Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-15 / 31. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. április 15. A kulisszák mögül. Mandátumvásár. — A főispánságok körül, meg egyebek. Egyszer volt Budán kutyavásár. Furcsa lehetett az, hanem olyan furcsa mégse, mint amilyen most folyik, amióta a vezérek kormányozzák az országot. A politikai tőzsde, ahol persze mandátumokra, főispánságokra, no meg egyegy szerény kis kormányhivatalra, — á la baisse és á la housse spekulálnak, a függetlenségi párt klubbja. Mert a mai Magyarország sorsát ft Royal-szálló emeleti termeiben, intézik. Leírhatatlan az a tolongás, ami e párthelyiségben lefolyik. Volt ós reménybeli képviselők, soha nem látott és.az ismeretlenség homályából-felbukkanó aspiránsok adják egymásnak itt a kilincset. No meg a hivatottak és párttagok, mint a sajtó képviselői, akik érdeklődnek a legújabb események iránt. Természetesen, mindnyájan a legnépszerűbb. minisztert, Kossuth Ferencet ostromolják. Mialatt az elnöki szobában folyik az osztozkodás, mert egynéhány jó hétig valóban csak a hatalmon való osztozkodás folyik, — azalatt a társalgók átláthatatlan füstködében izgalomtól kipirult arccal, mások a kétségek lemondásszerű vonásaival imbolyognak. Amint belép egy-egy ismertebb politikus, ovációval fogadják. No meg a nagy küzdelem népszerű harcosait is. Igy kijut az ovációból Fábry Sándor dr-nak is, aki egy vasúti gyűlés alkalmából Pestet lakván, felnéz a pártkörbe. Gróf B a 11 h á n y i Tivadar éljenzéssel fogadja a népszerű alispánt ós gratulál neki, mint főispánnak. • Fábry természetesen tiltakozik, mint ahogy tiltakoznak legtöbben a tippeltek közül. A főispáni kinevezések ügyében csak a keddi nap hoz bizonyosat. Már tudniillik ott, ahol most a kinevezések megtörténnek. Mert a hivatalos lap keddi száma csak, huszonkét főispán kinevezését fogja közölni. És igy változnak a képek, mint kaleideszkopban a szines üveggyöngyök. Csak mikor, a vezér, Kossuth elhagyja a párthelyiséget, oszladoznak, hogy néhány perccel később a fehér asztalok mellett folytassák ott, ahol elhagyták. Majd meg a -politikai kávéházak népesülnek be. Ezek sorában vezető a Balaton. Ott találkozik a politika, sajtó és művészvilág. Tervez itt mindenki. Meg a nap eseményeit hányják-vetik meg. Adomákkal is fűszerezik jóízű eseteket. Ezek sorában nem éppen érdektelen és jellemző, mennyire bizonytalanok a főispáni kinevezésekről eddig megjelent híradások. K a p o t s f y Jenőt, mint Somogy kinevezett főispánját tekintették. Nem alap nélkül, mert kinevezése keresztülment a minisztertanácsban is. Am az utolsó percekben lefújnak neki, mert a főispánságot gróf Széchenyi Viktornak kell adni. Azt illeti meg az elsőség. ügy kívánja a politikai érdek. Kapotsfy pedig erről csak akkor értesült, amikor már barátaival ellakta a főispánság áldomását. Másoknál meg nem is érdekek kívánják, sőt olyanok is vannak a kolportáltak között, akikképpen nem vágyakoznak a főispáni méltóságra. Bizonytalan is az, no meg egyeseknél beleszól a nyugdij kérdése is. Elvégre jobb egy szerényebb javadalmazásu biztos, nyugdíjas állás, mint rövid főispánság. Szóval igaz a veréb, meg a túzokról szóló példabeszéd. Képviselők és jelöltek körében érdeklődéssel tudakozódnak a csabai kerület sorsáról is. Egyeseknek talán okuk is van rá, jól tudván, hogy Áchim L. András a központi támogatás hiányában elesik a mandátumtól. Ezt az érdeklődést pedig csak fokozta, hogy a függetlenségi párt hivatalos lapjának felelőse, megbízás nélkül, jelöltkeresésben utazott. Beszélgetnek aztán mást is. Békésországot. Hogy' egy közismert függetlenségi volt honatya tisztelget Kossuthnál, kérvén a kormány jóindulatát. Hogy mire, azt tudhatni, ha eláruljuk, hogy a I szóban forgó holt honatya és jelölt vágyainak ezidőszerinti non pluszultrája a békésmegyei főispáni szék. Hogy ki ez a pályázó, idővel még eláruljuk. És még egyebeket is. Most pedig azzal fejezzük be a képek sorozatát, hogy nem akarunk rekriminálni akkor, amikor egy igazságot megkockáztatunk. És peclig: Más időkben is voltak osztozkodások. Csakhogy akkor nem azok diktáltak, akik ma. Azoknál mindent megláttak, megszóltak, ma erény a tolongás is. De jól van ez így! Az emberek elvégre is emberek maradnak és nem tagadhatják meg önmagukat. Szenzációs katonai reformok. Méltányos újítások a sorozásnál. A rend helyreálltával minden vonalon megindult a munka. Legfőképpen pedig katonáéknál, ahol a sorozás előkészítésén dolgoznak, miután most már befejezett dolog a régen hiányzó ujoncjutalék megszavazása. Az idők jele, hogy a katonaságnál megcsontosodott vaskalaposság simul a kor követelményeihez és az eddig száműzött méltányosság és humanizmus bevonul a fegyverek birodalmába. Amint ugyanis beavatott forrásból értesülünk, a hadvezetőség a küszöbön álló sorozás munkálatainak előkészítésével kapcsolatosan szenzációs reformokon doldozik. Ezek az újítások ugy a méltányosság, mint a hadsereg harcképességének fokozása szempontjából szinte hihetetlenül nagjelentőségűek. Jelzett forrássunk nyilatkozata alapján a következőkben ismertetjük a hadvezetőség asztalán fekvő újításokat: Az elbukott rendszert legjobban megszenvedték a póttartalékosok, akiknek még ma is vállán a bornyú és Mannlicher, mialatt családjuk odahaza kenyérkereső nélkül tengődik. A hadvezetőség minden figyelme odafordul tehát, hogy ezek helyzetén segítsen, még pedig a póttartalékosok szabadságolásával. A régvárt szabadságot május 19-ike már meg is hozza a póttartalékosok egyrészének, akiket akként pótolnak, hogy az ujoncjutalék megszavazása után megejtett sorozás elfogadott emberanyagának egy részét azonnal berendelik tényleges szolgálattételre, betudván ezeknek szolgálati idejükbe azt az időt, mely behívásuk napjától október elsejéig terjed. Már most az a kérdés, a besorozottak közül kiket szólítanak be azonnal való szolgálattételre ? Az első korosztálybelieket. De ezzel sem régi rendszer szerint. Hanem akként, hogy nem az állitáskötelesek, de már a besorozott anyag emberei húznak sorsot és padig szolgálati alkalmasságuk szerint. Elsőbb a katonai szolgálatra legalkalmasabbbak, akiket á megkívánt létszám betöltésóig tényleges szolgálatra osztanak be. Csak ezek után húznak sorsot a katonai szolgálatra kevésbbé alkalmas besorozott legények, akik közül ugyancsak a megkívánt létszám betöltéséig a szükséges anyagot beosztják a póttartalékba és csak az ezután megmaradó felesleg utasittatik vissza a katonai szolgálattól. Erre az újításra peclig az a méltánytalanság és az eddigi hiányos rendszerkiaknázott visszaélései adtak alkalmat. A sorozás előtt, rendesen decemberben megtartott sorshúzáson ugyanis a sors szeszélyétől függött, ki kapjon alacsony ós ki magasabb számot. Már most akiknek alacsony számuk volt és hozzá kevésbbé voltak alkalmasak katonai szolgálatra, mégis besoroztattak esetleg, annak reményében, hogy a létszám nem fog betelni, mig viszont magasabb számú és szolgálattételre nagyon is alkalmas állitásköteleseket a sorozáson elejtettek, mert már betelt a létszáma. Hát bizony ez nem volt méltányos. És még kevésbbé volt az, hogy a sógorság és komaság is segíthetett a szerencsének, amennyiben a sorshúzáson meg nem jelent állitáskötelesnek ha meg volt a protekció, az elöljáróság — nem mondjuk, hogy ez, vagy amaz, csak általánosan — magas számot irt ki sigy|utját egyengette a hadviselés kötelezettsége alul való szabadulásnak. Hát ilyesmik a jövőben nem fognak megtörténni. Sem a sors véletlen szeszélye, sem protekció nem fog tudni katonákat szabadítani. Mert a sorozó bizottság az "anyakönyvből kiirt nevek tulajdonosait, amikor annak törvényes ideje elkövetkezik, maga elé hívja kivétel nélkül és aki csak teljesen nem alkalmatlan, mind besorozza és csak azután ejtik meg a sorshúzást a már föntebb ismertetett módon. Ezek szerint tehát a május líVén szabaduló póttartalékosok helyett a sorozás megejtésekor azonnal behívójegyet .-ídnak át az első korosztályból besorozott legények közül azoknak, akik legalkalmasabbak a szolgálattételre, azaz legjobb anyag. A mennyire méltányos a hadvezetőségnek ez az újítása, csak fokozottabban az a másik, amelyet bizonyára nagy örömmel vesznek a második és harmadik korosztályba tartozó állitkötelesek, tehát azok, akik az ex-lex miatt a máso. dik és harmadik sorozással almaradtakEzeknek bizony besoroztatásuk esetén terhükre esnék' a három évi szolgálat, mely által időt vesztenének. A hadvezetőség tehát elhatározta, hogy ezúttal a második és harmadik korosztályba tartozó állitásköteleseket nem hívja be egyáltalán nem sorozza be tényleges szolgálattételre, hanem a póttartaiékba osztja, ugy hogy ezeknek a törvényben meghatározott időkben csak 8—8 heti fegyvergyakorlatra kell bevonulniok és még akkor is betudják ezeknek az eltöltött egy illetve két ex-lexes esztendőt is. A hadvezetőségnek ezen nas;y jelentőségű intézkedéseit az egész ország csak örömmel veheti tudomásul. vekkel — a napsütésre se vágynék, pedig most ébred a tavasz! . . . Ez a rajongó beszéd egészen lázbahozta a férfi nyugtalan szivét, főképen az a fülébe csengő óhajtás, bárha ide volna zárva a leány, ide ! az ő komoly rideg prófessori szobájába, ahová a fe lesége sohs be nem lépett, olyannyira fázott mindattól, ami a tudományokra emlékeztette! Ha itt maradhatná ez a modern kis Minerva, ha láthatná állandóan sötét szemét, ha hallhatná szüntelen okos csevegését, együtt tanulmányozhatnák a könyvek halmazát, vitathatnák tartalmát, kísérletezhetnének a szomszéd kis laboratóriumban, milyen gyönyörű,, értékes életet élhetne ennek a nőnek oldalán. Túláradva ettől az áhnodástól, hirtelen lehajolt és csókkal illette a könyvnek ama helyét, ahol a leány keze nyu godott, — a kezét még nem merte megcsókolni. — Ugye, nincs szebb birodalom a könyvek világánál ? — ugye, nem érdemes élni tudós nélkül ? . . . A leány azonban olyan feszült figyelemmel nézett az ajtó irányába, mint aki léptek neszére hallgatódzik, — aztán hirtelen ledobta öléből a könyvet és apró lábaival rá is tapodott, ahogy ha ladt az ajtó felé. Ebben a pillanatban már ott is állt a fíiggöngredők között egy fess huszár* hadnagy, akinek sarkantyúi ezüstzenéjét oly messziről meghallotta a bájos kis Minerva — és a nyitott ajtón beszűrődött halkan valami keringő dallamos melódiája, ámít zongorán rögtönzött a mulatnivágyó fiatalság. — Táncolunk? ujongott föl kitörő i gyermekes örömmel a leány, — mert élni csak a táncért érdemes! jelentette ki boldog mosolylyal ós szerelmes simulással fűzte karját az ifjú karjába. A tanár pedig, — hogy egyedül ma- j radt, vigasztalan csalódással zárta vissza helyükre a pedánsán számozott tudományos könyveket . . . Tűzzétek fel! Virítson a szép tulipán Minden magyar sziv felett; S tegye kincsesé a nagy eszmét Nem a sok sző, de a tett. Hadd lásson e csüggedt nemzet Szines, lelkes világot; Testvéreim tűzzétek fel A tulipán virágot! Pusztuljon a síemhatárról, Mi egymástól elszakaszt; S bizó hittel köszöntsük a Ránk derülő, szép tavaszt. Hadd, lásson a magyar is már Egyetértő világot'; • Testvéreim tűzzétek fel A tulipán virágot! futassuk meg tettel, kedvvel, Hogy dolgozni akarunk, S az áldásos nagy munkára Mindig készen áll karunk ; Hadd lásson á dolgos kéz is Boldog, gazdag világot; Testvéreim tűzzétek fel A tulipán virágot! Szálljon ima, szent könyörgés Az ajkakról ég felé, Hogy lelje meg itt hazáját, Aki még fel nem leié; S ne keressen egy magyar sem Uj, idegen világot ... Testvéreim tűzzétek fel A tulipán virágot ! ZEUY JA„O

S. Tévedés. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Bartóky Mária. A két Zsombory lány soha nem volt rivális, bár Ila mindössze egy évvel volt fiatalabb a ragyogó szép Rózsánál. Ila komoly volt s az anyátlanul felnőtt lányok koraérettségével, ő volt a család központja az élet prózájában s Rózsa a disze volt a kis családnak, becézett, kényeztetett kedvence. Szenzációt csinált azzal is, hogy húsz éves korában felesége lett a komoly, gazdag Izsépi Lászlónak. Izsépy épen negyvenéves volt, mikor öntudatlanul beleúszott abba a selyem hálóba, mit a szép Zsombory Rózsa a hollófekete hajából font. Ila rendezte a stafirungot, előkészült a nagy ünnepélyhez, szép halvány arcán szelíd mosolylyal. Néha, hirtelen átölelte Rózsa, egyet-kettőt fordult vele s mig halvány két arcát pirosra csókolta, szeleskedő jó kedvvel beszólt: — Te, tudod, csak azt sajnálom, hogy a nászútra nem jöhetsz velünk ; milyen remek lenne! Minden az én programom szerint lesz, pedig ez a programra biz' Isten, előbb készen volt, mint a karikagyűrűm . . . sokat terveztem, bárcsak megtudnám fogni Izsépyt s végre meg van, meg biz' az! Ismét egy pár körforgás, ami megint arra volt jó, hogy a csöndes Ila szóhoz ne jusson. Csöndes éjszakán, tágranyitott szemmel feküdt egy imádó tt alakra gondolva, kit asszonyi lelkének minden gyöngédségével körül vett; ez az alak Izsépy László volt. Remény nélkül, titkon bálványozta azt a férfit, kit szép, vidám nénje értékes és praktikus játékszernek szerzett meg magának. Keserűség, elégedetlenség nem volt áruló jele a lelkiharcnak. Nagy, igaz, tiszta volt e szerelem, ezért volt elrejtett, önfeláldozó és lemondó. Az izsépi kastély víg napokat látott, de, Zsombory Hát most nem az vitte oda. Zajtalanul megy át az előcsarnokon, hol a kulcsárné komoly arccal várja. — Mi történt V kérdezte a lány szinte leheletszerűen. — Semmi és mégis vége van ! Mikor haza jött a kisasszonyéktól, majdnem éjfélig kint járt a kertben. Jól láttam, néha megállt, mereven nézett végig a nagy alléén, a hol a nagyságos asszonynyal olyan sokat sétált, aztán két keze közzé szorította a fejét s újra le s fel járt, hogy a fagyos hó, csak ugy csikorgott a lába alatt. Másnap se evett semmit, nem szólt hozzánk s mi csak annyit tudunk, a mit a Juli, sebtiben elmondott, mikor már a szán előállott. Szerdán reggel már lázas volt, nem bírt felkelni, az orvos kenyakot adott be neki s most már vége . . . meglássa, kisasszony vége, mert, ez a sorsa az ilyen áldott embernek, hogy egy asszony .. . vagy, jaj, mit is beszélek, hiszen testvére ... Ila már akkor a beteg szobája küszöbön állott. Ott feküdt Izsépy László lázban égő szemekkel, kiszáradt ajakkal, ziháló mellel, körülötte a vén György szorgoskodott, a jeges borogatást váltogatva. A vén cseléd ellenséges tekintettel fogadta, hiszen egy fának gyümölcsei voltak azzal, ki ezt a nemes embert sírba teszi, de a beteg tekintete szeretettel fordult felé, reszketve nyújtotta lázas kezét, mit a leány, két kicsi hideg kezével, áhítattal, kétségbeeséssel szőri' tott meg. Tekintetük egybeolvadt, hálás, köszönő volt a férfié s a kétségbeesett boldogságtól égő a lányé. — Jó, kis Ila, eljöttél búcsúzni; tedd a homlokomra a kezedet, hogy azt a rettentő égést, rombolást csillapítsa le. A te kezed gyógyítani, áldani tud, ne hagyj áldatlan, ha már gyógyítani nem lehet. A lány biztatta. Egy kis hülés, egy kis láz, elmúlik hamarosan, pedig remegő