Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-12-24 / 118. szám

4 BÉKÉSMEGYET KÖZLÖNY Békéscsaba, 1Q05. decz. 24, engedélyért és ekkor a közigazgatási bizottság által maga a község jelölheti meg a leendő patikust, most pedig ne véleményezzék az engedélyt. Szeberényi Lajos: Nem csatlakozik Fábry javaslatához. A véleményezést el kell fogadnia a képviselőtestületnek, mert a kastélyiaknak nincs patikájuk. Ne akadályozzák meg a véleményezést, mert hiába, ha a miniszter meg akarja adni, csak megadja. De arról is van szó, hogy egy embernek megél he tést kell adni. Á tanács által javasolt hely adassék meg, különben a Südy-féle patika forgalmának ártanak. S z a 1 a y József nem abból a szempontból indul ki, mint Szeberényi, hanem abból, hogy általános-e a szükséglet. A törvény is kimondja, hogy a patikákat nem egy tömegben, de a városban szétszórtan kell létesiteni. Ha az orosházi utcában létesitik az uj patikát ugy nem a közönség érdekeit szolgálják, hanem a \ kastélyiakat részesitik kedvezményben. Fábry indítványa is megfontolandó azonban, s ha egyszer a törvény törvény, neki is az a felfogása, várják még meg a hátralevő egy évet és ha akkor a^város szükségét látja, maga kérelmezze az engedélyezését. Fábry Károly: A gyakorlat az, ha a község, mint erkölcsi testület folyamodik engedélyért, akkor a megye közigazgatási bizottsága választja meg a patikust, amely közigazgatási bizottságban a községnek van képviselete. Mig ellenkező esetben a miniszter nevezi ki. A mai viszonyok között pedig Kristóffy bizonyára nagylaki választójának adná a patikaengedélyt. (Helyeslés) K o r o s s y László : Megvallja, hogy egyéni meggyőződése az, hogy nem tartja szükségesnek a hatodik patika felállítását, mert uj gyógyszertár felállítása ott indokolt, ahol a népesség rohamosan szaporodott, vagy olyan intézmények létesültek, amelyek nagyobb mérvben veszik igénybe a gyógytárt. Ami az uj patika helyét illeti, azt hiába állapítják meg, mert a miniszter odaengedélyezi, ahová akarja. Mégis, mert ugy a közegészségügyi bizottság, mint a tanács többsége a véleményezés mellett döntött, ajánlja elfogadásra a tanács javaslatát. Reisz Miksa dr.: Okvetlen szükség nincs az uj patika felállítására. Tapasztalatból tudja, hogy mindenütt az az anomália uralkodik, hogy a patikák a központ felé törekednek. Ha a köznek akarnak szolgálni, ugy Fábry javaslatát fogadják el, de ha mégis másként határoznának, ugy a közegészségügyi bizottság javaslatát ajánlja elfogadásra. Fábry Károly: Tartozik még azt is bejelenteni, hogy S ü d y István gyógyszerész már évekkel ezelőtt engedélyt kapott arra,hogy jelenlegi helyéről három utcasarokkal feljebb költöz7Ók. Ezt Südy megteheti minden pillanatban, a képviselőtestület tehát számoljon az eshetőségekkel és ne engedjen két patikát közel egymás mellé. S z e b e r é

tn y i Lajos: Nem személyes tekintetek, de közérdek vezeti felszólalásában, amikor kéri a képviselőtestületet, hogy ne halaszsza el a kérdés elintézését. H a a n Bélának az a felfogása, ha most véleményezik az uj patikát, kiadták kezükből a hely ós szemólyválasztás jogát. Fábry javaslatát kéri elfogadni. Határozat. A közgyűlés ezután kimondta 20 szavazattal 18 ellenében, hogy nem véleményezi az ujjpatika felállítását, egyben pedig Fábry indítványa értelmében utasítja a tanácsot, hogy az egy év leteltével maga kérelmezze a patika engedélyezését. Hírlapi kacsa. — Megcáfolt interwiew. Eleve sietünk kijelenteni, hogy mindama támadások dacára, amelyekben a Békésmegyei Függetlenség cimü laptársunktól részesültünk nem egyszer teljesen indokolatlanul, nem szándékozunk ezúttal se visszafizetni. Távol áll tőlünk annak a gondolata is, hogy jelen sorainkkal kezdeményezői legyünk egy — esetleg áldatlan — hirlapi polémiának, amelyen a közönség kacag, az újságíró emberek pedig sirnak. Nem pedig azért, mert éppen a Békésmegyei Függetlenség egynémely csipkedéseire jelentettük ki nem egyszer szóval és Írásban, hogy: semmiféle támadásra, csipkedésre nem reagálunk, még arra sem, ha annak a bizonyos ezüstkanálnak a jogtalan eltulajdonítását fognák ránk. Nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert amint a Békésmegyei Függetlenségnek is sokkal előbbvalóbb dolgai vannak, hogysem a laptársak ellen harcoljon, akár konkurrenciából, akár személyes okokból, ugy mi is mindenekfölött valónak tartjuk a közérdeket ós a közönséget szolgálni a hivatását teljesítő sajtó becsületes komolyságával. Mindezekből pedig megértheti laptársunk, hogy távol áll tőlünk akár a Békésmegyei Függetlenségnek, akár nagyrabecsült szerkesztőségi tagjainak pellengére állítása. Erre valóban nem szolgáltak rá. Hanem igenis rászolgál a megrovásra laptársunknak az a budapesti levelezője, aki a Békésmegyei Függetlenség legutóbbi csütörtöki lapszámában Krcsmárik János dr. főispánnak tulajdonított, de meg nem törtónt interwiewet adott le. Mint lapunk más helyén megemlékezünk, tudósítónk a napokban hoszszabb beszélgetést folytatott Krcsmárik János drral, aki a Békésmegyei Függetlenség csütörtöki számában „budapesti levelező" tollából megjelent interwiewre vonatkozólag tudósítónk előtt ezeket a kijelentéseket tette, nyilvánosságra való hozatal okáért: „Olvastam a Békésmegyei Függetlenség csütörtöki számában nekem tulajdonított nyilatkozatokat. A leghatározottabban megcáfolom, mintha nevezett lap részéről valaki kérdéseket intézett volna hozzám s igy az egész cikk tartalma valótlanság. Mindamellett, aki a cikket irta, dicsérnem kell a leleményességét, mert felfogása nagyjában megközelíti az enyémet. Ismétlem, nevezett lap részéről senki nem járt nálam, bár szívesen láttam volna és látom ma is szerkesztősége tagjait, mint a sajtó képviselőit. Másrészről azonban ki kell jelentenem, hogy a kérdéses cikk Írójának eljárását nem helyeslem, mert ilyen komoly időkben nem való az ilyen kacsatréfa. Minden viszonyok között elismerem a sajtó nagy erkölcsi hatalmát, de azzal mindenkor tiszta kézzel, becsületes szívvel kell bánni." Szószerint ezeket mondotta a főispán és mi a tényeket regisztráljuk, hogy laptársunk megróhassa leleményes, de egyben lelkiismeretlen „budapesti levelező

1

1- jét. A Békésmegyei Függetlenségnek és nagyrabecsült munkatársainak pedig szerény baráti jobbunk és hazafias üdvözletünk ! Különben pedig mostanság dühöng az interwiew-mánia. Aki nem interwiewol, az siet maga interwiewot készíteni. Popovics Jusztin A gyulai főjegyző tragikus halála. —• Áthelyezés. Gyulaváros közigazgatását, de egész társadalmát is mélygyász érte. A város érdemekben megőszült főjegyzője ós helyettes polgármestere, Popovics Jusztin csütörtökön délután tragikus módon elhunyt. A settenkedő halál is ) munkaközben érte a derék embert, aki- i nek az egész élete szakadatlan munka volt. A rendőrségi hivatalban járt, ahol hivatalos ügyekben intézkedett. Egyszer csak hirtelen összeesett, s mielőtt eszméletre tért volna, kilehelte nemes lelkét. A szive, a jóságos szive ölte meg. A tragikus halálhír villámgyorsan terjedt el a városban, amelynek középületein gyászlobogókat lenget a szól, polgárainak szivében pedig mély a részvét. A város képviselőtestületét pedig T a n c i k Lajos helyettes polgármester rendkívüli közgyűlésre hivta egybe. A képviselőtestület jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét a bánatos özvegynek és kimondta, hogy Popovics főjegyzőt halottjának tekinti ós e határozat értelmében tegnap az egész város részvéte mellett temette el. Popovics Jusztin 41 éven át volt a város szolgálatában. Mindvégig pontos, becsületes tisztviselője volt a városnak, amelynek számos intézménye és haladása fűződik az ő nevéhez.' Munkásságát maga a király is méltányolta, amikor elismeréséül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Popovics halálát tisztviselőtársain ós számos barátjain kivül hűséges hitvese, Szlankovics Xénia, édes anyja, Popovics Simonné ós kiterjedt rokonság gyászolja. Gyulaváros közigazgatása a főjegyző h. polgármester hirtelen halála folytán érthető zavar állott elő. Dutkay Béla polgármester ügyében hozott fegyelmi határozat nem jogerős, s mostanában nem is válik azzá, mert a számvevőség, valamint a képviselőtestület valószínűleg megfelebbezi a belügyminiszterhez s igy Dutkay helyettesítése tárgyában sürgős intézkedés vált szükségessé, hogy a város ne maradjon vezető nélkül. A vármegye alispánja szerdára rendkívüli közgyűlésre hivta egybe a kópviselőtestőletet, hogy a helyettesítés tárgyában intézkedjék, hogy a fejetlenül maradt közigazgatás mihamarabb a rendes kerékvágásba kerüljön. A képviselőtestület tagjai Follmann János dr. gyulai ügyvédet akarják megbízni a helyettesítéssel, akiben Gyulaváros egy kiváló szorgalmas tisztviselőt fog nyerni, s akire Gyulaváros polgársága nyugodt lélekkel bizhatja ügyeinek intézését. Községi ügyek. A tanácsülésből. Az ünnepek előtt ugyancsak nagy buzgóságot fejt ki Csaba községi közigazgatása. A keddi tanácsülést csütörtökön közgyűlés, azt pedig pénteken ismét tanácsülés követte. A pénteki tanácsAzután egy pillanat alatt bent voli hivatalában, kinyitotta a Wertheim szekrényt, elővette a tácáját ós biztos kézzel olvasta le mind a száz darab ezrest. Azután elindult hazafelé . . . Várhely. — A „ uékésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Béres3y Géza. A kanyargó Joszás (Fehér Körös) partján, Szeghalom mellett egy régi várnak szétszórt omladéka látszik. A romokban denevérek, baglyok ütöttek kényelmes tanyát. Este megélénkülnek a romok. A lomha szárnyasok útra kerekednek éjjeli prédára, s a romok közt sejtelmes susogás, majd viharrá változó sóhajok hallatszanak. Az arra tévedt idegen azt mondja, hogy az esti szellő suhogtatja a százados tölgy koronáit, csobogtatja az ezüstfehér Körös vizét, de a sárréti magyarok csöndes estéken pislogó pásztortüzek mellett mást regélnek a romok történetéről, sejtelmes susogásról, viharrá növő sóhajokról . .. * Sűrű tölgyerdő közepén hatalmas földvár áll. Az éjt csöndes harsogó kürtök rivalgása töri meg, s a vár közepén szurkos fenyőkből rakott máglya szórja vérvörös sugarát a fából készült vezéri palota kapujára. Bennt a palotában vigan van a népség. Fiatal legények deli leventékkel ropják a táncot, a sürgő-forgó szolgahad pedig csakúgy görnyed a kecske-tömlők alatt, amelyeket messze vidéken töltöttek meg mámorító szőllőlével Jó kedv van mindenütt, s az esti szellő lágy fuvalma mélabús danát hord szét a vár körül elterülő tölgyerdőben. Mindenki vígad ma. Ihszen ma vitte haza a vár ura Zugulm vezér szépséges menyasszonyát a részeges Sikond vezér aranyhajú egyetlen lányát, hurikét. Mindenki vigad ma, kivéve Imrikót, — az aranyhajú menyasszonyt. () visszavonul ágyas házába — és sir. Siratja elveszett boldogságát, siratja sivár jelenét, reménytelen jövőjót. Szive már rég másé. Egy daliás vitéz — Aracsa — rabolta el tőle, az övét adván érte cserébe. És Imrike elfogadta azt. Ámde a könyörtelen végzet másként akarta. Részeges atyja odaígérte a nálánál még részegebb Zugulmnak, csak azért, mert imponált neki, hogy az legyőzi — nem ugyan a harcban, de az ivásban. És meglőn a kézfogó. Bárhogyan tiltakozott ellene Imrike, nem volt, aki meghallgassa. Écles anyja rég' meghalt s ő teljesen ki volt szolgáltatva részeges atyja szeszélyeinek, a kegyetlen sors csapásainak. Igy roppant össze két szerelmes sziv. A könyörtelen végzet leszámolt két boldog élettel. Imrike kétségbeesetten közölte Aracsával a rémhírt, szerelmüket fenyegető veszedelmet. Nehéz volt a válás, de megtörtént. Egy hosszú, végtelen hosszú csók, egy kétségbeesett sóhaj, egy néma kézszorítás . . . Aztán elváltak. * Fényes nászmenet jött Sikond vezér palotájába. Zugulm vezér, — ezúttal józanon — elöl a sereg élén ... És elvitték Sikond vezér egyetlen kincsét, a vidék legszebb leányát — Imrikét... * Zugulm vezér fapalotájának ágyas házában szomorúan íil a szépsóges szép menyasszony. Sírástól megtört fényű szemeiből pattakkónt omlottak a könynyek, szerelmes szivét égető kinok marcangolják s ki-kitekint az ablakon, a vörösfényü tüzlángtól megvilágított erdő rengeteg felé, s amint a langyos éji szellő csókolgatta szűzi homlokát, ellenállhatatlan vágy lepte meg, menni innen, menni, menekülni ki a sötét éjszakába, a végtelen rengetegbe, ki a nem messzire elterülő mocsaras ingovány közé, hol a nádasok szerelmes suttogása vegyül össze a farkasok velőtrázó üvöltésével s ahol nincs élet, de nincs szenvedés sem. Ott aztán álmodni fog szerelemről, ölelésről, forró csókról — mennyei boldogságról. * Kün a sötét erdőszélen megmozdul a tölgybokor: egy férfi lép ki onnan, s közéig a vár felé. A sötét alak eléri a várat és keresztül osont a várudvaron dőzsölő részeg szolgahad között. Egy pillanatra megáll, majd feltekint egy halványan világított ablak felé és figyelmesen hallgatózik. Az ablak nyitva, s kívülről beözönlő langy esti szél játszadozik egy kisírt szemű lány arany fürtjeivel. A bánatos menyasszony feláll, kitekint az ablakon s meglátja alant a sötét alak tűztől megvilágított körvonalait. Halk sikoly hagyja el remegő ajakát a látományra. — Imrike . . . megyjöttem ... érted jöttem, szerelmem . . . jöjj . . . jöjj velem a halálba . . . vagy a boldogságba ... Ha élet van még számunkra . . az életbe ... ha nincs ... a halálba ... a földöntúli életbe . . . — Jövök Aracsa ... jövök ... várj! És leugrott a magas ablakból. De nem a földre, hanem Aracsa hatalmas karjaiba, aki futva menekült édes terhével a vérvörös fényű várból. De óh végzet! — a részeg szolgák meglátták őket, fellármázták az őrséget s a vigadó násznépet . . . vőlegényt. A szerelmesek a rengetegbe értek. A részeg szolgahad, mámoros násznép utánuk. De utat vesztve, ellenkező irányban kerestek a szökevényeket. Csupán Zugulm vezér, — a megriadt vőlegény volt könyörtelenül nyomukban mindi nütt. Aracsa nehéz terhével nem juthatott el lováig. Zugulm beérte őket s rákiálltott Aracsára: — Allj meg te rabló, In 11 számoljak az életeddel! Aracsa letette gyönge terhét a fűre s mikor már Zugulm odaért, kirántotta szóles, villogó kardját s Zugulm felé tartotta. Ez pillanatra visszahőkölt. — A Hadúrra esküszöm, hogy Imrikét nem viszed többé vissza nyomorult! — kiáltá Aracsa kétségbeesetten s a kivont szablyát markolatig döfte az alélt Imrike szivébe . . . E látványra borzadály fogta el Zugulmot, majd egy iszonyú ordítással neki rontott Aracsának ... És összecsaptak . . . Távolból a részeg cselédség elhaló kiáltását, zűrzavaros hang egyvelegeit hozott a naplementi szél, —' az erdő mélységes csöndjében pedig — épen éjfél tájon — két ember vivott egymással élet-halál harcot. Szemeikben vad gyűlölet égett. Nehéz kardjaik meg csakúgy szikráztak a súlyos csapások alatt. Néha ugy látszott, mintha egyikőjük karja ellankadt volna a nehéz harcban. De szikrázó tekintetük a köztük fekvő mennyasszony véres hullájára esett, s mindnagyobb gyűlölettel támadtak újra meg újra egymásra. A kiapadhatatlan gyűlölet csodás erőt adott a két halálos ellennek s a viaskodás szünet nélkül folyt a vár erdejében. * A gyászos végű lakodalom elmúlt. Lassankint minden kihalt, a keresgélő szolga had, a fényes násznép, a sirató jobbágyság és minden, ami mulandó. A vár lassanként az enyészeté lett. Elsöpörte helyéből az idők vihara. A vár helyén ma munkás kezek virágzó gazdaságot varázsoltak, de a körösparti őserdő sürü lombjai közt csöndes éjjeleken hallani a kardok csattogását, amint hevesen viaskodik egymással két halálos ellenfél. Sötét éjjelen pedig szikrák törnek elő az acélpengékből s a kósza szellő néha-néha halálhörgésben elfúló asszonyi siko'yt röpít tova . . .