Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-05 / 28. szám

2 KÉKÉSMEGYEI ](ÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. április 5 fölsorolt törvények előtt fönnállóit ós amely szerint nem volt megengedve, hogy az igazságügyminiszter' bármely célból birákat alkalmazzon minisztériumában. És mégis az 1905. óv január 1-én e tekintetben minden a régiben maradt. Ekkor még Plósz Sándor volt a miniszter. A törvényen kivüli állapot föntartásáért tehát a' felelősség elsősorban őt terheli. Mentsége csak az, hogy a lejárt törvény helyébe lépő uj törvény mielőbbi megalkotását s az átmenőleg törvényellenes állapot utólagos törvényesitósét ő még várhatta. Ezért, s mert felelőssége tudatában utólagos fölmentését is remélhette, az ő eljárása nem vonható szigorú megítélés alá és pedig annál kevésbbé, mert Plósz a törvényen kivüli állapot idején ezt az állapotot ujább kinevezéssel vagy berendezéssel nem sulyosbitotta. Lassanként azonban belejutottunk a színleges törvényesség állapotába, a melyben a kormánynak úgyszólván minden cselekménye törvényellenes, de mégis valamennyit a törvényesség patinájával igyekeznek bevonni. Ez állapotban az igazságügyi ügyvivő már nem éri be azzal, hogy az igazságügyi minisztériumban alkalmazott ügyészeket és birákat, azok kivételével, a kik időközben birói állásukat elfoglalták, eddigi alkalmaztatásukban meghagyja, hanem jutalmazásként most már azt is megteszi, hogy az igazságügyi minisztérium hivatalnokát biróvá nevezi ki s nint ilyent mégis a minisztériumban alkalmazza, Ez már oly kirivó ellentéte a törvényességnek, a melyet semmiféle rabulisztikával sem lehet elpalástolni. Ha az igazságügyi ügyvivő mégis e térre lép s ezen mégmarad: ugy bátran kitörölhetjük törvénytárunkból azt az alaptörvényt, mely az igazságszolgáltatást a közigazgatástól elválasztja. Az igazságügyminiszternek csak szaporítania kell ama birák ós albirák számát, a kiket miniszteri fogalmazókból és segédtitkárokból nevezett ki; s ha ezeket a szükséghez képest majd a minisztériumban, majd az illető bíróságoknál alkalmazza : ugy rendelkezésére fognak állani azok az alkalmi birák és bíróságok, a kik s a melyek politikai célokra felhasználhatók. Igaz, ennyire még nem vagyunk. De ha valaki rálép a lejtőre : akkor már csak idő kérdése az, hogy mikor sülyed le annak legaljára. Lehetnek, sőt vannak is az igazságügyi minisztériumnak olyan érdemes hivatalnokai, a kik az előléptetést és a nagyobb javadalmazást megérdemlik. Hogy azonban ez a törvény kirivó meg sértésével történjék meg: ez ellen első sorban magának az illető hivatalnoknak kellene tiltakoznia. Az ő dolga, ha nem teszi. Részünkről azonban nem hagyhatjuk szó nélkül az olyan eljárást, a mely a mellett, hogy merőben törvényellenes, egyszersmind a birói állás fényét is elhomályosítja s a birói függetlenséget veszélyezteti." — Csak érezni nem tud, még ha j akarja sem . . . Ormayné megtörülte a szemét. Felkelt és kiegyenesedett. Az a heroikus mozdulat nem sejttette volna benne a vígjáték i naivát. A nagy, kék szemekben energia lobogott. Erőszakkal elfojtotta izgalmát, csaknem nyugodtan beszélt: — Miklós bácsi azt mondotta, hogy Feri az éjjel hazajön ? — Igen, tőle tudom. — Jól — folytatta Ormayné — legalább végzek vele egyszer s mindenkorra. — Micsoda ? — Csak annyi, hogy ide be nem teszi a lábát, összecsomagolom ruháit, fehérneműjét, parókáit s kiteszem a pitvarba. Vigye Isten hírével. Aztán fel is ut, alá is ut. Ennyi az egész. A sugó szinte ájtatos tekintettel nézett a haragvó asszonyra, ki a ruhaszekrény ajtaját nyitotta ki. Ziháló lélegzettel kérdezte : — Flóra, te képes lennél ezt megtenni ? — Már teszem is, — mondotta Ormayné s egy csomó férfi inget rántott ki a szekrényből. A sugó meghatottan emelte kezét az ég felé : — Most már nem bánom, hogy ilyen rongy nép között töltöttem az életemet ! . . . * Hogy mi történt azon az éjszakán férj [és feleség között, annak részletei Nem tudjuk, hogy a B. H, honnan merítette ezen gondolatait, de a magunk részéről kizártnak tartjuk a kormánynak impulált václak alaposságát. Elsősorban is az Illés Józsefek érdekében, akikről gondolatban sem tételezzük fel, hogy rendelkezésére állanának a vád értelmében a kormánynak, de föltéve, hogy alapos volna a B. H. vádja, célt akkor sem érnének el az illetékes körök, mert merő abszurd, hogy annyi embert kapnának, hogy veszedelembe dönthessék a birói kar függetlenségét. Az ügyre vonatkozólag különben ez a véleménye ugy a jogászi, mint a birói kar számos neves tagjának is. Pálffy irodalmi Társaság. Az előkészítő bizottság gyűlése. Közgyűlés előtt. Néhány hót múlva céljához jut az a mozgalom, melyet Békésvármegyónek tollforgató emberei indítottak meg egy vármegyei irodalmi társaság megalakítása érdekében, irányul kitűzvén a szűkebb pátria iró, zenész ós művészgárdájának egy táborba való gyűjtését és e megerősödött testület által az irodalom, művészetek fejlesztését, azok támogatását és azok által a társadalmi érintkezést szorosabbá tenni, nemesíteni. Április 22-én délelőtt ugyanis megalakul a békésvármegyei irodalmi társaság, amelyet az előkészítő bizottság javaslatára néhai való neves irónk, Pálffy Albert nevéről, „Békésvármegyei Pálffy Irodalmi Társaságnak" fognak nevezni. Itt meg kell állanunk egy kissé. Az ujabb generáció ugyanis nem sokat tud Pálffy Albertről. Pedig ez a nagy emberek között se kicsi ny embernek a bölcsőjót Békésmegye földje ringatta. Nyolcvanhat évvel ezelőtt, 1820. április 20-án, a megalakulás tehát két nappal később az évfordulónál, született Gyulán .i nagy iró, akinek a nevét akarja magáénak az uj társaság. Pálffy, aki mindvégig a tollal küzdött nemzetéért, előbb papi pályára készült, később azonban ügyvéd lett. A peres akták nem voltak azonban az ő lelkének a világa. Egyedül az irodalom érdekelte, amelynek berkében már fiatal korában termettek számára rózsák. Mivel pedig a provincia szűk volt tehetségének, a ig huszonkótóves korában már Pestre kerül és mint Petőfi, meg Csengery testi lelki barátja, áldoz a múzsáknak. Alkotó ereje minden irányban termel, de leginkább a publicisztikának él mégis. A Pesti Hirlap dolsoha sem kerültek közszájra. Csak konzekvenciák ösmeretesek. Hajnaltájban erősen rákopogtattak a súgóra, ki bosszúsan kérdezte : — Ki az ? — Én vagyok, Ormay. Ereszsz be! — Mindjárt. A bonviván zavart arccal lépett a sugó elé. — Pajtás, egy szívességre kérlek. — Mi az ? — Te Baloghoz szerződtél szintén ? — Igen. — Még ma odautazol ? — Még ma. — Hát kérlek, vidd el neki ezt a pénzt, az előlegem. — Hát aztán ? — Semmi . . . Mondd neki, hogy nem mehetek hozzá, tudod, az asszony miatt. A sugó gyanakodva kerdezte : — Melyik asszony miatt? — Nohát a feleségem miatt. Nem akar külön s érződni. Ennélfogva . . . — Értem. — Tehát átadod ? — Át. • — Köszönöm. A bonviván gyorsan elkotródott. A sugó megvetően nézett utána. — Silány emberi fajta . . . Még Cátonak is tökéletlen. Aztán filozófusán hozzátette: — Ámbár talán jobb igy . . . gozótársa, a forradalom óvóben pedig Csernátonyival a Március tizenötödike cimü hazafias irodalmi lapot szerkeszti. Világos után négy esztendeig az aradmegyei Szintye községben remetéskedett, egyedül az irodalomnak szentelvén életét. Egyszer Pestre ment innen, 1853ban. Veszedelmére, mert a többi hazafi sorsára jutott. Elfogták a hatalom bórencei és Budweisba internálták, a honnan csak évek múlva szabadult ki. Életének további része csak ugy termelte számára a babérokat, mint eső a szomjazó kalászt. A Kisfaludy társaság, meg az Akadémia sietnek megválasztani tagjuknak, ahol rendre aratta a sikereket elbeszéléseivel és regényeivel. Rövid kivonatban ez volna a Pálffy Albert élete, azé a férfiúé, akinek nevét, emlékét akarja megörökiteni az irodalmi társaság Ehelyütt nem akarunk részletesen hozzászólani a dolgokhoz, hagyván az észrevételeket az alakuló közgyűlés számára. Szivünk egész melegével üdvözöljük azonban a mozgalmat és erős hittel valljuk, hogy velünk együtt a nagy közönség is. Alább pedig adjuk az előkészítő bizottságnak vasárnap délután tartott értekezletének megállapodásait. . Az irodalmi társaságot megalakító bizottság értekezletén, melyet Gyulán tartottak meg, megjelentek Dubányi Imre, Kiss László, R e i s n e r Artúr, Szabó Emil, Székely Sándor dt. és Palatínus József. Az értekezlet mindenekelőtt megállapította, hogy szükségesnek tartja az irodalmi társaság megalakítását és e végből április 22-re alakuló közgyűlésre hivja meg a vármegye tollforgató, zenész és művészembereit. Az alakuló közgyűlést délelőtt a vármegyeház közgyűlési termében tartják meg s ott a következő javaslatot terjesztik elő : Az irodalmi társaság neve „Békésvármegyei Pálffy irodalmi társaság" és célja az irodalom, zene ós művészetek ápolása, hangversenyek ós matinék rendezése, havi szépirodalmi folyóirat kiadása és általában a társadalmi együttérzés fejlesztése. Szókhelyét a társaságnak az alakuló közgyűlés határozza meg. A társaság tagiai három osztályba soroztainak és pedig alapító, pártoló és rendes, vagyis működő tagok. Alapító tagok, akik tagsági dijul egyszersmindenkorra 100 koronát befizetnek, pártoló és rendes tagok, akik évi 4 koroni tagsági dijat fizetnek Rendes tag csak vármegyei származású, vagy a vármegyében lakó tollforgató, zeneszerző és egyáltalán művészetekkel foglalkozó egyén lehet mindkét nemből, akiket hosszabb körlevélben értesít már a legközelebbi napokban az előkészítő bizottság a mozgalomról. A tagok tagsági dijaik ellenében ingyen kapják meg a havi szépirodalmi folyóiratot, mely minden hó első napján jelenik meg az egyes hónapok nevével. A társaság évente négy nagyszabású hangversenyt rendez és pedig ebben a sorrendben : Gyula, Csaba, Orosháza, Gyoma, Szarvas, Szeghalom. Ezeken kivül minden hó első vasárnapján Gyulán, egyéb vasárnapokon pedig a megye többi községeiben matinóketrendez, mindenkor előkelő, művészi színvonalú programmal. A hangversenyekre a belépődíj 2 korona, a matinókre pedig 50 fillér. Középiskolai felsőbb osztályú tanulók belépődijat nem fizetnek. Nagyjában ezek volnának az irodalmi társaság programmjának pontjai, a részletes tervezetet pedig az élőké • szitö bizottság az alakuló évi közgyűlésen terjeszti elő. Ezúttal tisztelettel felkóretnek mindazok, akik az alakuló közgyűlésre meghívót kapnak, hogy ott megjelenni szíveskedjenek és a megalakulásig is minden lehetőt kövessenek el a társaság megalakulása és a tagok gyűjtése érdekében. A csabai kereskedők-egyesülete bajai. Rendkívüli közgyűlés. Egyik közelmúlt lapszámunkban szóvá tettük ama mozgalmat, melyre a csabai kereskedők egyesülete kebelében a rendes évi közgyűlésen történt incidens adta meg az alkalmat. Ugyanis az egyesület újraélesztésénél ugy az önálló, mint a kereskedő ifjak meg voltak arról győződve, hogy az egyesületet csak k öz ö s erővel tarthajtják fenn, illetve lehet az életképes s igy az önálló'kereskedők szívesen vállalkoztak az évi 20 korona, az ifjak pedig évi 12 korona tagdijjárulék fizetésére. Arra is számítottak a szervezők, hogy nem csak kényelmes, de diszes otthon teremtésével, az egyesületi életben, vagyis a helység látogatásában kiveszik részüket az önálló egyesületi tagok is. Ez azonban csak óhaj maradt, s igy az egyesület tisztán az ifjak szórakozási helyéül szolgál, s ez helyes is, mert igy nincs az ifjúság pusztán a kávéházi vagy korcsmai, sokkal költségesebb szórakozásra utalva. Ezt az önálló kereskedők örömmel is látták s hogy az egyesüieti életen lendítsenek, megalkották az Omke megyei kerületét, belépett az egyesület a kereskedő alkalmazottak egyesületébe s a vezetőség nem egyszer foglalkozott azzal, hogy az ifjak részére az ünnepélyek és vigalmak rendezésén kivül, különösen ha az egyesület anyagi helyzete jobbra fordul, a könyvvezetés, a francia nyelv elsajátítására tanfolyamot is létesít. S mig a higgadtabb elemek kontempláltak, a fiatalság, hevesebben lüktetvén a vérük, nem igen gondolt nervus rerumra, mely nem csak egyesületet, de az egész világot irányítja, kezdtek elébb kisebb körben halkan, elégedetlenségüknek kifejezést adni s különösen az évi közgyűlés előtt azt a vélt jogukat arrogálni, hogy a fiatalság képezi a többséget az egyesület kebelében, ők határozhatják meg, ki legyen és lehet valamely tisztség viselője nem az ő, hanem a főnökök kebeléből. S még hagyján lett volna, ha érveiket szerényen előterjesztik, de olyan prepotens hangot használt egyes „ifjúsági vezér", hogy szinte szokatlan, nagyonis visszatetsző. Most már az önálló kereskedők, kik ^néha résztvettek a választmányi vagy a közgyűlésen, hallva és látva az ifjak mandatáriusainak ilyetén való fellépését, helyesebben véltek cselekedni, ha kitérnek S ti szerény" ifjnság kegyosztásai elől s kilépnek az egyesület tagjai sorából, ezzel ugyanis kérdésessé tévén az egj^esület további fenállhatását. Ez volt a helyzet a közgyűlés után. Hogy szonban az egyesület is fenállhasson, a súlyos ellentétek is szanáltassanak, a vasárnapi rendkívüli közgyűlés elé az egyesület érdekét igazán szivükön hordozó tagok alapszabálymódositást ajánlottak, melynek leglényegesebb pontja az, hogy az egyesület azon tagja, ki még 21-ik évét .be nem töltötte, se nem választhat, se nem választható, s a választmányba az ifjaknak tíz tagsági hely helyett csak ötöt tartanak fenn. Azonban az ifjak közül választhatók a gondnok, két könyvtárnok, jegyző, a napibiztosok. A vigalmi bizottságnak pedig túlnyomóan ifjak a tagjai. Tehát elég tér az ambíció érvényesítésére. Ezért az indítványért, illetve alapszabály módosításért olyan szenvedélyes vihar tombolt a vasárnapi rendkívüli közgyűlésen, hogy azt csak sajnálni lehet s kezdetét vette ez azzal, hogy K o h n Sámuel, az ifjak szószólója mindjárt az elnöki megnyitó után rosszalását fejezte ki a vezetőség irányában, miért nem terjesztette a benyújtott indítványt előbb a választmány elé. A beterjesztett indítványt P o r'j e s z Mihály indokolta, sok helyes érvet hozva fel, azonban kissé erős volt az a hasonlata, hogy a bevándorolt ifjú nem szereti annyira az egyesületet, mint a csabai. Ez á mondás támasztotta a leg nagyobb vihart, bár a szónok nem a jelenre, hanem a jövőre nézve értette az erős célzást. Az ifjaknál nem használt érvelés, kapacitálás, az indítványt nem fogadták el, csak nagynehezen sikerült öt óra felé a titkos szavazást elrendelni s az eredmény az volt, hogy az alapszabályt módosító indítvány egy szóval el lett fogadva. Ez az eredmény természetesen sem az ifjakat, sem az önállókat nem elégítette ki s igy az egyesület felett megszólalt a lélekharang: az ifjak az eredményt megfelebbezni akarják, a higgadtabb elem pedig tisztségéről és tagságáról mond le. Igazán szomorúsággal tölti el az embert, mikor látja, hogy egynehány egyén szereplési viszketegsége ily rombolóan hat a közre s hogy a fiatalság