Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-04-01 / 27. szám

BEKESMEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1906. április 1 tézkedései életbeléptetők lesznek, a beállott kényszerhelyzet folytán tizennégy pontban elrendeli azon direktívákat, amelyek irányul szolgálnak a kórház jövő vezetésében. E rendkívül érdekes rendeletet az alispán végrehajtás végett S e i 1 e r Elek főszolgabírónak küldötte meg, továbbá a község elöljáróságának azzal, hogy a rendeletet miheztartás és végrehajtás végett közölje a kórház pénztárnokával, igazgatójával, gondnokával és ellenőrével, valamint ellenőrzés végett megküldötte a rendeletet a vármegye tiszti főorvosnak és a csabai járási orvosnak. Az alispán rendeletének, mely a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlésen kerül tárgyalás alá, — egyes pontjait szószerint alább adjuk: A főszolgabíró utasítsa az elöljáróságot a kórház építésére felvett 200.000 koronából a még fel nem használt kölcsöntőke után esedékes kamatok 1906 évtől kezdődőleg a kórházi pénztár javára számoltasanak el, mivel a felvett kölcsön törlesztéséhez a kórház is évi Ü000 koronával hozzájárul; utasítsa arra is, hogy a szóban forgó hozzájárulási összeg 'már a/, 1907 évi kórházi költségvetési előirányzatban 10/100 és 11/100-ik részletként vétessék fel, és az engedélyező miniszteri rendeletre való hivatkozás mellett mindenkor feltüntessék az is, hogy az illető évi költségvetésben szereplő részlet hányadik? Utasítsa a község elöljáróságát, hogy a megejtett vizsgálat folyamata alatt saját kiküldöttei által felvett leltárban a leltári tárgyak értékelését eszközöltesse. Utasítsa a község elöljáróságát, hogy a kórház gazdasági ügyeit vezetőknek ; (gondnok, ellenőr) rendelje el, hogy rendes iktató könyvet vezessenek, a törzskönyvet az év végével oldalanként összesítve lezárják és így bocsássák a községi számvevő felülvizsgálata alá; naplót vezessenek: a) elszámolás kötelezettsége mellett apróbb kiadásokra adott előlegekről; b) közvetlenül a kórháznál befolvt gyógydíjakról; c) a kórházban ápolt betegek pénz ós értéktárgyairól; d) a beszerzett leltáriJtárgyakról; e) vezessenek szabályszerű leltárt és azt évenként zárják le ; f) félévenként zárják le az anyag számadást, hová a fogyasztás alá eső cikkek tartoznak ; g) a selejtezést évenként teljesítsék a kórházi igazgató, a községi számvevő és egy elöljáróság! tag közbejöttével. Intézkedjék az elöljáróság, hogy a szegődményesek nyugtái csakis a kórházi igazgató iáttamozása mellett fizettesennek ki, és hogy a pénztári okmányok a fizetés megtörténte után átlyukásztassanak ; intézkedjék hogy a gonnok és ellenőr ^nyugtájára csupán az igazgató által láttomozott és elszámolás kötelezettsége mellett kiutalványozott előleg fizethető ki a kórházi pénztárból, minden más szükséglet csak is az igényjogosult kezeihez fizethető ki. Utasítsa a község elöljáróságát, hogy kórház gondnokának működését, általá! ban a kórház gazdasági vezetését e községi számvevővel és más kiküldötteivel is évenként többször vizsgáltassa meg. Utasítsa a község elöljáróságát, hogy a kórházban a könnyen beállítható házi élelmezést hozza be, továbbá, hogy az ápoló személyzetnek a kórháztól való élelmezéséről gondoskodjék, a most szokásban levő élelmezési váltság beszüntetésével. Intézkedjék az elöljáróság a raktárak szükséges és megfelelő átalakításáról, biztonságáról ; továbbá a kórház területének közepén szerencsétlenül elhelyezett boncztermek alkalmasabb helyre való áttételéről; intézkedjék, hogy a heveny fertőző betegek a központi épületen kivül legyenek alkalmas módon elhelyezhetők ' és hogy az ápoló személyzet részére is a jelenleginél megfelelőbb lakások biztositassanak. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy jövőben a kórházi betegek részére szükségelt gyógyszereket csak is az osztályokon külön-külön vezetett vénykönyvekben írhatják fel, 'rendelhetik. A gyógyszer rendelésnek azt a szokásban levő, szaDálytalan módját, hogy gyógyszereket, gyógyszerkészítményeket, a felsőbb hatósági ellenőrzés megkerülésével, a vénykönyveken kivül írnak fel és minden felülvizsgálat nélkül fizettetik ki a községi kórházi pénztárral, betiltom. Betiltom továbbá a gyógyszereknek a gyógyáru kereskedőktől nagyobb mennyiségben való beszerzését mindaddig, mig a kórháznak segédorvosa nem lesz, kinek ügykörében utalható csak helyesen a gyógyszer kiszolgáltatásnak ily módon vaíó lebonyolítása és csak igy remélhető a kívánatos takarékoskodás, mert az eddig divott rendszer, hogy a gondnok és az ápolónők kezeire bízatott javarészt a gyógyszerek kiszolgáltatása, elkerülhetetlen gyógyszer felcseréléseknek, csakis elkallódás, pazarlás forrása lehetett, mit igazol a jegyzőkönyvbe foglalt az a tény is, hogy a községi kórháznál egy beteg napi gyógyszersükséglete 4 fillérrel volt több a kórházaknál általában szokásos és megengedett legnagyobb átlagnál. Betiltom azt a szabálytalan rendelési módot is, hogy a kórházban jelentkező bejáró betegek ré- 1 szére az országos betegápolási alap terhére rendeljenek, mert a kórházi orvosok ilyen minőségükben, ilyen működési körben nem jogosultak az országos betegápolási alapot terhelő rendelésre. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy az osztályvezető orvosok a kórházba felvett betegekről mind a két osztályon külön-külön betegfelvételi lajstromot vezessenek, ugyisztén a szabályrendeletileg kötelezően előirt kórrajzokat is. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy az osztályt vezető orvosok osztályaikról naponként az igazgató aláírásával hitelesített étellapokat szerkesszenek, melyeket kelló időben az élelmező kezeihez tartoznak juttatni, az osztály ve- j zető orvosok csakis külön, rendkivüli j estetekben az étellapon kivül utalva- | nyon rendelhetnek, melyeket az élelmező megőrizni és a napi é'ellapokkal együtt a havi leszámoláskor bemutatni köteles. A betegek étel, ital adagjai a fejtáblákon is mindenkor megjelöltessenek. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy a konyhában „étel ellenőrzés könyv"-et fektessen fel, melybe naponként az étel vizsgálat eredménye bejegyeztessenek. Az étel vizsgálat ellenőrzését addig, mig a kórházban segédorvos nem lesz, az osztályvezető orvosok napokónt felváltva teljesítsék a tálalás idjén, a mikor is az ételek minőségéről, megszabott mennyiségéről helyes meggyőződést szerezhetnek. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy a kórház kisebb, napi beszerzési szükségletei csakis az általa aláirt külön utalványon szerezhetők be, vagy ha könyvvel történik a beszerzés, akkor az igazgató sajátkezű Írásával teszi meg a rendelést, a gondnok és ellenőr pedig együttesen igazolják a beszerzett anyagok, tárgyak átvételét az utalványon, vagy a könyvben, mert a községi számvevő csakis ilyen elszámolást érvényesíthet. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy a házirendet haladéktalanul készítse el és gondoskodjék, hogy annak egy-egy példánya mindenik kórszobában kifüggesztessék; úgyszintén gondoskodjék arról is, hogy a szintén megszerkesztendő, az ápoló személyzet kötelességeit, munkakörét megszabó utasítás minden egyes, a szolgálatba belépő ápoló kezeihez juttattassék; gondoskodjék az ápoló személyzet nappali és éjjeli ügyeletes szolgálatának rendszeres beosztásáról. Utasítsa a kórház igazgatóját, hogy az ételek előkészítésénél, széthordásánál fertőző bajokban szenvedő betegek, a legszigorúbb tilalom alkalmazásával, felhasználhatók soha se legyenek. Hivja fel a képviselőtestületet a kórház közkórházi jellegének kinyerése iránt szükséges lépések megtételére. Végül, minthogy az eljárt miniszteri ós vármegyei vizsgáló bizottság megállapítása szerint a kórházat ért károsodások miatt, sikkasztó gondnokon kivül, más egyént anyagi felelősség nem terhel: a kár megtérítése, vagyis a volt gondnok letétben őrzött biztositékát meghaladó összeg mikénti fedezése tárgyában a határozathozatal a községet illeti, annál is inkább, mert az észlelt visszáságok okát a vizsgál ó-b izottság alany ha, rendszertelen vezetésben és ellenőrzésben találta fel, ami ismét a szükséges hatásköröket megállapító szervezeti utasítások, szabályzatok teljes hiánya és utóbb is késői megalkotása folytán' álott elő. BékésvTmsgyében aratósztrájk A belügyminiszter a főispánokhoz. — Hatósági intézkedések. A gazdaségi egyesület a sztrájk ellen. Egy idő óta riasztó hirek keringenek a sajtóban. Óriási arányú aratósztrájkról regélnek ezek a hirek, amelyek nap-nap után riasztóbb formát öltenek. Sőt az utóbbi napokban egyes délvidéki megyékben már sztrájkba is állottak a gazdasági munkások ezrei, úgyhogy számos uradalomban és tömérdek gazdaságban szünetelnek a tavaszi munkák. Az egész ország gazdatársadalma aggodalommal kisérte ezeket a jelentéseket, amelyek utóbb arról is szólottak, hogy a cselédsztrájk mindfenyefetőbbé fajul azáltal, hogy terjed az Alföld többi vidékén. Hogy mennyire nem alaptalan az aggodalom, legjobban kiviláglik abból a sürgönyből, amelyet a belügyminiszter pénteken intézett az összes vármegyék főispánjaihoz, akiknek utján felhívta a vármegyék közönségét a fenyegető veszedelem elleni védekezés előleges intézkedéseire. A belügyminiszter távirati rendeletére a főispán sürgősen utasította az alispánt, hogy miután a közeli napokban egy átalános cselédsztrájk kitörése fenyeget, amely sztrájkot a két országos munkásvédő szövetség támogat, utasította Gyulaváros polgármesterét és a járási főszolgabirákat, hogy ezen sztrájkmozgalom esetleges jelenségeiről felettes hatóságaiknak azonnal jelentést tegyenek, illetve közvetlenül a belügyminiszternek. Kétszeres tehát a veszedelem. Amig a közeli napokban általános cselédsztrájk fenyegeti az országot, nyárára meg országos aratósztrájkra van kilátás. Ez utóbbi veszedelem elhárítása, illetőleg megakadályozása érdekében a békésvármegyei gazdasági egyesület igazgató választmánya pénteki űiésén beható tanácskozást folytatott, amelynek a lefolyásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk: Az Omge megkeresése. Beliczey Géza alelnök jelentette a választmánynak, hogy az Omge felhívta az egyesületet a munkásügyi bizottság szervezésére a fenyegető arató sztrájk megakadályozása érdekében. — Célja lenne ennek a bizottságnak a munkások hangulatáról esetről-esetre értesíteni a központot, az esetleges súrlódásokat elsimítani és mindazon intézkedéseket megtenni, amelyek a munkások esetleges tulkapisaival szamben védelmet*nyujtanak a gazdák megtámadott érdekeinek. Az alelnök javasolta, hogy az Omge átiratát az ügy rendkivüli fontosságára való tekintettel adják ki a gazdasági szakosztálynak ós pedig azzal az utasítással, hogy az alakítsa meg a munkásügyi bizottságot. tam várni egy hölgy ismerősömet, vagy ő engemet, aszerint, amint kúránkat elvégeztük, hogy együtt tartsunk szemlót a járókelők, pálcán bicegők, mankón sántikálók, tolószéken ülők felett. Gyönyörködtünk egymás javulásában, pontosan számbavettük ismert megszokott alakjainkat s precízen megállapítottuk napmint nap, hogy ki-ki tegnapról-mára mennyit javult, minő változást mutatott. A rheumás beteg különben is igen jó néven veszi, ha valaki érdeklődéssel megkérdi tőle : érez-e javulást ? hányadik fürdőnél tart? mennyire hajiékonyult meg a merev keze vagy lába ? kaz orvosa ? hogy tűrheti az izzasztó kúrát a grafenbergi pokróc alatt ? stb. Amint egyszer ott egyedül üldögélek, a le- s felsétálók csoportjából ki, ; válik egy köröshadseregbeli inválidus, \ egy őrnagy, blúzban kényelmeskedve, mellén valami érdemjellel, kard helyett erős sétapálcára nehézkedve; — abban a korban, amidőn az ember — még ha rheumája nincs is — már csak bokából erőlteti a mozgékonyságot; — csupán hatalmasan és högyösen, tehát katonásan kipödört, őszbecsavarodó bajusza árulta el, hogy egyébként sem akarna még engedni a negyvennyolcból, — holott szegény, hatvanhetes alapon is igen gyengén állott . . . Bemutatja magát. Magyar ember volt. Kérdi: leülhet-e arra a pacira ? Amint az engedélyt megkapta, mi természetesebb, mint társalgást kezdett . . . a rheumáról. Ettől az embertől hallottam aztán a legmeglepőbb, legbizarrabb kijelentéseket erről a betegségről. Ő már a válaszúton volt. A rheuma és köszvény határán révedezett, amit társalgása eléggé elárult, mert bölcsélkedő fejtegetései közben nem maradt meg a szelid humor mellett, hanem itt-ott átcsapott az iróniába, sőt a legkeserűbb sarkazmusba is. Szidta az orvosi kart, kárhoztatta a rendszert, hogy oly nagyfokú indolentiával viseltetik a rheuma iránt. Az állam tévúton jár, amidőn nem szervezkedik a czuz kiirtására, — mely — megfogja látni az egész világ — (ha ugyan lesz akkor látóvilág !) — az Ember tragédiájának utolsó jelenetében is szerepet fog játszani, mert a fókahust keveselő eszkimó izületi csuzban el lesz nyomorodva . . . sőt Mephisto is köszvényes lesz s e miatt teljes diadalát nem fogja eléggé élvezhetni . . . — Nincs bennünk, kérem, vállalkozó szellem ! — folytatá. Mibe kerülne például, hogy a Kaukázus áldott gyógyforrásait magunkéivá tegyük, — e cso daforrásokat, melyek fölülmúlják a föld összes kénes fürdőit. (Suttyomban rávetettem a szememet az invalidusra. Istenem, hát még e z is occupatión töri a fejét ? ! Mily rettenetes is az a militarizmus! Hogy beleoltja a harcikedvet a hadfiakba, hogy még a köszvény se préseli .ki belőlük! Ugyan mit tehet ezzel szemben Suttner Berta ? . . .) — Elfoglalhatnék annál is inkább, mert valaha a mienk volt, őseink fürödtek benne, most is testvéreink használják . . . (Ahá! — ugy látszik tényleges birtoklás jogcímén szeretne hozzájuk jutni, nem hadi müveletek árán!) — tudom, biztosan tudom, hogy a hét vezér sem lábalhatta volna keresztül rheumatizmus miatt Európa és Ázsia hegyeit, ha a Kaukázus gyógyforrásait nem használják vala ... Az ember hatekig fekszik tehetetlenül . . annyi erő, annyi energia lekötve . . . — Én nyolc hónapig feküdtem — vágtam közbe. — Mit! ? nyolc hónapig ? Felugrik az én őrnagyom, tőle telhető ruganyossággal összeüti bokáját, fájdalmas fojtó szisszenés és arcfintoritás közben szalutál: — Tiszteletet érdemel, — tiszteletet . . . aki nyolc hónapig fekszik izületi csúzban és annyit szenved! . . . Lássa kérem, (miközben érdemjelére mutat) én ezért semmit sem tettem s mégis megkaptam . . . Nincs igazság a földön Azokat kellene jutalmazni, akik az állam ós közegészségügyi faktorok mulasztásai miatt szenvednek, s azokat sújtani, akik a bacilusoknak nem tudnak korlátot szabni. .. Mert több, mint bizonyos, ón meg vagyok győződve, hogy a rheumának bacillusai vannak . . . Igen kérem ... ne mosolyogjon, nézzen körül . . . többet mondok: én nőtlen ember vagyok, — látja kérem azokat a katonatiszteket ott, — azt a gallérköpenyes sápadt urat, az egy porosz báró, — azt a körszakállal bicegő urat amott: primási uradalmi gazdatiszt, — azt a hirtelenszőke, nagykockás ruháju urat: egy angol üzletember s ezeket itt mind jobbra-balra, mind-mind nőtlen emberek . . . állítom, mondom, hogy a nőtlensógnek is bacilusai vannak ... és pedig ikerbakteriumok a rheumabakteriumokkal . . . mert kérem . . . mit mosolyog kérem ? . . , ha házas állapotban férkőzik az emberbe, akkor is bomlasztólag hat az érzelmekre . . . Látott-e ön csúzos vagy köszvényes embert, aki szerelmes volna ? nem, az nem létezik kérem, ki van zárva ! ... A bacilusok az élettársba is átmennek . . . hiába nevet kérem . . . az egész környezetbe ... a köszvényes embert nem szeretik .. . Ahol a rheuma fellép, ott kihal a szerelem... ez a nőtlensóg bacilusa! . . . Ki fog pusztulni az emberiség, amint mondám : az utolsó eszkimó is rheumában fog elpusztulni. .. Gondolkozni érdemes rajta ... Ajánlom magamat! Szalutált, a faképnél hagyott, — elbicegett.