Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-28 / 119. szám

ékéscsaba, .905. decz. 28. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 a közóhajnak ngedve, hajlandó a meg­tisztel ; kitünttést elfogadni és a sze­mélye iránt íegnyilvánult szép biza- | lomért szive melegével mond köszö- ! netet. Az uj elnk aztán tövid, de jelen­tőségteljes bezédet intézett a közgyű­léshez, mintey kifejtvén röviden a pro­gramját. Hansúlyozta, hogy feltétlenül hithű zsidó, e minden tekitetben m a­gyar zsid, a hitközség vezetésében minden térő a haladás embere. Azután anna az óhajának adott kifeje­zést, hogy j-ogramját első és feltétlen kötelességénk tekintse a hitközság min­den tagja, mrt csak ugy támogathatják őt vállalkozsában. Az éljecéssel fogadott beszéd után folytatták í választásokat. Alelnöknek egyhangula az eddigi alelnököt, F r i e d Józsefet, gsdasági elnöknek Weisz Edét, pénztrosnak Schwartz Emá­nuelt, 'iskolszéki elnöknek Révész Fülöp drt, ?mplomgondnokoknak R i t­t e r Jakabt és K u n Józsefet válasz­tották meg Majd következett a 21 tagu választmáir újjáalakítása. Ide 7 uj tag jutott be. A váasztmány tagjai egyébként ezek: Kernyi Soma dr., Csillag Ignác, Fischer Inác, Fischer M. H., Gencsi József, Gitmann Dávid, Klein Gusztáv, Kulpin Dniel, Kulpin L. B., Pollák Ar­nold, Porssz Mihály, Rajz Izidor, Riesz Jónás, Shönberger József, Schwartz Jónás, Szmek Ignác dr., Tevan Adolf, Wallersten Soma, Weinberger Mór, Weisz Bénát, Weisz Mór. A csbai orth. izr. hitközség is most tartotta isztujitó közgyűlését," melyen meg lettk választva: elnök Braun Hermám alelnök Markovics Zsig­mond, j^nztáros Neumann Manó, gondnolok G r u b e r Jakab, F o n f e­d e r Sánuel, G r ü n v a 1 d Mór, iskola­széki elnk D u s c h n i t z Vilmos, gazda Czinn;r Dávid. ,Békésaegyei Közlöny" táviratai. A válság. A lekülönbözőbb érvek hallatszot­tak mái el az általános választói jog mellett ^s ellene. Kostatáln ; való, hogy a refori ellenzői inkább kénytelenek feltevégkkel harcolni, mint érvekkel. Abból :z alkalomból, hogy egyik német lap fraicia politikusokat szólaltatott meg a magyar válság dolgában, ma megint firtatjál a kérdést, mi lesz belőle és mi lesz néküle ? A ranciák a távol perspektívájából a felett való csodálkozásuknak adnak kifejezet, hogy az ország egyértelműen nem ktrolja fel lelkesedéssel az általá­nos titlos szavazati jogot, amely hivatva van a'ra, hogy a nemzetet erősítse s olyan nyilatkozat is esett, hogy a baj kutforása abban rejlik, hogy mi a mo­narchikus eszméhez ragaszkodunk, ad­dig a helyzet megoldása az általános titkos szavazati jogban és a köztársa­ságbai rejlik. Ez olyan kijelentés, amely kissé távolabb is, mint amennyire mi célzum, de kétségtelenül közelebb a mi álláspcntunkhoz, mint az a kommentár, amely előkelő helyről ma foglalkozik ezzel ; kijelentéssel. Álból a táborból, amelyben ellen­zik az általános választói jogot, ma an­nak Í véleménynek adnak kifejezést, hogy inkább alakuljon meg a köztársa­sági párt, csak az általános választói jog nem iell. Annak a küzdelemnek, amely mostfo'yik, ez a kijelentés már fattyu­hajtása. Ami kifogás most az általános választói jog ellen csak fölmerülhet, az a babldal álláspontja, hogy a kormány a néjjog hangoztatásával a rekciót akarja diadilra juttatni ós taktikázott annak a kérdésnek a fölvetésével. i függetlenségi párt a nehéz kér­dést elég szerencsésen megoldotta : programja elő pontjának vette fel az általános titkos választói jogot, de ezt csak parlamentáris, alkotmányos kor­mánynak adja meg, sőt hajlandó volt ezt megszavazni akár a december 19-iki ülésen is, amint ezt gróf B;a 11 h á n y i Tivadar határozati javaslata jelezte. Ez­zel a kormány taktikájára fényes politi­kai húzással felelt: azt a társaságot, a melynek az általános választói jog csak jelszó és megvalósításától jobban fázik, mint akár gróf Tisza István, a saját hálójában fogta meg. Ezzel azonban a kérdés aktuális ! politikai oldala el is van intézve. Ezen­I tul az általános választói jog azután | közügy és áitalános cél. És inkább álta­i lános választási jog monarkikus állam­! formák mellett, mint köztársaság nélkül! A válságban különben sem sincs hir. Lukács László békekisérletet még nem kezdhetett újból, mert a vezető­politikusok közül senki sincs Budapes­ten. Kossuth Ferenc, aki az ünnepe­ket Solton töltötte, csak holnap tér vissza a*fővárosba. Mártonffy Márton kitüntetése. Közéletünk egyik kitűnőségét, Már­tonffy Márton főigazgatót, az iparos tanonciskolák felügyelőjét a király az udvari tanácsosi címmel tüntette ki a tanügy és ipar terén szerzett érdemei­nek elismeréseül. Mártonffy ugy közé­leti szereplésével, mint egyéni szeretet­reméltóságával igen nagy szimpátiákat szerzett a társadalom különböző réte­geiben. Kitüntetése ezúttal valóban az érdem kitüntetése. Rablótámadás Budapesten. Látszólag élénk beszélgetésbe me­rülten álldogált három fiatal ember kedden éjjel égy óra körül az Erzsébet­körut és Király-utca sarkán. Mikor B a­r a c s Vilmos kereskedelmi alkalmazott kijött a sarkon levő kávéházból, a be­szélgető csoportból kivált egy szemü­veges, fölhajtott gallérú ember és ud­variasan megemelte Baracs előtt a ka­lapját : Nem látni meg innen kívülről — mondotta — a kávéház óráját. Legyen olyan jó, mondja meg, hány óra van ? Baracsnak feltiint ugyan a kérdés, de aztán arravaló tekintettel, hogy so­kan jártak az utcán, a kávéház előtti villamos ívlámpa nagy világoságot árasz­tott, előkereste az óráját. A kérdezősködő éppen csak erre várt. Hirtelen megragadta a Baracs ke­zét, kikapta belőle az órát, aztán olyat rántott rajta, hogy mellényéről mind lepattogtak a gombok. Az aranylánc kettészakadt, fele rajta maradt a mellé­nyen, másik felével pedig, amelyen az óra is volt, a rabló szaladt el. Baracs utána iramodott. A menekülő rabló társai azonban útját állták. Egyikük zsebkésével két helyen: a jobb szeme fölött és az állán megszúrta, mire Ba­racs elájult. A zsiványokat sokáig ül­dözte a közben összeverődött közön­ség, elfogni azonban egyiküket sem si­került. Karácsonyi dráma. Gyilkos és öngyilkos vasutas. A szeretet ünnepének szomorú szen­zációja van, amelynek egyik áldozata már a föld alatt pihen, a másik pedig a budapesti klinikán élet-halál között lebeg. A véres eset Békésmegyében, a Mezőtúr és Gyoma közötti Nagylapos kitérő állomásnál történt vasárnap dél­előtt, ahol egy szenvedélyétől elraga­dott altiszt revolverből kétszer rálőtt felebbvalójára, azután pedig maga ellen fordította a gyilkos fegyvert, amely azonnal kioltotta életét, Az önbiráskodó jobbsorsra érdemes ember tehát el­vette büntetését, mig szerencsétlen ál­dozatának az elégtételt a felgyógyulása sem adhatja meg. A szerencsétlen gyilkos merénylet hire villámgyorsan terjedt le a vidéken, s délben már az egész arad—budapesti vonalon a részleteket tárgyalták. Álta­lános feltűnést keltett, hogy a merénylő előkelő aradi család sarja, aki egész csekólyes ok miatt követte el a végze­tes cselekményt. Áldozatával, akivel együtt szolgált a nagylaposi állomásnál, valamelyes lakás kérdés miatt különbö­zött össze. Az ellentétek utóbb annyira kiélesedtek, hogy vasárnap az altiszt ittas fejjel a legvégsőre szánta magát. A szomorú karácsonyi szenzációról a következő részleteket jelentik lapunk­nak : A nagylaposi állomáson Agáczy László előljáró már évek óta' együtt szolgált B u d a y Lajos állomás felvi­gyázóval, aki különben nem régen a csabai állomáson szolgált, mint vasúti távírász. Rendkívül rokonszenves, mű­velt fiatalember, akinek az édesapja Aradon, mint ellenőr szolgál az állam­vasutaknál. Mindketten altiszti sorban voltak a kis- állomásná 1, s noha Buday nőtlen volt, a másik pedig családos, — egy ideig a legszebb egyetértés uralkodott közöttük. Annál inkább meglepett hát min­denkit az a megrendítő eset, amely va­sárnap délelőtt 10 és 11 óra között tör­tént Ja nagylaposi kitérő pályatestén. Hogy s mint történt az eset, teljes bi­zonyossággal megállapítani ma még meg­lehet, mert Buday meghalt, Agáczy ha­lálos betegen fekszik, a jelzett alkalom­mal pedig az állomáson kettőjükön ki­vül nem volt senkisem. Amit eddig a vizsgálat kiderített, az, hogy Buday tíz­óra körül italos fejjel kilépett a pálya­testre és revolverrel a kezében, oda ki­áltott Agáczynak : — No most kutya, lellőlek ugy — E pillanatban pedig már eldördült a fegyver és a golyó Agácy fejét találta. De Agáczy még futásnak indult, Buday utána és a második lövés a karját találta, mire összerogyott. A gyilkos merénylő, abban a hit­ben, hogy Agáczy meghalt, ezután maga ellen fordította a fegyvert, a fejébe lőtt éltelenül esett^áldozatától néhány lépés­nyire a kavicsos homokba, amely mo­hón itta be a kifolyó meleg vérét. Az esetnek azután csakhamar hire ment, s a délelőtti gyorsvonattal a gyo­mai hatóság már kiszállott a színhelyre. Konstatálták, hogjr Buday meghalt, Agá­czy ellenben él, csak súlyos a sérülése. Kihallgatni azonban egyelőre nem (le­hetett, hanem a irég néhány perc múlva indulö gyorsvonattal fölszállitották Bu­dapsstre, ahol a klinikán helyezték ápo­lás alá; Budayt pedig, aki nem több mint 23 éves, kedden temették el Gyo­mán. Hogy mi volt a merénylet oka, azt csak sejtik. Apályatársak valami lakás­kérdés miatt kaptak össze, ebből kifo­lyólag ellenségekké váltak s az ittas Bu­dayban feltámadt a bosszúvágy vasár­nap, amikor zsebében érezte a revolvert. Az esetet különben többféle verzió igyekszik magyarázni, ezek azonban nem egyebek, mint mende-mondák. A munka jutalma. Egy kitüntetett munkás ünneplése. Az elmúlt ünnepek minden tekintet­ben ünnepek voltak. Ünnepeltük szent karácsonyt, Áchim János jubileumát, ünnepeltünk egy valóban egyszerű em­bert, aki éppen nem tagja a haute volée creme-nek és egyéb érdeme sincs, mint­hogy 24 évig hűségesen végigszolgált egy gazdát, osztozott annak jó s bal­sorsában, szolgálja annak becsülettel, nemes igyekezettel az érdekeit. És ez nem csekélység, embertársaim a mai világban, sőt nagyon is ritka dolog, úgyannyira, hogy maga a legfőbb és hivatalosan legilletékesebb fórum is ér­demesnek tartotta illendőképpen hono­rálni az ilyen ritka hűséget. Az igazi demokratikus elveknek érvényesülését, a munkának a megbecsülését jelenti ez, azt, hogy a munka ma már egyenlő a fényes ranggal s hogy lehullottak a buta előítélet falai, amelyek elválasz­tották a munkást az ügynevezett nad­rágos emberektől. Az ünnepelt iparos különben T o­r á n y i László csabai iparossegéd, akit a kereskedelmi miniszter 24 évi hűséges szolgálata jutalmául elismerő oklevéllel és 100 arany korona adománnyal tün­tetett ki. Az érdemes munkásnak ezt a jutalmat hétfőn délután 4 órakor ünne­pélyes formák között adta át az ipar­testület elnöke az ipartestület helyiségé­ben, melyet ez alkalomból zsúfolásig megtöltött az iparosság. Torányi László ünnepléséről ez a tudósításunk számol be : . Lapunk mult számában jeleztük már, hogy az aradi kereskedelmi és ipar­kamara a csabai ipartestület elöljárósá­gát bizta meg, hogy Havran Pál és Fia asztalos kitüntetett segédjének, To­rányi Lászlónak az állami elismerést átadja. Ennek a megbízásnak az ipartestü­let elöljárósága hétfőn délután felelt meg. Az ünnepelt iparosnak Wagner József ipartestületi elnök adta át a kor­mány elismerő levelét és adományát Wagner József ezt szép beszéd ke­retében cselekedte meg. Wagner min­denekelőtt párhuzamot vont hazánk és Amerika ipari viszonyai között, majd jelezte, hogy az iparosok 'helyzete ná­lunk is forduló ponthoz jutott, amennyi­ben van jó reményünk, hogy megkapja a munka is a maga megérdemelt jutal­mát, és elismerését. Elismeréssel emlé­kezett meg ezután Vörös László ke­reskedelmi miniszterről, akinek elsősor­oan köszönhető, hogy az ipari munká­sok az állam részéről kitüntető elisme­résben részesülnek. Majd üdvözölte a betegsége miatt távolmaradt Havran Pált, akinek humánus bánásmódja, igaz­ságszeretete és munkássegitő társának megbecsülése lehetővé tette Torányi ki­tüntetését és ünneplését. Szólt ezután az ünnepelt érdemeiről, s ugy mond: kétszeres ünnep nekünk ez a mai nap, mert egy igazan szorgalmas, becsüle­tes munkatársunknak nyujthatjuk a ju­talmat és mert a munka megbecsü­lése ós jutalmazása egy uj korszak föl­virradását jelenti. Végül az egybegyűlt fiatal ipurosokhoz szólott, akiknek példa­képül állította ocla Toi'ányit, akinek ez­után átadta a jutalmakat. Az éljenzéssel fogadott üdvözlő be­széd után az iparos ifjúsági egylet ré­széről ifj. Horváth Mihály üdvözölte a kitüutetett iparostársat, úgyis mint ünnepeitett, úgyis mint az ifjúsági egy­let egyik legrégibb tagját. A magunk részéről még azt a jó kivánatot fűzzük e sorokhoz, hogy most már Torányi polgártársunkat tüntesse ki kegyeivel egy alkalmatos csabai pol­gárleány, hogy a rideg agglegényi élet felhői eltűnjenek deresedő feje felül. ÚJDONSÁGOK. Szerelmi dráma. Gyilkosság és öngyilkosság. Szerelmi drámából is jutott az ün­nepeknek. A kesergő szerelmesek szivét az ünnepi hangulatok sem javítják meg és a sötét szándékot nem tudják elűzni. A karácsonyi szerelmi dráma szín­helye Szarvas volt, ahol egy fiatal gaz­dálkodó legény kioltotta még fiatalabb kedvese életét, azután a maga fiatalságát dobta el, mert a leány szülei ellenkez­tek házasságuktól, a leány pedig nem akarta szégyenét elviselni a világ előtt. A szarvasi szerelmi drámáról az az alábbi részleteket adjuk : Amint az már gazdanépeknél szokás M u h a András 21 éves szarvasi gaz­dálkodó is vasárnap délután résztvett egy parasztikusmulatságon,ahol Kraj­c s o v i c s Máriának tette a szépet. A fiatalokon nem vettek észre semmi kü­lönöset, csak a legény látszott másnap egy kissé kapatosnak, amikor délután 3 óra felé beállított szive választottjá­nak, a 16 éves Máriának a házukhoz. A leány anyja, özv. Krajcsovics Mártonné valamelyes foglalatoskodást űzött a kamarában, mialatt a fiatalok, akik már bizonyára a vasárnap délutáni mulatságon megegyeztek a közös halál, ban, mert nem engedték őket fiatal ko­ruk miatt egybekelni, kimentek az ud­varra és ott a legény először a leányt, azután pedig magát főbelőtte, Mind a két golyó jól talált. Legény és leány azonnal meghaltak és az is, akit az elkeseredett leány szive alatt hordott. A János és Mária esete nagy rész­vétet keltett a szarvasi gazdaifjuság kö­rében. A másik két öngyilkos szintén sze­relmi bánatból vált meg az élettől. Az egyik még ifjú, 21 éves, a másik leélte élte javarészét, 52 éves volt s nem birta elviselni szive csalódását. B 1 a s k ó András, 21 éves gépkezelő kedden reg­gelre felakasztotta magát s a kamrában találtak reá hozzátartozói. A másik ön­gyilkos Bobvos Samu, ki a szarvasi szőlőkben lakott, s most .ikana hymen rózsaláncait az élet terhe mellett vi­selni. Mert nem talált meghallgatásra szive választottjánál, szintén felakasz­totta magát. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára enyhe időt jelez, elvétve csapadékkal.

Next

/
Thumbnails
Contents