Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-05 / 28. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 28-ik szám. Csütörtök, április 5. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElcŐHZETÉSI Din : F.gész évre 12 kor. Félévre • kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegveden belül is. Egyes száin ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Minden megeshetik. Békéscsaba, április 4 Ha ugy tetszik, históriai idézet ez a cimnek ideiktatott két szó. Á hitelességért nem kezeskedem. Nem is ennek a bizonyításáról van szó, de arról, ha valóban megtörtént, hát soha nem volt aktuálisabb mint éppen a mostani napokban. Az igazságért különben feleljen néhai való jó Cserey Mihály históriája, amely szerint Bánffy Dénes, mikor vesztét látta, azt kérdezte a kolozsvári püspöktől, mondaná meg neki, tarthat-e a törvénytől, amikor igazsága vagyon. Mivel pedig az igazságot csak hollós Mátyás udvarában mérték igaz mértékkel, ekképpen felelt a bölcs, de egyben politikus püspök : — Nagyságos uram, én elhiszem, hogy Nagyságodnak igazsága vagyon, de mindazonáltal a mostani időkben minden megeshetik. Hát kérdjük ma': a nemzet és koronás királyának pőrében, hogy kiirják-e a választásokat, vagy elkövettetik a királylyal az esküszegést? • A törvény világosan és minden kétséget kizárólag azt mondja, hogy a nemzetnek igazsága vagyon, amikor követeli az eskü szentségével megpecsételt alkotmány pontjainak megtartását, de hát mindazonáltal a mostani időkben minden megeshetik. Ma hó szakad, holnap jég esik, holnapután napsugár ragyog, mert április vagyon, köztudomás szerint a bolondság hónapja, amikor minden megeshetik. Ilyen ez a mi szomorú politikai válságunk is. És minél inkább közeledik a kritikus nap az a dátum, amelyen jobbra vagy balra kell fordulni a bécsi habozásnak, annál kétségbeejtőbb az izgatottság, annál bonyolultabbá válnak a kérdések. Ma úgy nem tudunk semmit, mint ahogy tegnap nem tudtunk. Híresztelik ugyan ezt is, azt is, pozitív azonban nem tudunk egyebet, mint hogy nap-nap után magyar miniszternek robognak ész nélkül Bécsbe és kilincselnek a Burgban. No meg az is nyilvánvaló ma már, hogy a király környezetében mostanában jónéhányszor megforgathatták a Corpus Jurist, mert a királyi esküszegés következményei gondolkozóba ejtették azokat a köröket, amelyekre a felelősség hárul. A habozás pedig, amelyet a Burgban tanúsítanak, azt mutatja, hogy Fejérvárynak és Kristóffynak mégsem sikerült eloszlatni a kételyeket, noha ezek a jó urak még mindig erősen ragaszkodnak,korábbi nyilatkozatukhoz, amelynek értelmében egy-két nap múlva meg fog jelenni a királyi manifesztum, mely a választások elhalasztását és ennek a ténynek az indokolását fogja a nemzetnek publikálni. Ez a riasztó hir ugyan még ma is tartja magát, noha nem kevésbbé hitelesiforrásból meg ellensúlyozza az a híradás, amely arról szól, hogy a választásokat, ha a tizenkettedik órában is, de okvetlenül kiírják. Nem sok van a tizenkettedik óráig. Mindössze négy nap. Addig azonban ( minden megeshetik. Még feltűnhet a magyar firmatnentumon a magyarok jobb csillaga, mely eloszlatja a mai bizonytalanság nemzetvakitó sötétségét. Bízzunk a legjobb virradásban. Bizakodjunk a magyar király esküjének szentségében, az eskü hitébe'vetett erő hatalmában, amely megóvja az uralkodót egy oly lépéstől, mely végzetes lehet országra és trónra egyaránt. Bízzunk és ha bizodalmunkban, hitünkben csalódnánk, akkor ez a csalódás lenne a jövendő reménység bölcsője. Ebben a bölcsőben született hit azonban nagyon-nagyon mostoha gyermeke lenne trónnak és a szövetséges Ausztriának egyaránt. p. J. Polémia birói kinevezés körül. A gyulai törvényszék uj birája, meg a kormány. Lapunk vasárnapi számában közöltük, hogy a király az igazságügyminiszter előterjesztésére a gyulai kir. törvényszékhez a Fekete József kinevezésé vei megüresedett birói állásra Illés József dr, igazságügyminiszteri segédtitkárt nevezte ki. Váratlan ós meglepő volt nálunk ez a kinevezés, de az előléptetett biróra megérdemelt, mert amint a fővárosi napilapok egyhangúan elismerik, Illés József dr. igen tehetséges tagja a magyar birói karnak ós eddigi állásában is számottevő tevékenységet fejtett ki. Mégis polémia indult meg e kinevezés körül, s ennek a polémiának mindjárt az elején vádak, súlyos vádak hangzottak el a kormány ellen. Amiatt, mert az uj törvényszéki biró nem foglalja el állását, csak az esküt teszi le Gyulán az együttes tanács előtt és aztán.vissza utazik Budapestre és megmarad az igazságügyminiszteriumban. A miniszternek e rendelkezésében számosan a magyar birói kar függetlenségének veszedelmét látják, s a fővárosi sajtó egyes organumai, mint a Budapesti Hírlap is, élesen kikelnek a kormány ellen. Nevezett lap az igazságügyminiszter ezen ténykedéséhez a következő feltűnést keltő kommentárt fűzi: „Az 1886. évi XXVII. törvénycikk, az igazságügyi reform-munkálatok rendszeres megkezdéséhez szükséges szakerők biztosítása végett, fölhatalmazta az igazságügyminisztert, hogy a kir. Kúria és a kir. táblák tagjai közül három bírót, akik erre önként vállalkoznak, az igazságügyi minisztériumnál alkalmazzon. E törvény hatálya az 1889. év végén lejárt. Ezt megelőzőleg azonban az 1889. évi XVI. törvénycikk és pedig most már nagyobb terjedelmű felhatalmazást adott az igazságügyminiszternek. Megengedte ugyanis, hogy nemcsak a kir. Kúria ós kir. táblák, hanem az elsőfokú bíróságok bírái közül is behivasson minisztériumába annyit, amennyi a már említett cél érdekében szükséges. Ez a törvénycikk is csak öt évre adta meg a fölhatalmazást; hatályát azonban további ' öt évre az 1894. évi XXXVII. törvénycikk meghosszabbította. Az ujabb öt év is lejárt az 1898. év végén; de ezt megelőzőleg az 1899-ik évi XLVIII. törvénycikk gondoskodott arról, hogy az igazságügyminisztérium részére szükséges munkaerő további öt óv tartamára biztositassók. Sőt ez a törvény a királyi ügyészség tagjainak berendelését is megengedte, arra hatalmazván föl az igazságügyminisztert, hogy a már emiitett célra: „ideiglenesen alkalmazhassa azokat az itélőbirákat és ügyészeket, akik 'fölhívásra ezt az alkalmazást elfogadni készek." (1 szakasz). E törvény utolsó szakasza igy hangzik : 6. szakasz. Jelen törvény 1900. évi január hónap 1-én lép hatályba és 1904. évi december hónap 31-óig marad érvényben. Az utóbbi határidő már több, mint egy éve lejárt. Minthogy pedig időkörben az e tárgyban alkotott 1899. évi törvényt nem hosszabbították meg: ennélfogva az 1905. év január 1-ón előállott az a jogi helyzet, amely a most Békésmegyei Közlöny tárcaja. Fényfolt. Eloszlott a didergő szürkeség. Forrón, szerelmesen mosolyg az ég. Uj szívek, új hangok . . . Virág fakad A csupasz fák, a rőt bokrok alatt. Új élet mindenütt . . . Repes a szív, A gerjedő vágy szerelemre hív. Rózsaszínű álmai vannak Boldog-boldogtala nnak. Kacagó fényben egy szomorú jolt ; . . . Az utca sarkán bútól meghajolt, Százráncu, rongyos, beteg asszyony áll, Alamizsnakérő sirám a száll. Karján egy szurtosképű kis gyerek, AZ anya könnye fáján rápereg. Vézna karocskáit kitárja Az alamizsnát várja . . . Kéri a krajcárt . . . Szomorúan gagyog: „Adj kenyeret, anyám, éhes vagy oki.. Mellettük egy boldog pár felnevet, Az anya szíve majdhogy megreped. . . Lázár István. Szinészhistória. — A tíékésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta : Zöldi Marton. Az egyik szép somogyvármegyei városban bekövetkezett az apostolok oszlása. A színész órdó szerint ez azt jelenti hogy az igazgató feloszlatta a társulatot, miután a fizetést az összes vonalokon már jóval elébb beszüntette. Mikor ez a katasztrófa bekövetkezett, még nem volt se sziniegyesület, se színházi ügynökség. A férfitagok kocsiszerrel vagy gyalog nyakukba vették a geográfiát s mentek angazsmát szerezni a maguk és esetleg feleségük számára. Az országutaknak akkoriban, a mult század ötvenes éveiben, nagyon gyakori volt a gyalogszinész, vihartépett kalappal és ferdére tiprott csizmasarkokkal. Olyik, miután minden szükséges lábbeliből kifogyott, a színpadi sárga osizmát húzta lábaira s abban vágott az országútnak, ugy festve a sárgacsizmában, mintha századokkal előbb indult volna a gyalogolásnak. A nők szépen otthon maradtak, s várták mig hozzátartozójuk meghozza a szerződést s az azzal elválaszthatatlan előleget és útiköltséget. A nők között, kik a somogymegyei városban visszamaradtak, a legkevesebb nyugtalanságot Ormaynó érezte. Férje, kivel hat hét előtt esküdött meg, a legkedveltebb bonvivánok közé tartozott. Tudta, hogy az igazgatók kapnak utána. Ami pedig szeretetét, hűségét illeti, hathetes asszony még a színpadi világban sem szokott a miatt aggódni. Szóval, Ormaynó, a szép szőke Flóra, ki elég ügyesen játszotta a vígjátéki naivákat, nyugodtan várta férje levelét, vagy megérkezését. A nap nagy részét azzal töltötte, hogy ruhatárát tatarozta. Egyik ruháról a másikra rakta a csipkéket, ami körülbelül olyan munka, mint mikor valaki pasziánszot játszik. Eltelik vele az idő. Éppen a fekete bársonysleppre rakosgatott egy csomó gyöngycsipkét, mikor este vendége érkezett. Icsali, az öreg sugó, ki együtt távozott férjével. — Isten hozta! Üzenetet hoz ugyebár ? — kérdezte Ormayné ragyogó szemekkel. Icsali, a sugó, komoran vonogatta a vállát. Nem hozok én a világon semmit, kivéve a saját, hitvány személyemet. Magam is csak azért kopogtattam be, hogy elbúcsúzzam. Szerződést kaptam Baloghoz . . . A szőke színésznő arca nagyon elkedvetlenedett. Ugy, kérdezte, hát nem is látta az uramat? — Azt nem mondom, hogy nem láttam. — De azt nem tudja, hogy kapott-e szerződóst ? A sugó közömbös arckifejezést igyekezett csinálni. — Már hogyne tudnám, előttem irta alá és vette fel az előleget. Ormayné arca ismét kiderült. Még tapsolt is örömében. Hisz akkor jól van! Jó ? Az is lehet, mondotta a sugó. Talán nem jó szerződést kapott Feri ? A sugó megint vállat vont. — Jobbat nem is kaphatott volna. A szép, szőke, fiatal színésznő boszszankodva nézett az öreg stoikusra. Odalépett hozzá s megfogta a kezét. Hallja, Miklós bácsi, maga nem szokott ilyen zavarosan beszélni. Mi lelte ? — Engemet ? Semmi. Aztán hirtelen felemelte az öklét, s viharosan megrázta. — Csak azt sajnálom, hogy ilyen rongy nép között töltöttem az életemet. Olyan emberek között, kik, mihelyt letörlik a festéket az arcukról, nem férfiak, hanem . . . Valami erős kifejezést akart mondani, de lenyelte. Ormaynó elképedve hallgatta az öreget. Valami kínos kegyetlen meglepetés sejtése lepte meg. A szive hangosan kezdett dobogni. Alig mert kérdezősködri A sugó pedig leült, s kigombolta kabátját. Jelezni akarta, hogy nem készül hamarosan eltávozni,*hogy kész bő, kimerítő felvilágosítást adni. Meg is adta. A szép színésznő véresre harapta ajkát, mikor a sugó apránkint, de kétséget kizáró világossággal adta elő, hogy a derűs lelkű bonviván, ki a színpadon csupa mosoly, jókedv, micsoda infámiát tervez. — . . . Igen, az Anna, a szubrett, aki tele van ékszerrel, aki szeretője volt, együtt akar vele lenni. Te utjukban állasz a nyomorultaknak. Kieszetlék a módját. Neked másfelé szereztek szerződóst erre a szezonra. Mert ebben a léha világban minden szezonra megy . . . a szerelem, a házasság . . . még az apaság is ... Az urad az éjjel megérkezik, oly kedvesen fog búgri, mint egy tuba . . . még talán sirri is fog a fölött való határtalan elkeresedésben, hogy el kell tőled válnia. Igen, sirni fog. Tud . . . amikor akarja . . . A sugó lehorgasztotta bozontos, fésületlen fejét, s önkénytelen grimászt vágott. Félhalkan toldotta meg a beszédet.