Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-08-20 / 79. szám

XXXII. folyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, augusztu- \1 79. szám. keesmekteii0zl0ny Telefon-szám 7. Szerkeszt g: Főtér, 876. számú ház, h.

a lap sz

eii

e

mi részét illető közlemén]

küldendö

k Kéziratok nem adatn^^g POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELcŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 16 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. ségtelenül, a köz érdekéből. A vádlott is nyilatkozott, de ezidőszerint még nem cáfolta meg a vádakat. Nem is állott módjában. Hanem erre az illetékes fórum megadta az alkalmat. Rövid nyolc nap világot vet az ügyre, amely már jelen stádiumában is nem csekély mértékben kínosan érinti a közönséget. Egy hét tehát világosságot szül. Addig Ítéletet mondani sem egyik, sem másik félre nem időszerű, sem nem indokolt. Ha azonban a vádak igazolást nyernek, úgy azok sz.omorú világot vetnek Oyulaváros közigazgatására és arról tesznek tanúságot, hogy ott éveken át virágzott a ^'inös visszaélés és ez esetben jogosan vetődik fel az a kérdés is, hogy leik smeretesen teljesitette-e a • ies enőrzést az arra rendelt törvényes fórum ? s ha igen, ki, esetleg kik azok, akik fa mulasztást elkövették ? Nem akarunk az ügy fejleményeinek elébe vágni, de azt máris kötelesség megállapítani, ha mulasztások vannak, vannak bűnösök is, akiknek érdem szerint kell lakolni. Megköveteli ezt a törvényes rend, a példaadás és első sorban is a vármegye és Gyulaváros hatóságának mindenkori jóhirneve, becsülete. Legyen tehát világosság és a vilá:gosság oszlassa el a kételyeket! i- ... . p t~ Egyre borul. f. Hovatovább kiérünk a nyárból, vé ?tór a szünet és közeleg szeptember 15. t- Íígoldásról, vagy annak reményéről í- a^nban szó sincs még. — Egyrész»_ rt az udvar és kormány makacs me regége a nemzeti törekvésekkel szem , be, másrészről a koalició, illetőleg a t- ne zet hazafias ellenállasa, amelyek ma még nem találták meg a kibéküléshez az érintkező pontokat. A válságos helyzetet pedig dominálja az általános titkos választási jog kérdése, amire afct mondja a belügyminiszter, hogy neki az első pillanattól kezdve áz volt a nézete, hogy a válságból csakis az általános választói jog alapján álló parlamenti reform vezetheti ki a nemzetet; hogy e nézetnek a kinyilvánításával vállalta el a miniszteri tárcát s hogy e nézetét maga az egész kormány is vallja. Meglehet — mondja — hogy ebben a küzdelemben elbukik, de meg van róla győződve, hogy utánuk sem jöhet semmiféle kormány, melynek ne az általános választói jognak törvénybefoglalása lenne a legelső feladata. A kormány szem előtt tartja, hogy a pártokon kivül áll és azért egyik párt határozatát sem befolyásolhatja. Ezt az elvét megőrzi a hatvanhetes pártok egyesülésének és a szabadelvű párt további fennállásának kérdésében is. Fejérváry a szabadelvüpárt politikai belátásáról fölteszi, hogy csak az ország javát akarja és a korona törvényes jogait tiszteletben fogja tartani. Amíg a pártok maguktartását nem alkalmazzák ehez a nézőponthoz, a miniszterelnök — különösen a holt szezonban — alig fog aziránt lépést tenni, hogy a koalícióval tárgyalásokat kezdjen. A kereskedelmi szerződések tárgyalásait folytatják. De a kormány, hogy az ország vitális érdekeit megóvja, el van határozva arra, hogy a szerződések megkötésénél a törvényhozás jogait az egész vonalon megóvja. E hírek kommentálásával híresztelik azt is, hogy a kormány szeptember 15-én tul is megmarad hivatalában és hogy |a képviselőházi események semmiképpen sem tántoríthatják el megkezdett útjától. Másrészről olyan hírek hallódnak, hogy viszály támadt a kabinetben. Fejérváry Géza ugyanis olyan propoziciókat terjeszt minisztertársai elé, hogy azokat Lányi igazságügyminiszter kivételével a kabinet valamennyi jelenlevő tagja — enyhén szólva — aggodalmasoknak találta s oda nyilatkozott, hogy a kormánj'kérdések ily szélsőségeibe nem hajlandó követni Fejérváryt. Kristóffynak a szocialistákkal való kacérkodása sem tetszik a kabinet több tagjának, mert azt mondják, hogy az végtére is detronizációhoz és a köztársasághoz vezet, őket pedig nem azért, hanem a béke közvetítésért küldték ide. Foglalkozik a kormány a renitenskedő tisztviselők felfüggesztésének kérdésével is. Erre vonatkozólag a következő hirt kolportálják: Mint a kormány legutóbbi ténykedéseiből most már világosan kitűnik, a Fejérváry- abinet okvetlenül felfüggeszti a megyei tisztviselők egy részét. A felfüggesztett tisztviselők ezúttal nem fizetésük egy harmadát, de továbbra is egész fizetésüket megkapják, annál is inkább, mert a törvény nem azt mondja, hogy a felfüggesztett tisztviselők fizetésüknek csak egy harmadát, hanem legalább is egy harmadát kapják. A Fejérváry-kormány tehát a felfüggesztett köztisztviselőknek továbbra is egész fizetésüket adja ki. A kormány ngyanis jól tudja, hogy az ellenkező esetben egyrészt maga ellen zuditaná az összes tisztviselőket, másrészt azonban a felfüggesztett hivatalnokok biztosan a koalícióhoz fordulnának, amely őket nemcsak erkölcsi támogatásban, de anyagi segélyben is részesítené. Fejérváryék különben ezzel azt is akarják bebizonyítani, hogy ők nem ellenségei a tisztviselői karnak, amelylyel csak a politikai idők járása holyezte a kormányt ellentétbe. 1 Élénken foglalkoztatja a politikai köröket az alispánok keddi értekezlete is, amely B e n i c z k y Ferenc pestmegyei alispán elnöklete mellett folyt le, s amelyen vármegyénk részéről Fábry Sándor dr. alispán vett részt. Az értekezletről a következő hirek szivárogtak ki: A szokásos elnöki megnyitó után beható eszmecsere indult meg a politikai helyzetről, azaz a helyzetnek ama relációiról, amelyek a megyével összefüggenek. Szóvá tették a meg nem szavazott Békésmegyei Közlöny tárcája. Visszaemlékezések. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta : Zlinazky István. (Miként létesült Kossuth Lászlónak, Kossuth Lajos édes apjának síremléke ? I. 1877-ben feleségem, három kicsi gyermekünkkel pestmegyei Alsó-Dabasra utazott rokonaim látogatására. Lelkére kötöttem feleségemnek, hogy Kossuth Lajos édes atyjának sírját okvetlenül felkeresse és gyermekeinknek is megmutassa, hogy hol nyugszanak hamvai az egész haza által bálványozott Kossuth édes atyjának. Hogy kerültek a turóczi eredetű, s addig Zemplém megyében lakott Kossuth Lászlónak hamvai a pestmegyei kis faluba, annak épp oly szomorú, mint emlékezetre méltó története van. Kossuth Lajos 1837-ben a „Törvényhatósági Tudósítások" szerkesztője volt. Ez írott közlöny a szabad eszmék szellemét terjeszté a megyékben és a bécsi kormány ezt „veszedelmesének találta. Törvénytelen eszközökhöz nyúlt: a szerkesztőt befogatta. A 74 éves atya ekkor 1837 május 6-án reszkető kézzel irt egy levelet a megyéknek, mély fájdalommal és nemes haraggal adva tudtokra, hogy fiát május 4-ről 5-re forduló éjen egy óra tájban Eötvös József kir. fiskus, egy kapitány, egy strázsamester és több katona társaságában befogatá a Zugligetben, hol két hét óta orvosi javaslat következtében lakott, azután a budavári laktanyába viteté, s reggel 4 órakor iro.ányait és leveleit is lefoglalta pes szállásán. ! vz agg Kossuth és neje, Wőber Karina leánygyermekükkel együtt e befogtás által gyámolójukat veszték. Az öreg Kossuth ama kéziratnak maradt füzetében, melyben fia, hütlenségi pőrénk rövid rajzolatját adá (ezt már Dabasn készítette), többi közt irja, hogy 75-ik éét számoló roskadó ősz atya talán httyúszavát emeli egyetlen fia mellett,„aki első fejledezésétől fogva szülőin^ csak öröme volt, kinek gyermeki hj.ával telt kebele csak gondviselés nlküli testvéreinek, (négy nővérének), amásodik gyermekségre visszahanyatlot szülőinek ápolásában kereste j és találta cel gyönyörűségét". A tánusz nélkül maradt család részére adakjztak akkor a buzgó honfiak, a dabasiakpedig meghívták őket falujokba, hol íarmad fél évig laktak. Kossuth Lászld 1839. junius 13-án hunyt el, nem érheti meg az örömet, hogy szeretett fiá; láthassa, még kevésbbé azt az időt, nidőn fia a totl ós szó hatalma, lángeize, hazaszeretete ós lelkesedése által tgy rövid dicsőkor lángoszlopává let. Igy jutott a Kossuth család Alsó lábasra, a hol az öreg úr be is fejezte tletét. Én, mint »t éves gyermek gyakran fordultam meg édes anyámmal náluk; valamint ők is %en gyakori vendégeink voltak s engen nagyon szerettek. Petikének hirt az öreg Kossuthné, s én sokszor vittem hozzájuk gyümölcsöt, tojást és egyébb a háztartásban szükséges cikkeket, m?rt biz' ők nem voltak valami fényes anyagi körülmények között. Nagyon jól emlékszem az öreg Kossuth temetésére is ugy, mintha csak néhány év előtt láttam volna, mikor a koporsót kihozták a Bényei ház kapuján, ahol bérletben laktak. Pedig annak már 66 éve ! Feleségem megérkezése után már másnap jelentette bátyámnak, hogy a temetőbe óhajt menni Kossuth sírjához. — Jah! kedvesem az nem olyan könynyü dolog, mert abban a rég elhagyott sírkertben az akácfákat az egyház ezelőtt 4—5 évvel kivágatta, s ma a sarjadók oly sűrűen nőtt fel, oda tehát elébb utat kell vágatni, hogy bejuthassatok. E beszélgetésnél jelen volt sógorom, Halász Vince odavaló birtokos és az egyháztanács tagja is, aki szíves volt ajánlkozni, hogy majd másnap néhány emberrel utat vágat a sirhoz. Meg is tette, s harmadnapon kisétáltak a régi ref. temetőbe, ahol a nevezetes sir elhagyatva, vadvirágokkal benőve, jóformán elfeledve feküdt, s ha egy méternyi magas félig kidőlt veresmárvány emlék nem jelölte volna, — melyet a család állított, senki sem lett volna képes a drága hamvak nyugvóhelyét megtalálni. Feleségem könnyezve mutatta gyermekeinknek a nevezetes sir t és egyszersmind erősen megrótta a falu nagy ós módos közbirtokosságát, hogy ezt a sirt ugy elfeledte és elpusztulni hagyta. A sírról néhány szál vadvirágot szedett emlékül és egyórás ott időzés után eltávoztak. A vadvirágokból egy kis koszorút kötött, s azt elhozta magával Kondorosra. Midőn hazajöttek, elmondta a sir elhagyatottságát, megmutatta az arról szedett kis vadvirágkoszorút, miközben azt kérdé tőlem, hogy vájjon jónéven vennó-e a nagy száműzött, ha ezt a kis koszorút neki elküldené ? — Látod — mondám — ez jó gondolat, s hiszem, hogy a nagy száműzöttnek, aki olyan nemes érzelmekkel bir, lehetetlen, hogy ez a figyelem jól ne esnék. Kissé mégis aggódtunk, hogy nem fogja-e ezen kegyeletes tettünket félremagyarázni? Ez annál is inkább agasztott, mert csak pár héttel előbb olvastuk, hogy egy magyar nő valami forradalmi ereklyét küldött Kossuthnak, s arra kérte, hogy fogadja el; el is fogadta, meg is köszönte, ámde az illető nő csakhamar valami segélyért folyamodott hozzá, mire az öreg ur nyilatkozott ós kérte a közönséget, hogy ne zaklassák, mert az ő helyzete nem olyan, hogy másokat segélyezhessen, stb. Mindamellett tudva, hogy bennünket nem vezett semmi önző cél, egy levélke kíséretében feladtuk a koszorút, mely szerencsésen el is jutott rendeltetési helyére. Néhány hót múlva gyászszególyes levél jött — Kossuth száműzetése egész idején csak is ilyeneket irt — Baracconeból a kormányzó saját írásával. Igy szól a levél: Collegnó (al Baraccone) szept. 17.1877. Asszonyom! Mély megilletődéssel vettem a virágkoszorut, melyet Ön atyám sírjáról kötött s én ereklye gyanánt őrzendek egész életem .hátralevő napjain át. Fogadja Ön asszonyom legszívesebb köszönetemet küldeményeért, legőszintébb hálámat a kegyeletes érzelmekért, melyek Önt felejthetlen atyám szerény sírjához vezették s melyek reményinem engedik, hogy lesznek hazánkban, kik reám is kegyelettel emlékezendnek meg, amikor az én szivem is porrá leendett, mint porrá lett atyámé, kitől „Hazánkat szeretni tanultam rendületlenül." Isten áldása legyen Önnel aszonyom egy hosszú életen át! Lekötelezett szolgája: Kossuth Lajos. Vádak egy városi tiskar ellen.j Békásba, aug. 16. Szenzációja van a vár.gye székbe yének, Oyula városánai Ha a vádak, amelyek elég súlyosa beigazolást nyernek, akkor szomon

z

enzáció. De hogy mennyiben bízottak, azt megállapítani a jelenben kor,valamint a „ne itélj, hogy ne ítéltei elvénél fogva korai még pálcát törr^

z ügy felett s a napi krónikás ne szorítkozhat egyelőre másra, mint kéznél fekvő tények egyszerű regis^iására. Ez pedig sokkal nagyobb jekőségű, lévén egy város tisztikaráró annak becsületéről és egy város atunisztrációjáról szó, hogysem na|

€ndre lehetne térni felette. Egy erkölt testület működése mindenkor nyHnos, mindenek számára betekinthető, nnál inkább oly esetekben, amikor ol körülmények adódnak elő, amelyek í-almasak arra. hogy a közönség biz^át akár lerombolják, akár megtévesék. A Oyulaváros ellen emelt vo^k ügyénél a kézér fekvő tények ez-: A pénzügyigazgatóság mellé ndelt számvevőség vádat emeli a vái? polgármestere és több tisztviselője t len. Ismételjük, súlyosak a váda amelyek valódiságuk esetén még su lyQSabb és szomorú következményed " vonnak maguk után. A hűtlen vagyor kezelés vádját emelik a gyulai érde kelt városi tisztviselők ellen s az hogy a köz vagyonával lelkiismere lenül gazdálkodtak, a számadásokre felületes és hanyag könyvelést veze tek s mindezek alapján a számveve ség az érdekelt tisztviselők ellen a fe gyelmi vizsgálat elrendelését kérte. Ma még a vádló lépett fel. Kéi