Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám
1906-03-29 / 26. szám
Békéscsaba, 1906. XXXllI-ik évfolyam. 26-ik szám. Csütörtök, március 29. BEKESMEB m Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Me ElrŐFlZE^' Előfizetni Főszerkesztői Dr. SAILER V KÖZLÖNY POLITIKAI LAP gjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. : Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : ILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hird.tési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Jelentések és egy intervieve. Békéscsaba, márc. 28 Elmúlott a nagy nap, amelyén döntöttek Magyarország sorsa fölött. Hogyan és miként, arról sok zavaros hirt röpített világnak a bécsi táviróés telefon. E hirek közül melyik felel meg a valóságnak, ma még lehetetlenség kellőképpen ellenőrizni. Talán egyik sem, csak kulisszamögötti találgatások, s a valóságot hétpecsétes lakat őrzi. Csak azok tudják, akik kockára tették ennek az országnak a javát, csak azok, akik ott ültek a császárkirály asztala körül. Annyi föltétlenül bizonyos, hogy pozitívumok eddigelé a koronatanács határozataiból nem kerültek a nagy nyilvánosság elé, amely pedig lélegzet-fojtva várja a naprólnapra szomorúbbra változó események fejlődését, azoknak miként való alakulását. A mai lapok egyértelműleg sok össze-visszaságot jelentenek a bécsi tanácskozásokról. Olyanokat is, amelyek valósággal homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Pl. hogy a választásokat nem irják ki a törvényszabta időn belül, alább már néhány sorral azt jelentik, hogy az uralkodó meghallgatta a miniszterek véleményét a politikai helyzetről és az ország hangulatáról s a döntés jogát fentartotta magának. Mások ismét azt jelentik, hogy a koronatanácsban sem a választások kiírásáról, sem pedig az erőszakos adószedés és ujoncállitásról nem esett szó. A tárgyalások a hadsereg megerősítéséről szóltak. A hadsereg magyarországi csapatainak zülléséről. Bécsbe érkezett jelentések e verzió szerint a királyt annyira megdöbbentették, hogy tüstént koronatanácsot hivott egybe. Ismét egy másik híradás szerint elhatározták, hogy az ujoncozást erőszakkal is keresztül viszik. Egy harmad adás pedig ennek ságát cáfolja meg. E bizonytalan k és negyedik hira jelentésnek a való híradásokkal szemben adunk egy igen érdekes beszélgetést, melyet lapunk tudósítója folytatott az ország egyik vezérpolitíkusával, aki röviddel ezelőtt még miniszterelnök volt Magyarországon. Ez a vezérpolitikus igy nyilatkozott tudósítónk előtt a válságról: -- A Fejérváry kormánynak nem lehet célja azabszo utisziikus hatalomra való végleges berendezkedés. Annál kevésbbé, mert a közelmúlt eseményei igazolták, hogy Európában abszolút uralkodásnak nincs hálás talaja. Éppen ezért tehetetlen, hogy a választásoknak törvényes időben viló kiírását elodázza a kormány, amelynek eddigi, talán kissé erőszakos intézkedéseivel sem volt más célja, mint a király és annak kormánya tekintélyének (?), hatalmának a megvédése. A választásoknak esetleges elhalasztása sem történhet hosszabb időre ugy, hogy az uj nyár elején összeült parlament még a et. Hogy ád-e ennek a parlamentnek alkalmat működésre a kormány, az már ményétől függ. C formák megtartatnak, s mihelyt megszületik az uj tőrvényhozó testület, újra megindulnak i tárgyalások, amealapra lép és ezut valósítani nemzeti mindenesetre lassút a koalíció tervezte, réje pedig a T i s kormány tagjaiból választások eredaz alkotmányos 67-es tömörülés elérhető legyen, annak propagandát kell csinálni, különösen pedig a választások lezajlása előtt a vidéken, ahol értésére kell adni a gazdálkodó elemnek, amely ma az alkotmány sáncain belül él, hogy az általános választói jog keresztülvitele kárt jelent ennek az országnak, kárt maguknak a kisgazdáknak, akiknek életkérdés az az egzisztencia, amelyet betöltenek a jelenlegi választói törvény mellett, mig a legkisebb emberek tulajdonképpen mit se nyernek a választói jog általánosításával. Más azonban a választói jognak a kiterjesztése, amely mindenesetre indokolt,. de csak addig a határig, amelyen belül az értelmiségnekjoggal való felruházása hasznot, de nem veszedelmet jelent az országnak. Ezeket mondotta a vezető politikus, akinek nyilatkozata érdekes világot vet a bekövetkezendőkre, s arra nyújt reményt, hogy végét érjük ennek az áldatlan állapotnak, ha nem az 1848, de legalább 1867. győzelmével. Most már azt is fényes eredménynek, győzelemnek kell tekintenünk, csak mielőbb virradjon fel a napja ! p. J. Koronatanács. lyek csak az ese)tben eredménynyel, ha húzás politikája hejlyett a tiszta 67-es végződhetnek a nemzet a szét3n igyekszik megtörekvéseit. Az ut b lesz, mint a hogy de föltétlenül biztos. Azon óhajtqtt esetben, — ha a nemzet tömörü zászlaja alá, S z é ne a 67-es elvek 1 1 Kálmán nyerne megbízatást a kormányalakításra, kö a és Wekerle kerülnének ki az egyes tárcák viselői. Hanem, hogy a Harminc neme3 Budára tart . . . Majd a jövő poétája elzengheti ezt olyképp, hogy kilenc vitéz Bécsnek halad. Elől Fejérváry Kont, a vitéz. Meg volt hát a nagy kirukkolás. Bécsben tartották a miniszteri tanácskozást a király elnöklete mellett, ez által is kifejezve, hogy Magyarországot már tartományi állapotra sülyesztettnek tekintik s az ügynököket a király maga elé Bécsbe citálja, ha közölni akarja velük parancsait. A hatvanhetediki kiegyezés óta soha sem történt meg, hogy a magyar kabinetet igy együttesen rendelték volna Bécsbe, mert tőrvény állapítja meg, i hogy a magyar felelős" kormány tanács1 kozásait Budapesten köteles tartani. A kiegyezés előtt, az abszolutisztikus rendelkezések idejében ellenben többször megesett, hogy a minisztereknek Bécsben kellett tanácskozniok s hogy e tanácskozásokat a király irányította. Most, hogy hasonló korszakba kerültünk vissza, már csaknem panasz nélkül siklunk át ilyen eseten, mivelhogy a miniszterek amúgy is akár egyenkint, akár többedmagukkal Bécsből kapják az útmutatásokat a teendők dolgában, avagy, ha nekik van valami tervük, ezt is előbb Bécsbe viszik. Még amikor az alkotmányosság iránt nem volt kétség, akkor is ez volt a rend, hát még most, amikor az alkotmányosság már a szótárból is ki van törölve és legfölebb az idegen szavak jegyzékében foglal helyet. Most, hogy egy vagy két miniszter helyett kilenc megy Bécsbe, már nem sokat számit. Azonban minden publicistának kötelessége, hogy megvilágítsa azt a körülményt, hogy amikor" az ország sorsa felel tanácskoznak, akkor csakis az egyik tényezőnek, tudniillik a királynak az embereit, az általa kinevezetteket, az ő megbízottait hallgatják meg, de nem hallgatják meg azokat, akik az ország érdekeit, a nemzet akaratát, kívánságait, érzéseit és hangulatát fejezhetnék ki. Igy valóban az elhatározások csakis egyoldalú információkon alapulhatnak, csakis egyoldalú akaratot képviselnek. De megfelel egyúttal ez annak a programmnak, amely szerint mindent feloszlatnak, ami a nemzeti kívánalmakat és akaratot képviseli ós mindent elnémítanak, ami az abszolutizmus akarata ellen hallatná hangját. A nemzet a békét, az alkotmányosság helyreállítását, az abszolutizmus megszüntetését, a törvénytelen kormányzás végrehajtóinak az eltávolítását óhajtaná. Ilyen irányban pedig azok, akik a nemzeti akarat megváltoztatására, az ellenállás erőszakos megszüntetésére és az abszolutizmus végrehajtására vállalkoztak, semmi esetre sem adnak tanácsot az uralkodónak, ha egyenkint jelennek is meg előtte, még kevésbbé, ha együttesen tanácskoznak a király felügyelete alatt. Ezeket tudván, jelentékenyen le kell szállítani a keddi kihallgatás, illetőleg a bécsi nfiniszteri tanácskozás fontosságát. Tényleg felvonultak a miniszterek. Előbb Békésmegyei Közlöny tárcája. Igazi mámor. Nem az a mámor, mit a bor ád, De amit a csók, szerelem — S mig csókolhatom édes ajkad, Más mámor nem kell énnekem. Hiszen Tokaj lángzó boránál Lángragyújtóbb az ajakad S a világ minden pezsgőjénél Több mámort nyújtasz te magad. Fehér vagy, tiszta, mint a hattyú, Mely úszik álmok tengerén S mégis szenvedélyek lángját Lobogtatja, szemed felém. Te nem is érzel tán a tűzből Semmit, mely engem elvakit Szelid szived tán nem is sejti, Hogy őrültté tesz valakit . .. Hogy izzó vágyak lángj t kelted Te azt tán nem is érezed? S tán nem is látod, napról napra A részeg, hogy lesz részegebb . . . Vértesy (iynla. dományoknak napés bámulatba ejtő nap után növekvő csodái, a technika szédületes vívmányai, a természet hatalmas erőinek lenyügözése, akadályainak elhárítása. A mindeh téren való haladással lépést tart az megfelelő metamorf mészete. Minden n hez képest vetkőzi ember is, melynek )zison halad át a terip ujat hoz, s ezeke az ember tegnapi Csodálatos álom. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Uton-utfélen valljuk : a modern kort éljük. Vagy talán már nem is eléggé kifejező a jelző, hanem csak ennek a szuperlativmusa. Ezt hirdetik: a tuszokásait, egyéniségének tulajdonságait. Csak a lelkiekből mtiradmegegy vonás, amely vörös fonálként húzódik keresztül az emberiség törjténetén, az ősembertől a legmodernebb; kor fiáig. Ez a miszticizmus felé való vonzódás. Világhírű könyvmolyok, a felv lágosodás legelszántabb apostolai hiába prédikálják ennek ellenkezőjét. Igazságuk csak olyan félig igazság, félig valótlínság, bizonyitgatásuk pedig a legtöbl]> esetben falrahányt borsó. Mert hiába éla az emberiség ma legizmosabb férfikorát, ha lelkében megmaradt valami a gyermekkorból. -Ne nevezzük a léleknek ezt a tulajdonságát hívésnek a rejtelme iben, csak csodálatnak az érthetetlenber, a miszticizmusban. No és szólhatnánk babonáról, amely közel egy ezredévvel Könyves Kálmán után, még mindég fénykorát éli a nép egyszerű fai körében. Csak hallgassuk meg a falusi embereket, amint pihenő óráikban csendes pi aaszó mellett a házelőtti padokon „rontás"-ról „megbabonázás"-ról, vagy a fonókban „bájital"-ról, az ájtatos öregasszonyságok „Mária jelenésekről, stb. furcsi iságokról beszélnek. De nemcsak a föld egyszerű népe, hanem az úgynevezett magasabb értelmi osztály is hajlik a miszticizmus felé. Szóljunk a spiritizmusról és ennek különféle szektáiról V Fölösleges. Nem szándékom erről elmélkedni, hanem egy nem mindennapi történetet akarok elmondani, bizonyságául a föntebbi sorok igazságának. Vasárnap délután a pompázó tavasz hullámzott végig a Kerepesi uton, Kossuth Lajos utcán, tódulva át Budára) a selymes zöld pázsitját szétteregető hegyekre. A Gellérthegy mögül pedig hirtelen tajtékzó szennyes felhők törtek elő, vissza kergetvén az invázióra készülő népet. A tavaszi napsugarak hamarosan eltűntek, s amint a megindult eső kövér cseppjei, feketére mosták a szürke aszfaltot, fázós-borongos őszi hangulat ülte meg a kedélyeket. A Pannónia kávéház egyik ablakmelletti márványasztalánál két előkelőt en öltözött ur ült. Délutáni sétájukavégezték és bizonyára a csúnya zivatar szorította be őket. Néma egykedvűséggel nézték a nagy üvegtáblán végigfolyó, gyöngyöző esőcseppeket, s úgy tetszett, hogy néha-néha meg is rázkódtak. Igy ültek vagy félóráig, s csak azután indult meg köztük valami vontatott társalgás. Időről, kedélyállapotról, meg eféle d&lgokról beszéltek. Később a politikára tértek át. Ha valaha igaz volt a mondás, hogy minden út Rómába vezet, úgy a magyar ember beszéde se j lyukadhat ki egyébre, mint politikára. | Nem szenvedélyeskedtek. Ellenkezőleg, a hazafiúi bánat rezgett ki a hangjukból. Amint kivettem a szavukból, miniszteri főtisztviselők lehettek. Nem ócsárolták a kormányt, de nem is dicsérték. Következtettek a válság megoldására. Talán majd ha Ferenc Ferdinánd veszi át a trónt. Akkor majd rend lesz, mondta az egyik. A másik kétségeskedett. Mi más jövő várna a magyar nemzetre, ha Rudolf élne ! — sóhajtott föl a másik. Vagy ki tudja ? — adta meg a feleletet az első úr, aki ezután az alábbi történetet mesélte el barátjának: — Van az édesanyámnak egy tes f ílelki barátnője. Előkelő, l'sztes matróna, akinek fiatalkorában meghalt az egyetlen gyermeke, al ít az immádásig szeretett. Öt éves volt a fiú, akit elragadott tőle a végzet. Az anyai szeretet őrjöngö'u a fájd?lmában, s ha nincs me'lette az édesanyám vigasztaló szavával, elemészti magát. Később látszólag csillapultak a szenvedései. De csak látszólag. Oly nagyfokú hypochondria lepte meg, hogy legkomolyabban aggódtunk érte. Attól féltettük, hogy megrendr 1 a lelki egyensúlya. Irtózott minden szórakozástól, amely elterelte volna gondolatát fiáról, akinek az arcképét mindig a keblén hordta. Az édesanyám tanácsára végre is elutazott Délre. Azután csak hónapok multával láttuk viszont. A hajdani szép asszony csak romja volt Önmagának. Dél virágai, balzsamos levegője nem
