Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-27 / 82. szám

2-lk oldal történik meg és erre az ünnepséget rendező-bizottság meghívja a Ház elnökségét is. Kérdést intéztünk Justh Gyulához, illetve annak a véleményünknek adtunk kifejezésthogy ő szintén megjelenik Csaba ünnepén. — A szives meghívást mindenesetre nagy örömmel veszem, de hogy résztve" hetek-e a leleplezési ünnepségen, azt most igazán nem tudnám megmondaniSzept. 19-ike körül rendkívül igénybe leszek véve. Elsősorban is a Ház legvalószínűbben ülésezni fog, sok a munkája, azután szeptember 24-én avatjuk [fel a makói Kossuth-szobrot, ezt megelőzőleg 12-én a nagyszécsényi Rákóczi emlékünnep lesz, amelyen szintén meg kell jelennem, majd meg Zágrábba kell utaznom. Ezidőszerint tehát azt hiszem, bajosan, ha azonban időm engedi, tertmészetesen a legnagyobb örömmel. A vonat indult és ezzel végetért a beszélgetésünk. ^ A Uj választások. A szabadelvű párt nagyértekezlete' és a tizenötök kilépése volt a hét poli-, tikájának legkiemelkedőbb eseménye. De egyik sem olyan természetű, hogy befolyásolta volna a politika folyását akármilyen irányban. Maradt hát minden majdnem a régi mederben. Csak a kilátások változtak, noha a válság nyári stagnációjában nagy események és fordulatok egyelőre nem várhatók, csak egyes apróbb szimptomák jelzik a helyzetet. Igy határozottan lehet konstatálni, hogy az a nézeteltérés, bomlás és kiválás, amit hónapok óta vártak már a koalíciótól, erősen kezd mutatkozni — a kormányban s az ezt támogató szabadelvű pártban, mely ma is híven játsza a kormánypárt szerepét. A szabadelvűpárt bomlási proceszsusa különben most már haladni fog, amit igazol egyik kiváltnak eme kijelentése : „Egész határozottan állítom, hogy a szabadelvüpártból folyvást lesznek még; kilépések. Azt hiszem, hogy rövidesen harminc lesz a kilépettek száma. A koalieióba nem lépünk be, párttá sem szervezkedünk, nem választunk elnököt,; hanem megalakítjuk a kilépett 67-esek önálló blokkját, amelyet egy bizottság ifog vezetni. Szervezkedésről csak szeptemberben lesz szó, amikor t. i. a Ház összeül és a kilépni szándékozók zöme is velünk lesz már." Természetesen kibontakozási tárgyalásokról koalíció és kormány között szó sem eshet. A kormány ugyan megkísérel minden lehetőt uralmának biztosítására, noha csak az ügyek ideiglenes vitelérevállalkozott. Emellett bizonyít a pénteki minisztertanács, ahol Fejérváry beszámolója kapcsán nagyjában azt a deklarációt is megvitatták, amelyet a kabinet nevében a miniszterelnök fog tenni — már t. i. ha lesz alkalma rá — a képviselőház első ülésén. Ez a deklaráció a kormány munkaprogramját fogja tartalmazni. Mindenekelőtt ki fogja benne jelenteni a miniszterelnök, hogy a katonai kérdések tekintetében a korona álláspontja nem változott, tehát a magyar vezényszóról szó sem lehet. Ezzel szemben azonban hajlandó a korona több más, a nemzeti gyarapodás tekintetében elsőrangú nemzetgazdasági és társadalmi kérdés megoldását elősegíteni. És itt fel fogja sorolni a miniszterelnök azokat a törvényjavaslatokat, mondjuk: reformterveket, amelyekhez a korona hozzájárulását sikerült megnyernie. Ezek között első helyen áll az általános titkos választói jogra vonatkozó javaslat, továbbá a progresszív adózás, a tisztviselők fizetésrendezése, a szolgálati pragmatikával egybekötve, az önálló vámterület, a kisés középbirtokosok tehermentesítése, a hitbizományok megszüntetése, a papi birtokok megváltása, az 1848. XX. t.-c. végrehajtása, a külügyi képviselet reformja, a népiskolai törvény reformja, illetve végrehajtása a kötelező magyar népoktatás alapján, a végrehajtási törvény revíziója stb. És kérni fogja a Ház többségét, hogy ezen az alapon vegye át a kormányzást és fogjon hozzá ezen reformok megvalásitásához; ha pedig erre nem hajlandó, már t. i. a katonai követelések, nevezetesen a magyar kommandó kikapcsolása mellett, akkor tegye lehetővé a jelenlegi kormánynak e problémák megvalósítását. És ha a Ház ehhez sem járul hozzá, ami szintén valószínű, akkor ki fogja jelenteni a kormányelnök, hogy ezekre a kérdéseknek magának a nemzetnek a figyelmét fogja felhívni, ami annyit tesz, hogy a kormány uj választásokat rendez, s a választásokon a fentebb elsorolt programmal igyekszik magának a többséget megszerezni. Addig is, amig a többséget magának megszerezheti — ós a Fejérvárykabinet meg van győződve, hogy ez sikerülni fog neki — minden törekvése oda fog irányulni, hogy a törvényes rend megingott uralmát fenttartsa és előkészítse a megegyezést a nemzet és a király között a koalíció kikapcsolásával. A legérdekesebb fordulat azonban a politikában az, hogy n j választással keresik a válság megoldását. Visszatérnek hát oda, ahol Tisza elkezdte: Döntsön a nemzet! Félhivatalosan állítják előtérbe az uj választásokat, mint kibontakozási módot, megjegyezve, hogy ez a megoldási mód elég messze esik, hogysem már felizgassa a kedélyeket. A jövőt azonban mindenesetre a szept. 15-ike után következő események fogják igazolni. A gyulai panama. A polgármester jelentése titkos. Nem szívesen foglalkozunk ezzel az ügygyei, aminthogy sohasem volt kenyerünk sem egyes egyéneknek, sem testületeknek szennyeseit mosogatni. Ami mégis írni készt a gyulai panamáról, az a hírlapírással járó kötelesség, melylyel nem a szenzációóhes, de a közügyek vezetése iránt joggal érdeklődő közönségnek tartozunk. Lapunk mult vasárnapi számában részletesen foglalkoztunk a Gyula városánál a számvevőség által felfedezett rendellenességekkel, nagyfokú szabálytalanságokkal, amelyek az ügykezelés és elszámolás körül történtek. Jeleztük azt is, hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága a számvevői és állandó választmányi javaslattal szemben, amely a fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte a hanyag tisztviselőkre, nyolc napi terminust adott D u t k a y Béla polgármesternek, hogy igazolja az ő és társai eljárását. A törvényhatósági bizottság tehát méltányos volt, s éppen azt, hogy a méltányosság álláspontjára helyezkedett, nem szült valami jó vért a közönségben. Nem pedig azért, mert a közönség föltétlen igazságtevést akar ebben az ügyben és nem egy helyen hallódik a felháborodás megjegyzése, hogy éppen a törvényhatóság ad alkalmat a visszaéléssel vádolt tisztviselőknek, hogy hanyagságaikat eltussolhassák, címeket osztogassanak az elszámolatlan összegeknek. A közönségnek ilyentermészetü hangulatát csak táplálja az a körülmény, hogy a vármegye részéről már a mult év október havában érkezett D u t k a y Béla polgármesterhez felhívás, hogy számoljon el az általa felvett előlegekről, s hogy a polgármester e felhívásnak nem felelt meg, hanem alkalmat adott a számvevőségnek arra, hogy az a nyilvánosság számára megérett botrányt — amelyről különben lappangó hirek már szállingóztak a levegőben, — kipattantsa. De nem elégítette ki a törvényhatósági bizottság határozata elsősorban a visszaéléseket napfényre deritő számvevőséget, amely erélyes kérelemmel aziránt fordult a pénzügyminiszterhez, hogy az miniszteri számvevőket küldjön ki a gyulavárosi számadások felülvizsgálására, annál is inkább, nehogy a vádbafogott tisztviselőknek alkalma nyíljék visszaéléseik elsimítására és igy megmeneküljenek a megérdemelt büntetés elől. Addig, mig a számvevőszék igaza megcáfolva nincs, azt teljes mértékben el kell fogadnunk. De egyébbként is valónak kell vennünk a számvevőszék vádpontjait, amikre vonatkozólag ezeket jegyzi meg a „Békés" laptársunk: „Konstatálnunk kell, hogy a számvevőség kötelességét teljesítette és tatásának magaslatán állott, mikor mint a közvagyon ellenőrzője ezen nagyfokú rendetlenségekre reámutatott. Nagy és lelkiismeretes munkára való határozati javaslata élénk világot vet arra a szörnyű hanyagságra, slendriánságra és idolenciára, melylyel városunkban a közvagyont az elmúlt esztendőben kezelték, arra a tudatlansággal párosult könnyelműségre, melylyel a város ügyeit vezetik. Ez már is megállapított tény. Ezek fölött a dolgok fölött már az eddigiekből is jogosítva vagyunk ítéletet mondani, mert a számvevőség által megállapított mulasztások a kétszer-kettő négy igazságának erejével hatnak s kétségbe nem vonhatók." Ezeket mindenben aláírjuk mi is és egyben konstatáljuk, hogy a számvevő, ség a kényes természetű ügyben felelősségének teljes tudatában is nyilt kártyával játszik. De mért nem cselekszi ezt Dutkay Béla polgármester ur ? Miért bujkálózik a sötétségben ? Mert nem-e annak kell neveznünk, ha Dutkay Béla kijelenti a sajtó előtt, hogy: ez az ügy nem érett meg a nyilvánosság számára, ehhez az ügyhöz semmi köze a nyilvánosságnak. Vagy nem-e ezeket jelenti a polgármester ur azon nyilatkozata, amelylyel imigyen fizette ki a sajtót: — Jelentésemet beterjesztettem az alispánhoz, de annak tartalmáról nem nyilatkozhatom, mig a felsőbb fórum ítéletet nem mond benne. Hát ki a manó kíváncsi a polgármester nyilatkozatára akkor, amikor az arra illetékes fórum meghozza a maga mindenesetre igazságos döntését? Azután meg ha már olyan nagyon ártatlan a polgármester ur, talán az ő saját érdeke volna megvádolt személyét a közönség el'itt tisztázni ? Igaz, ezzel Dutkay Bála, mint megvádolt társai nem feltétlenül tartoznak a nyilvánosságnak, csupán illetékes felettes hatóságuknak. S ha ezt az elvet tartják szemük előtt, olyan romokat alkotnak, melyekhez — bár sok (mende-) monda fűződik, de felettük borostyán és repkény soha sem zöldéi s felettük lelkesülni teljes lehetetlenség ; — legfeljebb éjjeli baglyok s JÖSSZ szellemek tanyájául szolgálhatnak, Visszaemlékezések. irta: Zllnszky István. Miként létesült Kossuth Lászlónak, Kossuth Lajo édes apjának síremléke ? m. Testvérbátyám, aki Dabason lakott, figyelemmel kisérte a mi működésűnket, s gyakran váltottunk ebben az ügyben levelet. Egyszer ezt irja: „Halász Géza bácsival beszéltem s kifejezte, hogy rosz néven veszi, hogy mi ebbe a dologba avatkoztunk, mert ő Irányi Dániellel tervezte ezt a dolgot." No ez épen kapóra jött Első fellobbanásomban ugyan magyarán megírtam rokon bátyámnak, hogy nagyon csudálkozom ezen késői hazafias felbuzdulásán, mikor negyven év óta elég ideje lett volna ezt a hazafias ügyet szolgálni és nyélbe ütni. Ámde ne gondolja, hogy mi ezt a hazafias kötelességet csak hiúságból cselekedtük meg, s bár dicsőségnek tartjuk és büszkék vagyunk reá, de azért készséggel osztjuk meg ugy a dicsőséget, mint a fáradtságot és költiéget is Géza bátyánkkal, s ha óhajt abban szerepet vinni, ám közölje velünk és ezentúl együtt haladhatunk. Halász Géza sietett kijelenteni, hogy köszönettel veszi a felajánlott közreműködést és kér, hogy az ügy érdekében keressük fel Budapesten a hol a továbbiakat megbeszélhetjük, egyúttal 100 forinttal járult az alaphoz. H. Géza egy igen gazdag dabasi birtokos, többszörös házi ur Budapesten, ámde biz ő nagyon takarékos ember volt. A fővárosban belvárosi főorvos volt még ekkor, de idős korára a politikával is kezdett foglalkozni és képviselőségre aspirált, — a mi közbe legyen mondva, ennek a sir — ügynek nevével történt összeköttetése folytán sikerült is, mert a leleplezés után nemsokára a ráckevei kerület megválasztotta képviselőjének. Mielőtt azonban ezek igy történtek í velem, azon aggodalmunk támadt, hogy ! ha az a régi temető, melyben Kossuth László hamvai nyugosznak, maholnap már más célra fog esetleg felhasználI tatni, mi fog akkor a hamvakkal s az emlékkel történni ? Célszerűnek látszott 1 a hamvakat most átvinni a diszes uj siri kertbe, s ott állítani fel az emléket. Igen ám, de ehhez ismét Kossuth engedélye lenne szükséges, mert anélkül sem nem I illő, sem nem szabad cselekednünk. Mindezeket megfontolva, elhatároztuk a kormányzó engedélyét kikérni, megokolva a nézetünk szerint szükségesnek látszó eljárást. Irtunk tehát Kossuthnak, s kértük, hogy adja meg beleegyezését. Ezen levelünkre alábbi levél érkezett, melynek közlését nemcsak históriai becse, de irályának szépsége s érzelmeinek mélysége is indor koltá teszi: Collegno (al Baraccone) Itália, Febr. 22. 1879. Nagyságos Asszonyom ! A halál kényszerűségével szemben az ember vigasztalást keres azon gondolatban, hogy a sir menedékház, mely háboritlan nyugalmat ad. Nekem — megvallom — nehezemre I esnék e nyugalom megháboritásának j eszméjével megbarátkozni. Nincs okom attól tartani, hogy haj majd porrá leszek, valakinek eszébe jut-' hat poraimat kiakarni zavarni a sirból, melybe végnyugalomra fognak tétetni ott, * ama tengerfokon, ahol nőm és leányom hamvai oly régóta várnak reám. De az ily kizavartatás eszméje oly kellemetlenül hat érzelmeimre, hogy ha legkisebb okom lehetne ily erélytől tartani, bizonyosan e szavakat rendelném sírkövemre vésetni: „Hagyjatok békében, ne bántsatok!" Ekként érzek magamra nézve, szegény jó atyámra nézve pedig a gondolat, hogy hamvainak ki kell zavartatniok azon sir nyugalmából, melyben már 40 óv óta nyugszanak, megvailom, annál inkább nehezemre esik, mert e hamvaknak — melyeket Nagyságod általam soha eléggé meg nem hálálható kogyelete, a feledéstől megóvni vállal; kozott, — most, annyi évek után felI szedése már csak azért is bajos feladat, minthogy az egyszerű fakoporsó, melybe I zárva voltak, már alkalmasint rég porrá korhadt. Azonban Nagyságod arról értesít, ; hogy a temető, melyben atyám sirja van, már közel időben más célokra fog : fordíttatni. Ez döntő körülmény, mely választást nem hagy fel, s érzelmeimnek re, signációt parancsol. Mégis csak jobb a Nagyságod kegyeletes gondviselése mellett mqst | eszközlendő átszállítás, mint azon kiíá.1 tás, hogy ai temetőnek más célokra fordításával vagy atyám hamvai az ott nyugvó többi halottak földi maradványaival vegyesen valamely közös sirba jussanak, miként a csatában elesettekkel történik, még ha a „névtelen fólis^ tenek" közé tartoznak is, vagy pedig az ásó és ekevas szórja szét a földporával összevegyült hamvakat. Hát én e tekintetben is egészen szabad kezet hagyok Nagyságod kegyes jóindulatának. Méltóztassék legjobb belátása, és szivének csak nemesre képes sugallata szerint intézkedni. Nagyságod engem örvendezésének kijelentésével tisztel meg legutóbbi betegségemből felgyógyulásom felett. Szives érdeklődését a legszívesebben köszönöm. A jó egészség bizonynyal nagy áldás az életben. S én annak becsét annál jobban érezem, miné

1 több lelki szenvedés jutott osztályrészemül. Nagyon kinos állapot, ha ez még testi szenvedéssel is tetéztetik. Hanem ón megvallom, sokszor azon a kérdésen kapom rajta magamat, hogy nem volna-e jobb, ha leküzdött kinos betegségem kigyógyít ama másik, még kínosabb betegségből, melyet életnek neveznek ? .. . Nagyságod nekem még hosszú életet is kíván ! Ugyan — kérem — minek ? . . . Akinek életcélja meghiusittatott, annak élete neki nehéz teher, s másnak nem használ. Hát ugyan minek ? önt azt mondja annak, hogy a haza jobb napjainak fel: derülését láthassam. A mint a dolgok állanak, bizony soká kellene élnem, hogy ezt láthassam, ha ugyan még valaha látható lesz ! Nem mondom, hogy nem lesz. Nemzetek élete nagyon szívós, igen nehezen halnak meg: még ha a loyalitást az önfentartási ösztönnek fölibe helyezve, maguk állanak is be sírásónak saját sirjoknak megásásához. És nem mondom, hogy nem lesz ; mert a történelem néha igen váratlanul kizökken a kerékvágásból, melybe 3.Z ;; intézők" mesterségesen beletereltók. Egy perc viharszele évek szemetjét seperheti el. — Néha még századokét is. Volt példa reá. Hát Isten tartsa meg nemzetünkben a reményt a jobb napok felderüléséhez ! S a remény legyen anyja az önbizalomnak, s ez az erős akaratnak, melytől a cselekvés születik. — De a mennyire az adott helyzetből következtetni lehet, tartok tőle, hogy e derii nagyon sokáig fog magára váratni. Gondoskodtak arról Bécsben, és folyvást gondoskodnak, s Budán ugyancsak tolják e gondolkodás szekerét nagy engedelmesen ós a Sán-