Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-11 / 20. szám

Békéscsaba, 1906. f XXXIlI-ik évfolyam. 20-ik szám. Vasárnap, március II. 11 BEKESH EOZLONT POLITIKAI LAP TWefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők'. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegveilen belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Laptulajdonos : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF. SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér. I Nemzeti Falanx. Békéscsaba, márc. 10. A fentebbi cim egy leendő egye­sületé. Az egyesület célja a nép szel­lemi és testi művelődésének előmoz­dítása népies, ismeretterjesztő előadások, népies dal, torna és céllövő versenyek tartásával, versenydijakkal és kitünteté­sekkel, végül a versenyek állandó és intézményszerü megalakítására ország­szerte hordozható játékszín megala­pítása. Igy a hevenyészve előadott pro­gram első pillanatra ugy látszik, mintha nem volna abban semmi jelentősebb cél s mintha valami főúri passzióknak furcsa vállalkozását nyújtaná az egye­sület. Elmondjuk azonban apróra a Nemzeti Falanx célját s mi hisszük, hogy müveit olvasóinknak az eszme tetszeni fog, mert a nép testi és szel­lemi jólétét ezen egyesület fogja szol­gálni. Az egyesület kényszerítés nélkül olyan publikumot fog vonzani előadá­saira, a hol szórakoztatásával nagy tömegek verődnék össze és a mely előadásokon a nemzeti történet meg­kapóbb részleteit a nép lelki világának megfelelően, látványosan mutatnák be. A magyar nemzetnek történetében szinte maguktól jelentkeznek a dicső napok. A nép mindegyiket ismeri, mindegyike él a lelkében, mindegyik­hez alkalmaz egy-egy szép legendát, magát pedig a törökverő ősöket, a la­bancokat annyiszor megriasztó kuru­cokat, a történelmi alakok lelkivilágát, a kortörténeti, művészi eseményeket, magát a kort, mely oly nemzeti hősö­ket szült, csak szórványosan és hibásan ismeri. Akár Szent Istvánt az állam­alkotót, akár IV. Bélát, akár Nagy Lajost, Hollós Mátyást, Hunyadi Já­nost, Rákóczi Ferencet, Mária Teréziát tárjuk a nép elé: itt-ott találunk a nép ismeretében is becses adatokat, melye­ket az iskola nyújtott, amit azonban lemosott az élet szövevénye, a mit lekoptatott az idők percei s a mi meg­maradt, az nagyon kevés, vagy hibás. Pedig a népet a történelem ér­dekli. Óra számra elbeszél egy-egy agastyán Kossuth Lajosról lángoló lel­kesedéssel. Mátyás királyról valahány­szor szó esik, most is leborulnak igaz­sága előtt, mert a legenda terjedt, nem kopott, sőt a népfantázia még toldott hozzá, sokszor tévesen, de mindig sze­retetből, lelkesedésből. Ki tagadhatná, hogy a történelem látványos bemutatása, mily óriási lép­tekkel mozdítaná elő a népmüveltsé­get. A látványos bemutatás, a vetített képeken mozgó történelmi ősök meg­elevenedett arca odavonzaná az öre­get, ifjút, fiút, lányt, házról-házra járna a beszéd, terjedne, mint az égen fel­bukkanó csillagok egymásután. Hány embert tartanának vissza a korcsmá­tól az ilyen előadások ! Még évek mul­tán is megelevednék előttük a kép, pláne: ha a nép nyelvén, a népszere­tetével lesznek azok irva. A nép sze­retete nagy a történelem iránt, egy­egy történelmi ősnek képét berámáz­tatja, ott függ Krisztus Urunkkal egy sorban. Az egyesület nemcsak történeti, ha­nem irodalmi történeti dolgokat is előadna. A népet Petőfi élete, Arany János szelid lelke, Vörösmarthy mély hazaszeretete, Csokonai zamatos pol­gárias felfogása stb. érdekelni fogja nagyon. Szinte látjuk az alföldi ma­gyart, midőn kigyúl az arca a kuruc­kor költészetén, szinte hallani véljük a dunántuli nép szive dobbanását, mikor Kisfaludy Sándor és Szigligeti Ede dol­gait olvassák, szinte a beszédét hall­juk a székelynek, mikor a székely ro­máncok és balladák gyöngysorait pat­togtatja a felolvasó. Az irók arcképe, annak a kornak emberei, kik az ősök­kel éitek, ha majd felvonulnak a nép előtt, a nép látni, érdeklődni fog; tanul erkölcsöt, megismeri a kor ruházatát, Ízlését, erényét, szokását. Mindez, mily mélyen fog belényulni a nép életbe; ez maga nagyobb kulturforrás: mint a könyv, amely még mindig nem ta­lálta meg útját a nép szivéhez. Az egyesület geográfiái ismereteket, ha­zánk festői tája t is bemutatja a nép­nek. Szinte beszél ez a kor. Nem is szükség azt bővebben kifejteni, mit jelent ez a programm. Mit jelent ak­kor, ha az egyesület érteni fog a ki­vitel módjához. Pedig érteni fog. Bognár Mátyás dr. az egyesület tervezője, az egyesü­letet ugy tervezi, hogy időnkint más és más vidéken tervez előadásokat, nagyarányú hordozható, erős vászon­szerkezetű játékszint építtetnek, mely 4—5 ezer nézőt befogadhat. Az egye­sület rendezni fog népies tornászó, népies futó, magyar jellegű labdázó, dárdavető, lovasbajvivó, esetleg céllövő versenyeket, melyeket dijakkal és ki­tüntetésekkel fog előmozdítani. E mel­lett lesznek dalárda és zenekari ver­senyek, megint csak dijakkal és ki­tüntetésekkel. Igy tervezi ezt az egyesület. Most persze elég rossz idők járnak és az országgyűlés nem igen foglalkozhat a financiális kérdésekkel. Az nem baj, ha egyelőre a terv, csak terv marad, a baj csak az volna, ha végkép ki­aludna. Mi a tervet nagy jelentőségűnek tartjuk, méltó arra, hogy mindenütt érdeklődést keltsen. Bizonytalan napok. Egy ideje mélységes stagnáció ál­lót, be az abszolutizmusba fult válságba. Mintha pihennének a hadviselő felek. Csak a perifériákon folynak kisebb csatározások, amiket a különböző bécsi biztosok inszceniálnak. Különben pedig bizonytalanság egész vonalon a tekin­tetben, hogy vájjon tovább fog-e tom­bolni most már bitorolt hatalma egész erejével az abszolutizmus, avagy megáll | útjában, ahonnan még a béke terére lehetne lépni. A jelenségek, amelyekből a jövőt magyarázni lehetne, szerfelett eliitők. Ma bárányszelidek, holnap meg a leg­tüzesebb ördög képét festik a falra. Ha igaz az, hogy a vezérlő-bizottságot fel­oszlatják a választásokat a törvényes időn belül nem hívják egybe és a ka­tonaságot rászabadítják a politikára, úgy elmehetünk oda, ahol a part szakad. Már pedig, hogy mindezeket végre­hajtja a kormány, aziránt az eddig történtek után semmi kétség. De ha hisszünk a csodákban, hát még béke is lehet, — ám egyhamar bajosan. S ha már csodáról van szó, elég csoda a nemzet, amelynek bibliai korsajából még erőszakkal sem lehet kiüríteni a türelem olaját. Békésmegyei Közlöny tárcája. Hogyan lehet ~ Mondják, hogy a lelkek az álom szárnyain Egymást látogatják; Bármily messze vannak, össze tudnak jönni Hogyan lehet az hát, Hogy Kis Pál lelke a bécsi kaszárnyából ' Itt kószál Ibrányba , Bokor Erzsi lelke feljár minden este Ama kaszárnyába, S mikor Erzsi Palit csókolja a magas Bécsi kaszárnyában, Akkor Pali Erzsit öleli a törpe Jegenyék árnyában. Farkas Antal. Mentés. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta : Bartóky Mária. Mint minden kritikus helyzetben, ugy most is, a belső-titkos-tanácsos szo­baleány, lélekzetvesztetten ment a nagy­ságos úrért, mert a kisasszonyok egé­szen oda vannak. A nagyságos úr Várday János ügy­véd volt, egy jól táplált, kicsit morózus kicsit önfeláldozó, kicsit igazmondó agg­legény, tanácsadója, támogatója az el­hagyottaknak, a gyengéknek. Kurta lábaitól nem várt gyorsaság­gal igyekezett fel a lépcsőn s rontott be a kisasszonyok salonjába, hol, mint rendesen, kisírt szemek s remegő sóha­jok fogadták. A „kisasszonyok" fogalommá váltak már a közhitben s tényleg alig voltak egyebek, mert fizikailag igazán nem jö­hettek számításba. Gazdagok voltak, so­ványak voltak s okosak voltak. Valaha a nagyságos úr volt a gyámjuk, teljes árvaságukban, ma már gyámra, több mint negyed százada nem volt szükségük, nem csak mert a törvény sem tartotta szükségesnek, de, mert az örökséget megkétszerezték az okos gaz­dálkodással. Hogy azonban Lizi mégis a volt gyámért futott, ennek egyedüli oka Márta nagysága volt. Valamikor, a kis­asszonyok között á harmadik beltag, a kit azonban-Boldvay László tett nagy­korúvá azzal, hogy oltárhoz vezette, alig hogy haza került a zárdából. Ra­gyogó szemű, nevetős ajkú szőke lány volt, kicsit molett is s a füzöt lelkéből gyűlölte. Anna és Vilma kisasszonyok ijedten néztek egymásra, mikor közéjük cseppent a testvérke. Ok maguk okosak, komolyak, takarékosak ós soványok vol­tak, de hogy lehet Mártát valamikor ilyenné átformáálni ? Mert eltökélt szán­dékuk volt, hogy a sajat ábrázatukra idomítják át. Csendes éjszakákon, mig Márta éde­sen aludt, mindketten azon töprengtek, mi módon lehetne célt érni. Egész hadi­tervet csináltak; a jó tanácsok ütegeit, a komoly gondolkozás egész hadtestét elrendezve a Márta vidám lelke körül, azonban Márta Napoleonhoz illő bra­vourral megsemmisítette az összes ter­veket s a fényes diadalt egy szép es­küvő igazolta, a mikor a szőke Mártát boldogan vitte az ősi kúriába Boldvay László. „A kisasszonyok" egy kicsit meg­könnyebbültek, azonban az álmatlan éjszakák üresen maradtak, nem volt mit tervezni . .. Erről is gondoskodott Márta elég hamar, mikor egy szép napon, az elég hosszú utat kocsin téve meg, hidegtől kicsípett arccal beállított azzal a vészszel: „lányok, baj van !" A lányok nem tudták magukat tájé­kozni a baj minémüsége iránt, mert egy viruló, mosolygó arcú asszony állt előt­tük, hetykén fennhordott fitos orral, ragyogó szemekkel. „A baj" a hogy ők képzelték, meg­töri az embert, pláne, ha nő, elfonyasztja az arc rózsáit, megfagyasztja a mo­solyt s elpusztítja a szemek ragyogását. Márta röviden, de felettébb értel­mesen felvilágosította őket. — Pénz kell, tudjátok, mert külön­ben elveszik a Gellért-pusztát, pedig Laci ott született, meg a dédapja is, hát attól nem fogunk megválni. Most már testet öltött a baj a két Balázs kisasszony aszott alakjában. A helyzetet már nem tette rémesebbé, mikor Márta megmondta az összeget, a init a gyámjától azonnal kérni fog, mert addig nem várhatnak, inig az árva­szék az ő ügyét csigamódra elintézi. — És László hol van? — Otthon maradt, mert nem akar­tam, hogy bárki részéről jogtalan szem­rehányás érje, de megnyugtattam, hogy jó hirrel megyek haza És ment a gyámhoz. A kisasszonyok hagyták. Ök meg voltak bénulva, meg voltak halva. Nem sirtak, nem szóltak még akkor sem, mikor Márta, a Lizi által felszolgált villásreggeli után ko­csira ült s repült vissza a Gellért-ta­nyára, az ő várakozó szerelmes párjához Pár év telt bele mig a kisasszonyok hozzászoktak ahhoz a gondolathoz, hogy Márta engedelmes, Uram bocsá', szerelmes felesége egy idegen embernek. Egy nyári napon mégis csak ki­csalta őket Márta, hogy bemutathassa ifjú Boldvay László urat, aki már tiz btroltn Emeli n ttrigp tcti a kBkOcfet, éta éjjtf Tüdobötegsegek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor .,Roche" ertdeii c«omagolA*t. F. HoffmaRB-La ílorhc A € o. iiasel (Srájc). „Roche" Kipkató trr—i MB<M«WC » ryó«y«**t4raJi­ban. — Ara iivHenkiat 4.— koíémt. P^ifSPFSMEBj

Next

/
Thumbnails
Contents