Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-09 / 67. szám

2-ík oldal gondolat első felmerülése alkalmával is azt a nézetet vallotta, hogy addig sem költségvetést, sem újoncot adni nem szabad, amig a nemzeti követelmények teljesítésére biztosítékokat nem kapnak, mert különben az ellenzék elvesztené azon fegyvereket, amelyekkel céljai elérését ki tudja vívni. Hogy ez a kombináció meddig áll, s mennyiben valósul meg, az bizonytalan. De hogy ezzel is kudarcot vall a kormány, az kétszer kettő négy, mert a koalíció a követelése pontjaiba felvett nemzeti vívmányok nélkül szóba sem áll se Fejérváry'ékkel, se Bécscsel. Békésvármegye és a kormány. Siavazzunk-e bizalmatlanságot a kormánynak vagy ne ? A magyar törvényhozás házának elnapolásával a vármegye törvényhatósági termeibe vonult be a politika. Az alkotmány védbástyái vették át a szót, hogy tanuságtételt tegyenek arról, miszerint csakugyan megmaradtak az alkotmány védbástyáinak. ügy a vármegyei, mint a városi törvényhatóságok rendre nyilatkoztak meg, megtagadván mindennemű közösséget a Bécs által kivezényelt átmeneti kormánynyal. A kuruc vármegyék sorában úgyszólván példával jártak elő azon vármegyék, amelyeket a Tisza regime alatt is még a legmamelukabb jelzővel illettek a radikális ellenzékiek, akik csak a megnyilatkozások alkalmával győződtek meg arról, hogy az alkotmányt fenyegető veszedelmek egy táborba szólítják a haza minden polgárát pártkülönbség nélkül, hogy ennek a hazának minden becsületes polgára előtt a nemzeti függetlenség teljes kivívása, a haza nagygyá és gazdaggá tétele a cél, csupán az eszközök különbözvén, amelyekkel egyik fél is, a másik is a jövő nagy és hatalmas Magyarországját kiépíteni akarják. Ma már változtak a viszonyok. Bécs és törekvései ellen egy zászló alatt küzd az egész magyarság, maguk a hazafias érzelmű nemzetiségek is; egy zászló becsületéért foly a harc, amely semmiesetre sem végződhet a nemzetre vereséggel, hanem, ha mindjárt áldozatok árán is, de föltétlenül győzelemmel. Hogy mik ezek az áldozatok? Higgadt kitartás, mérséklése a szenvedélyeknek, az egymás föltétlen megbecsülése, békés összetartás, lai-tÓJKodás kicsinyes személyes• edésekbl, lemondás az egyéni hiusáról. Egyszóval nem is áldozatok, mint inkább 1 - » =as kötelességek, amelyeknek megtartása a héttizét minden fiának szent köthess '-go. Mert hogy ez a küzdelem, amely m? Magyarország és Bécs között folyik, nen végződhet csatavesztéssel a küzdők meghátrálása nélkül, az bizonyos. A/ oedig el sem képzelhető, hogy Magyarország zászlóvivői kézzelfogható, becsületes eredmények nélkül kiadják kezükből az eddig diadalmasan lengetett 1< o< ót most, amikor az egész ország mellettük áll. A nemzeti eHemáii - hazafias küzdelmében a törvényi ilóságok sorában elsőnek nyilatkozott B k>--vármegye törvényhatósága. Nyilatk >zott ugy, hogy minden kétségei ki/.;'. ólag dokumentálta hazafias kötelességtudását. — A vármegye május 30-án megtartott közgyűlésén ugyanis feliiatban üdvözölte a koalíciót, sikert kívánt hazaíias működéséhez, előre is megtagadta a pénzés véradót és biztosította a vármegye közönségét arról, hogy a kormány mindennemű esetleges törvénytelen intézkedéseinek ellenszegül. Most, a helyzettel kapcsolatosan, amikor a törvényhatóságok úgyszólván nap-nap után bizalmatlansági nyilatkozatokkal üdvözlik az uj kormányt, felmerül annak a kérdése, hogy Békésvármegye törvényhatósága egy, direkt e célra egybehívandó közgyűlésen szintén kifejezést adjon-e a kormány iránt érzett bizalmatlanságának ? Természetesen. Bizonyos szempont azonban azt diktálja, hogy ennek ezidőszerint nem forog fenn a szüksége. Távol álljon tőlünk minden gondolat, mely azt föltételezné, hogy talán az alkotmányellenes ?kormány iránt érzett rokonszenv diktálja ezt a véleményünket." Nem. Alláspantunk igenis az, hogy a törvényhatóság föltétlenül adjon kifejezést a kormány működése iránti bizalmatlanságának, mert ez a kormány imparlamentáris. Álláspontunk ésszerű és világos magyarázata ez: Békésvármegye törvényhatósága május 30-iki közgyűlésén meghozta a maga, mindeneket kielégítő hazafias határozatát.! A jelenlegi kormány iránt a nemzet egyetemes képviselete, a törvényhozás háza, impozáns módon fejezte ki bizalmatlanságát, amelyet szinte egyhangúlag szentesitett a főrendiház is. Ezek után csak demonstratív természetű volna a vármegye törvényhatóságának bizalmatlansági határozata, amely nem vészit jelentőségéből akkor sem, ha végetér, vagy legalább is csökken a legszorgosabb nyári munka az aratás. De különben, az ördögnek a falra pingálásán kívül a kormány semilyen természetű törvénytelen lépést nem tett a törvényhatóságokkal szemben nem bocsájtott ki eddig egyetlen törvénytelen rendeletet se. Mert amint ezt a legelső alkalommal megkísérli, — úgy bizonyos, hogy Békésvármegye törvényhatósága az elsők között lesz, amely a jogtalanság ellen a legerélyesebben fölemeli tiltakozó szavát. — A vármegye alispánjának hazafisága felől ennek a vármegyének minden polgára meg van győződve, valamint arról is, hogy amint a haza és a vármegye érdeke kívánja, azonnal összehívja a törvényhatóságot. De meggyőződésünk szerint kétségtelenül kötelességének tartja ezt akkor is megtenni, ha alkalmas módon meggyőződést szerez arról, hogy a törvényhatósági képviselet tagjai körében kívánják az egybehivást, aminthogy hallódnak is már hangok, hogy a vármegye ellenzéki polgárságának vezető férfiai a legközelebbi napokban ilyen irányú kéréssel fordulnak az alispánhoz. Itt fölmerül annak a kérdése is, hogy a többi vármegyék ós városok törvényhatóságai miért szavaztak bizalmatlanságot a kormánynak? A felelet erre az, hogy azon vármegyék, amelyeknek száma ezidőszerint 14, — rendes közgyűlése összeesett az uj kormány tagjainak hivatalba lépését bejelentő leiratok leérkezésével. Mig azon vármegyék, mint Békésvérmegye is, amelyeknek sürgős elintézést nem kivánó jelentéktelen ügyeik szükségtelenné tette a közgyűlés azonnali egybehivását, egyelőre félretették az uj miniszterek beköszöntőit, amelyekre annakidején kivétel nélkül megadják a hazafias és méltó feleletet. A törvényhatósági városok közül már többen foglaltak állást a kormány ellen (21 város), ami természetes is, mert ezek közgyűlésének egybehivása és megtartása nem ütközik annyi akadályba, mint a törvényhatóságoké. Egyebekben Békésvármegye törvényhatósága nyugodt lé.'ekkel várhatja a bekövetkezendőket és meg lehet győződve arról, hogy a törvényhatóság, mint a múltban, úgy jövőben is éber szemmel őrködik a hsza alkotmánya fölött és ha a szükség kívánja, annak érdekei védelmére kél a rendelkezésére álló minden eszközze

1. (P.) Az adófizetések és az ex-lex, Elfüstölt adók. pL egyre húzódó válság és illetőleg az ^x-lexes állapot mindjobban érezteti káros hatását az állampénztárakra néz Szinte ürességtől konganak az adóh talok, ahová csak a községi adók f< nak be. Állami adót nem igön fizet se s ha még sokáig igy tart a helyzet kormánynak ha nem is a szó szo . értelmében felkopik az álla. Hogy mit jelent ez az állapot P állam gépezetére nézve, azt szinte fel leges bővebben fejtegetni. Óriási . kat, amelyeknek itóhatása a v megoldása esetén is még évek mi érezhetők lesznek. Az állami közn szünetelnek, tétlenül hever sok mur Ez is a hazát, az adózó polgárságoi suj A másik átka az adó nem fizetésnek,hogy fölszaporodnak, amikor aztán nagyon sok szegény ember legjobb akarata mellett sem tud megfelelni az állammal szemben fenálló kötelezettségének, s bizony nem egy kisember portája felett fog megperdülni a dob, amelynek fátyolozott, tompa pergésébe sok-sok sirás panasz fog jajdulni. Természetesen, most nem fizetünk adót, mert a hazafias kötelesség azt diktálja, hogy minden eszközt vonjunk meg a kormánytól, amely elzárkózik nemzeti követeléseink teljesítése elől. És igy meglehetős vígan élünk. Akiknek megadatott a mód, állami adójukat pénzintézetekben gyümölcsöztetik, a nép pedig, amelynek máskor oly kevés jutott vágott dohányra és egy kis italra is, malacot vesz, ide is, oda is fizet, az adóra • valót pedig elfüstöli és ami a legszomorúbb, a legtöbb helyen elpál amiről nap-nap után írnak újságok. Nem légből kapott hírek ezek, hanem nagyon is alaposak. Valódiságukat igazolja, hogy a szeszfogyasztási adó mindferii té emelkedett. Békés vármegyében ez az eset nem áll fenn. Nálunk ellenkezőleg csökkent a szeszfogyasztási adó és pedig jelentékeny összeggel, ami abban találja magyarázatát, hog, a gyulai \\e' z-fob) szeszraktár, amely eddig a fo^y tsztásiadót kezelte, megszűnt. Hanem a gyulai kir. pénzügyigazgat. lefizetésekről készített nii tatja, hogy a doh'nyjö, eme kedett, tehát vármegyénkben

1 részben elfüstölték az állami adókat. Alig csurran-cseppen az adóhivatalba az állami adó. Vármegyénkben pl. az idén állami egyenes adóban 700.200 kor. 71 fillér,, hadmentességban pedig 4313 kor. 66 fillér az esés. Állami egyenes adóban eddig a mult évi haszon időszakig befolyt 1.848.772 kor. 87 fillérrel hidegen látszott és szívtelennek, hanem a mandola vágása barna szemei villogtak s tűzőkben a delelő napnak egy lehullajiott sugárkévéje lobogott. Nézvén őt, félviharzott az ispán szive s dithirambikus szilajsággal azt dobogta: — Akárkié ez az asszony, esküszöm, hogy az enyém lesz ! A boltoshoz nem vitte el ezeket a szavakat a sóhajtás. De ha talán hallja, e hallotta' volna meg azokat! :'hesvágyu, " sóvárgó férfinép veríl

at! lá/b.'iri, izgalomtól hajtva éjnek oda surrankodott itekinthessen azon jicnrka ny*!áson, mii a boltosék hálójz< bajának a'rjákán a. függöny őrizetlenül hagyott Do ném Iáira!;.'-wnmi különöset. A zöid ernyővel o-íritott lámpa baráságos fényt Irasztdft ;>a szobába ós m< gis a bolti - • nem. . •• ura szomszédságában üli mellet. A boltos valahol a k in bobiskolt s a nagy, rideg csöndességben olyan idegenül érezte magát az asszony, hogy szinte fázott, még az álmatag nyári éjszakákon is. Szent igaz, hogy annak a férfiúnak, akiről ilyenkor gondolkozott, rossz lehetett az előérzete. Mert nem adott életjelt magáról nem jött, pedig, ha az alatt az idő alai, mig ez a gondolatmenet tart, ott termett volna, bizonyára megfeledkezik a földi gyönyör mellett minden, az embert a túlvilágon érhető menyei gyönyörről. Olyan' ez az asszc yok titkos vágyaitól teremtett állap tt, mint mikor á mesében megnyílik az ég. Kívánhat bármit, aki az ógnyilás idejét ellesi ; ^gadatik neki. a melegszavu

; vájjfiíkozó szultán kileste ozt a pillán '.tol. igaz, hogy csak nagysokára erős kitartás után, de - elleste. Már ebből is látszik, hogy mértéktelen nagy szerencséje vol' a kuj ónnak! Egyszer nyáron még igen fircal időtájt nagy hevenyében szedte macára szürke vitorlavászon ruhájut. SzélfS kakarimáju szalmakalapja felfogta/iz arcára tűző napsugarat, mikor nelaindult, nagyon megjárja a határt. Rendes utja volt a nyírfa-orral szegett dűlő, melynek végóné' szemben találta magát á boltosnéva) - Korán ébredt, — -tóéit hozzó a köszöntés után ; még a ptypalaty is alszik a vetésben. - Én nem birtam aludni, fojtó volt a levegő a szobában s a hajnal olyan hogy csalogató ! — Menjük egyítt. — Jó. Az asszony nccentett fejével s két szeme tapadt á érfi arcába. A friss hawaii szellő ugy összekeverte a lelkedet, hogy egyik a másik nélkül nem « szállhatott volna tán. Az ispái a vetés mentén, kígyózó vonalban Hizavirágot pillantott meg. — 01, mily szép kék gyönyörűség! — tapsot kis kezeivel az asszony. — SzedjükÁtépték a keskeny árkot s szorosan (gymás melleit száloziak a vii t . kat. Az arcuk összeért s távolról a fi-; gyemes szemlélő ugy látta, mintha csó-1 kaództak volna. — Az uram nem törődik a virággal, — zsörtölődött az asszony, — i i mindene a zab, meg a kukorica. — Mindene ? — kérdezte csodái kozva az ispán s éhes szemeinek tel n tetével végig csiklandozta az asszony hajlékony, sugár termetét. Mikor hazaértek, az asszony beosont a mellékkapun és a boltos nagy ti: itesfegtudással már messze távolból köszöntötte az ispánt a boltajtóból! — A feleségemmel tetszett sétálni ? — A vetést néztük, jaj de szép . . . De az időjárás, ugy hiszem, nem alkalmas, hadarta a boltos s ugy hiszem, leszáll az idén a gabona ára ; — legalább ami az ón vételemet a gróf urnái illeti.. . mit gondol ispán ur? Az ispán szólt valamit, kapkodva és zavartan s magára hagyta a hálálkodni kezdő jámbor férfiút. Minden érzeményét, minden gondolatát az az asszony uralta már. Mi volt ez, — szerelem, vagv csak fullánk, vagy? Maga sem tudta. De a falu sem! Egyébként is annyi köze nem volt a falunak mindenhez, mint a boltosnak a búzavirághoz. Egyáltalán arról sem kellett hirt venni, mikor a boltos felesége erősen lilaszin napernyővel, apró léptekkel halladt a vasúti állomás felé s nyomában most már nem is vitorlavászon zekével, de a legújabb divat szerint szabott kék íennis ruhában haladt az ispán. Azért vonat a vonat, hogy szállítsa az embereket. Utóvégre is, mórt ne utazhatna ágy szép asszony egy fiatal emberrel így vonaton ? Még az se igen figyelemreméltó, ha fgy kupéba szállnak. Mikor aztán a gőzgép dübörögve már a harmadik határon jár velük, akkor már hiába gondolnak reájuk! Az utasokkal pedig mind messzibre távolodott a boltos fészkétől a" szikrát szóró szörnyeteg. Gyors egymásutánban maradt el mögöttük az ismerős nyirfasor, a búzavirággal behintett (vetés, — édes de makulátlan együtlétünknek ezek a meghitt kis tanyái. Most azonban már j ej töt értek, ahonnét csak lefelé visz i 7, Ut. | Az ispán a kezében tartotta a aszsony hófehér, húsos kezeit s csókolta azokat, hogy szinte vért serkesztett rajtuk. A beszéde is már amolyan dadogásféle volt. — Menjünk a boldogság virágainak szedésére, idegenbe : eltemetkezni a gyönyörökben, hogy az utánunk leselkedők mit se tudjanak rólunk. Lomhán jár ez a vonat, szárny kellene hozzá, hogy repüljön . . . Messzünnen egy kies fekvésű kis város tünt fel előttük: magasba nyúló hegyekkel körítve. Szinte kékebb 'volt fölötte az ég s lent a smaragd színével vetélkedőbb a fü, mint másutt. A jó Isten is olyan boldog párnak teremtette ezt, mint az asszony és legény. Mikor a vonat beérkeztben volt az asszony a férfi haja közt babrálva megszólalt : & — Itt kiszálljunk ? — Ne itt, mondta az, én az ezt követő harmadik állomásra váltottam a jegyet. Az még jobban el van rejtve a világ elől. Az asszony hízelkedve simult hozzá: — Ha egy csöppet szeret, teljesiti a kivanságomat. Ez a hely kedves nekem, ehhez a helyhez régi emlékek kötnek engem. Eddig jöttem a fiatal gróf úrral is, mert a gróf mindig arra figyelmeztetett, hogy valami igen messzire ne távolodjam az uramtól. A férfi az ajkába harapott; forrongó vérét némileg lehűtötte ez a vallomás, miről nem tudta, hogy raffináltságbóí vagy naiv ügyetlenségből tette-e az aszszony. Hanem azért nem ellenkezett. Karonfogta a boltosnét s pár perc múlva belevesztek az ismeretlen világ ismeretlen légkörébe mindaketten . . .