Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-25 / 25. szám

Békéscsaba, 1906. XXXIlI-ik évfolyam. 25-ik szám. Vasárnap, március 25. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI D13 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mire jutánk! Békéscsaba, március 24. Valamikor réges-régen, amikor megálmodni sem merték volna a mai szomorú állapotokat, onnan datálódik ez a kifejezés, hogy: mire jutánk, boldog Isten, mire jutánk. Néhai való Széchenyi György esztergomi érsek sóhajtott föl ilyesképpen valamikor, néhány évszázaddal ezelőtt, amikor a Wesselényi-féle összeesküvés után a magyarokat megfosztották minden szabadságuktól. Ez a nagytekintélyű tiszteletes úr az oltár előtt áldozván őseink Istenének, könnyező szemekkel sóhajtott föl: — Boldog Isten, mire jutánk ! Meghallván e keresztényi méltatlankodást a ministráns gyerek, szive szerint felelt vala eképpen a jámbor férfiúnak: — Bizony, elég ebül vagyunk kegyelmes uram. Mire a kegyelmes főtiszteletes ekképpen válaszolt: — Hallgass, ördög szánkázza meg az ábrázatodat, nem rád bizták az ország dolgát! Bizony-bizony aktuális mondás ma Széchenyi érsek mondása. De legisinkább a ministráns gyereké. A mai megnehezedett időben a nemzet a ministráns gyerek, a nemzet, mely fájó szívvel látja és érzi, hogy ebül állunk. Olyannyira, hogy a kilátások szerint a ; közeljövőben fegyveres hatalommal viszik el a nemzet fiait katonának és szuronyok erejével hajtják be az ország népén a pénzadót. Közel jövőbe csak egy lépés esik: az adóbehajtás megkezdése. Az uj pénzügyvivőnek első érdembe vágó rendelete az adók behajtásáról fog szólni. Maga a rendelet már készen van, csak a kibocsátással, illetőleg a dátum kitöltésével várnak egy szerintök alkalmas pillanatra. A rendelet szól valamennyi városi és megyei törvényhatóságnak és különböző adóbehajtási törvényekre való hivatkozással utasítja a hatóságokat, hogy az ex-lexet megelőző időkből származó adókat és illetékeket haladéktalanul szedjék be, még pedig intsék meg a feleket háromszor és ha a harmadjk intésre nem fizetnek, akkor foganatosítsák a végrehajtást és árverést js. És ha még a nemzettől azokra lenne bízva az ország dolga, akik intézik! Akiknek az akaratából el kell tűrnie a nemzetnek a végtelen szenvedéseket és nyomort! Oh, de némuljunk el, mert a mai idők nem alkalmasak arra, hogy kifejezést adjunk érzéseinknek, szivünk diktálta gondolatunknak. A mai idők csak néma elmélkedésekre valók. Hogy meggondoljuk önnemzetünkkel elkövetett nagysok vétkünket és hogy okuljunk a multakon, amelyek minden Írásnál hangosabban beszélnek. A halottakra vagy jót, vagy semmit, — mondja a közmondás. Ne bántsuk az őseket se. Ha mit vétkeztek, tegyük mi azt jóvá. Nem hangos lármázások, nem kardoknak hiábavaló összemérésével, de az elmulasztott munka erejével, hatalmával, a kibékülésnek, az összetartásnak hatalmas érzésével. Mint Szahara sivatagjában elrejtett oázis állunk a népek Óceánjának tengerében. Semerről védő sánc, csak fenyegető ellenségek. Oh, menynyire vagyunk hát egymásra utalva. Egy nemzet se úgy a világon. Fogjunk hát mindnyájan kezet e hazának az ősök bűnében fogamzott fiai, és fogadjuk meg, hogy helyreütjük az ősök mulasztásait. p. J. Irodalmi kör Békésmegyében. Bizony-bizony furcsán hangzik ez a cím, különösen nálunk Békésországban, ahol a politika háládatlan medúza fejét kivéve, oly békés természetűek az emberek, mint a hal. Különösen akkor, amikor valamelyes művészeti dologról van szó ! Művészet ? Mit beszélünk művészetről, amikor ennek a megyének, nevezzük ugy, hogy kulturális férfiai nem tudnak vezetni egy közművelődési egyesületnek gúnyolt, papiroson létező társaságot. És mégis, arról van szó, hogy Békésországban irodalmi társaság alakul. Szó sincs róla : merész vállalkozás, de jogosult éppen a mai szomorú napokban. Nem azért, mintha Békésország tollforgató emberei, akik elég szerények, nem tudnának nélküle meglenni, de a nemzeti közérzés ébrentartása szempontjából szükség van reá. Eltekintvén azonban a mai viszonyoktól, amelyek nagyon is szomorúak, különben nem lehet akadálya a békésmegyei irodalmi kör megalakulásának. Mondhatni hosszú évtizedek óta vajúdik ez a kérdés, mig végre a megalakulás stádiumába jut. Nem az anyagiakban és erkölcsiekben való rendkívüli támogatások miatt, pusztán az intézők ambíciója folytán. Beszéljük meg ezt a nemes igyekezetet. Beszéljük meg különösen ma, amikor nagy szükség van nemcsak az egymás ^megbecsülésére, de a gondolatra is,' amelyeknek szinte félő tartózkodással andnak kifejezést. Sokat, nagyon sokat Írhatnánk még erről a küzdelmek előtt álló irodalmi körnek a megalakításáról. De ne fűzzük ezúttal tovább a gondolatokat. Majd később, amikor az elvetett mag, mint kalász, nagyon büszkén hordja a fejét. Ha majd jő az aratás. Ezúttal meg csak annyit, hogy a békésmegyei irodalmi társaság, mely április hó közepén fog megalakulni, programjába veszi vasárnaponkint való matinék rendezését, amelyeken nemcsak a megye iró emberei, de olykor-olykor az iró és művész gárda legjelesebbjei fognak fellépni. A matinék minden hó két vasárnapján Gyulán tartatnak meg, a hó második két vasárnapján pedig a megye különböző községeiben mindenkor oly csekély belépő dijak mellett, hogy az irodalmi társaság legszükségesebb költségei megtérüljenek. Vétkeznénk az eszme ellen, ha korteskodást, koldulást folytatnánk a táborba gyűjtés érdekében. Aki hazafi és magyar, az megérti a hivő szózatot és azokkal tart, akiknek a békésmegyei irodalmi társaság megalakulásával semmi más céljuk nincs, mint ennek a vármegyének a széthúzó társadalmát a béke jegyében egyesíteni ós közremunkálkodni e város érdekében mindenkor a köz javára. Ennyit egyelőre a békósmegyei irodalmi társaság tervbevett megalakításáról. Legközelebb pedig többet. Addig is tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet, s akik az eszmének barátai, hogy nevezett irodalmi társaságba belépni szándékozók jelentkezzenek Székely Békésmegyei Közlöny tárcája. Ne sírjatok . . . Ne sírjatok, ti kik búcsúztok : Csupán a válás perce oly nehe'z; A köny, a fájdalom, már nemsokára A feledés sűrű ködébe vész. A szép órákat foszlányokra tépik S tovaragadják gyors napok, hetek S ha olykor feltűnik egy édes emlék, Hiába nyúl utána kezetek. A múltat vissza nem koldulhatjátok, Meddő tusába kezd az akarat, S a dőreségteken kacagni fogtok, Látván, hogy már a múlt csak múlt marad. Király Gizi. Kacagjatok. Azt hittem, én vagyok a föld-anyának Eget vivő fia, S előttem majd a zsarnok alkotónak Le kell borulnia; De szárnyamat egy gyönge nő lenyeste S én mégsem átkozom : A templomban mellette hajtok térdet S buzgón imádkozom . . . Kacagjatok ! Azt hittem, kardot fognak a bi incsben Rég sorvadó kezek S az eltiprókat rontó millióknak Vezére én leszek; S jólét virít, hová majd elvetettem Az áldásos magot-. De jaj! — egy gyenge nő erős karomra Bilincseket rakott. . . Kacagjatok ! Miatta hullt a porba büszkeségem S ő engem meg nem ért; Megsemmisülten hasztalan könyörgök Egy csepp szerelmeért; S ki páriáknak üdvén fáradoztam, Most én koldulgatok . . . Koldulgatok, ki mindig adni vágytam: Ugyan, kacagjatok ! . . . Kacagjatok ! Ferke Ágost. Párbaj. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Sipos Béla. Egy néhány esztendővel ezelőtt valamelyik felvidéki fürdőben ismertem meg azt az embert, aki az én történetemnek hőse. Ott bicegett naponta a fürdő parkjában, nem igen állott szóba senkivel. Nemes, tiszta szép szemeiből valami bus melancholia verődött ki. Látszott hogy ez az ember már megjárta a szenvedések nagy iskoláját. Véletlenül ismerkedtünk meg. Egy forró augusztusi este a park minden padja le volt foglalva. Mellettem volt még egy ember számára hely. Az én ismeretlenem szivarral szájában elém állott, megbillentette a kalapját. — Szabad? — kérdezte. — Tessék. Leült mellém. Közömbös dolgokról csevegtünk egész éjfélig. Éjfélkor felkísértem a szobájába. — Ne menjen el, mondotta, a mikor búcsúzni akartam. Ugy látom, hogy a mi lelkünkben sok a rokonvonás. Lássa, most abban a hangulatban vagyok, hogy felelek arra a kérdésére is, a mit a parkban válasz nélkül hagytam, hogy miféle keserűség nehezedik az én lelkemre — miért vagyak világgyülölő ? Leültem egy székre. Ő pedig rágyújtott egy szivarra s beszélni kezdett. Tiz esztendős koromban agyonlőtték párbajban az édes apámat. Az ügy óriási port vert fel annak idején — beszélt róla az egész ország. Ugy történt a dolog,"hogy abban a városban, ahol az apám élt, egy újságíró megkritizált valami tizedpangu naivát a ki az ő véleménye szerint nem játszott valami nagy kötelességgel. A naivának udvarlói voltak, köztük egy megyei aljegyző : Bánhidy. Bánhidy és társai egy este az utcán megtámadták a béna újságírót és félholtra verték A nyomoxultat könyörületes szivü emberek szedték fel s vitték be a kórházba, ahol napokig hevert élet ós halál között. Az édes apám, a ki nemes, nagyszivü ember volt, könnyes szemmel hallotta a szegény zsurnaliszta esetét s harmadik vagy negyedik nap egyik újságban cikket irt a botrányról. Hatalmasan szárnyaló cikk volt, tele gyöngédséggel, melegséggel a porba sújtott ember iránt s a méltatlankodás egész vihara zúgott azok felé, a kik a védtelen emberre reátörtek. Az egész várost elragadta a cikk fenséges ereje s másnap száz számra gratulálták az édes apámat. Vagy két nap múlva találkozott az apám a naiva imádójának, Bánhidynek az apjával. Kedélyesen elbeszélgették az utcán, a mikor a véletlen feléjük hozta a fiatal Bánhidyt. A kis gentri szörnyen elvörösödött, a mikor apámat az öreg Bánhidyval beezélgetni látta. A másik pillanatban már rá szólt Bánhidyra: — Apám, hogy beszélhetsz olyan gazemberre], a ki rólam cikkeket Ír az újságban ? Az öreg Bánhidy szemreliányólag nézett a fiára, melegen szorított kezet az apámmal és elment. Természetes, hogy párbaj lett a dologból. Az apámat halva hozták haza a huszárkaszárnya lovagló terméből. És a mi boldog hajlékunkba, a hol eddig csak derű, nyugalom és békesség tanyázott, beköltözött a szomorúság, a boldogt?'anság, a mélységes bánat. Az nap nem hallottam egyebet, mint az én szép szelíd édesanyám szívettépő zokogását. Bárhova bujtani, minSirolin Emeli az étvágyat t» i testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, huruton, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is ki'~'nak, kérjen mindenkor Roche" eredeti ' *»' Roehe fí F. KSoSTmann-La F ÍSTájcj. Kapható •rvoi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara üvegenkint 4.— korona.