Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-22 / 100. szám

160 A közgyűlés ezután szavazattöbbséggel elfogadta a költségvetést. Most a villamos mü jövő évi költségvetése következett, amelynek tárgyalásáról lapunk más helyén emlékezünk meg. A munkásházak. A munkásházak épitési szabályrendeletét Korossy László terjesztette elő. A kormány 12 ezer koronát adott a községnek a munkásházak építésére Az épitési szabályrendeletet a tanács, illetőleg az elöljáróság a Hódmezővásárhelyen, Szentesen és Csongrádon tett tanulmányutak tapasztalatai alapján elkészítette. E szerint a házsegélyben csakis szegénysorsú mezőgazdasági munkásokat fognak részesíteni. A segélyösszeget 12 óv alatt kell befizetni s a késedelemért 3 % kamatot. A munkásházak épitési helyéül az elöljáróság javaslatba hozza a Berényi-ut és Sintértelep melletti részt, egy másik hely volna a céllövő melletti terület, esetleg > ka uálisi szőlők végén, vagy az ErzsébetKeiyhez vezető ut mindkét oldalán. A szabályrendeletet a közgyűlés elfogadta. Halastó létesítése. Most Chorchus Béla budapesti halgazdaság tulajdonos ajánlata került 'szőnyegre, amely szerint az öntözött rét melletti sziktérületen halgazdaságot hajt létesíteni. A tervezetet, valamint n tanácsnak erre vonatkozó javaslatát teljes terjedelmében ismertettük már lapunkban. Előadó főjegyző javasolta, hogy az ajánlatot fogadják el elvben és hivják föl Chorchust, hogy a végleges terveket mutassa be az elöljáróságnak. Áchim L. András: Lehetne ajánlattevőnek annyi vizet a rendelkezésére boesájtani, amennyit kiván, mert a gvulai vizi-malmot el lehetne tiltani a V íz használatától. Indítványozza, ígérjék jneg a kivánt vízmennyiséget. A c h i m Gusztáv: A község felajánlhatja a kivánt vízmennyiséget, de azért szavatosságot nem vállalhatnak, mert jöhetnek olyan száraz idők, hogy legjobb akaratuk mellett sem felelhetnek meg kötelezettségünknek. H a a n Béla : A vízmennyiség megadása az Alsó-Fehér-Körös ármentesitő társulattól függ, az pedig sajna, nincs abban a helyzetben, hogy a kivánt mennyiséget megajánlhassa. A közgyűlés ezután a tanács javasiatat fogadta el. A csetneki telek megvétele. A község elöljárósága, amint azt már részletesen megírtuk, a gazdasági egyesülettel tárgyalást folytatott a régi Cs'etneki-féle háztelek megvétele iránt, Oly célból, hogy azt a telket átadja a kincstárnak, az építendő uj kir. járásbirósági palota céljára. A tanács vételárként a telek régi vételárát, 170C0 koronát javasolt megszavazni. Kocziszky Mihálynak nincs kifogása a Csetneki-féle telek megvásárlása ellen, de 12 ezer koronánál többet ne adjanak a telekért. Szalay József is méregdrágának tartja a portát, azért Kocziszky javaslatát pártolja. Hanem azt kifogásolja, hogy a járásbíróság palotáját a Csetneky-féle portán építsék fel. A Csetneky telket más célra tartsa meg a város, a járásbíróságot pedig hagyják meg a maga helyén, és annak idején, ha majd a bérlet lejár, gondoskodjanak a kibővítéséről, miután az minden különösebb akadály nélkül eszközölhető. B e 1 i c z e y Géza : A városnak meg kell ragadni az alkalmat a szomszédos telek megvételére. Jelzi, hogy a gazdasági egylet nincs kényszerhelyzetben, hogy elfogadja a 12000 korona vételárt. A község érdekében azt tartja, hogy a Csetneki-telek megér 17000 koronát. Áchim L. András: Nincs pénzünk, tehát ne vásároljuk meg a telket. Maros György nagyon helyesen jegyezte meg, hogy fejlődő városnak elsőrendű politikája kell, hogy legyen a kedvező fekvésű telkek megvásárlása. Felsorolja a városra nézve a Csetnekitelek megvételének előnyeit, s leginkább hangoztatja, hogy a telek árának kifizetésére nézve á gazdasági egyesület semilyen föltételeket nem kötött ki, hanem akként fizeti ki a város, amint neki jól esik. Azzal a módosítással ajánlja elfogadni a tanács javaslatát, hogy egyelőre ejtsék el a járásbíróság épüietére vonatkozó kérdést. A közgyűlés ilyen értelemben elfogadja a tanács javaslatát, de határozatot ez ügyben névszerinti szavazással csak 30 nap múlva tartandó közgyűlésen hoznak, mivel a képviselők nem jelentek meg kellő számban a közgyűlésen. Községi pénzek elhelyezése. Az elöljáróság mindhárom csabai pénzintézettől ajánlatot kért arranézve, hogy a községi és árvapónzeket milyen kamatláb mellett fogadják el kezelés végett. A beadott ajánlatok egyértelmüleg 4Va% kamatjövedelmet Ígérnek, ennélfogva a tanács azt javasolja, hogy a község pénzeit egyenlő irányban helyezzék el a három pénzintézetnél. A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát. Egy óvónői állás. Néhai Karasziné Mertz Irén elhaltával megüresedett magánóvónői állás betöltésére pályázat hirdetését javasolta a tanács, illetőleg a közgyűlés erre hívja fel a községi iskolaszéket. V a r s á g h Béla.javasolja, hogy ne nyilvános pályázatot hirdessenek, mert sajnálja a sok kérvényezőt akkor, amikor azok legnagyobb' részét el kell utasítani, miután van Csabán elegendő alkalmas pályázó. Áchim András hasonló értelmű felszólalása után a közgyűlés Varságh indítványa szerint rendeli el a pályázat hirdetését. Olcsó tengeri és burgonya. A község elöljárósága, mint a tavalyi ínséges esztendőben, az idén is rendelt a szegénysorsu lakosság közt való szétosztás végett olcsó tengerit ós burgonyát. Erről előző lapszámainkban már részletesen irtunk. A tanács most azzal a kórelemmel fordult a közgyűléshez, hogy az a tengeri és burgonya szükségletek megrendelésére a községi szegény alapból engedélyezzen 24 ezer koronát. A közgyűlés a kölcsönt egyhangúlag megszavazta. A Zöldfa vendéglő bérlete. Ez a bérlet, miután az első alkalommal nem vezetett eredményre, másodszor szerepelt az idén a közgyűlés előtt. A zárt ajánlatokat, összesen ötöt, a közgyűlésen bontották föl. Pályáztak a Zöldfa vendéglő bérletére : P o 1 1 á k Arnold (Csaba, 1209-48 kor.), L i k e r Pál (Csaba, 1300 kor.), Y é g h Lajos (Endrőd, 1650 kor.), Fehér Flóris (Csaba, 1200 kor.) és Tevan Géza (Csaba, az első évben 1000, a másodikban 1100, a harmadikban 1200 kor. bér felajánlásával). Korosy László ajánlta, hogy a bérletet óvadék ellenében Yó gh Lajos endrődi, jó vagyoni állású vendéglősnek adják. Áchim L. András : Nehogy a község ismét csizmadiát fogjon, ajánlta, adják ki a bérletet Pollák Arnoldnak. A közgyűlés Korosy javaslata értelmében döntött. A bérlet öt évre szól. Szabadságolások. Fizetésemelések. Nagy Istvánnak és Povázsay Jánosnak 1—1 hónapi szabadságot engedélyezett a közgyűlés. Az utkaparók fizetésjavitás iránt beadott kórelmét, nemkülönben Mertz Antalnak mortuálé megszavazása iránti kórvényét elutasították, ellenben W i 1 i m István gazdasági intézőnek fizetését fölemelték 400 koronával. Inségbizottság. A tanács a legutóbbi törvényhatósági közgyűlés határozata alapján a tavasszal előreláthatólag fellépő inség megakadályozására inségbizottság kikül dását javasolta. A közgyűlés az elöljáróság tagjain kivül a következő képviselőket választotta be az insógbizottságba: Kiiment Z. János, Szalay József, Z s i 1 á k András, ^Szeberé'nyi Lajos, Pata j András, Szondy Lajos dr., K r á 1 i k János, G á 1 y i k János ós V a 1 k u s z János. Kisebb ügyek. A közgyűlés a nagyobb háztulajdonosok engedményben való részeltetése szempontjából a kéményseprőkkel 33%ban egyezett meg. Ezután jóváhagyta a képviselőtestület a községi tanyai iskolák, óvodák, valamint a Rudolf főgimnázium költségvetését és számadását, majd lakositási engedélyt adott Nyilasi Jenőnek, R e i s z Jenőnek, K . tágé Ignácnak ós Diószeghy Györgynek, s ezzel a közgyűlés véget ért. A gyulai polgármestert állásától felfüggesztették. A Gyulaváros pénzkezelő tisztviselői ellen folyamatba tett fegyelmi ügy ujabb fázisba jutott a mai nappal, midőn Fábry Sándor dr. alispán állásától felfüggesztette Dutkay Béla polgármestert. A fegyelmi vizsgálatot még a mult héten befejezte az azzal megbízott Daitnel Sándor dr. vármegyei főjegyző, az alispán azonban egyes, időközben felmerült körülmények felderítésére pótvizsgálatoí rendelt el, mely csak legutóbb nyert befejezést. A pótvizsgálat által is felderített tényállás alapján az alispán a következő határozatot adta ki, mely ma érkezett Gyula városához : „A folyó évi 13512. számú határozatommal elrendelt fegyelmi vizsgálat lefolytattatván, az iratokat a vizsgálattal megbízott vármegyei főjegyző alulírott napon beterjeszti. Határozat: Dutkay Bélát, Gyulaváros polgármesterét, az 1886. évi XXII. t.-c. 93. §-a értelmében hivatalától felfüggesztem ós ellátását fizetésének felében állapítom meg. Indokok: A folyó évi 13512. számú határozatom alapján lefolytatott vizsgálat adatai szerint Dutkay Béla polgármesteri minőségben többrendbeli — ós egy eset kivételével, — kizárólag a költségvetési előirányzatban nem szereplő közpénzeket átvett, azokat — a fennálló szabályok rendelkezése ellenére az illető pénztárba be nem utalta, hanem azokat állítólag időnként felmerülő fedezet nélküli szükségletekre, magánál tartotta, ezen készpénzekről som okmányilag elszámolni nem tud, sem azoknak mily célokra történt felhaszná'ísát, felfogásom szerint elfogadható módon, igazolni nem képes, sőt terhelő körülmények forognak fenn a tekintetben, hogy a felvett közpénzek.: nem az általa jelzett célokra fordította. Ily körülmények között a közérdek követelménye az, hogy mindaddig, mig a fegyelmi vizsgálat eredménye alapján az illetékes hatóság döntése bekövetkezik, Dutkay Bélától - elrendelt felfüggesztésével — megvonassák a lehetősége annak, hogy ő, súlyos vádakkal terhelten, a várost képviselje ós a város ügyeinek vezetésébe tényleg befolyhasson. Ez a határozat azonnal végrehajtandó. A polgármesteri hivatal átvételével s a szabályszerű helyettesítésig való vezetésével az alispán I-opovics Jusztin, városi főjegyzőt bizta meg, a helyettesítés céljából pedig folyó hó 30-ra -- pedig a legszebb leányt osztottam szomszédjául. És elégedetten rápillantotta leányra. Igazán gyönyörű, üde, nyíló rózsa volt, rózsaszin, mélyen kivágott ruhájában plasztikusan érvényesült a márványos vállak görögszobrokra emlékeztető kecses vonala, karjai is fehérek voltak, puhák, és gyöngéden simultak a szók támlájára; az alak telt, asszonyos, az arc leányos bájjal teljes, szemeiben a tudás és sejtelem ingerlő zavara. Ezt a leányt szánta feleségül a kopaszhoz, volt hozománya, de a nevét nem igen emlegették, szégyen és aljasság tették hirdetté, egj' sikkasztónak volt a leánya. Az asszony úgy gondolta, hogy szíveden szabadul meg ettől az átokteljes névtől, a kopaszé tisztelt volt hót vármegyében, — kiegészítették volna egymást. De azok nem akartak a józan tervnek fejet hajtani, a lány elpirult és kitért az asszony intim faggatásai elől, a férfi meg éppenséggel hideglelést kapott a házasság puszta gondolatától is. — Hagyjon föl hóbortos rögeszméjével, Erna ! — kérlelte most is, — meddő fáradság, elhiheti! Ha annak idején vagyonom lett volna, hogy illő kényelemmel övezem azt az egyetlen leányt, aki hatással volt reám, — maga most nem a jóbarátom felesége! — Olyan bizonyos ebben ? — emelte föl szép fejét kihívó büszkeséggel a fiatal asszony és meglepődve nézett bele a vadul fölvillanó szemekbe. Kissé megijedt, — váratlan, rapszodikus megnyilatkozása ennek a zárkózott, rejtelmes léleknek lehűtötte pompás kedvét. Megfordult, hogy átmenjen a szomszéd szobába, menekülni igyekezett a veszedelmes rokoni kíséretté], de a kopasz állhatatosan követte. — Jöjjön a verandára! szólt kérlelően, a hangja olyan lágyan rezgett, mint még soha! Ez a makacs, akaratos hang akárha egy érzelmes szivén szűrődött volna keresztül, átforralva szerelmi hévtől, olyan melegen áradt ajkáról. — Esztelenség! mit akar ? riadt meg az asszony izgalmas rémülettől gyötörve. Edmund, maga bizonyára megháborodott ! vagy pezsgőmámor szállt a fejébe ? — ne szorítsa úgy a kezemet, mert kiálltok ! A kopasz rögtön elbocsájtotta megsanyargatott kezeit. Persze! gúnyolódott keserűen, Tessényi százados gyöngédsége nem ily tűrhetetlen ! Ez a vakmerő leleplezés átföstötte az asszony sápadt arcát, mert a kopasz hangja vészt jelentett, valóságos háborút, vagyis inkább rabszolga lázadást, ami olyan hirtelen tört ki, hogy idő sem maradt óvintézkedésre, önvédelemre. — Ne tagadja ! — vádakodott a féltékeny coutin, — én bizonyosan tudom, hogy maga s legújabban beleőrült abba az üresfejű, kalandvágyó tisztbe, akit elég szerencsétlenül én vezettem a házába De nem hittem, hogy az izlése akkorát süllyedt le le, — egész egy pusztán csak csinos, lelketlen emberig. Tartottam valamit az igényeire, föltettem, hogy maga előtt a karakter győz minden értéktelen külsőség ellenében, — és a csalódásom valósággal fölháborit. Meguntam már azt a folytonos ajtónállást, éber őrködést egy férfi családi szentélye előttakit barátomul szeretek, — ós megun, tam a gonosz rágalmak gyomlálását, amik a nő körül burjanzanak, ki eszményem volt és marad! Nincs oka félnie tőlem olyankópén, ahogy léha lelke megrettent, a kezét sem azért szorítottam "meg az előbb, hogy gyönörüséget szerezzek magamnak, hanem hogy fájdalmat okozzak magának, — a hangom sem azért enyhült meg, hogy célba vegye a szivét akként, ahogyan maga oktalanul meggyanúsított, --de hozzá akartam férni az önérzetéhez, szelíden figyelmeztetni, sőt ha kell: szigorúan megfenyíteni, hogy hagyjon föl evvel a kacér játékkal, mert a pohár betelt! — Micsoda vakmerő hang e^ I fakadt ki az asszony remegő ajakkal, — valaha kislánykoromban eltűrtem magától a leckét, de most visszautasítom, — c s a k i s a férjemnek van joga ehhez a fölényes szerephez ! Szegény Ede! kacagott ördögi gínynyal a kopasz, — mire jogait érvényesíthetné, a lecke már fölöslegessé válna! — Igaza van ! bizonyította az asszony elszánt daccal, — mert régóta szeretem Tessényi századost, és érzem, hogy ő az első igaz és végzetesen utolsó szerelmem ! A kopasz ünnepélyesen az égfelé emelte jobb kezét, mig a balt vonagló szivére szorította: — Én pedig esküszöm arra az egyetlen érzelemre, ami rezdülésbe hozta szivemet maga iránt, — esküszöm azokra a rózsás álmokra, melyeket megszentelt a maga glóriás alakja, azokra a viaskodásokra, amikben halált osztottam a maga neve sérelmén?*. megtorlásáért — hogy Tessényi százados nem fog diadadalmaskodni ! Alig egy hét múlva aranyszegélyes eljegyzési kányát küldött be ; rop asz az asszony likosztályába. Néhány perc múlva vissz . Kt az inas és föltartá a fogadóterem wárnyas ajtaját. Az asszony, mikor r /•-1 foglak. kicsit elszédült és rátámaszkod ó' u kopasz karjára, le volt sújtva. El se palástolhatta az áruló könnyeket, olyan hirtelenül jelentkeztek lecsukódó pilláin. — Csakugyan betelt a pohár! — mondta megadóan, hiszen az az ember egy igóretszegő, becstelen szélhámos ! Aki tele van adóssággal — folytatta szavait a férfi megvető hangsulylyal és ha uniformisát továbbra is viselni akarja, okosan kell nősülnie! — És én azt a leányt magának szán tam ! — És én attól az embertől magát akartam megóvni! Küzdelmembe se került, elhiheti! Mindössze biztosítottam, hogy a kövér aranyhal tőlem ugyan elúszhat az operenciákig, olyannyira lusta