Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-15 / 31. szám

Békéscsaba, 1006. április 15. Emlékezzünk a régiekről. A ,Békésmegyei Közlöny" számára irta: Zsilinszky Mihály dr. Valahányszor a jelenkor küzdelmei között a jövőre gondolva, hajlandók vagyunk a haladás megakadása felett kétségbe esni: mindannyiszor hasznos, sőt szükséges a múltra való emlékezés, mert ez rendesen megvigasztal bennünket. És azt a meggyőződést ébreszti lelkünkben, hogy mégis halad a világ! Népek és városok fejlődésében bizonyos korszakok összehasonlítása sokszor meglepő haladásról tesz tanúbizonyságot. De a természetes fejlődés helyett néha visszaesés és hanyatlás is tapasztalható. Én ez alkalommal Békéscsabának haladására és múltjára gondolok, mely — ha polgársága'megérti hivatását és nem riad vissza az olykor felmerülő nehézségektől -— nem annyira kétségbeesésre, mint inkább reményre jogosít. íme, előveszem régibb feljegyzéseimet, melyeket olykorolykor Csaba múltjára vonatkozólag feljegyeztem magamnak, és emlékezetem támogatására kiszakítok egy-két lapot Csabának száz év előtti állapotáról. Mondhatom, hogy ha valami csodálatos földrengés vagy más katasztrófa következtében a száz év előtt élt csabai őseink sírjaikból feltámadnának, bizonyosan egészen idegen városban éreznék magokat. Külső terjedelmére nézve e város kétszer akkora lett. Hiszen a meglevő adatok szerint a felsővégi „Zöldfához" cimzett vendéglő száz év előtt falun kivül esett. Azontúl Berény, Békés és Doboz felé csupa nádas és mocsár terjedt el, a vízimadarak millióival megnépesitve, melyeknek nevét is alig ismerjük. A Gyula és Kígyós felé eső alsóvégi táj is hasonló képet mutatott. A házak sora alig terjedt tovább a Vasututca sarkán levő Kesjár-féle magtáron túl. A csatornán túl, ahol most szőlők és gyönyörű házak láthatók, száz év előtt csak két temető volt. Bent a községben a templomon kivül egyetlen szilárd anyagból épült ház sem volt. A piactér yolt a község központja, de természetesen nem olyan kiterjedésben, mint most. Az a tér, melyen most az ártézi kút és a Kossuth-szobor áll, be volt épitve apró házacskákkal. A Povázsay-féle (most dr. Wágner) sarokház homlokával egy sorban egy kis zsák-utca futott be. Az evangelikus ó templomot 1745-ben ; a tornyát külön 1785-ben; a r. hath. templomot 1769-ben, mai tornyát pedig csak BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1820-ban építették. Az uj nagy evang. | templom alapkövét 1807-ben tették le; ennek százados emlékünnepét tehát a jövő évben fogják megülni, akik életben maradnak. A városháza és mellette a kath. paplak alacsony kis házikók voltak ; olyan alacsony ablakokkal, hogy — amint mondják — a liba is benézhetett volna. Még ez előtt nyolcvan éWel is a takarékpénztár és az. Apponyi-utca közötti téren egy gémes közkút disztelenkedett és mellette egy hosszú községi pince, melynek gyepes tetején az iskolás gyerekek s zerettek játszani mig alattok a pincében a község atyái kóstolgatták a savanyú vinkót. Megjegyzendő, hogy akkor Csabának külön borbirája volt, aki a község gazdasági ügyeit kezelte. A városházával, jobban mondva a kath. paplakkal szemben volt az első kereskedő Dombár-féle ház és a jegyzői lakok, melyeken túl csupa apró nádas házacskák tornácai díszelegtek. A mai „Fiume" fogadó helyén egy olyan földszintes épület állott, melybe egyetlen ajtón, grádicson lehetett csak bejutni a bűzhödt ivóterembe. Aki ezeket az épületeket a mostaniakkal hasonlítja össze, kénytelen beismerni, hogy Csaba külsőleg igen nagy változáson ment keresztül száz esztendő alatt. De belső mivolta is nagyban változott A nép élete, gondolkodásmódja, erkölcse és viselete egészen más. Valóbah érdekes és tanűlságos lenne a múzeum részére lefestetni a csabai népnek régi viseletét a maival együtt. A háromszorosan egymás felett álló, kétfelé hajló darutollas nagy kalapról a mai nemzedék époly keveset tud, mint a lányok piros csizmáiról. Népünknek életmódja, szokásai és mulatságai is megváltoztak. Száz év előtt Csabán hire se volt kávéháznak, kaszinónak, polgári és gazda köröknek. A nép kint mulatott a mezőn; de aztán télen, a disznótorok és lakodalmakalkalmával, olyan tréfákat és mulatságokat rendezett, melyek ma egészen ismeretlenek. Ezekről bővebben majd máskor. Hogy milyen volt Csabának határa, azt a mai ember nem képes elképzelni, ha csak Ázsia pusztáit nem látta. A községtől kezdve majdnem Orosházáig végtelen pusztaság, melyen csak az ég felé meredő kútgémek jelezték, hogy a gulyák és ménesek merre legelnek. A határdombok hányása alkalmával az volt a szokás, hogy emlékezet okáért egypár suhancot lehúzták és jó erősen megboto'zták, azzal a figyelmeztetéssel, hogy még vén korukban is megtudják mondani, hol és mikor hányták fel az illető határ^mbot. A községi protokullumban például ott áll 1801. máj 21-kéről feljegyezve, hogy Nagy János 15 éves suhanc, Mihálynak fia, midőn a veszei malomárkot ásták, örök emlékezetnek okáért megveretett, kinek keresztapja volt Csiernyik Márton és jelen volt Gécs Mihály biró uram és Jeszenszky Sándor nótárius úr. A nép között előforduló vétkekre úgy az egyháznál, mint a községházán három büntetést alkalmaztak. Legenyhébb volt a kaloda, egy sajátságos deszkaszerkezet, melybe az illető bűnösöket vagy nyakuknál, vagy lábuknál fogva beszorították. Ennél magasabb fokú büntetés volt a bírság, és végre a testi büntetés, mely az úgynevezett „deresen" többnyire nyilvánosan az utcán hajtatott végre. A férfiak tizenkét botot, az asszonyok korbácsot kaptak. Egy-egy botütés — ugy látszik — egyenértékű volt egy forinttal. A községi jegyzőkönyvekben gyakran fordul elő az alternatíva: vagy tizenkét bot, vagy tizenkét forint. íme egy-két lapocska Békéscsabának száz év előtti állapotáról. Ezekből látjuk, hogy a haladás megy és bizton reméljük, hogy a felvilágosodás és igazi közművelődés folytán, ha hű marad az ősök erényeihez, még nagyobb leend a jövő száz esztendő alatt! Választások küszöbén. Mozgalmak a megyében. A képviselőválasztások jegyében megindult mozgalmak egyre nagyobb arányokat öltenek, amint közeledik a hadjáratok megvívásának rövidre szabott terminusa. Békésvármegye hat választó kerülete közül mindegyik felállította már jelöltjeit, csak még Csaba nem tudja, ki áll majd kí az alkotmányos küzdőtérre a paraszt-párt jelöltjével, Áchim L. Andrással szemben. Holnap hétfőn azonban már ez a személyi kérdés is eldől, miután a függetlenségi és volt szabadelvűek közös megállapodásra jutottak voksaik leadására nézve. Nagyon helyesen, mert Csaba speciális érdekei mulhatlanul megkövetelik a két tábornak együttes működését s meggyőződésünk, hogy holmi személyes kicsinyeskedések nem állják útját a közösen vállalt munkának. A vármegyében megindult választási mozgalmak legújabb részleteiről az alábbiakat adjuk : Csaba. Mint tudvalevő, a hetekkel ezelőtt megalakult parasztpárt mindjárt megalakulásakor Csaba volt szocialista képviselőjét jelölte, aki ellen úgy a függetlenségi párti, mint a volt Zsilinszky pártiak közösen szervezkedtek. A jelölés dolgában ezek már több izben tartottak bizalmas értekezletet, a jelölt személyében azonban mindezideig végleges megállapodásra nem jutattak. Végül a 67-es alapon álló választó polgárok legutolsó értekezletük alkalmával a következő megállapodásokra jutattak pén teken: • „Miután az országos szabadelvűpárt feloszlott, s miután Csabán szervezett szabadelvüpárt nem is volt, az értekezlet szükségtelennek tart bárminemű oly kijelentést, mely Csabán a választások ad hoc szabadelvű párti alapon történt egyesülésre, vagy annak feloszlására vonatkoznék, — de részint országos, különösen pedig helyiérdekből szükségesnek tartja, hogy Békéscsaba azon polgárai, kik Deák Ferenc alkotásai alapjár. vélik a haza érdekeit hasznosan szolgálni, már a legközelebbi választásra tömörüljenek. E választásnál pedig elsősorban a község érdeke lebeghet szemük előtt, s közvetlen szükségnek tartják azt, hogy Csaba város belbékéje helyreállittassék és a város képviseletét arra méltó egyénre ruházzák. E célból kívánatosnak tartják a csabai függetlenségi párti szavazó polgárokkal az együttműködést, mit elveik fentartása mellett, elveikkel ezidőszerint leginkább egyező országos párt: az alkotmánypárt lobogója alatt vélnek elérhetni. A függetlenségi párttal leendő együttműködés részleteinek megállapítására az értekezlet H a a n Béla elnöklete alatt egy 14 tagu bizottságot választott, melynek tagjai voltak: Kerényi Soma dr., Sailer Vilmos dr., Zsiros András, Áchim Tamás, Margócsy Miklós dr., Korosy László, Vidovszky Károly, Haraszti Sándor, Kovács L. Mihály, Reisz Simon, Seiler Gyula, Áchim F. Tamás és ifj. Horváth Mihály. E bizottság a függetlenségi párt hasonszámu s hasoncélból kiküldött bizottságával még aznap érintkezésbe lépett. A Pándy István dr. elnöklete alatt megtartott közös konferencián a függetlenségiek hangsúlyozták, hogy elsősorban pártjuk elveit valló jelöltet támogatnak s csak amennyiben ilyent nem találnak alkalmas egyént, támogatnak más, a koalíció pártjainak valamelyik táborába tartozó oly jelöltet, akinek a nevével a győzelelem biztos sikerében indulhatnak harcba. Ezek után az értekezlet Csaba leendő követéül Fábry Sándor dr. alispánt javasolta fölléptetni, aki azonban a hozzáintézett távirati felszólításra ugyancsak táviratilag kijelentette, hogy a jelen körülmények között nem hajlandó mandátumot vállalni. Több név került aztán még forgalomba. Igy leginkább Ferenczy Aladár dr. sárospataki tanáré, aki a függetlenségi pártnak egyik oszlopos és lelkes tagja, meg blatnicai báró P r ó n a y Gábor főrendiházi tag, dunántuli egyházkerületi kis keze jól érezte, hogy ezt a lázt csak a koporsó fagya váltja fel. Görcsösen fogta a férfi a keskeny kis kezet s mint egy megbékített gyerek elszunynyadt. Később kiszökött a lány a férfi dolgozó szobájába, oda ült az íróasztal elé, kezeire hajtotta fejét s átgondolta a három itolsó nap rémes meséjét. Alkonyodott mikor a szán megállott a ház előtt. Öröm volt; az izsépi szán csengett! Rózsa sietve komolyan jött, őt megcsókolta, az apját átölelte, majd hirtelen körül nézett: — Magunk vagyunk? Apám, én örökre ott hagytam Jzsépy Lászlót, mert nem szeretem, mert a Lázár Balázs felesége akarok lenni Halálos csend. — Megmodtam már neki is, igy hogy elmondtam, most már nem lehet ezen változtatni. — Ha, hát nincs hozzám szavad ? Apám, hát olyan nagy bün az, hogy boldog akarok lenni, mint ahogy nem voltam az Izsépy László oldalán. Nem raboltam, nem gyilkoltam, nem véres a kezem, hogy ugy megrémültetek tőlem... — Rablásnál, gyilkolásnál többet tettél, — mondta az apa. Másnap jött a férfi. — Nem kérni, nem alázatosan, nem az asszonyért. — Ne legyen botrány. A válást indítsa meg az asszony, mindenbe beleegyezik, apanázst hatarozza meg mennyi legyen, csak a botrányt kerüljék. — Aztán ment. És most ott fekszik a másik szobában haldokolva. — Nem vivődik a halállal, várja lázas szemmel, mikor jön már s elvigye oda, ahol — nincs szerelem, nincsen féltés, nincsen onnan visszatérés. — Előveszi a tollat, a mivel ő irt, mikor még boldog volt, — milyen régén volt az, — sir. Ir neki! — Rózsa, jöjj ide, békítsd meg a mindenható haragját, egy bűnbánó cselekedettel. Lászlóra nem virrad több hajnal Vár IlaCsengő szán vitte a levelet. — A leány vissza surran a beteghez, nehéz álomban van még, de vissze szorítja a leány érintését. Felébred. — Kis Ila, te mindig jó voltál, te értetted az én lelkemet, most is tőled búcsúzom, tőled, ki jó vagy nagyon jó vagy, kis Ila . . . Szorítja a kis Ila kezét, ki ugy érizi, ezért érdemes volt élni, hogy megtalálják egymást és megtalálták egymást... Mi fog történni, ha Rózsa jön ? Tán | nem kellett volna ? De hiszen, az a felesége s csak a lemenő nap visszfénye ; esik ő reá. D3 mégis érezte e fényt s a bucsu sugár édesebb mindeniknél. Könnyű léptek zaja, nyilik az ajtó, a hidegtől piros arccal, nedves szemekkel ott áll már jogos helyén, az ágy mellett a feleség. Hárman vannak. — A lány, az ágy végénél áll, elfojtott lélekzettel lesve, mi fog történni ? Az asszony a beteg fölé hajlik, és révedező tekintettel néz rá, végre megismeri. — Mindenható Isten! — gondolja a lány, — de nem tud tovább imádkozni, — bűnös vagyok, a halódó testből elraboltam a lelket . . . A beteg megismeri a rózsás arcot, a ragyogó szemet, a hajlékony alakot, szeme felvillan, két remegő keze közé szorítja az imádott arcot: — Édes — Ez az utolsó szava. A lány még akkor is ott áll, mikor | György leszorítja a nagy, sötét szemeket, ' mikben a viszontlátás boldog sugarát fagyosította meg a halál. Mereven nézi az imádott, szép arcot: — Tévedtem, — gondolja — nem bűnös vagyok, hanem nagyon boldogtalan . . . Vorrei morir . . . — L. M. Cognetti után. — Mikor az égről enyhe lebegéssel Suhan a földre lágy, tavaszi szellő, Mikor a fecske firicselve fészkel S az áj virágzás illatot lehellő: Meghalni vágyoiu . .. alkonyuló nappal, Alvó virággal együtt álmodozva .. . A lelkem szálljon, fájó, bús panasszal, Tavaszt sugárzó, végtelen magasba . . . De vész ha tombol, villámszóró éjjel 5 a hervadó lomb összeroskad égve, Ha fellegtábor száguldoz a széllel: Remegő lelkem a haláltól félve . . . Meghalni vágyom . . . alkonyuló nappal, Alvó virággal együtt álmodozva . . . A lelkem szálljon, fájó bás panasszal, Tavaszt sugárzó, végtelen magasba . . . Nil. Csöndes tragédia. - A „Békésmegyet Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Palatínus József. Olyan kicsi tragédia ez, amilyent mindennap csinál az élet. Aféle régi nóta, melynek ismeretesek a refrénjei. Ábrándos poéták már sokszor megírtak a meséjét, színes és kevésbbé szines tollal. Mégis elmondom, mert valamikor közöm volt ennek a mesének a szereplőihez. íme, igy történt, amint következik: * Hős és hősnő ? Minek a nevek. Olyan mindegy, akár a juhászbojtár és pásztorlegény, akár királyfi és királykisasszony csalódott szerelméről van szó. A dolog lényege és a tragédia kezdete az, hogy szerették egymást. Mert „BÖJttlM" a s be st padló e's falburkolat a legegészségesebb, hézagmentes, minden szinben H^szithcto, rugalmas, tűzmentes padozatot a legkitűnőbb magyar asbestbol Készit „8 8»11 r hézagmentes padié és asbest-árú Mindennemű ielvilágositással szívesen szolgálunk. gyár Békéscsabán. Különlegességek: Tulipán padié, mozaik falburkolat.