Békésmegyei közlöny, 1906 (33. évfolyam) január-június • 1-55. szám

1906-03-08 / 19. szám

10 BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba. 1906. február 11. ság, hogy az abszolutizmus tehetetlenségében : merő képtelenségeket csinál. Vájjon meddig űzik ezt a szerencsétlen vállalkozást, amelynek előbb-utóbb csőd lesz a vége? Ki tudja? Talán maguk se, akik a szerencsétlen sorsunk szomorú intézőivé váltak. Az országnak fegyverbeállitásáról szóló rémhírek egyébként az alábbiak : Az első a tisztviselők behívásáról szól. Az abszolutizmus sorra próbálgatja az erőszak fegyvereit. A legsötétebb idők arzenáljából már előkerült a java, s most uj modellű fegyvereket kovácsolnak az ellenállás megtörésére. Ezek közül való az a katonai intézkedés, amelyről mélységes szomorúsággal értesülünk, bár manap a terrornak semmiféle megnyilvánulása sem meglepő. A hadtestparancsnokságok értesülésünk szerint legfelsőbb parancs alapján katonai szolgálatra hivták be az ellenálló törvényhatóságok tisztviselőit, akik tartalékos viszonyban a közös hadsereg kötelékébe tartoznak. A parancs szerint a bevonulás azonnal kötelező s a behivók kézbesítése már folyamatban van. Olyan formán akarják ezt a reformot keresztülhajszolni, mint annak idején tette Tisza a vasutasokkal. Ezzel kapcsolatosan más irányban is dolgozik a hadvezetőség. Mozgositás utján ugyanis soroztatni fog március végén. Erre a miniszterelnök állítólag legutóbbi bécsi útjával kapta meg a felhatalmazást, amelynek alapján a szükséges előintézkedések már meg is tétettek és a hadkiegészítő parancsnokságok már dolgoznak is a jelzett irányban. A póttartalékosok ellen is akcióba lépett a kormány. A belügyminiszter ugyanis, tekintettel arra a körülményre, hogy a legtöbb polgári hatóság megtagadta a be nem vonult póttartalékosok üldözése tárgyában kiadott honvédelmi miniszteri rendelet végrehajtását, rendeletileg utasította a kormánybiztosokat és főispánokat, hogy intézzenek felhívást a városi rendőrkapitányokhoz, községi elöljáróságokhoz, valamint a magyar királyi csendőrséghez, a be nem vonult póttartalékosok kinyomozása és karhatalmi úton való előállítására. Ad vocem szövetkezet. A szövetkezeti eszme korunk legaktuálisabb s legkevésbé tisztázott eszméinek egyike. A szocialisták nagy kedvteléssel emlegetik, holott a szövetkezetek ép oly kevéssé férnek meg a szociáldemokrácia alapelveivel, mint a magán vállalat, a kereskedelem vagy a részvénytársaság. A szövetkezet eszméti a modern szocialisták el is vetik, vagy csak a mezőgazdasági termelésre szorítják vissza. Ám azok is, akik az állam számára kisajátított földet szövetkezeti alapon szeretnék műveltetni, korántsem olyan szövetkezetekre gondolnak, aminők a liberális társadalomban keletkezhetnek. A balga szocialista iskola mezőgazdasági termelő szövetkezeteit nem az teszi szocialista alakulattá, hogy az egyének testületi termelésre szövetkeznek, hanem az, hogy ezek a termelési szövetkezetek az állanii köztulajdont alkotó földet állami ellenőrzés és irányítás mellett művelnék mint az államnak, az egyetlen és kizárólagos földtulajdonosnak bérlői. Hogy a szabad társulás alapján létrehozott szövetkezet miért volna szociális alakulat: nehéz volna megokolni. Hiszen a részvénytársaság szintén társas termelési szervezet; már pedig a szocialisták alig gyűlölnek valamit annyira, mint a részvénytársaságot. Hanem hát a fogalomzavar a liberálisok között ép oly általános a társadalmi terén, mint a szocialistáknál. A szövetkezet épolyan szabad vállalat, mint bármely magánvállalat: alá van vetve a liberális társadalom összes gazdasági törvényeinek és épugy nyereségért dolgozik, mint a magánvállalkozó. A különbség tisztán abban van, hogy mig a magánvállalat tőkéje s ennek alapján nyeresége a vállalkozóé: addig a szövetkezeti alapon berendezett termelés tőkéje a termelő testületé s a nyereség is a tőketulajdonost, a szövetkezetet illeti meg. Hogy azonban a szövetkezeti termelés némi — bár nem lényegbe vágó — közeledést mutat a szocialismus felé, tagadni nem lehet: nem az egj'éni elven alapul, hanem a testületi eszme dominál benne. Ezt ép oly kevéssé lehet tagadni, mint azt, hogv bár a szocialismusnak alaptételeit vagy megvalósithatatlanoknak, vagy az emberiség fejlődésére nézve veszedelmeseknek tudjuk: a mai társadalom kiáltó visszaságait ostorozó kritikájuk igen sok tekintetben jogosult, igaz és a társadalom fejlődésére jótékony hatással van ; legalább az igazi kulturállamokban, mint aminő pl. Anglia, amely óriási erővel vetette rá magát a társadalom-politikai reformokra. Ám koránt sincs okunk félteni a liberálizmust a szövetkezetektől még akkor sem, ha százszor életképesebbeknek bizonyulnának, mint aminők jelenleg. Mert hiszen a gyári munka-rendszer is több rokon vonást tartalmaz a szociális termeléssel, mint a kisiparos rendszer, s mégis furcsa volna azt álli. — Különben se jön ide egyhamar semmiféle vizitátor, — veté oda a szót egy tanácsbéli. Ezen szóra nyit be nagy lihegve a kisbíró : — Esküdt uramék . . . téns jegyző úr ... itt van má mögin a főispány . .. Megrebbenve nézett össze a tanács. A biró szólt — most már lágy hangon : — Gyerünk . . . Azt hiszem most lesz, ami még sohsem volt. S a tanács ment szép rendben szótlanul és szemlesütve, mint a csinyt tett gyermekek. — Most fogadták csak meg, — szólt a visszatért főispán — s már is . . . S egy, az előbbinél még hathatósabb, még dörgedelmesebb dorgatoriumban részesültek. .. meg fejenkint 20—20 korona büntetésben. S ez fájt legjobban. De megy is azóta a munka Kerekesen, mint a karikacsapás. Nó mert, hogy nem tudják, melyik percben köszönt rájuk a főispán. A Zöldy esaléd hangversenye Csabán. A farsang elmultával csöppet sem idérkeznnk oly szürkéknek a napok, amint azok rendesen nagyböjtben. Egész sereg művészeti esemény van most is készülőben. Mintha a politika egére ráborult sötétséget ilyen módon akarná kárpótolni a sors. Csak egy más cikkünkben adtunk hírt a Urania tud. színháznak Csabára rándulásáról, az a hangverseny pedig, amelyről alább adunk számot, oly ritka művészeti eseménye lesz Csabának, minőkben régen nem volt része Békésmegyében. De ha Zöldi Márton, az író, nem is volna városunk szülötte, a Zöldi leányok iránti érdeklődésnek akkor is bőséges táplálója volna az a sok meleghangú elismerés, dicséret, melylyel a fővárosi sajtóbam minduntalan találkozunk, mikor müvészetöket méltányolják. Egyik előkelő szépirodalmi hetilap igy irt róluk: Igazi müvészcsalád, a bohém gondtalanság mellett még tudásos, alapos képzettségre bukkanunk, ha otthon találkozunk velük. Otthon alatt Leány falut értjük, hol a Zöldi család nyaralni szokott. Itt a verendán énekhang üti meg fülünket. Chopin klasszikus dallamait énekli az egyik, a másik kiséri. Ha még időzünk, Beranger költeményeit halíjuk szavalni olyan francia kiejtéssel, a minőre, csak nyelvmüvészi érzékkel lehet szert tenni. Ha ehhez hozzáveszszük hóditó szépségűket, mély és nemesebb fajtájú becsvágyókat, akkor bennök kell látnunk színpadi művészetünk jövendő starjait . . . Arról van ugyanis szó, hogy e hó 17-én a békésmegyei származású Zöldy müvészcsalád és pedig Zöldy Márton, a jeles budapesti szépiró és három müvészleánya, névszerint Zöldy Vilma, a Népszínház, Zöldy Elza, a Nemzeti színház és Zöldy Tilda, az Operaház tagja családi hangversenyt rendeznek a színházban. A rendkívül érdekesnek és nagysikerűnek ígérkező estélyen az operette számokon kívül minden számot a' íróapa szerzeményei töltenek ki. Maga Zöldy Márton békésmegyei vonatkozású vigmiosolyu felolvasást fog tartani „Kávéházak korszaka" címmel. Egy régibb, érdekfeszítő munkája ez a jeles írónak, aki most uj és aktuális fejezetekkel tarkította humoros müvét. Zöldy Vilma „A csabai gazdasszony", Zöldy Elza pedig „A hangsúly" című monológot fogja előadni! A monologóknak ugyancsak Zöldy Márton a szerzője. Az estélynek óriási érdeklődéssel várt száma Zöldy Tildáé lesz, aki Suliivan és Rossini művéből fog énekelni áriákat. A Zöldyék inváziója elé rendkívül érdeklődéssel tekint Csaba közönsége, melynek minden rétegéből meleg szeretettel készülnek az iró és miiveszleányai fogadására. Itt megjegyezzük, — hogy az estélyre belépő jegyeket előre lehet váltani a Corvina könyvkereskedésben. tani, hogy a gyáripar veszélyezteti a liberalizmust. Sőt ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy csak annál erösebb, annál ellenállóbb és annál tökéletesebb lesz a liberális társadalom, minél inkább vészit merevségéből s hibáiból a szociális szellem ostroma alatt. A mai liberális társadalomnak legnagyobb hibája a mértéknélküli tőkeuraíom s ezt be kell látnia minden józan itéletű embernek. Nem az a baj, hogy magántulajdon van, mint a szocialisták hirdetik, hanem az, hogy a tőke uralma nincs kellőleg korlátozva: a tőkés kihasználhatja a munkást ls, a fogyasztót is. Ennek a tőke-uralomnak az egyik, — nem a jogi, hanem tisztán társadalmi — ellenszere a szövetkezés. Tehát oka ós jogosultsága elvitázhatatlanul van. Tény azonban, hogy a szövetkezés eszméjét életképes alakban megtestesíteni eddig nem igen sikerült. Nem sikerült pedig különösen azért, mert a szövetkezetben nem egyén a vállalkozó, hanem testület. Már pedig a testület mindig lassan gondolkozik s nehézkesen cselekszik A szövetkezet vezetője nem a maga hasznáért dolgozik: munkájának eredménye nem az övé, hanem a szövetkezeté. S azt nem lehe

f tagadni, hogy az egoizmus óriási erő, mely az esetek nagy többségében egyedül képes intenzív és produktív munkára indítani az embert. A vállatkozó éjjelt-napot összetéve, kombinál, tesz-vesz, dolgozik anynyit, amennyire csak szervezete képes; mig a szövetkezet vezetője vagy vezető testülete csak épen annyit s úgy dolgozik, amennyire kénytelen. Hasonlítsuk csak össze a napszámos munkáját a részes munkával s látni fogjuk, hogy a munka eredményességére mily óriási hatással van a magánérdek. S minél magasabb rendű a munka, annál nagyobb az eredményben mutatkozó különbség. A napszámos és részesmunka között 10—12 fillér az értékkülönbség ; de ha a szövetkezet vezetősége dolgozik lanyhán és erély nélkül, nagy összegekkel jut hátrányba a szövetkezet a magánvállalattal szemben. Mikor azonban nem az a cél, hogy a magánvállalkozást kiszorítsa a szövetkezés, — mert erre nem volna képes, — hanem tisztán csak az, hogy védekezzék a magán vállalkozók fölcsigázott áraival szemben s a nyerészkedést korlátozza : csak helyeselni lehet a szövetkezetek felállítására irányuló mozgalmat A szövetkezetek előre láthatólag nem fognak a termelés terén oly óriási eredményeket létrehozni, mint a részvénytársaságok. De addig, mig az állam politikai kérdésekkel tölti el minden idejét; közjogi kérdések feszegetésére fordítja minden erejét s u. n. nemzeti vívmányokért képes a nemzeti lót alapjait föláldozni ; mig apró közjogi harcokban vagy a jövőben a hülye ós terméketlen abszolutizmus ellen való védekezésben merül ki minden társadalmi erő; míg a produktív munka, mely hivatva lesz a magyar társadalmat törvényhozás utján egységessé, magyarrá, jó módúvá és egészségessé tenni, a nemzeti életbe győzőként be nem vonul: mindaddig nieg kell elégednünk a gyöngébb fegyverekkel, a kisebb s bizonytalanabb eredménnyel a társadalmi bajokkal szemben. De ezeket a fegyvereket azután jól ki kell használnunk. A szövetkezetek mai formájokban tagadhatatlanut kezd idegesek, amit azonban megmagyaráz e társadalmi intézmény új volta. Arra ugyan, bármennyire is fog fejlődni, képtelen lesz, hogy a magánvállalkozást kiszorítsa: de abban az irányban ma is használható, hogy a tőke uzsoráját visszaszorítsa, ha az intézmény fejlettségi fokához képest jól van megalkotva szervezete s képes a termelést helyesen vezetni igazgatósága. Az bizonyos, hogy az árak nagyságának egyik fontos tényezője a termelési költség. Most pl. drága a marha, természetesen a mért hús sem lehet olcsó. De a mészáros ép úgy megakarja kapni e drágaság idején is a rendes hasznot, sőt azt mindig természetszerűleg fokozni igyekszik, a hús kereslete pedig állandó: áz árak az amúgy is magas előállítási költségeknél sokkal magasabbak. Mig a szövetkezet, mely megelégszik szerény haszonnai is, alacsonyabb áron tudja cikkeit kínálni s mihelyt egy helyen esik az ár, ez a többi kivül fekvő vállalatok körében is árcsökkenést idéz elő. Ki mondhatja azután, a szerepót igy betöltő szövetkezetekre, hogy az életképtelen vállalkozás ? ! Azt azonban nem szabadna szem elől téveszteni, hogy mivel az egyéni érdek óriási impulsiv ereje a szövetkezetekben nem, vagy csak gyöngén hat: csak föltótlenül önzetlen, erólyes és a közérdekért igazán dolgozni tudó egyének vegyék kezökbe a vezetést. Fejletlen intézményeknek általános hiányát kivételes egyéniségek tudják pótolni csak. Mily gyönge volt, mily kezdetleges a középkori népek állama s mégis e gyönge államok erős uralkodói döntötték romba a büszke Róma falait 1. .. A szövetkezetek felállítása mindenesetre rendkívüli éleslátást, nagy körültekintést, némi tudást és tapasztalatot is követel. És az irányítás, a vezetés a gazdasági egyesület feladatai közé tartozik kétségtelenül. Hanem hiszen, ha csak éleslátás és tudás kell e fontos szervezetnek felállításához, úgy, hogy azok tényleg produktív munkát végezzenek, nincs miért féltenünk a sikert gazdasági egyesületünk elnökének kezében ... Ifj. Zsilinszky Endra. A csabai ipartestület közgyűlése. Az össziparosság érdekeit az iparkamarákon kivül egyedül az ipartestületek védik és istápolják s mégis különös jelenség, hogy maga az iparosság mennyire közömbös e testülete iránt. A csabai ipartestület vasárnap délután tartotta évi közgyűlését és a hétszázon felüli testületi tag közül nagynehezen lehetett csak összetoborozni a határozatképes számot: 150-et. Elnöki megnyitó. A közgyűlésen Wagner József elnökölt, ki tartalmas megnyitó beszédében helyesen utalt arra, hogy az iparosság csak saját érdekeinek tesz szolgálatot, ha a testület ügyei iránt érdeklődik. Visszatekintett az elnök az elmúlt év kétségbeejtően rosz közgazdasági viszonyaira, a jelenlegi szomorú politikai helyzetre, de reméli, hogy a törvénytisztelet és hazaszeretet ismét visszaadja és meghozza a magyar állam önállóságát és szabadságát. El kell ösmerni, hogy az utóbbi években az iparoktatás terén nagyot haladtunk. Az iparosok belátták, hogy csak képzett és képzettséggel biró iparosság fogja és birja megteremteni az iparnak azt a fejlett voltát, melylyel a külföldi iparcikkekkel szemben ja magyar ipar termékeknek meghódítja a közönséget. Rátért megnyitó beszédében az elnök A c him János jegyzőt Szabadkán, az országos iparos kongresszuson jubileu ma alkalmából ért ovációra, a csabai ipartestület által rendezett ünnepélyre. A közgyűlés szintén teljesen méltányolva ősz jegyzője nagy érdemeit, lelkesen megéljenezte s elismerését jegyzőkönyvben megörökíteni határozta. Végül bemutatta az ipartestület uj iparhatósági biztosát, L i n d e r Károly drt, kit szintén megéljeneztek. Napirend A közgyűlés gyorsan végzett a napirend egyes ügyeivel. Az elnöki jelentést tudomásul vette. A zárszámadást itj. Horváth Mihály számvevő terjesztette elő s ennek kapcsán Z1 eh o v s z k y Jánost azt a kérdést intézte az elnökséghez, hogy miért vett igénybe a takarékbetétből az elöljáróság ? A választ erre az elnök, a jegyző a számvevő, a pénztárnok adta meg. Az ipartestület bevétele évről-évre csökken, a tagdijhátrálék pedig teteme sen gyarapodik, jelenleg 3653 kor. A; elöljáróság megkísérelt több módot an nak apasztására, s nem is a 2 kor. tagdíj növeli annyira a hátrálékot, mini inkább az uj mesterek, kik testületi tagok lesznek, de a beiratási járulékoi nem fizetik. H i 1 ó Mátyás e beiratási díj lefizetésére csak hat heti ^haladékot adna s ha nem fizetnek, a végrehajtást foga natositaná. A közgyűlés felhatalmazta az uj elöljáróságot a hátralékos tagdíjaknak végrehajtás utján való behajtásával s a beiratási dijaknak hat hét után vaK végrehajtatásával. A közgyűlés 4656 kor. bevétel, 392í kor. kiadás és 731 kor. remélhető ma radványnyal jóváhagyta az ez évi költ sógelőirányzatot. Választások. Wagner József elnök a saját éí az elöljáróság nevében megköszönte^ eddigi bizalmat s be sem fejezhette be szédét, mert a közgyűlés egyhangúlag őt éljenezte, igy Linder Károly dr. iparhatosági biztos újra megválasztot elnöknek jelentette ki. Ugyancsak egyhangúlag megválasz tattak: Alelnök: Áchim László. Pénztárnok: Uhrin András, k már 18 év óta vezeti a legnagyobt lelkiismeretességgel a testület pénz ügyeit.