógcsak egyet a van der Heidék történetéből. Volt két szép orosz agárjuk. Módi és Mádi. Ezeket a kutyákat az asszony jobban szerette, mint az urát. És sohasem csókolta meg, de a kutyákat mindig nyaldosta. Pedig mesés szépségű nő volt . . . A rabbinusné. Ez is gyönyörű asszony volt, fejedelmi megjelenésű, müveit, bájos. Bolondult utána az egész város. Már mikor a tisztek is bálványoznak egy paróI kás zsidóasszonyt, az már nem lehet mindennapos szépség. Férje a rabbinus, közepes műveltségű, alacsony termetű, igénytelen ember. Ortodox rabbinus. Ez mindent megmagyaráz. Templomba és a chéderben töltötte az egész napot. Az asszony pedig magára volt hagyatva. A város zsidóival nem volt szabad érintkeznie, mert a zsidók nem voltak elég jámborak a rabbinus szemében. A rabbinusné szeléd lelkű, istenes asszony volt, de vérének millió isten sem tudott parancsolni. Ez a vér toporzékolt, feszegette a gyönyörű termet izmait. És bűnös pletykafelhő keletkezett a csodaszép asszony körül. A város zsidósága bűnösnek hitte, mert naponta sétálni látták a városi kertek tájékán. Ez az asszony pedig szüzebb, becsületesebb volt a Jean d'Arc Ez az asszony rövidesen hervadásnak indult. Az izzó vér elhamvasztotta, leperzselte a tüneményes asszony-növényt. Az asszony egyre szárazabb és vékonyabb lett . . . Lipótvárosiak. Gyönyörű emberek, akikről már sokat irtak. Az ember nem hinné, ha nem látná. — hogy ezek a lipótvárosi zsidók valóban olyan furcsák. Egy ügyvéd, ükinek gyönyörű a felesége, a legjámborabb nyárspolgár-képe van. Azasszony a zsidó hote-volée legbizarabb tipusá. Pazarul öltözködő, zsurozó, kocsolyázó, fürdőző, flirtelő, délután sokat alvó aszszony. A cselédekkel komiszabbul senki sem bánik, mint ez a szép asszony, a cselédeknek senki se udvarol állhatatosobban, mint az ügyvéd ur. Nyáron az egyik cseléd házőrző eb. Harminc, mond harminc krajcárt kap napjára. Ebből reggelizni, ebédelni és vacsorálni Bu- t dapesten. A cselédeket ugy váltották, I akár a fehérneműt. Talán ' még gyakrabban. Sokszor három napig sem ' maradt meg. Olyan csunyg nem lehetett ! az a cseléd, akinek a szép asszony férje ne udvarolt volna. Az asszony' pedig adta az erényest és serdületlen leány módjára viselkedett. Azért pedig, mivel kacérkodott a sógorával, az ura nem egyszer tettleg inzultálta: éjjel. Ők az éjjel családi perpatvarok rendezésére használták. De az emberek, a rokonok is, azt hitték, hogy ez a legboldogabb házaspár az egész Lipótvárosban. Abbanmaradt merénylet. Szerkesztőm kitúrt a redakcióból. (A felmondási időre járó fizetésemmel még ma is adósom.) No de ez nem lett volna baj, ha ... De ha az volt, hogy fiatal házas voltam. Éjjel a redakcióba'n dolgoztam, rongyos ötven pengőért. Nappal pedig másféle irodában, másik rongyos ötven pengőért. De a kétszer ötven a hónap elsején száz volt. Ebből pedig már megtudtunk élni, én és a feleségem. Amikor azután a redakcióból kipottyantam, szomorú napok következtek reám. ..Nihil fame impróbius et sacrius !" Én a fiatal házas : — koplaltam. De nem ez bántott. Hisz a koplalást megszoktam már élőbbről. Az bántott és marcangolta vérbeborult agyamat, hogy fiatal feleségem, akinek eget-földet ígértem, nélkülözött. És az ő nélkülözése talán a legnagyobb, fájdalom, a mi az életbe eddig ért. Oh, ez rettentő érzés. S amikor egyszer hazatérve, feleségemet könynyezve találtam a divánon, revolvert vettem magamhoz Le akartam lőni a szerkesztőt. Este előtt volt. A szerkesztőséghez közel, egy kávéház előtt ült a szerkesztő. Mellette a kis leánya . . . Szivem verése megállt. Visszafordultam, siettem vissza a feleségemhez, akivel aztán még egy ideig koplaltam . . .