Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-31 / 83. szám

2-ik oldal kai. De igy? Hitünk szerint igaz magyar emberre, aki ad valamit nemzetére és magyar voltára — nem igen számithatnak ! Somossy Zsigmond jubileuma. Harminc év állami szolgálatban. Somossy Zsigmond, a gyulai pénzügyigazgatóság helyettes igazzgatója kedden ünnepelte harmincéves szolgálati jubileumát. A közszolgálatában eltöltött érdemes munkálkodásnak három évtizedes fordulóját ünneppé, igazi lelkes ünneppé avatták Somossy Zsigmond tisztviselőtársai, nagyszámú tisztelői és barátai. Harminc év a közszolgálatban hosszú idő és kétszeresen az olyan szerepkörben, amelyet a jubiláló államtisztviselő betölt. A pénzügyi kapacitások különben sem közkedvelt emberek, nem pedig különösen azok, akik adóügyekkel foglalkoznak. Valljuk meg, ez a rideg igazság. És igazság az is, hogy legnehezebb, legtöbb küzdelemmel járó az ilyen szerepkört betölteni. Nem csoda aztán, ha az ilyen hivatalt viselő egyének jubileuma sablon, amelyet a hivatali és társadalmi kényszer hoz létre. A Somossy Zsigmond jubileuma nem az ilyen sablonszerüek közé tartozik. Sőt messze kimagaslik a mindennapi ünneplések nívójából. Nem a társadalmi kényszer, a függőség nyomát viseli magán, hanem az igazi tiszteletet, hódolatot, szeretetet, amelyet nem a rang vivott ki, hanem a munkának buzgó és önzetlen embere, a tisztviselők apja, testvére, a felettes hatóság és a nagyközség ritka szép bizalmának, nagyrabecsülésének és szeretetének méltán büszke, — de szerénykedő birtokosa. Somossy Zsigmond harmincéves küzdelmes és terhes pályafutásának történetét már ismertettük lapunkban, amikor a készülő jubileumi ünnepségről először hirt adtunk. Alább pedig adjuk a keddi lelkes szép ünnep részleteit: Az ünneplés. Somossy Zsigmond harmicéves szolgálati jubileuma alkalmából kedden este impozáns bankett volt a Komló szálló éttermébe, ahova az ünnepeltet Szabó József dr. és S c h m i 11 József pénzügyi fogalmazók és S i n g e r Mihály irodavezetők hivták meg. A terembelépését dörgő éljenzés fogadta, mely percekig tartott. Á két hosszú sorban teritett asztalfőn ült az ünnepelt, jobbjáról Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazgató, baljáról pedig Kiss István számtanácsos, a számvevőség főnöke. koszorút küldött azzal a kéréssel, hogy azt édes atyja síremlékére tegye. A koszorú művészi olasz munka, érclevelek és sevresi porcellán rózsab

;mbókból. Ezen koszorút a dabasi ev. ref. egyház belső falába vágott fülkében ma is kegyelettel őrzik s abból néhány levelet és rózsabimbót vágtak ki és adtak át feleségemnek, melyet persze ma is kegyelettel őrzünk. Elkövetkezett a nagy nap. Alsó-Dabas ünnepélyes zászlódiszt öltött s a vendégek a birtokosság által a pilisi vaspálya állomáshoz küldött sok száz kocsin egymásután érkeztek s a vendégfogadóvá alakult minden úri háznál szállásoltattak el. Itt átadom a szót az akkori „Pesti Napló" tudósítójának, aki a lap 1880. jún. 14-iki számában kihagyván a kihagyandókat, — így írja le az ünnepélyt : Szokatlan élénkség uralkodott ma Alsó-Dabas községében. Ünnepi ruhába öltözött nép lepte el az utcákat, melyeken gyalog- és lovaspandúrok tartották fel a rendet stb. Elől egy megyei huszár vitte a széles nemzeti szalaggal díszített babérkoszorút, melyet Pestvármegye közönsége küldött a sírra. Utána lépdelt Földváry Mihály alispán és Halász Géza, mindkettő díszmagyarban ; továbbá a megyei küldöttség, a nemzeti dalkör tagjai, nagyszámú férfi- és női közönség, mely útközben a hozzá csatlakozók által folyton szaporodott. Ott láttuk özv. Damjanics Jánosnét, Zlinszky Istvánnét, a közbirtokosság és a megyei községek küldöttségeit ; a tud. és műegyetemi olvasókörök, a honvédmenház, az utóbbiak között egy női honvéd, aki a szabadságharcban mint főhadnagy vett részt stb. (Folytatása következik.) Ott voltak továbbá a vármegye részéről: Zö 1 dy Géza dr. tb. főügyész, Janc s o v i c s Péter árvaszéki elnök, R e z e y Szilviusz tanfelügyelő, Konkoly Tihamér jegyző stb., a biróság részéről Várady Szakmáry Arisztid h. törvényszéki elnök, Fekete József törvényszéki biró, Bandhauser József számtanácsos, s a pénzügyigazgatóság és számvevőség teljes tisztikara, Mész Lajos főbiztos, B e d ő József és M á d a y Lázár biztosok, az összes kerületi szemlészek, Csabáról: Gally Gyula, Be ke Ferenc, S e b e s s y Imre, R á c z Károly és T y e h 1 á r Endre, ós sok számosan a vármegye minden részéből. Az ünnepeltnek a bankettről elmaradt tisztelői és barátai pedig az üdvözlő táviratok és levelek özönével halmozták el Somossy Zsigmondot. A toasztok. Az ünnepi lakoma folyamán az első felköszöntőt Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazgató tartotta. Somossy Zsigmond — úgymond — harminc éves terhes szolgálata alatt annyi érdemet halmozott össze, hogy ha a számvetést megcsinálná, nem tudná, mint alakulna ki. Páratlan jó szívvel, szaktudással, fáradhatlan buzgalomból járt harminc éven át hivatalába és ezért az államtól sovány' viszonzást kapott, de embertársaitól rajongó szeretetet. Hogy ezt mint érde-j melte ki, legjobban tudjuk mi, akik legtöbbször érintkeztünk vele. A finánctörvények senkinek sem kedvesek, de Somossy Zsigmond ezekkel kezében is megtalálta az emberek szeretetéhez, bizalmához vezető utat. S amint ezt megkapta a múltban, ez a szeretet környezze csak fokozottabb mértékben a jövőben, amiről mindnyájuk nevében biztosítja az ünnepeltet (lelkes éljenzés), Somossy Zsigmond pedig őket tartsa meg továbbra is szeretetében, jó emlékezetében. Poharát az ünnepelt egészségére üríti. A barátságos pohárcsengóst lelkes óljenzugás kísérte ós ez ismétlődött meg mindannyiszor, amikor egy ujabb toaszt elhangzott. A második felköszöntőt Kiss István számtanácsos tartotta. A multak emléke és a jövőbe vetett reménység ünnepe a mai nap — kezdte meg beszódét. Ha visszatekint az elmúlt 30 évre, amelyet végig a becsületes munkásság aranyoz be, ha lelkiszemei elé varázsolja a sziszifuszi küzdelmeket, a csodálatos lelki erőt, a jóságos szivet, amelylyel az ünnepelt harmincéves pályát végigfutott, igazán szerencsés embernek órezi magát, hogy ilyen kiváló emberre emelhet poharat. A földön nincs teljes boldogság. Ezért van az, hogy a hivatalok életében is vannak kellemetlenségek. A gyulai pénzügyigazgatóság ós a mellé rendelt számvevőség mégis boldog ós békés életet élnek és ezért az elismerés Somossy Zsigmondot illeti, aki a családapa szerepét oly megelégedéssel tölti be, ahogy más senki s ezáltal befelé bókét ós szerető egyetértést, kifelé pedig tekintélyt ós tiszteletet szerez a hivatalnak. Ezek a Somossy Zsigmond érdemei, amelyek előtt most meghajolnak és szeretettel ünneplik őt. Arról megvan győződve, hogy az érdemei méltánylásra találnak ós nincs messze, amikor az ünnepelt részére elérkezik a felső kitüntetés. A maga ós a számvevőség nevében hosszú életet és boldogságot kíván Somossynak. Szabó Ferenc a pénzügyi előadó tisztviselők nevében üdvözli főnökét. Szép szavakkal méltatja az ünnepelt érdemeit, atyai jóságát és annak a meggyőződósének ad kifejezést, hogy nem hinné, csak egyetlen is találkoznék közöttük, aki teljes szivével ne szeretné Somossyt, akit éltet. R e z e y Szilviusz ezeket hangoz • tatta felköszöetőjében: Harminc esztendeig állami hivatalt viselni, hogy mit jelent az, csak az tudja, aki benne van. Nem a jubiláns érdemeit akarja hangsulyoztatni, de a régi összetartozandóság és 10 évi ismeretség alapján emeli fel poharát azért a férfiúért, aki 30 éven át a legnagyobb odaadással képes volt állami szolgálatot teljesíteni, s amellett tisztviselőtársai, barátai ós a nagyközönség osztatlan tiszteletét ós szeretetét sikerült megnyerni. Az igazi elismerés abban nyilvánul, hogy a társadalom miként fogadja az egyes közszereplő egyéneket. Somossynak szerencséje volt. Az állami tisztviselők nevében üdvözli kedves barátját, akinek az Isten ezután is tartsa meg az emberek iránt érzett nyugodt türelmét ós szeretetét, őket pedig tartsa meg jóindulatában. Az elhangzott felköszöntőkre néhány rövid meghatott szóval válaszolt S om o s s y Zsigmond. Ebben a beszédben is az ő nemes egyszerűsége szólalt meg. Meglepte — úgymond — a szeretetnek ez a megnyilvánulása. Hálás szívvel mond köszönetet tisztviselőtársainak, barátainak és ismerőseinek és igéri, hogy ezután is ugy fog viselkedni, hogy szeretetüket kiérdemelje. (Lelkes éljenzés). N o r á n d István hangsúlyozza felköszöntőjében, hogy Somossy Zsigmond nemcaak az állam érdekeit mozdjtja elő, hanem a nép törvónyadta jogait védi, óvja, mert tudja, érezi, hogy a népet ugyanaz a nap aranyozza be, amely őt, mert mindenkor odatörekedett, hogy szeretetért szeretetet kapjon. A pénztári tisztviselők nevében éltette az ünnepeltet és kívánta, hogy a jövőbe is vezesse, ami eddig vezette, és boldogítsa, ami eddig boldogította. Rövid, de talpraesett felköszöntőt mondott Nagy Jenő gyógyszerész. A szeretett nagyapa — Somossy — vagy még 25 évig találjon örömet unokájában. Kólin Dávid a sajtó nevében üdvözölte Somossyt. Sokan felköszöntötték már — úgymond — vajmi kevés maradt neki, pedig sokat vindikál magának. Mint a közvélemény szerény tolmácsa a közvélemény érzelmeit fejezi ki, a nagyközönségét, amely legilletókesebben ós legigazabban bírál, oszt elismerést. De nemcsak a hivatalon kivül, hanem bent is volt alkalma meggyőződni Somossy törvónytudásáról, méltányos jószivéről hivatalnok társai és a nép iránti szeretetéről és végül egészségére üriti poharát. A csabai tisztviselők nevében Gally Gyula üdvözölte Somossyt. Ezután még számos felköszöntő hangzott el és az ünneplő közönség késő éjszakáig együtt maradt a legkedélyesebb hangulatban. Tanév eleién. A papiros türelmes ós jó : elbir mindent, amit csak ráragaszt a nyomda festék. Az pedig évenkint többször is, de legalább kétszer, tanév elején és végén ahhoz értők és nem értők prédikálnak tanulásról, tanításról, pályaválasztásról. A jogcím itt van újra, tanév küszöbén állunk, holnap az ország minden vonalán megkezdődnek a beiratások, s a jövő héten már mindenfelé fölhangzik a Veni Sancte. A politika mezejénél nem sivárabb . az a tér, amely a pályaválasztásoké. Már pedig a gyermeknek nagyjában most választják meg a pályáját a szülők, azzal hogy milyen iskolába adják, tovább tanittatják-e avagy elszakítják az iskolától. Már pedig ez eminens kórdós szülőkre és gyermekekre egyaránt ós sokkal nagyobb érdekű a családra, mint akár az orosz-japán háború, stb. Mert tulajdonképpen most vetik meg annak a kérdésj nek az alapját, hogy mi legyen majd a gyerek: doktor, fiskális, suszter, szabó, kéményseprő inas, kereskedő tanonc, vagy otthon maradjon-e a gazdaságban. Csak még egy két évtizeddel ezelőtt nem nagy fejtörést okozott a szülőknek ez a kérdés. A mágnás, a földesúr gyermeke ment az egyetemre, a kisbirtokos fiából hivatalnok lett, az iparos, a kereskedő ós mezőgazda fia pedig követte apja nyomát a műhelyben, a boltban és a mezőn. És ilyen módon nem fájdult bele senkifiának a feje abba a kérdésbe, mit faragjon a gyermekéből. Ma ? Változtak a viszonyok. Tódul mindenki a tudományos pályákra. Es ki vehetné az rossz néven a szülőktől, ha igen is be akarja juttatni a gyermekét a társadalom kapuin ? Hogy azok mögött eltévelyedés, züllés várhat rá, azzal nem törődnek, ilyesmi eszükbe sem jut, ami a szülő lélektama szerint érthető is. Igen, hiába a sok nyárelei ós nyárvégi prédikáció, hiába az élet számtalan elrettentő példája, mindenki urat akar nevelni a gyermekéből, s az akarathoz jussa van annak is, akinek a kivitelben nincs módja. Bámulatos dolog az, hogy mig iparunk és kereskedelmünk fejletlen volt (ma sem dicsekedhetünk nyugateurópai fejlettséggel!) s alig biztosította a megélhetést, addig a szegény ember gyereke leginkább ezen pályák felé törekedett. S mióta iparunk valamelyest fejlődött és versenyképessé vált, s egy kis bolt sokkal biztosabb ós kényelmesebb pozíciót ád, mint egy hivatalocska, azóta senki sem akar hallani sem arról, hogy tisztes ipar vagy kereskedés adjon neki kenyereret. A napszámos gyerek is »«/•« akar lenni, ha van módja ós tehetsége hozzá, ha nincs. Megindul ilyenkor tudósnak, diploma tulajdonosnak és lesz belőle dijnok úr, akinek alig van magának is betevő falatja, akinek kész nyomorúság az élete, s kész kárhozat neki a családalapítás. Azonban a magunk bűnéért ne okoljuk a gyerekeinket. Mig külföldön iskolákat végzett fiatalemberek mennek iparos és kereskedő pályára: nálunk utolsó mentsvár mind a kettő, s csak mumusnak jó, hogy ijesztgessük vele a gyengébben tanuló gyereket, s végkép elvegyük a kedvét a gyakorlati pályáktól. Ha a gyereknek nem fog az esze, vagy nincs kedve a tanuláshoz, ráijesztünk, hogy inasnak adjuk, s ezáltal minden mesterség iránt félelmet gerjesztünk benne. S ha a kénytelenség később csakugyan a gyakorlati pályára viszi, kedvetlenül megy oda, mert büntetésnek tekinti az inaskodást. Hát ezen a beteges közfelfogáson kell segíteni mentül előbb, mert ha tele lesz az ország proletárral, akkor késő lesz az orvosság. És mihelyt a szülők levetik azt a balga és eléggé el nem ítélhető felfogást, amely csak tápot szolgáltat a mindjobban ós félelmetesebben terjedő proletárizmusnak, megszűnnek az ellenük intézett állandó támadások. És itt fontos kötelesség háramlik az iskolákra is. Nemcsak az, hogy életképes nemzedéket adjanak a hazának, hanem az is, hogy a tudományos pályák ós más foglalkozások között észlelhető szembeszökő arányokat helyreállítani minden erejükből törekedjenek. A békésvármegyei jegyzőegyesület közgyűlése. Békésvármegye községi jegyzőinek egyesülete évi rendes közgyűlését vasárnap délután tartotta meg Békésen a községháza közgyűlési termében. Amit legelőször kell regisztálnunk e gyűlésről, s amivel lapunk vezető cikkében is foglalkozunk, az a szinte példátlan közöny, melylyel az egyesület iránt éppen a jegyzők viseltetnek. Az egyesületnek 114 rendes tagja van, de azok negyedrésze sem jelent meg a gyűlésen, s a résztvevő tagok nagyobbrésze is segédjegyző és községi tisztviselő volt. Pedig a napirendre került jelentős ügyek megérdemeltek volna annyi érdeklődést, hogy községi jegyző urak elfáradtak volna Békésre. De megvan ennek a közönynek a magyarázata is. El

1 ekintvén attól, hogy a községi jegyzők ma már elég jól szituált helyzetben vannak, tehát nincs annyira szükségük az egyesületre, mint régente volt, az is távoltartja őket a gyűlésektől, hogy a napidijat és útiköltséget saját zsebből kell fedezni. Ezzel számolt a vasárnapi gyűlés is, amely határozatot hozott ennek az állapotnak a szanálására, még pedig olyan irányban, hogy az ilyen gyűlések költségeit belügyminiszteri rendelettel a községek utalványozzák, amint az a tanitó egyesületeknél van. A gyűlésről különben részletes tudósításunk ez : Megjelentek a gyűlésen : P e t n eh á z y Ferenc elnök (Köröstarcsa), K o1 o z s i Lndre főjegyző (Mezőberény), Tóth László jegyző (Csaba), Báthory Ferencz pénztárnok, továbbá a rendes tegok közül: Csabáról: C h r i s t i á n György, B e k e Ferenc, Sebessy Imre, Krcsmárik Károly és K n y ihár János; Békésről: Nagy Gábor, Szentgyörgyi György, Csikós János és Bakó Jakab. Mezőberényből: M u c s i Mihály; Békéssámsonról : L o m b a y Géza ; Füzesgyarmatról: Fehér László ; Szeghalomról: B e n c z e Sándor; Endrődről: Korcsok János ; Kondorosról: Fülöp József és Baross István; Tótkomlósról: V i t é z Gyula és S z ó n f i Gyula; Pusztaföldvárról : V e r s ó n y i Elemér ; Köröstarcsáról; ifj. Forgács Lajos, G r uv i c s k a Mihály ós Szabó László, egész sereg község pedig nem is képviseltette magát. Elnöki megnyitó. A közgyűlési meghívó délelőttre választmányi gyűlést jelzett, azt azonban megtartani nem lehetett a tagok távolmaradása miatt, s igy csak egy értekezlet készítette elő az ügyeket.