Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-22 / 33. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. április 15. a vármegye lakossai közül. Hála és elismerés kezdeményezésükéi- és áldozatkészségükért ! Ajánlom indítványaimat szives elfogadásra. A törvényhatóság viharos éljenzéssel fogadta a nagyhatású lelkes beszédet ; s egyhangúlag magáévá tette az indítványokat. A hódoló, valamint kormányt üdvözlő feliratok szövegét lapunk más helyén közöljük. Egyéb ügyek. ^alavármegye aziránt kereste meg a törvényhatóságot, hogy a mezőgazdasági sztrájk megakadályozása érdekében a parlamenthez intézett feliratát támogassa. Mivel azonban a belügyminiszter ezirányban már elrendelte a szükséges intézkedéseket, az átirat tudomásul szolgált. Gyoma község képviselőtestületének a kataszteri munkálat költségeinek fedezése tárgyában hozott határozatot a közgyűlés jóváhagyta. 0 m a z t a Béla és Dencsák János kondorosi segédjegyzők lakásbéremelésért folyamodtak a községhez. Ám a képviselőtestület kérelmüket elutasította, amely határozat ellen nevezettek felebbezóssel éltek. A törvényhatóság a felebbezés elfogadásával uj határozathozatalra utasította Kondoros képviselőtestületét. Vésztő község korábban kimondta, hogy nyugati fajú bikát szerez be, amely határozat ellen Fekete János és társai felebbezést jelentettek be. Mivel pedig Vésztő képviselőtestülete tévesen értelmezte a vármegyei állattenyésztési szabályrendeletet, a törvényhatóság uj határozathozatalra utasította a községet. Lapunk egyik korábbi számában már részletesen ismertettük azokat a határozatokat, melyeket Orosháza képviselőtestülete hozott a gyopárosi fürdőben eszközlendő építkezések tárgyában. A törvényhatóság e határozatokat kellő felszerelés hiányában visszautasította. A napirendnek következő öt pontja csorvási ügy volt. amelyeket azonban alaki kifogásoknál fogva levettek a napirendről. A belügyminiszter rendelete értelmében a törvényhatóság a vármegyei szolgaszemélyzet ruházatának szállítására F e u e r Márk gyulai céget bizta meg. A gyulavidéki vasút rószvégytársaság aziránt kereste meg a törvényhatóságot, hogy vármegye tulajdonát képező vasúti részvényeket engedje ideiglenes birlalásához, hogy azokat fedezetül használhassa fel a sinszállitások eszközlésének biztosítására. A törvényhatóság a kérelmet elfogadta. Tótkomlós községe újból insógkölcsönért folyamodik a kormányhoz. A kérelmet a törvényhatóság pártolólag terjeszti föl. Gyulaváros képviselőtestülete rendőreinek drágaság pótlék iránti kérelmét elutasította, amely határozat ellen Nagy György és társai felebbezést adtak be. A törvényhatóság a felebbezést a városi határozatnak azon indokainál fogva, hogy nincs fedezet, elutasította. Konsiczky János békési lakos megfelebbezte Békés községnek az újvárosi házhelyek kiosztását megtagadó határozatát. A törvényhatóság a képviselőtestületet alaki kifogások miatt uj határozathozatalra utasította. Szarvas községnek az önkéntes adók elfogadásának megtiltása tárgyában hozott határozatát a törvényhatóság, mint hatásköri túllépőt, megsemmisítette. Nagyszénás község képviselőtestülete elhatározta, hogy ínségeseinek segélyezésére 5000 korona állam kölcsönt vesz föl. Mivel pedig e határozatot a képviselőtestület nem névszerinti szavazással hozta meg, a törvényhatóság a községet uj és a törvényben előirt módon való határozathozatalra utasította. Végül néhány községi alap zárszámadását vette tudomásul a közgyűlés, mely ezzel véget is ért. Fábry Sándor dr. — főispán. — Küszöbön lévő személyi változások. Örvendező lelkünknek lelkes örömével irjuk le ezt a főcimet, amely azt hirdeti, hogy a nemzeti kormány Békésvármegye főispáni székébe dr. Fábry Sándor alispánt ültette. És csak fokozódik örömünk, mert abban velünk osztozik ennek a vármegyének párt- és rangkülönbség nélkül minden polgára, hogy Fábry Sándor dr., aki nemcsak vármegyéje, de az egész ország előtt nevet vívott ki magának, éppen akkor vállalt bizalmi állást a kormánynál, amikor ez a tény nemcsak önmagának, de a vármegyének is megtisztelést jelent. Az érdem, az arravalóság igazi jutalmának, huszonkétéves közszolgálat ernyedetlen vasszorgalma gyümölcsének tekintjük ezt a kinevezést s ha valaha büszke voltunk vármegyénk e kiváló fiára, pedig joggal voltunk azok, ügy most csak fokozódik ez a büszkeségünk is. És a hitünk, hogy amint eddig a vármegyéjeért és annak fejlődéséért élt Fábry Sándor dr., úgy uj, díszes közjogi állásában csak fokozott lesz tevékenysége értünk, Békésvármegyéért. Ennek a hitnek hivésében üdvözöljük Fábry Sándor drt Békésvármegye főispáni székében és Isten áldását kérjük munkálkodására ! * Fábry Sándor dr. alispánnak főispánná való kinevezése nem az új rendszernek életbelépésével került először szóba. Már a régebbi kormányok közül is több izben felajánlták neki ezt a bizalmi állást, honorálásául fényes közjogi tehetségének, közigazgatási zsenialitásának. Fábry Sándor azonban mindenkor elhárította magától ezt a kitüntetést, mert nagyobb szolgálatot vélt teljesíteni a köznek, ha megmarad vármegyéje ólén. Most azonban elérkezett az ő ideje, amikor valóban megtiszteltetésnek vehető ennek a közjogi állásnak a betöltése, annak a reményében, hogy azt az odaadó lelkes támogatást ós bizalmat, amelyben eddig részesült vármegyéje közönsége részéről, továbbra is megkapja. Éppen nem voltak hát alaptalanok a híresztelések, amelyek már napokkal ezelőtt főispánságáról beszéltek. Mert az uj kormány tekintete azonnal rajta akadt meg, mint Békésmegye főispáni székére legalkalmasabb és legérdemesebb férfiún, s kinevezését már a bécsi első minisztertanács javaslatba hozta. Fábry Sándor drnak főispánná való kinevezését a hivatalos lap talán már ma hozza, különben pedig a belügyminiszter hivatalosan értesítette tegnap délután Békésvármegyét, hogy a király április 21-iki kelettel szentesitette Fábry kinevezését közli. A legközelebbi napokban már intézkedés történik az installáló rendkívüli közgyűlés egybehivása iránt, amely valóban ünnepétyes aktus után az uj főispán azonnal elfoglalja hivatalát és a vármegyeházán levő főispáni lakást. Ebből az alkalomból pedig nem lesz érdektelen visszapillantást vetni Fábry Sándornak huszonkét éves közszolgálati pályájának lázas tevékenységben eltöltött napjaira. Fábry Sándor dr. bölcsőjét Csaba ringatta. Egyszerű iparos szülők gyermeke, akit egyedül vasszorgalma és kiváló tehetsége emelt arra a fényes polcra, ahol ma áll. Tanulmányait a csabai algimnáziumban kezdette meg, majd a szarvasiban és Selmecbányáiban folytatta. A jogi egyetemet Budapesten végezte el fényes sikerrel, majd külföldi tanulmányútra indult, hosszabb időt töltvén a hires erlangeni bajor egyetemen. Tanulmányai befejezése után azonnal vármegyei szolgálatba állott. Néhai való nagynevű Beliczey István főispán 1883. szeptemberében vármegyei tb. aljegyzőnek nevezte ki. A következő év végén már másodaljegyzőnek választották meg, egy évvel később pedig első aljegyzőnek. Ezután gyorsan haladt elő a közigazgatás nehézkes ranglétráján. 1887-ik év elején a gyomai járás főszolgabirájának választották meg, ahol a járás közönségének kitüntető szeretete mellett 1889. decemberig működött, amikor vármegyei főjegyzőnek választották meg. Ez állást öt évig töltötte be, majd 1894-ben, Jancsovics Pál alispán halála után utódjául választották meg ellenjelölt nélkül, egyhangú határozattal. Ebben a kitüntető bizalomban még két általános tisztújításon részesült, mig most közel negyedszázados eredményekben gazdag közigazgatási szolgálat után a főispáni székbe jutott. Valóban érdemekben gazdag Fábry Sándornak a múltja. Nem keli annak külön dicsérő szó, s csak a köteles elismerésn k adózunk, amikor fölsoroljuk azokat az alkotásokat, intézményeket, amelyeket az ő lankadatlan munkássága hozott létre, s amelyek a legszebb dicséretet mondják róla. A vármegye közönségének lelkes és odaadó támogatásával teljesen reorganizálta ós magas nivóra emelte a közigazgatás menetét és sokoldalú munkálkodásához több neves alkotás fűződik. Igy köztudomásu, hogy kezdeményezésére létesült a vármegyei diszes és nagyszabású közkórház, alispánsága alatt csinálták meg 2 millió 400 ezer korona befektetéssel a második transverzális műutat, megvalósította a telefonrendszert, kezdeményező ós tevékeny részt vett az Erkel és Erzsébet-szobor létesítésében, nevéhez fűződik a gyula—barakonyi vasút létesítése, ugy megyei politikának hatalmas arányokban való fellendítése, amelynek leghelyesebb irányát megboldogult H av i á r Lajossal együtt állapították meg. De vezető szerepet vitt a társadalomban is, ahol majdnem minden valamire való buzgalomnak az élén láthatták, mint lelkes vezetőt. Igy megalakította a nagy jelentőségű szerepkört betöltő egészségügyi egyesületet. Kiváló tehetségű publicista ós nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk, hogy sikerrel működik a múzsa berkeiben is. Ami pedig szónoki tudását illeti, az nem is szorul külön elismerésre. Deákról, Kossuthról, Széchenyiről, Erzsébet királynéról, Beliczey Istvánról stb. ünnepélyes alkalmakkor elmondott szónoklásai országos feltűnést keltettek. Az a férfiú, aki ilyen kiváló tehetségeket árul el minden téren, s akinek méltán legnagyobb jutalma ós büszkesége lehet polgártársainak, vármegyéjének, mint az állam legfelsőbb fórumának bizalma, hisszük, hogy a főispáni méltósággal még nem jutott el fényes karrierjének végső állomásához. * Fábry Sándor dr. királyi tanácsosnak főispánná való kinevezésével megüresedik a vármegye alispáni széke, amelynek betöltéséről még a májusi rendes közgyűlésnek kell intézkedni. Az alispánt, mint tudvalevő, pályázat utján választják esetről-esetre 6 évre. Közelegvén az idő, nem közömbös kérdés az, ki legyen méltó utódja Fábry Sándornak. Hisszük, az egész vármegye, polgárságának egyhangú véleményét tolmácsoljuk, amikvr e rendkívül fontos bizalmi állásra Daimel Sándor dr. fűjegyzőt találjuk legméltóbbnak, aki valóságos jobbkeze volt Fábrynak. A megtestesült szorgalom és pedantéria ez a férfiú, akit a méltányosság, mint múltja egyenesen predesztinál az al ispáni székre. Hihető, hogy éppen ezért nem is akad ellenjelöltje és igy megválasztása egyhangúnak Ígérkezik. Az esetben, ha a törvényhatóság Daimel Sándort helyezi az alispáni állásba, ami iránt ezidőszerint semmi kétség, úgy a főjegyzőség a szolgálati évek, és méltányosság alapján Bertóthy István dr. tb. főjegyzőt illeti meg, akinek ilyetén módon való előléptetése szintén bizonyos. E személyi változások esetén a központi közigazgatás három tehetséges és kiváló szorgalmú tagja van szánva a megérdemelt előhaladásra. És pedig Kiss László másodjegyzőnek, akinek a törvényhatóság kétségtelenül egyhangúlag adja át Bertóthy helyét, másodaljegyzőnek pedig megválasztják Konkoly Tihamér harmadik aljegyzőt, mig ennek utódjául, esetleg valamelyik megüresedő szolgabírói állásra Margóny Gyula drnak van legkedvezőbb kilátása, aki már három éve működik, mint közigazgatási gyakornok. Természetesen mindezen személyi-' változások kombinációk, dönteni azonban csak a törvényhatóság fog májusi rendes közgyűlésén, bizonyára a méltányosság és legjobb belátása szerint. Hódolat a királynak és kormánynak. Békésvármegye üdvözlő feliratai. Nincsen az a kincsesbánya, amelynek milliárdokat érő gazdagsága csengő aranyra tudná váltani a magyarság egyik legbecsesebb erényét: a királyhüséget, uralkodója iránti szeretetét. És nincsen az a félelmetes hatalmasságu szuronyerdő és ágyutábor, mely erősebb védelmet nyújtana az alkotmányos királynak, mint a magyar nemzet loyalitása. Oh, ha ezzel az erényünkkel többé nem élnénk soha vissza ! Akkor a mostani béke megkötésével Magyarország históriájában egy olyan fényes, ós boldog korszak nyílott meg, amelynek egére soha nem tolul borulat. Vajha, ugy lenne 1 Az alkotmányos korszaknak hajnalhasadása örömmámorba hozta az egész országot. A hazafiúi lelkesedés visszhangjai eljutottak Bókósvármegyébe is, amelynek törvényhatósága csütörtöki rendkívüli közgyűléséből az elnöklő Fábry Sándor dr. alispánnak lapunk más helyén közölt lelkes hangú indítványára a következő szövegű hódoló feliratot intézte a koronás magyar királyhoz : Császári és apostoli királyi Felség! Szerte a magyar hazában lelkes örömet keltet Felségednek az a fenkölt elhatározása, hogy az imparlamentáris kormány felmentésével, a nemzet akaratát kópviselő többségből nevezett ki kormányt és ezáltal a jogfolytonosság fennállását biztosította. Fokozta ezt az érzést Felségednek az az általános megelégedést keltő elhatározása is, hogy az alkotmányos kormány tagjaivá oly férfiakat nevezett ki, akikét eddigi közéleti szereplésük a nemzet vezéreivé avatott és akiknek működése elé ezokból az ország minden fia feltétlen bizalommal tekint. Méltán tölt el bennünket a lelkesedós az alkotmányos állapotok helyreállcsinos hölgy lépett a szobába. Kaimernó bemutatta : — A húgom, Ottilia, énekelni tanul. Nem mintha valami nagyszerű hangja lenne. De én mondtam neki, hogy tanuljon, hogy legyen énekesnő, legalább nem lesz rászorulva, hogy férjhez menjen, mint én egy szívtelen gazemberhez... egy fegyenchez . . . egy Kaimerhez. És özönlött ajkáról a panasz. Elmondta, hogy húgáért most kellene az énekmesternek fizetni, de nincs rá pénze. Kénytelen lesz abbahagyni az ónekleckéket. — Ez borzasztó, uram, borzasztó. Csak azon csodálkozom, hogy le nem ugrom a negyedik emeletről. Meg kell jegyeznem, hogy Kaimernó földszintes házban lakott. De Sólyom mindazonáltal mólyen meg volt illetődve. Mielőtt távozott volna, igy szólt: — Nagyságos asszonyom, én tartozom az ön férjének, s igy nem tolakodás, ha felajánlom erszényemet. A hölgyek nem vették tolakodásnak. Sólyom az énektanár részére átadott ötven forintot. Azok az énekmesterek méreg drágák. És hat hét leforgása alatt apránkint háromszázötven forintot szúrt le a panaszos hölgy asztalára. Szinte örült, hogy kimentette kínos zavarából, s hogy megmentette Ottiliát az énekművészeinek, mindig hozzá tette: — Végtelen boldog vagyok, hogy adhatok: Kaimernó lelkesen kiáltotta: Ah, ha minden férfi ilyen lenne. — Oh kérem . . . Eltelt a kritikus három hónap és Kaimer József ismót megjelent a Balti| more-kávéházban. Mintha semmi sem történt volna. A törzsvendégek még csak egészségi állapota után sem tudakoltak. Minek valakit ok nélkül zavarba hozni. Sólyom is szívesen üdvözölte. — Csakhogy láthatom. Talán szólott kedves neje, hogy én . . . Kaimer szigorú arcot öltött ós igy szólt: — A feleségem egyáltalán semmit sem mondott. — Azt sem, hogy én azt a pénzt... — Micsoda pénzt? — Azt a háromszáz forintot. Kaimer dühösen felpattant: — Mit, még ön beszélni merészel ? — De kérem. — Nekem hiába akar imponálni. Ön az ón távollétemben alávaló eszközökkel elcsábította sógornőmet s most azt akarja, hogy én fizessem a költségeket. Sólyom nem tudott hová lenni az ámulattól. Kaimer folytatta; — Azt hiszi, hogy nem tudok mindent. Mindenekelőtt kérem a háromszáz forintot. Sólyom lefizette, azután megindult hangon kijelentette : — Esküszöm önnek őseim hamvaira, lelki üdvösségemre, hogy én egy bizalmas szót se váltottam áz ön sógornőjével. Kaimer flegmatikusán vállat vont. Csak annyit jegyzet meg : — Nem ? No, akkor ön a világ legnagyobb balekje.