Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-13 / 68. szám

most azonban itt vannak szemmel látha­tólag, kézzel foghatólag az ország előtt, mely azok áldásaiban hamarosan része­sülhet, ha nem tesszük kockára, hanem sürgősen munkához fogunk, hogy azo­kat megvalósítsuk,törvényerőre emeljük. Amikor egyszer ezt már megtette Elnök ur, igaz, hogy vegyes érzelme­ket keltett, de igaz, hogy az ország ér­telmisége helyeselte eljárását és belát­ták eljárásának helyességét később azok is, kik előbb helytelenítették. Ha elnök ur és t. pártja emancipálni tudja magát az alól a felfogás alól, hogy a politikát nem az általuk keltett hangu­lat, hanem az ország anyagi és erkölcsi érdekei szerint kell csinálni, ha csele­kedeteiket, nem a tömeg hangulata, ha­nem a tömeg érdekeinek a megvédése irányítja, ha lesznek olyanok, kik leha­zaárulózzák is Önöket, ne törődjenek azzal, mert pártkülönbség nélkül áldani fogja Önöket ennek az országnak min­den polgára, ha egyszer nem az Ígére­tek beváltását várják, hanem tetteiknek a gyümölcsét élvezik. Ha fölkeltették az ország hangula­tát, amelyet immár visszacsinálni nem lehet: — ne törődjenek vele, hanem te­gyék meg kötelességüket — még az ország hangulata ellenére is. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizott­sága julius havi rendeá ülését hétfőn tartotta meg Fábry Sándor dr. alispán elnöklete alatt. A kánikulai hőségben csekély érdeklődés nyilvánult az ülés iránt, a mely pedig sokkal érdekesebb volt, mint sem mutatkozott. Tartalmat adott az ülésnek különösen az indítvány, amelyet Szekér Gyula közgazdasági előadó teriesztett be, s amelyet alább ösmertetünk. Egy másik érdekesebb momentuma az ülésnek, hogy egy szemernyi poli­tika is cseppent a tanácskozásba. Az eset magában véve jelentéktelen, de a körülmények adnak súlyt az egyszerű epizódnak. Bemutatták ugyanis báró Fejérváry Géza miniszterelnök leve­lét, amelyben tudtára adatik mindenek­nek, hogy a király őt bizta meg az or­szág kormányzásával, kéri tehát alkot­mányos — betüről-betüre igy szól az irás — működésében a törvényhatóság támogatását. Nos és ezután következett az, ami máskor éppen nem szokott következni. Más időkben a közigazgatási bizottság alázatos hódolattal szokta fogadni a mindenkor való kormányok bemutatko­zását. De nagyot fordult a világ. Az ülésen némán, szemlesütve hallgatták a generális kormányélnök hősköltemé­nyének sorait, amelyek után csak még •némábban hangzott el az egyszerűen : — Tudomásul vétetik . . . szándékát csak most födözte föl — meg­szökött egy főpincérrel. Aztán saját maga felől kérdezősködött. — Kriston Mátyás ? — szólt a ren­dőr. Oh, uram, az már régen meghalt. Nem tudják, hol, azt se, mikor. Talán el se temették. — Beszélnek-e még róla az emberek ? Most már aligha. Pedig hires le­gény volt, nagy bolond volt. Piócákat táplált, kukacokat hizlalt. A barátai meg­lopták, a szeretői megcsalták. A rokonai megölték volna egy kanál vizben, csak­hogy minél előbb jussolhassanak utána. Bolond ember volt az kérem. Kriston Mátyás szomorúan kóborolt az éjszakában . . . V. Másnap beállított a sirkereskedőhöz. A Kriston Mátyás síremlékéért jöttem. A kereskedő hebegett: — A Kriston Mátyáséért? . . . — Igen, én rendeltem meg. Ki is fi­zettem. Ezer forintot adtam érte. - Bocsánat, — szólt zavartan a ke­reskedő, — a rokonok eljöttek hozzám és azt mondták, hogy eladják nekem a sirkövet. Meg is vettem kétszáz forin­tért. Azóta már Kiss Menyhért sírján áll az a kő. — Jól van. Akkor egy másikat ren­delek. A fölirás a régi, csak éppen a 32 év helyett véssen 33-at. Hazament. Végrendeletet irt. Minden vagyonát az inasára hagyta. Aztán főbe­lőtte magát. A levelei közt ezt az irást találták: „Egyetlen urat ismertem az életben: a szolgámat." Magáról a gyűlés lefolyásáról az alábbi tudósítás szól: Az ülést Fábry Sándor dr. alispán nyitotta meg a megjelent tagok üdvöz­lésével. Az első tárgy az alispán rendes havi jelentése volt, amelyet Bertóthy Ist­ván dr. terjesztett elő. Áz alispán jelen­tésből, amely észrevétel nélkül tudomá­sul szolgált, ezeket közöljük : A személybiztonság állapota az el­múlt hónapban jónak mondható. El­tekintve néhány kisebb korcsmai vere­kedéstől, amelyek csak egyszerű virtus­kodásnak minősíthetők, a vármegye egész területén a személybiztonság öt esetben támadtatott meg. A vagyon­biztonság az elmúlt hónapban 47 eset­ben támadtatott meg. Feltűnően emelke­dett a balesetek száma. Amig májusban 6 volt, s közüle 1 halálos, addig junius­ban 11 baleset fordult elő s ezek közül 10 halállal végződött. Az öngyilkosok száma juniusban is 14 volt, mint má­jusban. A tüzesetek 19 esetről 12-re csökkentek. A junius hó elején mutatkozott áldásos esőzések némít lendítettek ter­mési mérlegünk egyensúlyán. Különö­sen a kapásnövények azok, melyeket az esőzés fellendített, s amelyek jó ter­méssel biztatnak. A gabonafélékre, s különösen a tavaszi kalászosokra az eső már későn jött, s igy a termés ezekben vármegyénk területén általában igen gyenge. A gabona szemnek gyorsan bekövetkezett megérése folytán az ara­tási munkák vármegyeszerte megkezdőd­tek, s népünknek az aratási munka iránti erős szeretetét tekintve, s figye­lembe véve azt is, hogy a munkaadók és munkások között az utóbbiakra nézve általában méltányos szerződések köttet­tek, remélhető, hogy az országszerte mind gyakoribbá válható aratási sztráj­kok vármegyénk területén ezidén nem fognak előfordulni. E fejezetnél megemlé­kezik az alispán arról, hogy a csabai mun­kásközvetitő hivatal az idén különböző vi­dékekre 1896 munkást szerződtetett el. A vármegye és a községek közigaz­gatási életében említésre méltó panaszok nem fordultak elő. Most következett a miniszterelnök beköszöntő levele, mely valamint a kü­lönböző szekjebmtések tudomásul szol­gáltak. A tiszti főorvos jelentése szerint a közegészségügy állapota juniusban általában kielégítő volt. Legjobban pusz­tított a tüdővész ós vörheny. Diftériában megbetegedett 7 egyén, meghalt 1, vör­henyben 46 betegedés fordult elő, amely­ből 11 halállal végződött; kanyaró 3Ö1 betegedós, 6 haláleset; hasihagymáz 3 betegedés, 1 haláleset; bárányhimlő 3 és szamárhurut 2 betegedés. A vármegye adóügyi ós illetőleg pénzügyi állapotát már mult lapszámunkban közöltük, a többi jelentések pedig nem igen tartal­maztak nagyobb jelentőségű ügyeket. A dobozmegyeri iskolaszék iskola felállítását kéri a kultuszminisztertől. A kérvényt abizottságpártolólagterjesztette fel. Jóváhagyta a kultuszminiszter Lévai István békési ipariskolai tanítónak meg­választását, mely leiratot tudomásul vet­tek. Békésszentandrás községnek köte­lezővé tétetett egy uj ovoda felállítása, miután a jelenlegi nem felel meg cél­jainak. A bizottság utasította a község elöljáróságát, amennyiben nem rendel­keznék az építéshez szükséges fedezettel, kölcsön utján gondoskodjék a szükséges összegről. Felolvasták ezután a kultusz­miniszternek a tüdővész meggátlásáról a tanfelügyelőkhöz intézett rendeletét amelyet végrehajtás végett kiadtak a köz ségi elöljáróságoknak. A kultuszminiszter D a b s i Gizella felebbezése ellenére jóvá­hagyta R e c k Géza szeghalmi iskola­széki elnök megválasztását, amely leirat tudomásul szolgált. Ezen tanfelügyelői előadmányok után H a v i á r Lajos államépitészeti hi­vatali főnök javaslatára a bizottság fel­hívta Szarvas községét, hogy 10 évre állapítsa meg útépítési programját. Szekér Gyula közgazdasági elő­adó jelentette ezután, hogy Békésvár­megyében télre ismét gabona és takar­mányhiány mutatkozik egyes részeken a gyenge termés miatt. Indítványozta, hogy intéztessék felterjesztés a földmi­velésügyi miniszterhez, hogy errevaló tekintettel a jobb termést adó vidékeken vásároljon össze olcsó áron kellő meny­nyiségü gabonát és takarmányt, azt al­kalmas módon raktároztassa be, és annak idején, nehogy vetőmagvakban is hiányt lássanak a gazdák, olcsó áron bocsássa azok rendelkezésére. Az indítványt elfogadták s ezzel az ülés több kisebb ügy letárgyalásával véget ért. birtokosnak nyilt levelét, amelyhez mi is hozzáfűztük néhány megjegyzésün­ket. Ezekre vonatkozólag Beliczey Géza Siófokról a következő választ küldte lapunknak : Nyilt levelemre a „Békésmegyei Közlöny" megjegyzéseket tesz, melyek azonban helytelenek. Megjegyzi, hogy Békéscsabán tulajdonképen ,nincsen szervezett szabadelvű párt. Én jelen voltam a szervezkedő gyűlésen, igaz, hogy ez a választások előtt történt, de azt hiszem, hogy választások után sem adtuk fel elvünket, s a mai napig tudtommal a pártnak akkor megvá­lasztott elnöke nem, tudatta a párttal annak felbomlását. Én tehát azon ideig, a mig kilépő levelemet megírtam, po­litikai elvemnél fogva a párthoz tar­toztam, és még helyeseltem az ország­gyűlési szabadelvű pártnak bizalmat lansági nyilatkozatát a Fejérváry­kormánynyal szemben. Ez tehát éppen nem volt az ok, a miért a pártból ki­léptem, de a párt nyomban reá nem helyeselte a B á n f f y által tett haza­fias indítványt és az országgyűlési szabadelvű párt magatartása, szerintem egyik fő oka annak, hogy a megegye­zés és kibontakozás nem sikerül. S mert azt tartom, hogy a vidéki szabadelvű pártok szervei az országos szabadelvű pártnak, meggyőződésemet követve lép­tem ki a pártból. Azon esetben pedig, ha elfogadjuk azt, hogy Békéscsabán nincsen szer­vezett szabadelvű párt, felhívom Bé­késcsaba hazafiasan gondolkozó 67-es alapon álló polgárait, támogassuk töl­lünk telhetőleg a koalíciót, a mely az igazi 67-es alapon akarja Magyaror­szágot boldoggá és erőssé tenni. Siófok, 1905. julius 10. Beliczey Géza. Levél a „Nyilt levél"-re. Beliczey Géza válasza. Lapunk mult számában közöltük Beliczey Géza csaba-gerendási föld­Lemondott közigazgatási bizott­sági tag, Békésvármegye közigazgatási bizott­ságának egy régi ós előkelő tagja válik meg a közügyektől, gróf A1 m á s s y Dénes, aki úgy előkelő egyéniségével, mint tudásával egyik oszlopos tagja volt a közigazgatási bizottságnak. Gróf Al­mássy Dénes lemondott tagságáról és erről a következő levélben értesítette a bizottságot: Volt főispánunknak, dr. Lukács Györgynek két izben, április és május folyamán irtam egy-egy közigazgatási bizottsági tagságról lemondó levelet, kérvén Őt, hogy ebbeli szándékomat az e havi közigazatási bizottsági ülésen be­jelenteni szíveskedjék. Lemondásomnak oka, hogv az év igen nagy részét nem töltöm Gyulán és igv akadályozva va­gyok a cyülésen való megjelenésben és pedig a jövőben még inkább így lévén, lemondásomat fönntartom és arra ké­rem igen tisztelt alispán urat, hogy eb­beli szándékomról az igen tisztelt bi­zottságot a jövő havi gyűlésen értesíteni szíveskedjék, hogy a követ ező közgyű­lés helyettem más tagot választhasson. Maradok hazafias üdvözlettel igaz híve, Gyula, junius 22 I gróf Almássy Dénes. Gróf Almássy Dénes lemondásával megüresedett tagságra, mint halljuk, meg van már a jelölt is: Domby Lajos, a gyulaiak derék esperes-lelkésze, akinek az őszi közgyűlésen való megválasztása egész bizonyosra vehető. Akár politikai, akár nem politikai természetű az ő je­lölése, mindenféleképpen a legszeren­| csésebb, mert Domby Lajos régi ki­próbált tehetséges tagja úgy a megye­bizottságnak, mint annak majdnem vala­mennyi albizottságának. Mint megyebi­zottsági tag, sok érdemeket szerzett, igy tehát méltán megilleti őt polgártársai megtiszteltetése azon cimen is, hogy Domby Lajos a legnagyobb ref. egyház­gyének az esperese. De ismeri Domby Lajos nagy tudá­sát, humánus gondolkozását és arrava­lóságát ennek a vármegyének minden polgára, a törvényhatóságnak minden tagja, akik kétséget kizárólag, mint egy ember állanak mellé az őszi választó közgyűlésen. Tejszövetkezet államsegélylyel. Békésvármegyét kivéve, talán min­den vidéknek megvan a kitűnő forga­lommal biró ós jól jövedelmező tejszö­vetkezete. S mig a legkisebb községei? 1 ben is jó lábon állanak ezek a fonto közgazdasági intézmények, addig nálunk alig tengődnek, aminek oka részben a gazdák csekély érdeklődése, másrészt a tejelő tenyészállatok hiánya. Részben ez vezette arra csak nem rég a békésvár­megyei gazdasági egyesületet, hogy meg­szavazza a tenyészállatok beszerzésére fordítandó százezer koronás kölcsönt. Amit a vármegyei gazdasági egylet még csak elhatározott, azt innen-onnan megvalósította a köröstarcsai hitelszö­vetkezet. Ez az életre való szövetkezet buzgó igazgató-elnökének, Petneházy Ferenc községi jegyző vezetése mellett éveken át kitartó kísérletezés és fáradt­ságos utánjárással kieszközölte a föld­mivelésügyi miniszternek 40 ezer koro­nás segélyét, amelylyel a hitelszövetke­zettel kapcsolatosan felállítják a községi tejszövetkezetet. Hogy milyen nagy jelentőséggel bir Köröstarcsa lakosságára nézve ennek a községi tejszövetkezetnek a létesítése, azt fölösleges bővebben fejtegetni. Leg­jobban tudják ezt a gazdák, akik olcsón jutván a legkitűnőbb szarvasmarhate­nyészanyaghoz, minden nagyobb anyagi megterheltetés nélkül okszerű gazdálko­dással biztosítják maguknak a boldo­gulást. A köröstarcsai hitelszövetkezet a 40 ezer koronás államkölcsön iránt még ez év április 28-án fölterjesztést intézett a földmivelésügyi kormányhoz, amely­nek kedvező leirata a napokban érke­zett le a község elöljáróságához. Szól pedig a miniszteri leirat igy: „F. ó. április hó 28-án kelt kérvé­nyére értesítem, hogy hajlandó vagyok | tagjainak szarvasmarha-tenyészanyag be­szerzése ós kiosztása céljából a 'körös­tarcsai hitelszövetkezet készfizető kezes­sége ellenében az országos szarvas­marhatenyósztósi alapból három évi tör­lesztés ós 4 %-os, azaz négy százalékos kamatfizetési kötelezettség mellett 40 ezer korona kölcsönt engedélyezni. Ennélfogva ezen kölcsönügylet meg­kötésére vonatkozó kötelező nyilatkozat űrlap 1 példányát idezártan oly fehivás­sal kü döm meg, hogy azt, valamint az annak hátlapján lévő kezességi nyilat­kozatot pontosan kitöltve és a hitel­szövetkezetnek közjegyzőileg hitelesített cégjegyzésével ellátva terjessze fel. — Ennek megtörténte után fogok a köl­csönösszeg folyósítása iránt intézkedni. Megjegyzem, hogy az illetékes állat­tenyésztési ker. felügyelőség segédke­zése és ellenőrzése mellett a hitelszövet­kezet feladatát fogja képezni a kölcsön­összeg felhasználásával a tenyészmarhák beszerzése, azoknak kizárólag kisgazdák közötti szétosztása, végre az adósoktól a tőkerészletek és kamatok pontos be­szedése és az általam megjelölendő adó­hivatalba leendő beszállítása is. A tenyész­marhák díjtalan szállítása, valamint a bevásárló küldöttség költségeinek fede­zése tárgyában tett kérelmét figyelembe nem vehettem." A köröstarcsai hitelszövetkezet már kiállította a kezességi nyilatkozatot, s igy mihamar megvalósul a köröstarcsai kis­1 gazdák egy régi álma. Iskolai találkozók. Alkalmi sorok. ­Igy nagy vakáció idején nap-nap után olvashatjuk, hogy hol itt, hol amott syülnek össze találkozásra régi iskolás barátok. És halljuk, hogy tiz-husz eszten­dős találkozási szerződéseket kötnek az iskola falainak búcsút mondó érettek. Ilyen szerződést kötöttek az idén a csabai szarvasi, békési főgimnáziumban, s ilyen találkozók ugyancsak mostanában voltak Szarvason is, Békésen is. Ami azt illeti, tiz, vagy akár husz esztendő is nem' nagy idő, de azért mégis megérezni, hogy eljár. Megéde­síti a multat, miközben emlékké gyúrja. És emberré gyúrja a fiút, érett emberré az érettségizett diákot. Bölcscsé tapodja, vagy bizakodóvá dagasztja. Az életpályá­nak még csak első állomásaira tuszkolja az embert, de már ezekről az állomások­ról is jól esik neki a visszapillantgatás. Az iskolák népe, mielőtt búcsút mondanának, megfogadják, hogy tiz óv múlván találkoznak. Azt nem teszik hozzá, hogy ha megélik. Mert a diák

Next

/
Thumbnails
Contents