Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-11-02 / 103. szám

Békéscsaba, 1905. XXXII-ik évfolyam. I03-ik szám. Szerda, november I. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Telefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3 : F.gész évre 12 kor. Félévre >3 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes színi ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám : 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetőiek és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-fcen egy sor közlési dija 50 fillér. Glosszák. Békéscsaba, okt. 31. A kegyelet mécsesei már lobognak, szelíd fénynyel világítanak a virágdiszes sirhalmokon. És huszonnégy óráig mindenfelé gyászba öltözött közönség hullámzik. A halottak emlékének szól ez a külsőség, mely különben kifejezője a belső érzéseknek. Oyász a külsőn, gyász a lélekben is. Mennyire quadrál most ez a hazának szerencsétlen helyzetével! Talán soha ennyire, mint most. És alig háromszor huszonnégy órával ezelőtt, amikor már elmúlás gondolata foglalkoztatta a lelkeket, születik meg a nemzetmegváltó kormányprogram. Mintha valami különös volna ebben, mintha a program születésével már odakerült volna a bölcsőbe a fátum baljóslatú keze is. Hogy merre irányítja az újszülött lépteit a sors, azt a dajkája mondaná csak meg és az idő. Ha nem a válság békés és alkotmányos megoldására, hanem pusztalásunkra siet a háromnapos csodagyermek, ugy valóban sirathatjuk ma nemcsak halottainkat, de elsősorban hazánkat, elárvult nemzetünket, önmagunk istenverte sorsát . . . * Tagadhatlanul szép és tartalmas a Fejerváry-kormány programja. Még az általános választói joggal is. És az a baja, hogy túlságos szép, túlságos tartalmas, vagy amint a haladni nem akaró liberálisok mondják, illuzoris. Hát fogadjuk el ezt a jelzőt és ne mondjuk, hogy szédelgés, ámbár aligha akadna ember széles ez országban, aki tűzbe tenné a kezét érte. Hiába erősiti ennek ellenkezőjét a haladó kormány, hiába veri mellét büszke önérzettel az ősz generális. A csatatéren elfogadnók tőle, sőt lelkesülnénk a fortus fortuna adjuvat kiáltásaiért. De a politikában, ahol mostanában nagyon is fluorescentionális szerepet játszik Bécscsel együtt, illetőleg Bécs fütyülésére a kormány, kevés, vagy éppen semmi hitele ennek a szines és tartalmas programnak. Hihető-e, hogy annyira illogikus legyen az a bécsi politika, amely mindig ellene volt Magyarország haladásának, most ilyen programmal álljon elő? Annak a bécsi politikának, amely minden időben fabula rasanak tekintette a magyar alkotmányt, s csak a szükség kényszerítő hatása alatt ismerte el önállóságunkat, függetlenségünket? Tisztelet és dicséret ennek a szép programnak, de ez egy kétségbevonhatatlan históriai igazságot kiabál bele a világba, hogy: nagy alkotmányjogi harcok idején mindenkor sokat ígértek fönt Bécsben, de mikor le volt kenyerezve a nemzet, fügét mutattak neki. Nem, nekünk nem kell ilyen szép program ! Megelégszünk kevesebbel is. Hajtsák végre becsületesen a 67-es kiegyezést és a Fejérváry kormány adja át a helyét alkotmányos, felelős minisztériumnak. Azután kezdődjék meg az országépitő, nemzeterősitő becsületes munka. Akkor igazi haladó párt lesz az egész nemzet. * Furcsa dolog, laikus előtt érthetetlen is: „Alkotmányos magyar kormány" áll Magyarország élén; ősi magyar vármegyék harcolnak, egykettő kivételével, egy táborban. Mindkét részről az alkotmányt védelmezik. Ki az ördög akarja hát elrabolni az alkotmányt ? A vármegyék, vagy a kormány, vagy a szaharai császár? Lebaudy Jakab őfenségének ugyan annyi köze sincs a magyar alkotmányhoz, mint hajdúnak a harangöntéshez. Hát mért veszélyeztetnék a nemzetet alkotó, alkotmányszerető vármegyék a saját, a nemzetük alkotmányát? Hogy eladják ? Hiszen éppen ezt akarják megakadályozni, hogy ez a szentségtelen csúfság meg ne essék a magyar nemzeten. Hogy vásári portéka ne legye.i a legféltettebb kincsünk, a szabadságunk, nemzeti önállóságunk, amelyre közel négyszázad óta éhezik a papzsákgyomru kétfejű sas, amely a haladó-programmal mérgezett húsdarabot ejt le nekünk a fáról Fejérváry mézes beszédjére. Hisz ez a holló és róka meséje Látjuk és hagyjuk a földön a gyilkos húsdarabot. F.gye meg az alkotmányos kormány, legalább hamarabb remélhetjük a törvényes megoldást. P. j. Békésvármegye az alkotmányért. Rendkívüli megyegyülés előtt. Mint tudvalevő, a Fejérváry kormány ujrakinevezése, a vármegyéhez intézett körlevele és a belügyminiszternek ujabb megsemmisítő rendelete rendkívüli közgyűlés összehívását tette szükségessé. A törvényhatóság ezt a gyűlését 3-án, pénteken tartja meg, amikor megadja az alkotmányellenes kormánynak a méltó feleletet. A politikai kérdésekben a törvényhatóságnak az irányítást a 65 tagu alkotmányvédő bizottság adja adja meg, amely a kormány rendeleteivel szemben szombaton délután foglalt állást. A jóléti bizottságnak megalakuló gyűléséről már mult számunkban részletes tudósítást adtunk, alább pedig adjuk a i bizottságnak a politikai kérdésekben | szószerinti határozatait, i A belügyminiszter második megsemmisítő rendeletére a következő határozatot hozták : Az alkotmányvédő bizottság a törvényhatósági bizottság julius 24-ik határozatát teljes egészében fent' tandónak tartja, mert abban a f gásban van, hogy 'nem a mini; rendeletben, hanem a törvénvhat bizottsági határozatában előadottc lelnek meg a törvény rendelkei nek. A belügyminiszter megsemm rendelete tehát tudomásul nem veer A kinevezésekre vonatkozó haté zat igy szól: Minthogy a jelenlegi kormány parlamentben többséggel nem rende kezik s igy inparlamentáris és alko' mányellenes kormány, mivel további ellenében ugy a képviselőház, mint Í főrendiház bizalmatlanságot fejezett ki minthogy továbbá az országgyűlést törvény- és alkotmányellenesen elnapolja és igy megfosztja a képviselőházat attól, hogy megfelelő határozatok hozatala utján a jelenlegi válságos helyzetből alkotmányos uton kibontakozhassál?, ennélfogva ezen kormánynyal szemben a további legnagyobb fokú bizalmatlanság indokolt és ezért a kormány ki nevezését tudató rendelete", valamir Kristóffy belügyminiszternek é tesitése irrattárba helyezendő. A miniszterelnök körrendeleté ezzel a határozattal felelt az alkotmán védő bizottság: Minthogy a törvényhatósági bizot ságot tényeiben és határozataiban szí goruan és kizárólag az ország szentesített törvényei és alkotmányához való ragaszkodása vezérlik és igy e tekintetben, hogy elhatározásainál minő szempontok szerint járjon el, senki részéről kitanitásra nem szorul, azellen tiltakoz i k, ennélfogva a kérdéses körrendelet irattárba helyezendő. Majd kimondta a bizottság, hogy felszólítja az adófizető polgárságot, hogy állami adójának 10%-kát fizesse be postautalványon a tisztviselők ellátása alapjára az Első Gyulavárosi Takarékpénz, tárnál az alkotmány védő bizottság folyóBékésmegyei Közlöny tárcája. Halottak ünnepére. Nem a legelső könyörgés ez Hozzád, Ó, földi szenvedések égi Atyja . . . Nem az első jaj! mely fájó szivemből Magasra törve, ajkam igy elhagyja . . . Nincs ebbe vád . . . ó Istenem, Te látod: A lelkem csupa megadás, imádság! . . . Nem hallja senki összetört szivemnek Felsíró kínját, fojtott zokogását. Nincs ebbe vád... Te, életnek-halálnak Örökhatalmú Ura, Fejedelme, Te tudhatod ! . . . Hisz nyitott könyv Előtted Minden halandó, gyarló, véges elme. Te így akartad és Te jót akartál . . . Gyötrő kínoknak így vetetted végét .. . 5 mitőlünk így elvetted Mindenünket, Szivünk egyetlen, biztos menedékét! S hogy itt maradtunk, árván e világba', Lásd: megtanúltam újra hinni Benned. Hts/eni, hogy őriz, el sem is hagy minket, Oltalmazó, vigasztaló kegyelmed . . . Hiszem, hogy ott fenn, Jelhőid ködében, Szeretteink már egymásra találtak. Hiszem, hogy majd az élet útja végén Meglátom őket én is újra, Nálad! . . . Ó, árva lelkek égi Édesatyja, Hallá az enyémnek hangtalan fokászát: Egy napra csak, halottak ünnepére, Vesd le a földről komor, őszi gyászát! Levél Jakadjon temetői fákon, Virága nyíljon minden sírgöröngynek . . . Hogy Anyuskánknak ez a gyász ne fájjon, Hogy minket is csak mosolyogni lásson — Nyomában minden lopva hulló könnynek... Nil. Hét fekete holló = A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Hervadó levelek hullásakor évenkint elzarándokolok oda, ahol nem küzdés az élet, hanem örök pihenés. Az örökre elnémult nemes érzések : fájdalom, bánat, kétségbeesés, boldogság, szerelem, barátság — szomorú hónába, a temetőbe. Ölelkezni a halállal, az elmúlással, amely nem vége az életnek, csak állomása a sors által megszabott földi bolygásnak. A gyevi temetőbe vezetnek el lépteim. Oda, ahol nekem is van halottam, akinek szomorú sorsában önmagam siratom. Ráborulok a .szentelt hantokra, melyek örökre elveszett boldogságom takarják És amig a panaszosan síró novemberi szél el nem hamvasztja kegyeletem mécsesét, ott térdelek a jéghideg kereszt előtt, szomorú szimbóluma előtt rombadőlt boldogságomnak, elveszitett üdvöségemnek, megsemmisített hitemnek, legszebb álmaimnak. És amint a sír fölé hajolva, megindul fájó lelkemnek p n.tszos sóhajtása, ugy érzem, a hideg novemberi szél megenyhül, könyes arcom gyöngéd szellő cirógatja végig lágyan, selymesen, mint régen, régen, valamikor akácillatos, gyöngyvirágos májusi hajnalon. Mintha a virágboritotta nehéz rögök közül, a sír mélyéből kúsznék föl a lágy fuvallat. Igen, onnan a sír mélyéből tör elő. Te küldöd ezt drága halottam, csókod helyett. Visszaadom a csókod, százszorosan, ezerszeresen, hideg fejfádra, sírhalmod bánatosan nyitó virágaira lehelem. Utolsót lobban a mécs . . . Isten veled! Isten veled drága Halottam! Azután megindulok a temetőből. Vissza se tekintek, mert ezerszeresen fájna az elválás. Szomorú az ut, amerre végig haladok, mig elérem a kaput, amelyen kivül a küzdés országa kezdődik. Díszes ós korhadt keresztek ezrei virágos és behorpadt sírhalmok fölött. Némelyiken már mécses se lobog, virág se díszlik. Azokat is visszakövetelte már a föld, akik koszorút helyezhetnének a megroskadt, mohlepte fejfára. Vagy kiveszett az utódok lelkéből a kegyelet legutolsó paránya is. Sokféle az emberi lélek berendezkedése. Némelyikben nincs irgalmasság befogadni a halottak emlékét. A sivárság nem törődik a múlttal, csak a ma örömeivel. Ne kutassuk az okot, azoknak akik az apró halmok alatt nyugszanak, igy sem fáj, amugysem fáj semmi. Tovább az ut szélén szimetrikusan hét sötétgránit obeliszk emelkedik. Mind a hét egyforma, csak a sorban a legutolsón még az aranyos felírás is dis lik. A többiről lemarta a sírverset az idő vasfoga. Azok már be is süppedtek, halmukon a virágot régen elnyomta a gyom. Az utolsó síron azonban még meglátszik, hogy nemrégen fordult meg benne a sírásó kapája. Ugy van. Mondják is az ott elhaladó emberek, akik kivétel nélkül talpig feketében vannak öltözve és az alkalomhoz illően, alázatos meghatottság sivalkodik le az arcukról: A hetedik fekete hollóra még gondol a kapitány. A többi emlékéhez azonban hűtlen lett. Nem, mondja közömbös hangon a gyevi sirásó, — tévednek. Az öreg nagyságos ur elrendelte, hogy mindegyik sírhalmot hantoljam fel, de mire az utolsót, vagyis inkább az elsőt befejeztem, elköltözött ő is az élők sorából, vagyis ihkább elveszett, de ugy, hogy máig sem tudják, a világ melyik táján nyelte el a föld. Igy maradt félbe a munka, — adta a magyarázatot az öreg sirásó, aztán tovább ment. Valóban, a faluban ismét furcsa hírek szállingóztak a Báródy kastélyról, annak szerencsétlen lakóiról. Az öreg Báródy is, a felesége is már hosszú évek óta nehéz b9te,ség rabjai. A hétszeres vejük, bizonyos Armand olasz kapitány sem mutatkozott már féléve a környéken. Azt suttogják róla, hogy vihar érte a tengeren ós elpusztult hajójával együtt. A suttogó hir szárnyán csodálatosan szomorú emlékek ujultak fel. Itt is, ott is beszélték a Báródy család sokszoros tragédiáját. De mindenütt másképp. Érdekelt ez a furcsa történet, de leginkább a hét fekete holló, akikről olyan sokat hallottam beszélni. Körülbelül ezeket mondták el kérdezősködésemre a környéken lakó egyszerű parasztemberek. ' — A hét fekete holló a Báródy Simon gyevi nraság csudaszép hét leánya volt. Hogy melyik volt köztük a legszebb, azt ember nem tudta volna kiválasztani. Csak egyik 'fiatabb volt, mint a másik. Régen, amikor még a Báródy uraságnál szebb napok jártak, a legidősebb Báródy kisasszony lehetet vagy tizennyolc, a legfiatalabb tízéves. De mindnek ébenfekete selyemerdő haja, ragyogó kék szeme, liliomüde volt az arca. Es mind oly lehetetszerű, mintha tündérországból tévedtek volna a földre és éppen a százados Báródy kastélyba. Régen, valami harminc évvel ezelőtt, egy tavaszi napon nagy sürgés forgás volt a Báródy kastélyban. Rengeteg földek letarolt virágát hordták halomba, gyöngyvirág pompázott még a kocsik kerekein is, amelyeken esküvőre kisérték a legidősebb Báródy kisasszonyt. Valami talián tengerész kapitány volt a boldog vőlegény. Armandnak hívták és csudaszép eiiibjr volt. A gyevi templomból majdnem egyenesen ment a mátkapár messze, idegen országba, a kapitá >y ha-