Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-11 / 20. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY A helyzet tárgyalásával hapcsolato­san meg kell itt emlékeznünk a Pesti Napló tegnapi számának vezércikkére. Arról csikkezik a P. N., hogy akarja-e a nemzet folytatni az alkotmányvédő küsdelmét a végső erőfeszétésig ? A cikkírónak e kérdésre adott vá­laszából közöljük az alábbi sorokat: Ha igen, ugy legyen kész a cél ér­dekében szükséges áldozatok megho­zására is. S lásson hozzá a munkához mielőbb : számoljon erejével s a teher­rel, amit a harc alatt viselnie kell; eh­hez képest szervezkedjék, ossza meg a terhet igazságosan, hogy könnyebb le­gyen nnnak viselése mindenkire. Eddig az egész suly a törvényható­ságok autonom tisztikarát nyomta, mely az első harcvonalban küzdött, s maga viselte a harc összes költségeit. Igy nem folyhatnak a dolgok tovább. Ezt a lel­kes, kötelességtudó tisztikart, mely a jogrend védelmében exisztenciáját koc­káztatja családostul, nem szabad a sorsa felől bizonytalanságban hagynunk. Ami biztosításukra eddig történt, nem sokkal több a semminél. Az össze­gyűlt segitőalapok elégtelenek, s az al­kotmányvédő bizottságok, melyek azo­kat kezelnék, előbb-utóbb feí fognak erőszakosan oszlattatni, s a teljes ha­talmú biztosok aztán az alapokra is rá­tehetik konfiskáló kezüket. Mi lesz ak­kor az ellentálló vagy lemondó tisztvi­selőkkel ? A kényuralom megfosztja őket állásnktól, nyugdíjigényüktől, s kezükbe vehetik a koldusbotol, ha be nem adják a hatalom kénye szerint de­rekukat. Más alapon s más módszerrel kell a passzív rezisztencia hadjáratát folytat­nunk. Csak ugy van a nemzetnek joga erős, kemény ellentállást követelni ma­nicipális tisztviselőitől, ha képes arra is, hogy őket necsak a jövendő kárpótlás reményével biztassa, hanem azonnal gon­doskodjék elhelyezésük, ellátásuk felől, mihelyt a hatalommal való harcuk sza­kításra vezetett." Elmondván cikkíró, miként lehetne az ellentállást folytatni, e sorokkal fe­jezi be cikkét: „Meg vagyunk győződve : a magyar társadalom nemcsak a municipiumok szellemi erejét, hanem az egész állami mechanizmus személyzetét képes a pasz­sziv ellentállás érdekében saját céljaira foglalkoztatni, s ellátni, hogy az alkot­mányellenes kormányzat aztán szervek hiányában tehetetlenül összeroskadj on." Képviselőválasztók összeírása A központi választmány ülése. A törvényhozás erőszakos feloszla­tása után mindjárt, amint a katonai ura­lom hatalomra jutott, hirlett, hogy a törvényhatóságok autonómiáját felfüg­gesztik és a teljhatalommal felruházott király és kormánybiztosok tetszésük szerint állítják össze az általuk kineve­zett központi választmánynyal a kép­viselő választók névjegyzékét és e lajst­rom szerint választat a kormány. Túl­zott volt ez a hir, amit igazol az a körülmény is, hogy Békésvármegyében annak rendje-módja szerint munkálatba lépett a központi választmány. Az 1899. évi XV: t.-c. 146. §. alapján ugyanis az országgyűlési képviselőválasztók név­jegyzékének összeállítására és kiigazítá­sára szükséges intézkedéseket a köz­ponti választmány minden év március hó első napjaiban köteles megtenni. E törvényes rendelkezés értelmé­ben Békésvármegye központi választ­mánya pénteken délután Daimel Sán­dor dr. főjegyző elnöklete alatt ütést tartott, amelyen az alábbi határozatokat hozták az 1907. évre érvénynyel birancló névjegyzék kiigazítása céljából: Azon előző évi intézkedést, mely szerint a vármegye két választó kerüle­tének mindenike három összeíró alke­rületre lett beosztva, a központi választ­mány továbbra is fentartja és az össze­író küldöttségeket a következőképpen alkotja meg: I. A gyomai választókerü­letre : A gyoma-endrőd-kondorosi alkerü­letbe : elnök: K o n c s e k Gy. József, tagok : Csapó János és Kolok János. A Szeghalom-vésztő-füzesgyarmat­körösladányi alkerületbe: elnök : B e n­c z e János, tagok: Nagy János és E r d e y Gyula. A mezőberóny-köröstarcsa-dobozi alkerületben : elnök : Kovács László dr., tagok: T. G y a r o k i Sándor és H. Fekete Lajos. II. Az orosházi választókerületre: Az orosháza-tótkomlós-csorvás-gá­doros - szentetornya - nagyszénás- békés­sámson-pusztaföldvári alkerületben: el­nök T o b a k István dr., tagok: I v á n y i Antal és M i z s 1 a y Sándor. Az öcsöd-békésszentandrási alkerü­| letben : elnök : Fejér Béla, tagok : I B e n c s i k József és S z a b ó Sándor. A kétegyháza-gyulavári-ujkigyósi al­kerületben : elnök: Moldoványi János, tagok : P o p o v i c s Aurél és Hegedűs Gyula. Az ekként megalakított küldöttségek elnökei és tagjai felkéretnek, hogy az 1874. évi XXXIII. t. c. '21. §-ában előirt esküt a lakhelyük szerinti illetékes já­rási főszolgabíró előtt működésük meg­kezdését megelőzőleg letenni, illetve e célból jelentkezni szíveskedjenek. Azok, a kiket az összeíró küldött­ség a választók sorából kihagyandók­nak talál, erről az összeíró küldöttség által az elöljáróság útján írásban érte­sitendők, s ezen értesítésben kifejezet­ten megjelelölendő azon jogosultsági alap, melynek megszűnte a kihagyás okául szolgált. A kihagyottak kötelező értesítése önként érthetőleg nem vonat­kozik az elhalálozás miatt kihagyottakra. Ezekre nézve az összeíró küldöttségek által meggyőződés szerzendő afjtekintet­ben, hogy az illetők tényleg elhaltak-e, kétséges esetekben az elhalt választók halotti anyakönyvi kivonatai beszerzen­dők az 1874 évi XXXIII. t. cz. 93 §-a slapján. Mivel a névjegyzékben a benhagyan­dóknak talált egyes választóknál a fog­lalkozás, házszám és a választói jogo­, sultság alapja tekintetében esetleg vál­tozás állhatott elő, vagy pedig az egyes választók nevei a névjegyzékbe hibá­san vannak be vezetve, nehogy az ily czimeken bekövetkezett változások és hibák a névjegyzék kiigazgatása alkal­mával figyelmen kívül hagyassanak, az öszszeiró küldöttségek által azokról, a kikre nézve ezen változások és hibás bevezetések fennforognak, községenként még egy külön jegyzék készítendő. A legkevésbé megrótt Vi-ed úrbéri telekadójának megállapítása valamint a szomszédos községek kijelölése tárgyá­ban az 1899 évi XV. t. cz. 143 §-a ér­telmében hozott jogerős határozatban kitüntetett adómennyiség az újonnan fel­veendő választókra nézve feltétlenül te­kintetbe veendő. A hivatkozott központi választmá­nyi határozat szerint a legkevésbé meg­rótt V^-ed úrbéri telek adója : Kétegyházán 20 kor. 40 fillér, Gyu­laváriban 12 kor. 90 fillér, Dobozon 22 kor. 50 fillér, Endrödön 19 kor. 88 fillér, Köröstarcsán 25 kor. 30 fillér, Füzes­gyarmaton 24 kor. 86 fillér, Szeghalmon 21 kői'. 56 fillér, Körösladányban 13 kor. 14 fillér, Öcsödön 11 kor. 02 fillér, Bé­késszentandráson 10 kor. 36 fillér, Me­zőberényben 26 kor. 94 fillér, Oroshá­zán 15 kor. 46 fillér, Csorváson 43 kor. 46 fillér, Tótkomlóson 34 kor. 44 fillér­ben állapíttatott meg, továbbá Szentor­nyára, Nagyszénásra, Gádorosra, Pusz­taföldvárra, Békéssámsonra, Kondo­rosra, Orosháza község, mig Újkígyósra, Kétegyháza község, Vésztőre, Körösla­dány község jelöltettek meg oly szom­szédos községek gyanánt, melyekből a legkevésbé megrótt V^-ed úrbéri telek­adója veendő. A választói jog megállapításánál az előző évre kivetett adó veendő alapul (1899 évi XV. t. cz. 141 §-a) s mivel az adó meg nem fizetése a választói jog gyakorolhatásának akadályát nem ké­pezi, ennélfogva az adójukkal hátralé­kos választók is felveendők a névjegy­zékbe. A választók mindenike csupán egy jogcímen veendő fel. Minden hatósági közeg, köztisztvi­selő és lelkész a kiigazításhoz szüksé­ges adatokat az összeíró köldöttségi el­nökök részére kiszolgáltatni köteles s ezen felül az 1874 évi XXXIII. t. c. ér­telmében a hozzá intezett kérdésekre felvilágosítást adni tartozik. A községi elöljárók kötelessége az összeíró küldöttségeket a szükséges elő­fogatokkal s elszállásolással dijtalanul ellátni. A fent előadottak pontos és lelkiis­meretes teljesítése után az újonnan be­vettekről és kihagyottakról készített név­jegyzékek és a mult év óta beállott vál­tozásokról felvett jegyzékek a központi választmányhoz az összeíró küldöttsé­gek elnökei által sürgetés bevárása nél­kül f. é. április hó 5-ig okvetlenül be­terjesztendők. Az ülésen az elnökön kiviil jelen voltak ; Zöldy Géza dr., Jancsovics Emil, Szénásy József. Moldo­ványi János, Bertóthy István dr., Csák György és Ladics László dr., központi választmányi tagok. Inségakció a megyében. Ujabb segélyezések. Az ínséges esztendők okozta nyo­mor enyhítése körül az ország várme­gyei közül dicséretesebb munkát aligha végzett csak egy is oly mértékben, mint Békésmegye. Törvényhatóságunk még a mult évben központi inségügyi bizottságot alakított, amely azóta állan­dóan permanenciában van és a kor­mány segélyével a legmesszebbmenő támogatást nyújtotta az arra rászorult ínséges lakosoknak. Ily irányú határozatokat hozott a közpoti inségügyi bizottság pénteki ülé­sén is, amelyen sajnosan tudomásul kellett venni azt is, hogy Békésmegye kimerítette a kormánynál az ellenszol­gáltatás nélküli államsegélyt s ezentúl a kormány csak előlegekkel, vagy köl­csönökkel Jámogathatja az ínségeseket. Ainig egyrészről ezt a körülményt kon­statáljuk, másrészről tagadhatatlanul el kell ismernünk, hogy a kormány az ellenszolgáltatás nélküli segélyezésekkel Békésvármegyét illetőleg elment addig a íiatárig, amelyen tul rendes körülmé­nyek közt sem mehetne az állam. A központi inségügyi bizottság pén­teki üléséről különben az alábbi tudó­sításunk számol be: Az ülésen az alispán távollétében Daimel Sándor dr. főjegyző elnökölt, előadó pedig Konkoly Tihamér dr. volt. Előadó elsősorban Nagyszénás köz­ség kérelmét vette tárgyalás alá. Nagy­szénás képviselőtestülete ugyanis 5000 korona inségkölcsönt kér Ínségeseinek segélyezésére. Miután a képviselőtes­tület a kamatmentes segélykolcsönért hónapos s olyan édes, mint egy an­gyal s olyan okos, hogy az kész csoda. A bemutatás megtörtént s az ifjú László, apjához hasonlóan — ijede­zett a két száraz, fekete nénitől s a kis mama csúfos kudarcot vallott, mint impressarió, mert a kis László, a vilá­gért sem produkálta magát, csak mikor az apját látta jönni, libegtette felé apró kövér karjait s boldog duruzsolással dörzsölőzött az apja sötét szakállához, mig az ember nem ismerte nyelven dis­kurá t hozzá, a mire ezüst csilingelésü kacagás volt a válasz. — A búcsúzás este volt s kissé lehűlt a levegő. A vonathoz indultak. Márta asz­szony batiszt ruhájaban'szintén el akarta nővéreit kisérni a kis állomásra. — Te nem jöhetsz — mondta sze­líd komolysággal az ura — még meg­fázol ! — Te nem jöhetsz — mondta sze­líd komolysággal az ura — még meg­fázol ! Az asszony engedelmesen elbúcsú­zott tőlük s még látták, a mint vissza­futott a házba. A kisasszonyok gondteljes lélekkel kerültek haza. Szegény Márta! Felál­dozta fiatal életét, eltemette magát abba a sivatagba s örömtelenül éli le napjait. Szegény Márta ! Ritkán találkoztak s a testvérek kö­zött mindjobban tágult az ür, nem vol­tak képes egymás lelkét, gondolkozá­sát megérteni. Híreket is hallottak, a mi még meg­erősítette hitüket Márta boldogtalan­ságáról. Rossz termés, szárazzág, szerencsét­len spekuláció a meglevő terméssel, egy kissé vidám élet . . . A híreket megerősítette Márta egy bizalmas leve le. Nem jöhet be a városba mert a Lacikát nem hagyhatja magukral hanem kéri testvéreit, hogy, tekintette­a rossz gazdasági évre, a nagyobb be­fektetésekre, a beálló télre, küldjenek azonnal ezer forintot, a nyáron meg, fogja adni, mert jó termést remélnek. Ezután rohant Lizi a nagyságos úrért. A szalonban tényleg vörösre kisírt szemek fogadták, zokogásba fuló sóha­jok adták a zenét. — Nos ? — kérdezte a haragos, jó­kis ember — ismét a Gellért-pusztáról Erre már kitört a zokogás. — Igen. Igen. — Mártának pénz kell, igaz hogy csak ezer forint — mondta zokogva Anna kisasszony — de mi lesz ezután? Édes jó gyámunk, segítsen -rajtunk. — Mi azt gondoljuk legjobbnak, ha kimegyünk a Gellért-pusztára, összepakkoljuk a há­zaspárt, a gyermekével s ide hozzuk a mi védő szárnyunk alá. Gondoskodunk ró­luk, soha egy szó sem lesz említve er­ről a boldogtalan öt évről. Ön meg megmenti a még megmenthetőt a va­gyonából. Szegény kis „Márta! Meny­nyit szenved. Láttuk azt mi már tavaly is, pedig csak egy napot töltöttünk ott. Az a zsarnok még a gyermekét is el­idegeníti tőle, láttuk azt is s mily durva hozzá, még azt sem engedte, hogy min­ket a vonathoz kisérjen. Rákiálltott a szegény asszonyra, aki megszégyenítve futott vissza, mert, ki tudja, mi várt volna rá, ha rabszolganőként nem en­gedelmeskedik. A fiskális meg volt akadva. Ö csak az anyagi dolgokat kisérte figyelemmel; az, ha nem is ment fényesen, de aggo­dalomra nem volt ok, de az ő rideg agglegény szive nem gondolt egyébbre. Sajnálta azt az üde kis virágot ily korán hervadásnak indulva látni, mégis elvállalta a nehéz szerepet, hogy a helyzetet szegény fiatal asszony előtt feltárja s vissza vezesse a régi otthon védelmet adó falai közzé. Mindhárman útnak indultak s szót­lanul tették meg a hosszú utat. Kinek­kinek meg volt a maga terve, szerepe. Boldvay László nem volt :otthon, mikor megérkeztek. Örömtől sugárzó arccal fogadta őket Márta, a jó öreg gyámot is megölelgetve a kedves meg­lepetésért. Összenéztek hárman. Érteték egy­más tekintetetét, A mentő-angyalait látja szegény asszony!] Egy kínos csönd után a gyám meg­köszörülte a torkát s összeszedve min­den ékesszólását, elmondta tisztán, vi­lágosan jövetelük okát s a közel jövő terveit ; — hogy, őt és gyermekét meg­mentik s elviszik innen. A szelíd asszonylélek megdöbbe­néssel hallgatta a szeretett gyám szavait, de a Boldvay László bűneinek felsoro­lása után szépen mosolygásra derült az arca s a hosszú, szép, okos beszédre nem válaszolt egy szót sem, hanem ke­cses ringó járásával kiment a másik szobába, honnan egy pillanat múlva visszatért, karján a gyönyörű, sötét szemű, aranyhajú Lacikával, ki boldo­gan simult az ő viruló, rózsaszínű any­jához : — Ide nézzetek mondta — lágy, meleg hangon — ennek a fiúnak az apját soha-soha el nem hagyom ... Na, de hogy lehetett ilyet kitalálni.. . New-Yorki szállók kényelméről. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája ­Irta : Bartóky Matild. New-York, 1906. február hó. Olyan mesés comfortot, aminőt kü­lönösen New-York és Chicagóban lelhe­tünk, nem találni Európa egyetlen nagy városában sem. Luxus dolgában még csak részben sem hasonlítanak azok az itteniekhez. Itt minden ujabban épült Hotel tulajdonosa igyekszik valami, min­dent eddig fölülmúló „extrá"-t kitalálni vendégei kényelmére. Az régi dolog, hogy az ember mind­járt a vendégfogadó lépcsőházában ál­landósított telegraf-hivatalból sürgö­nyözhet a Glóbus bármely részére, meg hogy ugyancsak a szállodában vehet ki-ki ízlésének megfelelő, akár impor­tált szivart. Kapni a legkomolyabb olvasó­könyveket, humorisztikus olvasmányo­kat és minden napi és hetilapot. Színház­jegyek is kaphatók. A börzetudósitó kis masina ott hengergeti le minduntalan a váltakozó piaci árakat. Nagyon természetesen minden egyes szobának megvan a maga telefonja s a központtal direkt összeköthető. A széles folyosókban vörös lámpák jelzik azokat az üres termeket, ahonnan az épület külső falára erősített vaslépcső vezet le az első emeletig. Tüz esetén ide ncsopor­tosulnak a provisoris lakók s egymás­után lépkednek le a mentő úton. Min­den emelet corridorjában 2—3 kis már­vány kutat lelünk, láncra kötött ezüst serlegből ott szürcsölhetni a csapolható üditő jeges vizet. Leveleket pneumatikus szerkezet viszi le a földszintipostagyüjtő szekénybe. Mennyi fáradság és időtaka.

Next

/
Thumbnails
Contents