Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-15 / 31. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. április 15. A temetés után Karaszy újból eltűnt Isabáról. Budapestre ment," ahol minden ágya az volt, hogy bejuthasson valaíelyik színházhoz, vagy szerkesztöségez. A szerencse azonban elpártolt melMe. Igy meg kellett elégedni a keserves enyérrel, amelyet egy szerény irnoki llás adott neki a lélekölő másolással, lónapokig egyik fővárosi gyermekíenhelynél volt alkalmazva, mint napiijas, majd legutóbb az Uránia szinházLOZ jutott be valami szerény javadalmazással . Itt érte utói a végzete. Pénzt biztak kezére. Nem sokat, de többet, mint mennyinek ellen tudott volna állani. Éaiaszy megszökött a pénzzel s magával vitte Peterdi Andor poétának, aki >z Úránia szolgálatában áll, a vasúti cedvezményes árú jegyét, meg még léhány értéket képviselő okmányt. Amint nyomtalan eltűnése nyilvánvalóvá vált, az Uránia igazgatósága .zonnal jelentést tett az esetről a bulapesti központi rendőrségnek, mely íörözőlevelet adott ki Karaszy ellen. A íyomozás megindult ós egy véletlen üdtára adta a fővárosi rendőrségnek, íogy Karaszy szerdán délután Csabára u'kézett. A fővárosi rendőrkapitányság nóg csütörtökön délben táviratii megkeresést intézett a csabai rendőrséghez iaraszy letartóztatása iránt. A csabai •endőrség nyomban intézkekedett is, le ezideig Karaszyt nem találták meg. tehetséges, hogy Csabán tartózkodik, valahol elrejtőzve, vagy neszét vévén a iolognak, hamarosan eltűnt. Messzebb /idékre semmiesetre nem mehetett, még /asuton sem, különben azóta ráakadak volna. A sajnálatraméltó ember bizonyára itt kóboról valahol a környéken. A rendőrség különban folytatja 3llene a nyomozást. utóbb az az akadály merült föl, hogy Bezeredy Viktor selyemtenyósztési szágos felügyelő alkalmatlannak találta a kijelölt területet. Ez az eset psdig nem foroghat fenn, mert amennyiben szükség volna ujjkérdóses terület jelöltésére, ennek végrehajtására is vállalkozná az elöljáróság. Ez a kijelentés azonban aligha nyugtathatta meg a felsőbb köröket, aminek jele, hogy az országos [főfelügyelőség kiküldötte, S t e i n Géza selyemtenyésztési országos főfelügyelő igazgatót és Kálin kir. főmérnököt, akik az, ünnepek után Csabára érkeznek ós az elöljáróság közbenjöttóvel uj tárgyalásokat kezdenek a fonoda helyének végleges megállapítása érdekében. És ha ez alkalommal az érdekeltek között végleges megállapodás jő létre, akkor a legközelebbi időkben már megkezdik a selyemfonoda felállításának munkálatait. Számítván erre a kedvező esetre szociális szempontból, hogy munkásaink kenyérkeresethez jussanak mielőbb, de meg a község fejlődésének érdekéből is, tanácsos volna, ha az elöljáróság, illetőleg képviselőtestület már most gondoskodnék a mult évben e célra megszavazott 120 ezer koronás kölcsön felvételéről, nehogy ennek elmulasztása miatt halasztást szenvedjen a selyemfonóda felépítése is. Ki akar száz éves lenni? A Békésmegyei Közlöny számára egy öreg, megtört alak, akit már csak a legerősebb idegingerek képesek felizgatni, tönkretett idegrendszerét csak a folytonos gyógykezelés képes időről-időre javítani, s a szesz és szivarfüst némileg szórakoztatni. És ezen nincs mit csodálkozni, erről a fiatalember nem tehet, mert ez a mai nevelési rendszer természetes következkezménye. Nézzük csak közelebbről mi is ma a nevelési rendszer és hogy kezdődik a fiatal ember élete ?! Alig esett túl a gyermekszoptatás korszakán, már is megnyílnak előtte az ovoda ajtai s termei, hogy ott tudományos isme* reteit gyarapítsa, melyeket szopós korában elhanyagolt. Azután az iskola falai ölelik keblükre a gyermeket, egész napját töltve az iskola zárt falai és rossz levegőjében csak azért, hogy megmaradt idejét otthon temérdek feladványok kidolgozásával, tanulással, nyelvekkel, zenével stb. tölthesse el. A 16—18 éves ifjú, mikor középiskoláit elhagyja, tudományokkal megtöltve, de testben és lélekben megtörve, gyengék, véznák, betegek, aki már a betegség csiráit felszedte magába, rohan ki a nagy világba, hogy az aranyszabadságot élvezze, hogy az élet örömeit fenékig ürítse s elmerüljön azokban. A lány sorsa sem kedvezőbb. Az is túl lesz terhelve tudományokkal. Az összes görög bölcsek, a történet, földrajz, vegytan, számtan, nyelvek, zene stb. ott kóvályog agyában, csak az életet nem ismeri, meg a természetet, a női hivatást, a gazdasszonykodást, a munkát, á házi foglalkozást, a háziasságot és természetes egyszerűséget. A munkáslány megveti a házias egyszerű erkölcsöket, szokásban, divatban, munkában, magaviseletben magasabb irányt követ, szégyenli a falusi egyszerűséget, kivetkőzik nemzeties jellegéből, nem a magyar népdal, hanem a Marseillaise hangzik egész nap az ajkán, női jogokról álmodozik s a szociáldemokrata himnussal ajkán, rohan az elzüllésbe, a posványba, a megsemmisülésbe. A munkáskéz is a korral halad s gőzerővel él. Igényei megnőttek, de az azzal kapcsolatos küzdelmet, munkát s takarékosságot nem ismeri, vagy legalább is nem akarja ismerni és mégveti. Jelszava : kenyér, kényelem és élvezet! Eszköz a cél kihívásához a streik, a cél: a depók bűzös gőzében az alkoholizmus és a teljes elzullés . . . Na ezek az alakok bizonyára nem érik el a száz évet, sőt még csak a magasabb kort sem. Pusztulnak miként a légy őszszel, de azért nem tisztul meg utánuk a a levegő, mert mindig ujabb s hasonló utódok lépnek helyükbe. Beteg társadalom, beteg alakok ! - De van a társadalomnak egészségesebb, nemzet- és létfentartó osztálya is, tnely tud is, akar is élni, hatni, alkotni, a mely érzi s látja a mai rohamos élet veszélyeit — a mely tapasztalja, hogy a régi munkaszeretet, a vallásos érzés, az egyszerűség, a kölcsönös tisztelet, a házias nevelés, a takarékosság kicsinyenként kihal az emberek közül! Idegen jelszó, idegen szokások, idegen erkölcsök honosodnak meg, melyek kicsinyenként kiszorítják mindazt, a mi hazai, a mi nemzeti! Ezen a bajon pedig segíteni kell! Hol van a magyar népdal, hol vannak a költők lelkesítő szózatai, melyek az apák s anyák ajkairól egykor oly édesen, oly lelkesitően zengett. Hol van az a régi patriarchalis élet, mely volt gazda és cseléd — úr és szolga közt?! Hol vannak a fonó és szövő szobák, hol urnő és szolgáló versenyt fonnak s hangzott az egész ház az orsó pergéstől s a bánatos magyar daloktól ? Hol vannak a háziipar termékei, hol vannak a fehérített vásznak, melyek egész emberöltőn át ruházatát képezte az egész családnak ? Hol van a régi kedélyes családi élet . .. ? ! Volt és nincs! Svédországban tapasztaltam, hogy ott még a régi patriarchalis, vallásos, munkás élet meg van a nép között, mire vall azon statisztikai adat is, hogy ott a házi ipar, csak tisztán ez, illetőleg házivászon cimén, évenként 9—10 millió koronát visz be az országba . . . De messze tértem el tárgyamtól! Hisz én nem azt akartam bemutatni, hogy kik nem érik el a száz évet, hanem azt, hogy kik érik el! ? Sajátságos a kérdés és feltűnő, pedig komoly tudósok foglalkoznak vele, á kiknek összhangzó véleménye az, hogy a hosszú élet első feltétele az, hogy szűntessük be a mai természetellenes, rohamos élést és térjünk vissza a természet egyszerűségét, mert az élet, a tapasztalat azt igazolja, hogy a hosszú életű emberek általában a természet egyszerűségében élő u. n. mezei emberek sorából kerülnek ki. Dr. Albert Lasalle francia orvos szerint az állat élettartama, kifejlődési évének hétszerese. Igy p. u. a ló kifejlődési éve 4 év, igy tehát élettartama 28 év. — A marha kifejlődési éve iy

a év, tehát élettartama 8 — 10 év. Az ember kifejlődési éve 20 év, igy tehát élettartamának 140—150 évnek kell lennie. Tényleg nem egy példa van, mely fönti állítást igazolja. Igy p. u Angliában egy Hery Jenkins nevű egyén 169 évet élt, Temesvárott egy Csorbán Péter nevű egyén 185 évet élt, — sőt Oroszországban, Kurszk városban ma is él egy 200 éves ember. Igaz,. ezek ritkán, elvétve előforduló esetek, de ezért tényleg azt igazolják, hogy az ember száz éven felül élhet, s hogy az emberek legnagyobb része korán, vagyis jóval a kijelölt kor előtt hal el, annak oka az örökölt hajlamok és betegségeken kivül a járványok s társadalmi viszonyokban leli nagy részt magyarázatát. Helyesen jegyzi meg Montelquien: „a legtöbb ember nem természetes halállal hal meg, hanem készakarva, szándékosan, de tudatlanul öli meg magát; igy p. u. Páris halottjainak felét i.. Tölte az ebéd, a másik felét a vacsora'

1. -ok igazság van az állításban, mert tényleg az élet, az életmód, a társadalmi viszonyok, az étel, ital, azok minősége és mennyisége roppant befolyással van az élet fentartására s annak meghosszabbítására. Azért is föntirt francia orvos azt ajánlja, hogy aki hosszú életű akar lenni, ha nem is épen 180 éves, az ne egyék sok husi, hanem inkább főzeléket és gyümölcsöt. Ne igy ék szeszes italt, legfeljebb kevés bort, semmi sört, de annál több tejet. Ne dohányozzék. Mentől több időt töltsön a szabad levegőn, tornászon, s naponkint vegyen hideg fürdőt, vagy hidegvíz ledörzsölést. Ez kevés fáradságból áll, minden ember megpróbálhatja. Megvagyok győződve, hogy aki ez utasítást megtaitja, s jókor alkalmazza, az é'etét biztosan meghosszabbítja, s ha nem is éri el a száz évet, de megérheti az aggkort, melyet ma, a mai viszonyok közt, oly kevesen érnek el! Én ugyan a föntirt hosszú élet tízparancsolatát megtoldanám egy ponttal, mely pont igy hangzik » válaszd meg jól apádat, anyádat, hogy hosszú életű légy e földön.* A kedvező, egészséges születési viszonyok, az okos nevelés, a nemesítő példák, az edzés, erősítés és mértékletes élet képezik a hosszú élet titkát, — a melyre első sorban a házi első nevelés készíti elő az embert. Vagyis mint a közmondás is tanítja : „a hogy nevelik a kis Pistikát, olyan ember lesz István!" Ennél fogva az egészség tizparancsolatját következőkép állítottam össze: 1. Habár nem születsz is 1000 hold első osztályú szántóföld tulajdonjogával, — de legalább ép szervezettel, egészséggel és vérrel szülessél. 2. Ne nevelkedj nagyúri kényelemben és mitsem-tevésben. Tanuld meg gyermekkorodban a munkát, a küzdelmet és a nélkülözést. 3. Kövess el mindent, hogy a járványokat elkerülhesd, tested erősítése, edzése és egyéb óvó intézkedések által. 4. Ha elérted kifejlődésed korát, élj mértékletesen ételben, italban s örömökben. Ne éjszakázz. Jókor feküdj és korán kelj. 5. Keresd a friss levegőt s kerüld a túl fűtött, romlott levegőjű helyiséget. 6. Táplálékod legyen egyszerű, kevés hús, több főzelék, gyümölcs és tej. Italod a tiszta víz. 7. Lakásod legyen száraz, jól szellőzött s mérsékelt meleg. 8. Végy naponként hideg fürdőt, vagy hideg lemosást. 9. Dolgozz, hogy mindig legyen elfoglaltatásod és ne érezd az unalmat. Foglalkozz vagy tornász naponként a szabad levegőn. 10. Ne dohányozz vagy legalább is a dohányzás ne legyen szenvedélyed és kerüld az alkoholt. Próbáljuk meg! Ha sikerült, e'tanácscsal csak egy életet is meghosszabitani, akkor a cél el van érve s a húsvéti piros tojás nem veszett kárba! . . . Békéscsabai Sport-Club. Egy uj egyesületről A békéscsabai Torna Egyesület f. hó 18-án tartotta 19-ik rendes óvi közgyűlését, melyen az előző választmányi ülés propoziciói szerint igen fontos, szinte az egylet jövőbeni létkérdését érintő indítványok kerültek tárgyálás alá. Nevezetesen : hogy az egylet cimét ós alapszabályait megváltoztatva, alakuljon át „Békéscsabai Sport-Club "-bá s első feladatául tűzze ki egy állandó sport-telepnek a legrövidebb idő alatt való létesítését. A közgyűlés meghallgatván ezután a már kész uj alapszabály-tervezetet, azt csekély módosításokkal elfogadta s kimondta egyhangúlag, hogy erős akciót indit egy állandó sport-telep létesítése iránt. Mi a magunk részéről örvendünk A csabai selyemfonoda ügye. Miniszteri kiküldöttek Csabán. Végre valahára Csaba is részesül a gyáripar fejlődésének örömében. A viízonyok ugyanis most már oly kedveden alakultak, hogy remény lehet a selyemfonoda felállítására. Évek hosszú I sora óta versengett ezért Csaba, de csak i mult év elején tudott annyit elérni, íogy a selyemtenyésztési országos felügyelőség részéről ígéretet kapott az illám támogatásáról. Amikor ez megtörtónt, a képviselőestület határozatilag kimondotta, hogy iz élővíz csatorna mellett a felvógi 'észen |megfelelő területet bocsájt in ^yenesen a felópitendű fonóda építkezésének céljára és ugyanezen célra negszavazott 120 ezer koronát, azzal a föltétellel, hogy annak három százalékát, nint az óvi annuitás kamatját évenkint /isszatóriti az állam. Bár a határozatot jóváhagyta mind iét fórum, az építkezés ügyében nem mentek tovább a tervezgetéseknél. Legirta: dr. László Elek. Ez a felhívás épen olyan reklám-kérdésnek látszik, mint a hírlapok azon kérdése, hogy ki akar egyéves önkéntes lenni ? Persze a világ összes rokkantjai, sántái, bénái, elaggott nyugdíjas és nem nyugdíjas nagyságai egy szívvel-lélekkel kiáltják rá, hogy én is, én is szeretnék egy éves lenni, — csak lehetne! Hanem azok, kiknek a felhívás tulajdonkép szólt, t. i. a fiatalok, azok hallgatnak és nem jelentkeznek. Igy vagyunk azzal a kérdéssel is; hogy ki akar száz éves lenni ? A világ összes betegjei, a sir szélén álló öregek, aggok, sőt a nyomortól s Ínségtől elgyötört alakok is egyhangúlag fogják kiáltani, hogy „én is", — csak azok fognak hallgatni a kiknek a, felhívás szól, t. i. a fiatalok. És ez félig-meddig természetes is; mert a fiatalságnak ma annyi dolga, annyi teendője akad az élettel, hogy valóban nincs ideje, ily csekély kérdésekkel foglalkozni. A mai fiatalságnak valóban óriás küzdelmei vannak az élettel, mert érzi, hogy a gőz és villany korát éli, tehát gőzerővel kell élnie, hogy mielőbb modern emberré képezze ki magát. A mai modern fiatal ember pedig 20 éves korában blasirt, 25 évés korában már életunt, 30 éves korában világ- és embergyűlölő, aki megveti az élet örömeit, 40 éves korában pedig már i kielégített hiúságnak, — ami egyszerre ;nessze sodorta tőlem s idegené tette a régi kis Klárát és ugy éreztem, hogy egy kedves, szeretetreméltó uj ösmerőssel kötök barátságot . . . Felakartam kelteni nála a régi emlékeket s visszaringatni magamat is a régi hangulatba ; megragadni, visszahozni magamnak azt a régi Klárát, akinek az arcáról én töröltem le a permetező áprilisi esőt, mislőtt az ura szerelmes csókja felszáríthatta k^olna s most is — mint akkor — megkérdeztem. — Itthon a kis urad? Most sem értett meg. — Nincs, de mivel zsúrom van, ma hazajön korábban, találkozol vele. — És máskor? — Nem szokott itthon lenni. Nem volt a hangjában panasz, keseraség s mégis jobban megdöbbentem, mintákkor, mikor azt hitte, hogy boldogtalan. Részvéttel kérdeztem: — Sokat vagy hát egyedül kis Klára — — Egyedül? Dehogy! Tudod, arra nem jut az embernek ideje s Pálnak természetesen szintén megvan a maga köre, szórakozása. — S ez a kis fészek vagy üres, vagy idegenek találkozó helye — kérdeztem komolyan,, merész egyenességgel. — Édes Margitkám — kacagott Klára — micsoda naiv szemrehányás ez ? Csak nem gondoltad, hogy turbékoló galambpárra találsz még most is? Tudhatnád, hogy idők multán az elmúlik, nemhogy unalmassá váljék, mondta annyi főlényes okossággal, hogy csak gyönge ellenvetésül kérdeztem meg. — S nem üres még az élet? Talán nagyon is komoly volt a hangom, mert abbanhagyta a kacagást. — Oh mi megértjük egymást, Pál udvarias férj . . . s én . . . Nem folytatta tovább, megérkezett az első vendég s nemsokára az ismerősök özöne lepte el a kis szalont, melyben derűt, verőfényt kerestem, s ahol fényes, mesterséges világítás bántotta a szememet. Rossz szokásomhoz hiven, magamba vonultam, figyeltem. Klári elemében volt, a teás csészék, szendvics garmadák között perfekt háziasszonynak bizonyult. Kifogástalan jártassággal osztotta apró kegyeit. Lekötelező mosoly, elmés szó, kacér pillantás, mind illetékes helyére jutott s könnyed játszisággal fogadta a zsúrlovagok léha bókjait. Láttam, hogy szegény kis Klárát elérte a társaságnak élő asszonyok végzete.- A modern élet, ez a nagy fosztogató elszedte tőle az ő apró kincseit s adott cserébe sok csillogó semmiséget. - Mi lesz, — tűnődtem — ha később, bizonyára nagyon későn észreveszi, hogy . .. Megzendült a zongora, egy vidékről felkerült szőke szépség, aki nem tudott kellőképen beleilleszkedni a miliőbe s még nem hallotta tán verklin a „Bob herceg"-et, kissé hamisan, de sok érzéssel énekelte: „Más világ az én világom." Átéreztem, s egyszerre elfogott a vágy : menni, messze menni . . . búcsúzni a lehulló levéltől, az utolsó enyhe napsugártól, a kökörcsines réttől. Hatalmába kerített valami ósdi, fakó romantika s valahol mélyen, azszonyszivemnek rejtett legmélyén visszhangja kelt mindannak, ami fájó, ami bús. A körülöttem lüktető élet kendőzött szépsége, cifra hazugsága sértett, fájt. Oktalan szentimentalizmussal lehunyva szememet, benső életemnek elzárt magányában könytelen sírással zokogva, sirattam Klárát.