Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-26 / 34. szám

Békéscsaba, 1906. április 26. kuló gyűlés diszét emelte, hogy azon mindvégig jelenvolt Békés várgye uj, minden szépért, nemesért lelkesülő poéta-főispánja, Fábry Sándor dr. is, akit a társaság egyhangú lelkesedéssel tiszteletbeli elnökének választott meg. Jelenvoltak továbbá : folyfalvi Zöldy János dr., Mányiné P r i g 1 Olga, A s z a­1 ay Gyula, Berkes Sándor dr., Ber­t ó t h y István dr., B 1 e u e r Ernő, D é c s y Károly dr., D o m o n k o s Já­nos, Dubányi Imre, Felek Gyula, Hegedűs István, Kiss László, Kon­esek Gy. József, K o h n Mór dr., K o h n Dávid, Korponay István, Konkoly Tihamér dr., M é r e y Gyula, M e n d ö 1 Ernő, Papp Endre, P a 1 a­t i n u s József, P é c z e 1 y József, R e i s­n e r Arthur, Szabó Emil, Szekér Andor, Székelj Sándor dr., Z a y Lajos és még számosan a társaságba belépett tagok közül. A megalakulás Az alakuló közgyűlést a gyűlés ve­zetésére felkért Zöldy János dr. nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, majd vázolta az irodalmi társaság megalaku­lásának célját, amelyet, mint a társaság szervezetét már volt alkalmunk több izben ismertetni lapunkban. Majd fel­kérte Palatínus Józsefet, hogy az elő­készítő bizottság által megállapított alap­szabálytervezetet olvassa fel. Ennek meg­történte után Zöldy kijelentette, hogy mivel az irodalmi társaság mindazon eszközökkel rendelkezik, amelyek mű­ködésének föltétlen sikert biztosítanak, mulhatlanul szükségesnek tartja a tár­saság megalakítását. Ezután a közgyű­lés egyhangú lelkesedéssel mondta ki a megalakulást és ugyancsak észrevétel nélkül elfogadta az alapszabályokat Elnöki székfoglaló. A közgyűlés ezután Palatinu s József indítványára egyhangú lelkese­déssel folyfalvi Zöldy Jánost drt. vá­lasztotta meg elnökének. Zöldy János dr. a következő poéti­kus és több izben zajos éljenzóssel félbeszakított beszéddel foglalta el az elnöki széket: Igaz megilletődéssel éá a megha­tottságnak el nem palástolható érzései­vel kell fogadnom azt a nem várt, nem remélt kitüntetést, amely az igen tisztelt közgyűlés megtisztelő bizalmából oly érdemtelenül felém sugárzott. Bármilyen büszkévé tesz is a biza­lomnak e felemelő megnyilatkozása, — mégsem tud megszédíteni a nyomán járó dicsőség és őszintén bevallhatom, hogy lelkemben ez alkalommal nem az öröm honol, hanem inkább a kétség viharzik, mert amint biráló szemeimmel higgadtan és komolyan mérlegelem egyé­niségemet : szüntelenül fülembe cseng az örökbecsű bibliának az a vigasztalan kérdése, hogy : mit is keres Saul a pró­féták között! ? . . Mit is keresek én egy irodalmi társaságnak élén ? Én, akit a természettudomány nevelt és daj­kált, s akinek erőit nem az irodalom iskolája edzette meg és aki csupán iráma kíséretéül a Traviatábó! vesz áriát, vagy ha valaki Ernst: Elegiájához 3igány kíséretre szorul, az ilyen csele­tedet nem minősíthető a klasszikusok 3lleni merénylelnek, mert az e fajta do­og van — enyhítő körülmény a sze­replőre nézve. A közönség csendes rósz­vétnyilvánitással fejezheti ki szánakozá­sát az illető iránt. A következetesség egyik főerénye egyen a zenereferensnek. Egy és ugyan­izon személyt vasárnap lerántani, ked­len pedig megdicsérni, nem kell. Az lyent manővrirozásnak nevezik, mely jedig a hitelt rontja. A rossz ellen min­iig védekezhetünk, de a jó sokakat el­nzakodottá tehet. A közönséget nem szükséges fel­•ázni, mert a sok rázás a legjobb közön­léget is savanyuva teszi. A rendezőséget nyugodtan kell hagyni, )da úgyis rendesen olyanok kerülnek, úk nem tudhatják, mit cselekszenek, i ha meg a szereplőket is megbíráljuk ikkor a zene tökéletesen — megveszett. És igen fontos dolog tudni azt is, logy ne keressük másokban a hibákat, különösen kerülje ezt az olyan zenerefe­ens, ki maga is holmi saját szerzemó­lyü koncerttel, románccal stb. boldog­alanitotta az úgy is meggyötrött pub­ikumot. És végre elvárható a zenereferenstől, togy teljes nevét aláírja a tudósítás alá, tadd tudja a közönség is, kinek fejét ;ell bevernie. Igy a közönség megkapja . magáét s a cikkíró is elveheti meg­rdemelt jutalmát. Az itt elmondottak nem vonatkoz­tak a zenekritikusokra. Ezekről más al­kommal részletesebben inegemlék­zem. Irsa Ferenc. kedvtelésből, édes vágyakozással oson­tam be olykor az irodalom szent ber­keibe, hogy mint a virágos mezőnek szabad, igénytelen, szürke dalosa, bá­gyadtan, önkénytelenül utánozzam a fü­le miiéknek megcsodált énekét! ? Nem érzek magamban arra termett­séget, hogy a megtisztelő bizalomnak méltóan megfelelhessek; de, ha mégis merészen, elszántan vállalkozom a di­szes tiszt elfogadására, teszem azért, mert bizalmamból azt az óvatos előre­látást hámozom ki, hogy engem tulaj ­donképen, mint orvost allitanak a meg­született társaság bölcsőjéhez, kinek szerepe, feladata : a gyönge csecsemőt gonddal, szeretettel ápolni, erősíteni, gondozni, hogy majdan, izmos férfiú váljék belőle. (Élénk éljenzés). De ezenkívül van még vállalkozá­somnak egy, — ha nem is széles, de rámnézve mindenesetre értékes talap­zata. És ez az igen tisztelt társaságnak irántam való elnéző, elfogult jóakarata. Erre a talapzatra állok tehát én, ami­dőn örömmel, odaadással akarom szol­gálni ezt a szent ügyet. Nem tartom alkalmasnak ezt a rám­nézve ünnepélyes pillanatot arra, hogy társaságunk irányáról, céljáról, nagy fel­adatairól hosszasabban, bővebben meg­emlékezzem, de featatíoni a készséget, hogy ez iránti kötelezettségemnek alkal­masabb, jobb időben eleget tehessek ; most csupán arra szorítkozom, hogy társaságunk, a Pálffy — nevével indúl töretlen, hódító útjára, melyet várme­gyénkben számunkra a nemzeti kultura iránt érzett lelkesedésünk jelöl ki. De ez a nagy név kötelezettségeket is hárít vállainkra, azt a kötelességet, hogy félté­kenyen őrizzük, hiven ápoljuk azt a szellemet, melyet, e név képvisel, ápol­juk működéseinkben zajtalan, egyszerű nemességgel, sziveinkben pedig az édes magyar föld szeretetével! Jelszavunk legyen tehát: a hivalkodás nélkül való munka és az izzó fajszeretet. Ha e zászló alá tömörülve, sikerülne nemes céljaink, nagy feladataink eléré­sére odaadó készségüket, kitartó munka­kedvüket megnyernem, akkor már büsz­keséggel és örömmel kiálthatom előre is, hogy az én feladatom, az éu terhem könnyű lesz! Fogadják a kitüntető megtiszteltetésért őszinte szivemnek osz­tatlan háláját és azt az igaz ígéretemet, hogy a helyzettel vissza nem élve, ez átmeneti királyság koronáját nem sok idő múlva nálamnál méltóbbnak fogom tisztán átszármaztatni. Legyen nagygyá, Ingyen híressé ez a társaság! (Hosszantartó lelkes éljenzés). A főispán beszéde. > A közgyűlés ezután az elnök indít­ványára Fábry Sándor dr. főispáut egyhangú lelkesedéssel a társaság tisz­teletbeli elnökévé választotta. A főispán szép szavakban mondott köszönetet a személye iránt megnyilvá­nult bizalomért. A főispán beszéde így hangzott: Amennyiben azon kitüntető meg­tiszteltetés ért önök részéről, hogy az újonnan megalakult társaságnak mun­kásságába szerény tehetségeimet is ki­kérik örömmel felelek meg e várako­zásnak ; hiszen mindannyian tudják azt önök, hogy minden küzdelemnek, min­den tevékenységnek, amely a magyar kulturának és a közművelődésnek céljait van hivatva előmozdítani, kötelességem­nek tartom munkásává lenni. Jelen eset­ben pláne rokonszenvemmel, szeretetem­mel találkozik az az irányzat, amelyet a társaság maga elé tűzött. Hisz amint szép, himes szavakkal adta elő az ő szerete­tét, szerény dalos voltát ami igen t. elnökünk, ugy tudja mindenki, hogy nekem is titkos lelki gyönyörűségeim közé tartozik az, örömemet találom ab­ban, ha a szépirodalom terén fűzfa­lombokat nyesegethetek. (Élénk derült­ség és tetszés.) A rokonszenv mindenesetre felavat e társaság munkásává és tagjává s én azzal a rokonszenvvel és azzal a buz­galommal akarok e társaságnak tagja lenni, amely engem önök közé vonz. S ha e vonzalom erőt fog adni a mun­kásságra — amint hiszem, — akkor ta­lán hasznos tagja is leszek a Pálffy irodalmi-társaságnak. Köszönöm a belém helyezett bizal­mat. (Hosszantató lelkes éljenzés.) A tisztikar. Ezután a tisztikart választotta meg egyhangú határozattal a közgyűlés. Al­elnöknek megválasztották: Kohn Dá­vidot (Gyula) és Varságh Bélát (Csaba), tiszteletbeli alelnököknek pedig D o m b y Lajost (Gyula) ós Korén Pált (Csaba). A társaság főtitkára lett: Palatínus József szerkesztő, titkárok: Korponay István főgimnáziumi tanár, (Gyula) ós Székely Sándor dr., a neves gyulai poéta. Pénztárnok : R e i s­ner Arthur, ellenőr: Dubányi Imre, ügyész : Major Simon dr. A harminctagu választmány tagjai ezek: Gyuláról: Berkes Sándor dr., Ber­thóty István dr., Décsy Károly dr., Kiss László, Kóhn Mór dr., Konkoly Tihamér dr., Szabó Emil ós özv. Téchy Józsefné. Cabáról: Maros György,' Fábry Ká­roly, Rell Lajos dr., Sailer Vilmos dr., Székely Béla és Bleuer Ernő. Gyo máról: Mányiné Prigl Olga, Garzó Gyula, Kató József, Kner Izidor és Pálffy Béla. Orosházáról: Jeszenszky Elek dr. ós Mendöl Ernő. Szeghalomról: Dapsy Gizella (Nil) ós Szeghalmy Gyula. Körösladányból: Szabó János és Tóth József. Szarvasról: Nemes Béla dr. Békésről: Körber Tivadar. Mezőberónyből: Éhenné Keményffy Katinka. Kondorosról: Keviczky László. Dobozról: Aszalay Gyula. Inditványok. Décsy Károly dr. aziránt tett in­dítványt, hogy a választmány által ki­jelölendő bizottságok sorába alakítsanak szabad lyceumi bizottságot is, mely népszerű tudományos felolvasásokat rendezzen a nagyközönség számára. A indítványt egyhangú lelkesedés­sel tette magáévá a közgyűlés. K o n c s e k Gy. József szociális és morális szempontból felolvasások ren­dezésére az egyes községekben helyi bizottságok szervezését hozza javaslatba. Az indítványt főtitkár javaslatára a választmány elé utalták. Zöldy János dr. elnök indítvá­nyozta, hogy a Társaság csak alapsza­bályainak jóváhagyása iránt kezdje meg működését és pedig annakidején patró­nusa emlékének áldozva, egy nagysza­bású, fővárosi művószerők közreműkö­désével rendezendő Pálffy emlókünne­pélylyel, amelynek részletes műsorát kellő időben közöljük. Az elnöki előterjesztés után a köz­gyűlés Berthóty István dr. indít­ványára jegyzőkönyvi köszönetett sza­vazott az előkészítő-bizottságnak a Tár­saság megalakítása körül kifejtett mun­kálkodásért. Választások küszöbén. Békésmegye az alkotmányos küzdelemben. A választások első napjától mind­össze négy nap választ még csak el. És akkor fölvirrad a nap, amelyen Békés­megye öt választókerületében is meg­vivódik jelöltek és pártok között a harc. Hatodiknak pedig Csaba marad az utolsó napra, hogy az egész vármegye érdek­lődését ide terelje, mint az ország egyik legérdekesebb és legküzdelmesebbnek ígérkező választására. A döntő ütközet napja az eddigi jelek szerint meglepetéseket hoz a megye egy-két kerületének. Igy mindjárt a csa­bainak, ahol az egyesült pártok letörik Áchim L. András uralmát. Gyulán B a r t h a István föllépése teszi kétsé­gessé Schriffert József győzelmét. Orosházán pedig B i k á d y Antal drnak van félelmes tábora Veres József hi­veivel szemben. Kecskeméthy Fe­rencnek, a békési kerület jelöltjének is erős versenytársa akadt: gróf H o y o s Fülöp, akinek a sánszai ugyancsak ke­csegtetőbbek Kecskeméthyénél. Egyedül a szarvasi és gyomai kerületben csen­des a harctér, e kerületekben van bizto győzelemre kilátásuk a volt követeknek, bár a gyomai kerület hemzseg az ön­jelöltektől. Ezek azonban Fábry Ká­rolylyal szemben említést se érdemelnek. A kortesvilág megyei mozgalmának legújabb részleteiről az alábbi tudósí­tásunk szól : Csaba. Bakos Mátyás programja. Az ország egyik legerősebb küz­delme kétségtelenül Csabán fog lezaj­lani, ahol az egyesült pártok népszerű jelöltjével, Bakos Mátyással szemben Áchim L. András szociálista áll szem­ben. A szervezkedés mindkét részről erősen folyik, Áchim részéről azonban a siker minden reménye nélkül, AZ egyesült pártok hatalmas tábora legyőzi a parasztpárttá vedlett megfogyatkozott szociálista tábort, amelynek ugy vezére, mint kortesei szinte emberfeletti eről­ködést fejtenek ki — korcsmai nagy­hangú ígéretekkel, ahol ez nem hasz­nál, olyan Áchim-féle szelid nyomással. Hogy azonban meddő az erőlkö­dés, azt tapasztalnia kellett Áchimnak ós táborának vasárnap délután is, amikor a vezér egykor sok ezer' hallgatósága ugyancsak megapadt számban gyüleke­zett egybe a csirkepiacra, meghallgatni jelöltje beszédjét Hjah, változnak az idők, amint Áchim L. András változott! Az ő programmjáról pedig nincs mon­dani valónk. Mert amit igért eddig ós zavaron kivül nem tett semmit, ugy most is annyi az értéke legjobb Ígére­tének. És meg fog győződni "Áchim és az ő pártja, hogy uralmuknak napja leál­dozófélben van Csabán, ha majd az egyesült pártok jelöltje áll ki a po­rondra programmjával. Bakos Mátyás programbeszédét a központ intézkedé­sére előreláthatólag a jövő . szerdán mondja el, amikor a politikus világ több előkelősége, valószínűleg A p p o n y i Albert gróf kultuszminiszter is leérkezik támogatására. Arra való tekintettel, ho^y Ba kos programját csak a jövő héten fogja ki­fejteni, lapunk munkatársa fölkereste Csaba jelöltjét, aki programjáról a kö­vetkezőkben nyilatkozott. — Egyszerű ember vagyok, egy­szerű a programmom is. Csaba népe ja­vát fogom szolgálni: ezt igérem. A füg­getlenségi pártnak vagyok tagja és hű­séggel fogok megállani zászlónk alatt. De követelni fogom hangos szóval, mert tudom, hogy ez polgártársaim hitvallása is : az általános, egyenlő, titkos választói jogot, nemkülönben az Ingyen iskoláztatást és a szegény embereknek kedvezőbb adózási rendszert. Olyan programm ez, melyet ha valóra váltani segíthetek: örökre büszkeségem lesz. De igen természetes, hogy országos dolgok mellett a helyi érdekeket is szem előtt kívánom tartani és azon leszek, hogy Békéscsaba közigaz­gatása még az eddiginél is fokozottabb igyekezettel szolgálja szeretett polgártár­saim ügyes-bajos dolgait. Igyekezni fogok azon, hogy Csaba közgyűlésein a békés együttmunkálko­dásnak mi akadálya'se legyen és köl­csönös tisztelettel egymás iránt-s okosan oldjuk meg Csaba város nagy kérdéseit. Kivánom és azon leszek, hogy községi pótadót csökkenthessük, hogy lakostársai­mon segítsünk, viszont igyekeznünk kell a város számára ujabb jövedelmi forrá­sokat találni.] Utaink jókarban tartása, fokozása, fokozatos kiépítése, nemkü­lönben ujabb s nagyobb parcellázás, — mindolyan dolgok, amelyeknek meg­valósítását feladatomnak ösmerem. De a legfontosabb és legsürgősebb feladat­nak tartom a mielőbbi segedelmet, amely bármely súlyos áron is, de megakasztja a Csaba-Amerika közötti rémes ember­forgalmat, a nagymérvű kivándorlást. Ha hozzáteszem még ezekhez, hogy a felekezeti békesség embere vagyok és a szabad vallásgyakorlat türelmes hive, igazán mindent elmondtam. És ha az én kedves felebarátaim azt vélik, hogy ilyetén programmal méltón képviselem Békéscsaba városát, szívesen hozom meg azt az áldozatot, hogy minden erőmet szeretett városomnak és lakostársaimnak szentelem. Egyebet nem ígérhetek, mert hazudni még nem tanultam meg, nincs is szándékomban . . . Ez a program világos és értékes, mert teljesíthető ós ugy a köznek, mint a polgárságnak javára szolgáló munká­ról beszól. Kossuth Ferenc levele. Bakos Mátyás jelölését a legna­gyobb rokonszenvvel fogadta a koalíció választást rendező központi bizottsága is, amely hivatalos jelöltjéül nyilvání­totta ós támogatását biztosította küzdel­méhez. A függetlenségi párt nagynevű vezére, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter pedig az alábbi lelkes szövegű levélben ajánlja Bakos Mátyást a csabai kerület választó polgárságának szere­tetébe és támogatásába: „Egy uj korszaknak s ezzel együtt egy uj küzdelemnek küszöbére értünk. Derék férfiakra, elszánt harcosokra van szüksége a függetlenségi és 48-as pártnak s ennek a nemzetnek, hogy a munkának s az alkotásnak fegyverével hódítsa vissza Magyarországot önma gának. Mert a mi hazánknak szabadnak, függetlennek kell lennie minden idegen beavatkozástól s ezt lépésről-lépésre ha­ladva, csak ugy érhetjük el, ha a vá­lasztók bizalma ós szeretete.az érdemes

Next

/
Thumbnails
Contents