Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-18 / 23. szám

BEKESMEÖYEI KÖZLÖNY Békéscsaba,'1906. március 18 (mert már erről is szó van,) mit gondol, mit ér el vele ? Ezzel még nagyobb mér­tékű elszántság keletkezését idézi elő. Nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy a kormány még nincs annyira megelégedve a „csend"-del, amit hirdet, mint ahogy mondja. Talán az abszolu­tizmus állandósítása miatt inkább izgal­makra volna szüksége, — mint ilyen csendre. Ám e nehéz időkben is csakis a ko­moly elhatározás, az alkotmányosság és a törvényesség alapján maradva, a hű kitartás lehet a válasz az erőszakra. A nemzet nem marad tájékoztatás nélkül, még ha a hatalom teljes erejét viszi is a harcba. Mert a gondolat és eszme annál gyorsabb szárnyalású lesz, minél inkább meg akarják akadályozni érvényesülését. Márciusi ünnepségek. A sajtószabadság emlékünnepének hajnalára nagy meglepetésre ébredt Bé­késmegye. Fehér hómezöbe öltözött a táj, amely fölött decemberi dudorászás­sal fújt keresztül a hideg szél, söpörvén maga előtt a szeszélyesen szállingó kö­vér hópelyheket. Szenyes-barna felhők takarták az eget, szóval nagyon szomorú reggel volt, olyasféle nyomott hangula­tot fakasztó, mint a nemzeté. De mintha csak mementónak hozta volna az idő a ha­vat, meg annak, hogyja szónokok odaállít­sák a törvénytelenség rossz ómenének. Mert amint népesedni kezdet, az utca, oszladozni kezdtek a fellegek ós nyolc órakor már hamisítatlan pompájában mosolygott az égről a nap, s rövid né­hány óra alatt megsemmisítette a tavaszi havat, s ezáltal a haza jövőjére vonat­kozólag mintegy reménysugárt vará­zsolva az ünneplő hazafiak szivébe. Március idusát különben Békésvár­inegyének minden egyes községe a ha­gyományos érzéssel ünnepelte meg. A hagyományokból csak a külsőségek vál­toztak, amennyiben a bajonettkormány az „izgult állapotokra való tekintettel" a nyilvános gyűléseket, demonstrációkat, felvonulásokat eltiltotta. A lelkesedést, az érzést, a múltnak nagy eredményein való magasztosulást azonban nem fojthatta el az abszolutizmus. Ünnepeltünk, bár a bizalmas rendeletek egész özönét moz­gositotta a fegyveres erőknek. És csodá­latos, nem tört ki a forradalom egyik ne­buló szavalására sem, egyik szónok be­szédére sem. Szóval Békésmegyében higgadtan, méltóságosan mult el a nagy nap, amelynek összhangját nem zavarta meg semmi disharmónia. A vármegyében lefolyt márciusi ün­nepségekről az alábbi tudósításokat adjuk: Az iskolákban. A csabai Rudolf-főgimnázium ifjúsá­gának lélekemelő szép ünnepsége dél­után folyt az intézet tornatermében. Ez ünnepséget megelőzőleg a diákság ta­náraik felügyelete mellett délelőtt 9 óra­kor aKossuth szobor elé vonultak, hatalmas babérkoszorút vive. Midőn el­helyezkedtek a szobor körül, L a u t n e r János VIII. oszt. tanuló szívből fakadó, keresetlen szavakkal említette fel Kossuth halhatatlan érdemeit, lángoló hazasze­retetét s letette a szoborhoz a koszorút, az ifjúság pedig a megállapodás ellenére mintegy varázsütésre hatalmas erővel rázendített a magyarok magasztos imá­jára. S szállt az ének a magasba, a fia­talság arcát pir borította, férfiak, asszo­nyok szeméből pedig köny pergett le ... * Az iskolaiinnepnél a tágas torna­csarnok nagyon is kicsinynek bizonyult az ünneplő közönség befogadására. Maga az ünnep programmja ós lefo­lyása lélekemelő volt. A főgimnáziumi zenekart, mely szabatosan játszotta a Himnuszt és Szózatot s az ifjúság és közönség énekkel kisérte, majd bus ku­rucdalokat és szép magyar hallgatókat, méltán illeti elismerés és igen ügyes hegedűs Feldmann Béla VIII. oszt. tanuló, Neumann Andor VIII. oszt., Schwartz Vilmos VII. oszt. hatást keltettek szép szavalatukkal. R e 11 La­jos tanár mély tartalmú, mindvégig fe­szült figyelemmel hallgatott beszédében a meg nem alkuvó, nem önző, hanem becsületes, a haza, a nemzet, az össz­emberiség javára törekvő kötelesség­érzetről beszólt. L a u t n e r János VIII. oszt tanuló „Kossuth Lajos hatása" kar­társaira, a nemzetre, a világegyetemére dolgozatával, minden bombaszt és (frá­zistól ment, igen lendületes felolvasásá­val meglepte a hallgatóságot. Az ének­kar mint mindig, most is szépen éne­kelt s a szereplők méltán megérdemel­ték a közönség lelkes éljeneit ós tün­tető tapsait. A ritka szép ünnepélyt Kossuth Lajosnak a lépcsőházban fel­állított és H o r v a y János művész ál­tal ajándékozott mellszobbrának meg­koszorúzása fejezte be s a közönség az ifjúság „Talpra Magyar", „Kossuth La­jos azt izente" lelkes éneke mellett hagyta el a főgimnázium épületét, azzal a felemelő érzettel, hogy az ifjúság ne­velését a kitűnő tanári kar nagy szere­tettel s kiváló gonddal, fényes ered­ménynyel teljesiti. A csabai áll. polg. fiúiskola ünnep­sége délelőtt folyt az intézet rajztermé­ben. A szépen sikerű t lelkes ünnepsé­get a tantestület tagjain ós az ifjúságon kivül nagyszámú közönség hallgatta vé­gig. Az ifjúsági énekkar összhangzatosan hatásai énekelte a Szózatot, Himnuszt, Hunyadi indulót, mig Lusztig Zoltán* Macák György, Kővári Ferenc, Pusztai Zoltán, Bohus György, Dulka István ós Rauch tanulók lendülettel, ügyesen sza­valtak. Az ünnepi beszédet Ós váth János dr. igazgató mondotta, ki tőle megszokott tartalmassággal méltatta a magyar szabadságharc vívmányait, az igazi, önzetlen hazaszeretetre buzdította az ifjúságot. A csabai áll. felsőbb leányiskola növeudékei is megünnepelték március idusát. A növendékekhez D o n n e r La­jos igazgató szólott, aki beszédében a nők hivatásáról a hazaszeretet ápolásá­ban szólott. Horváth Erzsi ós Galli Bo­riska növendékek szavaltak, az énekkar pedig a Himnuszt és Szózatot énekelte. — Az áll elemi iskola ünnepélyén P e tz József tanitó ismertette a szabadságharc történetét. * Társasvacsorák. A csabai polgári körben, hol 39 év óta minden esztendőben ünnepelte már­cius idusát a polgárság, most igeu nagy számmal jelentek meg az ünneplők a tár­sadalom minden rétegéből, a község elöljárósága testületileg A megjelente­ket Áchim János alelnök üdvözölte, mire a dalárda a Himnuszt énekelte, Balázs Ádám tanár pedig igen érde­kes és tartalmas felolvasást tartott: ho­gyan lehet és kell a mai helyzettel meg­küzdeni : a magyar ipart, kereskedelmet kell támogatni, 'ne vegyen senki osztrák gyártmányt, s igy ellenségünket gyen­gitjük, ezzel mérhetjük reá a legnagyobb csapást. A vacsora alatt R e 11 Lajos dr. tanár az okvetlen eljövendő független Magyarországért emelt poharat, Szalay József a szabadság, testvériség és egyen­lőség igaz érzetére, mert csak igy lehet erős a nemzet ellenségével szemben, ürített poharat. Pándy István dr. len­dületes politikai beszédet mondott, el­ítélve azokat, kik a mai zsarnok hatalom­mal tartanak, s az igaz hazafiakat a tör­vényes alapon való erős állásfoglalásra buzdította. A csabai kereskedők egyesülete is ünnepelt március 15-én. Az ünnepélyre zsúfolásig megtelt az egyesület terme, ahol a nap jelentőségét Klein Gusztáv méltatta hangulatos felolvasásban. Utána a vendégül meghitt csabai dalárda Gally karnagy vezetésével a Himnuszt énekelte el, majd pedig A m b r ó z y Béla szavalta el nagy hatással Petőfi két örökszép forradalmi költeményét a Tapra magyart ós az Élet és halál cimüt. Az ünnepélyt a Szózat akkordjai zárták be, mely után a jelenlevők a Nádor ét­termébe vonultak társasvacsorá'-a. Itt alkalmi felköszöntőket mondottak: R a­sofszkyEmil, Klein Gusztáv, ifj. Horváth Mihály, Reisz Jenő G e n esi József, Pándy' István dr., Tardos Dezső dr. ós mások. Közben a dalárda kurucnótákat énekelt, ifj. Purcsi pedig hazafias darabokat játszott. Társasvacsora volt még Csabán az iparos olvasókör, ahol az ünnepi szó­noktatot ifj. S a g u 1 y József tanár tar­totta, tüzes lelkesedésre gyújtván a meg­jelenteket, alkalmi beszédet tartottak még Zvaratkó Pál és mások. A csaba erzsébethelyi olvasókörben a társas vacsorát hazafias felolvasás elő­zött meg, melyet a márciusi események­ről Lehóczky'János tanitó olvasott föl. Alkalmi felköszöntőkben sem volt hiány, amelyek sorát Linder Károly dr. nyi­totta' meg. A fiatalság köréből többen hazafias költeményeket szavaltak. Békés. A megye egyéb községeinek polgárai hasonló lelkesedéssel áldoztak március emlékének. Békés közönsége délelőtt a piactérre vonult, ahol katonai asszisz­tencia mellett Békés volt képviselője, Kecske móthy Ferencz méltatta haza­fias lelkesedéstől izzó beszédben a nap jelentőséget. Kivüle beszélt N y á r á d y László ev. ref. lelkész és a független­ségi pártnak több szónoka. A katonai asz­szisztenciát a csabai helyőrségnek egy kisebb kirendeltsége szolgáltatta. Össze­ütközésre azonban nem került sor, mert a polgárság mind végig nyugodt maga­tartást tanúsított. Este a társaskörökben ünnepeltek, amelyek mindegyikében megjelent a város volt képviselője. Mezőberény és Köröstarcsa. Fábry Károly, a gyomai kerület volt képviselője és ezidőszerint való jelöltje kerületének két községében és pedig Mezőberényben és Köröstar­csán jelent meg mírcius 15-én, mind­két helyen lelkes szép beszédben buz­dítva a polgárságot a hazafias érzelmek kitartására. — A kaszinó által rendezett ünnepélyen alkalmi beszédet L i z k a János ügyvéd, Fábry Károly és K a r­s a i Sándor mondottak. Igen megható volt az Otthonkör ünnepélye, melyen Szeotandrási István, 48-as honvéd vont párhuzamot a nagy mult és sivár jelen között, könyekig meghatva. A pol­gári kör társasvacsoráján Mucsi Mi­hály elnök beszélt. Fábry Károly meg­jelent minden egyes körben és hallga­tóságot. Kondoros. Kondoroson is megható módon ün­nepelték a szabadságünnepét is, templo­mokban ünnepi istentisztelet volt. K e­v i c z k y e /ang. ós B e d á k Mátyás róm. kath. lelkészek hazafias beszéddel és buzgó könyörgéssel végezték az áj­tatosságot. A községházán képviselőtes­tületi díszközgyűlés volt. Erdélyi László biró megható szavakkal nyitotta meg a közgyűlést s felkérte Fülöpp József jegyzőt ünnepi beszédének el­mondására, ki is szónoki ihlettel mondta el hazafias szép beszédét, mély hatást keltve a nagyszámban jelen volt hallga­rettel. Tavaly fellépett a Nemzeti Szín­házban. Nem is szólok a sajtó lelkes sza­vairól, azokat valószínűleg olvasták csa­bai barátaim, de jólesik ide iktatnom, hogy mit mondott Jászai Mari, szinmü­vészetünk büszkesége, ki a darabban együtt játszott leányommal. — Fiam, mondotta a nagy tragi­ka, te a legérdekesebb egyéniség egyike vagy, akivel valaha játszottam . . . Szórói-szóra ezt mondotta. És most felvetem a kérdést: lehet-e, szabad-e az apától az önmegtartóztatásnak azt a hősiességót kívánni, hogy ilyesmivel el ne dicsekedjék, ha jó sorsa haza veti régi barátai, iskolatársai közé. De végezünk. A harmadik leányom, Vdma, még most az Akadémia növen­déke. Még az a bizonyos diploma nincs is a kezében s már egy hónap előtt, mint azt az újságok hivatalosan jelen­tették, a Népszínház első drámai szen­dének szerződtette.) Szinte megkönnyebiilve érzem ma­gamat, hogy mindezeket itt, ezen a he­lyen, ebben a rovatban elmondhattam. Igenis, bevallom, dicsekedve mondtam el. Mint a hogy még soha se került haza a háborúból katona, aki ne di­csekedett volna. Ez a legemberiesebb szokás. Aki tagadja, az hipokrata . . . És most még egyet: Sehol a vilá­gon, a müveit zónákon innen és tul, nem okozhat nekem, a csabai fiúnak olyan igaz örömöt leányaim diadala mint éppen itt Csabán. Ennél őszintébben soha sem be­széltein. Mert nem is beszéhettem . . . Zöldi Márton. Költemények prózában. — A Békésinegyei Közlöny eredeti tárcája. — I. Künn tavasz ébred. A természet, a nagy, az örök, bontakozik ki teljes pom- ! pájában. Még csak rügytakarójukban a levelek, a virágok, de a napsugaras szellő már orgonaillatos levegőt áraszt be szobám kitárt ablakain. Lágyan, sze­líden, mint hajdan az édesanyáin keze, körülcirógat. Napsugár kisasszony pedig csókdossa lázas arcomat. Szerelmesen, hosszan, édesen, mig valami bűbájos, mámoros varázs hatalmába ejt, amely­nek izzó tüzében minden földi salak le­válik a lélekről, lenyűgöző bilincsek a gondolatról, profán érzések a szívről. És szól Zefiristen dallamos [szavá­val .. . * Szeress, ha szerelmes vagy!. Élj a percnek, élj a jelennek! Ne merengjen szép szemed a multakon, ne kutasd a jövö kétes világát. Ragadd meg a jelen­nek minden percét, nehogy szíved maj­dan fellázadjon ellened, amikor a mind­örökre letarolt mult zörgő avarja kö­zött bús léptekkel hiába sóhajtanád vissza az ifjúságot, szerelmet. Addig sza­kaszd a rózsát, mig üde, illatos, ne ami­kor már elhervad, szirmai hullanak . . . * Szeress, ha szerelmes vagy! A sze­relemnek szirmaival teleszórva, a lélek is, a sziv is csupa nóta, nélküle meg gyász az élet, melynek nincsen soha édes álma, ébredése. Szeress, ha szerelmes vagy! Sze­relmed soha semmi körülmények kö­zött ne titkold, annál kevésbbé szógyeid. Oktalanság mutogatni ami nincs, s el­takarni, ami van. Ha szerelem lakozik szivedben, viseld azt ajkadon, hadd | lássák mindenek, hogy nem vagy kol­dus, de tiéd a gazdagság legnagyobb kincse. Hasztalan hervasztja el a dér a virágot. A napsugár felolvaszt dórt, havat, kicsal rügyet, bimbót. Napsugár a szerelem is. Felhő se takarhatja be, csak fényét veheti, de világát soha. Igy a szerelem is, melynek érzetét, mint a többieket, el nem fojthatod, s ha igen, önszived perzseli el. Ölni pedig tilt az Isten ötödik parancsa 1 * Szeress, ha szerelmes vagy ! Szeress! E rövid kis szócska már magában fog­lalja mindazt, amit az igaz szerelem meg­követel. Ne szalmaláng legyen tehát szerelmed, ne szalmaláng, mely hamar elhamvad, ne buborék, mely alig szüle­tik, már is elhal. Szerelmednek csak a halál vessen véget. Szeress hün, kitar­tóan, odaadóan. Szerelmedben ne tánto­rítson meg semmi körülmény. Ingatag­ság, kishitűség a szerelemmel nem fér­nek össze. Nap a szerelem, s hold a gendolat, hold, amely elveszíti a nap mellett fónyót, erejét. Legyen szerel­medben határozott bátorság, őszinte egyenesség és uralkodó fenség. Hogy szerelmed mindeme szükséges támaszo­kat egyesíthesse magában, föltétlenül szükséged van hitre, reményre. Higyj, remélj tehát mindig, s reméld mindig a legjobbat. Reményed az se döntse sirba, ha olykor-olykor csalódol is. Csa­lódás az a só, amely megadja a szere­lem valódi izét. Árny nélkül nincs — fény, üröm nélkül öröm, s az életben, higyd el, csak akkor van igaz boldog­ság, ha az öröm a keserűséggel válta­kozik. * Egyedül vagyunk. Jer simulj hoz­zám. Ne várd, még kevósbbó követeld, hogy szerelmem koldusindulatok ala­mizsna könyörgésó vei valljam meg. — Szaratlekl' Ebben az egy szóban, amit fölemelt homlokkal vallok meg, benne a szivem, a lelkem. Ne kivánd hát, hogy szerelmem a föld porában fetrengjen előtted. Jer simulj hozzám, mint gyer­mek az anyjához. Ne vond el kebledet karomból, mely gyöngéden átölel. Hajtsd selyemfürtös fejed szivemre, hallgasd meg annak lázas lüktetését és megtu­dod, igaz-e, őszinte-e szerelmem. Hall­gasd szivem verését addig, mig jóté­kony álom borul csillagsugárú szép szemeidre. Aztán aludj, álmodj édesen. Tündérország felhőtlen boldogsága ara­nyozza be álmod. Bül-bül szavú angya­lok zengjék álmodhoz a legédesebb muzsikát, amelynek utolsó akkordja akkor csendül el, amikor lánggal égő csókom rálehelem illatos, seíyemerdő hajadra. Fölébredtél ? Ne vondd el rózsás arcod lázban égő ajkamtól. Engedd, hogy csókot leheljek homlokodra, en­gedd, hogy csókkal árasszam el arcod, kezeid. Ne félj, tüze nem perzsel el, csak melegít. Ezek a csókok elsusogják néked, hogy szerelmem nem lágy haj­nalfuvalóm, nem ártatlan, bárányszelid, holdkórságos, émelygős érzés, hanem lelkem legmélyén, pokollángokkal égő szenvedély, maga a lángsugáru nyár, amelynek' hervadását, elmúlását csak a halál hozza el. * Bánt a hervadásnak, elmúlásnak gondolata: Messze még az ősz! Ború felhője ne takarja a te fényes homlo­kod, bú ne rágja a te jóságos szived. Messze még az ősz! Tavasz virul számodra még, a sze­relem tavasza. Oh, ne hagyd ennek hiába elröppenni egyetlen percét se. Szeress, nehogy egykor megbánd, ami­kor késő lenne már. Akkor hiába hite­getnéd lázadó szived hiú ábrándokkal, a multak könyvének fakult írásait hiába forgatnád fonyadt kézzel. A tél nem te­I rem virágot, hiába keresnél benne illa-

Next

/
Thumbnails
Contents