Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-09-03 / 84. szám

XXAI1. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap, szeptember 3. 84. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvéden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Dr. SAILER VILMOS PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő, riyilttcr-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Rabok megmentése. Békéscsaba, szept. 3. Nemcsak a gőz és villám modern, korszakát, hanem a humanizmus korát is éljük. Hatóságok és testületek a társadalommal nemes versenyre kelve, hozzák létre az emberbaráti üdvös in­tézmények egész sorát. Hogy milyen jelentősége van a humanizmus gya­korlásának az emberiség nagy családja életében, az szinte kifejezhetetlen. Évente nem százezreket, de milliókat és mil­liókat ment meg a társadalomnak, akik különben a gyámolitó támasz nélkül megsemmisülnének, elvesznének. Az emberbaráti intézmények sorába tartoznak a rabsegélyző egyesületek is, amilyen ma már igencsak minden vármegye és illetőleg törvényszék te­rületén léteznek. És nagyon kevés azon vármegyék száma, ahol ezek az áldá­sos intézmények nem gyakorolják a legnagyobb és legnemesebb jótékony­ságot, a bűnös útra tért emberiség be­csületének reparálását, jövőjének meg­alapítását. Nem minden fogházba vagy bör­tönbejutott ember megrögzött gonosz­tevő, de nagyon sok önhibáján kivül egyenes útról lecsúszott embert nevel gonosztevővé a börtön, de leginkább a társadalom megvetése, irgalmatlan­sága, amely lehetetlenné teszi a bűnös embernek a megtérést. Hogy ez be ne következzék, állitattak fel a rab­segélyző egyesületek. Társadalmi in­tézmények ezek, amelyeket segélyez maga az állam is. Céljuk az, hogy a büntetését kitöltött embert rehabilitálva ugy adják vissza a társadalomnak, hogy ott érvényesülni tudjon. Mert mit csinál az az ember, aki né­hány esztendei raboskodás után vissza­kapja szabadságát? A családja a leg­több esetben megvetéssel fogadja ; ha volt is valami gazdasága, az azalatt tönkremegy, foglalkozási ágát elveszíti, a bizalmatlanság nem ad neki kenye­ret. Az ilyen szerencsétlennek aztán hiába van legjobb szándéka megtérni, azt a legtöbb esetben nem teheti meg, hanem kénytelen a bűnre még nagyobb bűnt halmozni, vagy a legjobb esetben a golyóhoz vagy kötélhez folyamodni, s tehát a már igazságosan elszenvedett büntetésért még egyszer és legigazság­talanabbul és legkeservesebben meg­bűnhődni. A rabsegélyző egyesület megóvja ettől a tragikus lépéstől az élet sze­rencsétlenjeit. Mire kitölti a földi igaz­ságszolgáltatás által rá mért büntetést, a rabsegélyző egyesület a börtönben elvégzett munkája gyülmölcseként az arra érdemes, jómagaviseletet tanusitó raboknak tőkét gyűjt, azt gyümölcsöz­teti, a társadalom könyörületes adomá­nyaiból növeli és azt vagy pénzérték­ben, vagy a segélyezett rab foglalko­zásának megfelelő használati eszkö­zökben adja. A földmivesnek gazda­sági gépeket vásárol, vagy lovat, kocsit, az iparosnak állást szerez stb. Ilyen áldásos működést fejt ki pl. a biharmegyei rabsegélyző egyesület, amelynek már néhány ezer korona alaptőkéje is van. Ugyancsak ez az egyesület alapszabályában kimondja, hogy csakis biharmegyei illetőségű, önhibáján kivül bűnbe jutott, jómaga­viseletű rabokat segélyez. Nemcsak Biharban, de mint min­denütt, vármegyénkben is vannak ön­hibájukon kivül eltévelyedett és jó magaviseletet tanusitó rabok, akik ér­Sdemesek a társadalom könyörületes ' szivére, támogató kezére. Miért ne ; nyujtsuk tehát neki a megmentő jobbot? Miért taszítsuk el őket magunktól, mint a bélpoklosokat? Fogjon hát ősz-1 sze Békésvármegyének minden szépért és nemesért lelkesülő közönsége és alakítsa meg a békésvármegyei rab­segélyző egyesületet. Mozogjon ez az egyesület a kezdet napjaiban a leg­szerényebb körben, - az állami tá­mogatás nem marad el semmiesetre — mentsen meg évenkint két szerencsét­lent az életnek, bizony-bizony betöl­tötte szerepét és kedvesebb dolgot cselekszik, mint ha összetett kezekkel hagy veszni egy sereg bűnöst. p. J. A válság. Ischlii hangok uralják a helyzetet, hogy báró Fej órváry pénteken a királynál járt. A jó ég tudja, han.yadik audencia volt már ez, amely csöppet se járt több eredménynyel, mint az előzők. Azaz eredmény van és annyi, hogy bi­zonyosan kísérleteket terveznek a válság kibontakozására és mindjárt meg is ál­lapitható, hogy ez a kísérlet éppen olyan bizonyosan be fog dugulni, mint az eddigiek. Mert oly módon és oly fel­tételekkel akarják a kibontakozást léte­síteni, amelyek eleve kizárják a siker eredményét. Az ischli-i kihallgatásról különben ez a tudósításunk: Eddig mindig csak arról volt szó, hogy a katonai követeléseket kapcsolják ki s a gazdasági önállóság kérdésében a nemzet aspirációit honorálja a korona. Most azonban teljesen megbízható for­rásból arról értesülünk, hogy az eset­leg alakítandó parlamentáris kormány még elvi deklamiciót sem tehetne az állam nyelvének a hadseregben való érvényesítése tárgyában. Ennélfogva ő felsége nemcsak a katonai vezényszó behozatalát ellenzi, amiről végre is egye­lőre le lehetet', volna mondani, hanem a magyar vezényszó előfeltéteteinek biztosítását s az államnyelv fokozatos bevonulását a hadseregbe szintén ellenzi. De a mi a legfőbb, még az önálló vám­terület fölállításával sem rokonszenve­zik s ennek keresztülvitelét nem engedné kormány-programmá tenni. Ily megszo­rítások mellett pedig Magyarországon többé nem alakulhat parlamentáris kor­mány. Ha tehát Fejérvéry újból föl­ajánlaná a parlamenti többségnek, a koalíciónak a kormányalakítást, ugy e fölajánlást senki nem veheti komolyan. Mindazáltal — amint értesülünk — ez a fölajánlás megtörténik. Hogy szept. 15-ike előtt valamely konferencián, vagy pedig 15-ikén magában a Házban, az már mellékes. A közvélemény meg fog róla győződhetni, hngy az egész fölki­nálás csak azért történik, hogy el ne fogadtassék. Hisz világosan kitűnik ez abból is, hogy ma Fejérváry miniszter­elnök Ischlben nem is annyira a kibon­takozásról, mint inkább e kibontakozás nem sikerülése esetén követendő eljá­rásról referált a királynak. Hogy a tábor­szernagy ur nem szándékozik' a koalí­ciónak átadni a kormányzást, annak fé­nyes bizonysága az, hogy a saját kor­mányányának aktív politikai program­ját mutatta be a felségnek. Ha komolyan akarnák- a koalíciónak kormányra jutá­sát s a korona és nemzet megegyezé­sét, akkor nem dolgoznának törvény­javaslatokon, amelyeknek készítése és benyújtása csak egy parlamentáris kor­mánynak lehet kötelessége és feladata. S akkor nem készülnének uj választá­sokra. A kormánynak e készülődései azon­ban nem fogják készületlenül találni a parlamenti többséget, mert a koalíció vezérlő bizottsága már e hó 5-én ülést fog tartani s igy módjukban lesz a ve­zető politikusoknak ellensúlyozni az abszolút kormány mesterkedéseit. S két­ségtelen, hogy szóba kerül a kormány vád alá helyezésének kérdése is, a melynek megszavazása elől nem zár­kózhatnak el az ellenzéki képviselők. Békésmegyei Közlöny tárcája. Oal. Tedd le cigány a vonódat, Hallgasson el a víg nóta, Elég volt a vigasságból, Húzz rá most egy szomorúra. Az a nóta sirjon-rijjon Keservesen a húron : „Csak a régi szeretőmet, Csak a régi szeretőmet sajnálom !" Húzd, csak húzd keservesen, Minden húrod mig elszakad, Az én siró beteg szivem Vagy meggyógyul, vagy meghasad, S ha meghasad — húzd el szépen, Utoljára sirnmon : „Csak a régi szeretőmet, Csak a régi szeretőmet sajnálom !" . . . Ne, mégse húzd olyan nagyon, Az a kislány meg ne hallja! Azt gondolná érte sirok, Hogy szivemet ugy megcsalta. Csak csöndesen húzd a nótát, A nótámat barátom : ,,Csak a régi szeretőmet, Csak a régi szeretőmet sajnálom !" Kölgyessyiié Rigó Ilonka Késő bánat. Bolondos, lázas álmaimban Nem ismertem határt: Az élet olykor gyöngyvirágos útján A lelkem alva járt. M ;ndig magasra, még magasbra vágytam A csillagokba fel . . . Most szívesen szedném a gyöngyvirágot, De már más vitte el . . . Ferke Ágost Hitetlenség. Kéjtől reszked ajkad széle, Szemedben a poklot látom; Dadogsz vágyról, szerelemről, De bármit is mondj, barátom, Nem hiszek neked ! S ha tán olykor szavaidtól Ittasúlna higgadt elmém, S egy ily bolond pillanatbam Nyakad lázban átölelném : Te se higyj nekem ! Király Gizi. Köd. i - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta : Kató József. Nagyon régen volt és ugy emlék­| szem, mintha tegnap vagy ma lett volna. Bolyongtam az uton. Őszi, sárga levelek kavarogtak előttem, megszakgatott, fe­hér, szürke fellegek nyomon követték egymást, a nap erősen hanyatlott, már látszott az az álomszürke fátyol, ott a nyugvó nap körül, amely eltakarja a fényt, a világosságot. A köd. És az én lelkem mégis tele volt ta­vaszi álommal. Életet láttam a fakó levél rohanásában. Üzenetet hallottam a szél sírásában. Téged vártalak. Nem tudtam hogy jösz, de hittem, hogy jönni fegsz. Rád gondoltam és mikor felocsúdtam a gondolatomból, ott voltál előttem. Mo­solyogva mentünk tovább, céltalanul, I azt se tudtuk, hova. Egy szer- egyszer elébünk hmlott a fakó levél, mintha inteni akart volna bennünket. Vigyázza­tok ... ki gondol arra, mit mond a hervadó levél ? Nagyon szomorú voltál. Szótalan, mint mindig. A tekinteted is olyan kü­lönös, mintha a lelkeden ült volna va­lami sorvasztó, epesztő vágy, amit csak érzünk, de minek nevet adni nem tu­dunk. Kérdeztem a nyomorúságod okát, vagyon soká, de mégis megmondtad. A szemed telefutott könnyel. — Olyan magam vagyok, olyan egyedül érzem magam. Idegen vagyok ott is, ahol otthon kellene lennem. Nem is gondolja, milyen fájó, mikor már ilyen fiatalon látni kell azt, hogy egy látha­tatlan, megnevezhetetlen küzdelem előre vtti az árnyékát. Mindent, amit tiszta leánylélekkel megalkottam magamban, bevon valami sötét fátyol. Mig gyerek és gondolkozni kell. Mert engem min­denki bánt s otthon félnek tőlem. Miért nincs nekem napsugaras egem, miért jön ilyen hamar nehéz, szürke árnyai­val a köd . . . Hirtelen, akaratlanul megkapott újra egy érzés, egy gondolat. Hogy minden | szenvedésemért kárpótolva lennék, ha egyszer azt mondanád, hogy boldog vagv. Hogy ezt én szereztem. De féltem kimondani, pedig már akkor szerettelek. Nem is gondolod, hogy már akkor a tiéd voltam . . . Titkolni akartam s elkerültem az embereket, hogy ne lásson a szivembe senki. Mert az 'ember nem az, aminek kívülről látszik. Egyszer valami mulatságon voltunk, Itt is, ott is, szerelmes párok suhantak át a termen. Mi ott ültünk valahol egy sarokban, szótlanul, mindössze abból ál­lott a beszélgetésünk, hogy mélyen be­lenéztünk egymás szemébe. Megfogtam a kezed, ott tartottam a kezembe: — Igazán szeret, Margit? Rám néztél. Abban az ölelő, néma tekintetben benne volt minden. Egy ta­vasz költészete, virágillatos levegője, vágya, boldogsága. Tudtam hogy sze­retsz, egy tekintetből és mégis kérdez­tem. Nincs ahhoz fogható mint amit ak­kor érzünk, mikor azt a szót először halljuk, ismételni kellene százszor, ezer­szer, hogy örökre ott maradjon az a szó felírva a lelkünk falára. Ez az este volt az én sorsom. A boldogság, a jövendő szines, tarka szár­nyakkal csapkodott körül, szerettem volna eléd omolni, megcsókolni a ke­zed. De még szólni se tudtam, csak a neved suttogtam, sokszor egymásután: — Margit . . . Margit . . . Éjfélkor együtt ültün t az asztalnál. A cigány ott húzta a bus, szomorú nó­tát, pedig duhajkodni szerettem volna, belekiáltani abba a báli zürzavarva : Ne higyjetek a szomorú nótának. legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: ÍŰdŐbeteg'ség'iiknél, légfíŐSíerwek Iiurutos bajainál úgymint idült broncliitis, *z a már hurut ós különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik Q\ meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést ós a köpetet 03 megszünteti az éjjeli izzadást. - Kellemes szaga és jó ize miatt a J gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents