Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-10-15 / 98. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Takarmány úgyszólván semmi sem termett, úgyhogy a lábas jószágot el kellett adni azon az áron, ahogy vették a jobb vidékről — Erdélyből és Danáról jött vevőknek. Szép pár ökröt lehetett venni 30-40 forintért. Egy fias tehén ára 10—15 forint volt. Egy birka gyapjastól 1 frt, egy ló, olyan szegényembernek való 6—10 frt; persze lesoványodva teljesen. Sokan, akik eladni nem tudták, levették a jószág fejéről a kötőféket és elcsapták. Az állatok éhen bőgtek, az emberek éhen imádkoztak, ki hogy. Láttam Csabacsüdön egy bérlőnél 12 ökröt egy nyári jászol mellett, igaz, hogy soványak' voltak, de csuda volt, hogy éltek, mert a megelőző télen bír kák alul kikapart piszkos aljszalmából kaptak mérsékelten, melyet tüzelőül garádjába raktak s délre csemegéül egy szükséggóró tetejéről leszedett három éves kukoricaszárból kaptak egy-egy kévét. Akkor látták gazdáink, hogy a buzaszalmát, töreket, kukoricaszárat stb. évről-évre meg kellett volna takarítani, mert akinek buzaszalmája volt, annak, ha sovány állapotban is, de megmaradtak jószágaik. Azelőtt bizony a 2—3 éves szalmát és töreket, hogy helyet ne foglaljon felgyújtották legtöbb gazdaságban. Erdélyben és túl a Dunára sokan hajtották nyájaikat, a hol felében elvállalták a helyzettel erősen visszaélő gazdák ; ámde ebben sem volt köszönet, mert tavasszal alig kapták vissza egy negyed részét az oda hajtott állatoknak, melyek részint a rossz táplálás — sokan kétszerannyi jószágot is vállaltak, mint amennyire takarmányuk volt, — részint a szokatlan takarmány, viz és klimatikus visszonyok miatt pusztultak el. Tanácslom tehát gazdáinknak, hogy minden giz-gazt megtakarítsanak, mert olyan szükségben még a legrégibb szalma is' takarmányszámba megy. Halgazdaság Csabán. — ChcrchuB ajánlata a tanács előtt. — Kedvező fordulat. Egyik közelebbi lapszámunkban már megírtuk, hogy Chorchus Béla budapesti halgazdasági tulajdonos egy csabai halgazdaság létesítésére vonatkozólag igen kedvező ajánlatot nyújtott be Csaba elöljáróságához. A kérvénynyel magával foglalkoztunk s ez alkalommal csak örvendetesen konstatáljuk a tényt, hogy alig vetődött fel legújabban az eszme, máris a legszélesebb körben akadtak annak barátai. De eltekintve a társadalomtól, magában a szűkebb, hivatalosabb körben is a legnagyobb rokonszenvvel fogadták Chorchusnak az ajánlatát. A kérdés éppen a legutóbbi napokban került a tanács elé, ahol ugy a gasdasági intéző, mint a mérnökség az ajánlat mellett foglaltak állást. A Csaba jövő fejlődésére okvetlenül kihatással prosperáló, de még a jövőben létesítendő intézményéről, illetőleg annak kiépítéséről ezidőszerint a következőket jelenthetjük: Chorchus Béla budapesti haltenyésztő a Kociszky-féle városi bérleten haltenyésztő telepet óhajt létesíteni. Kérdéses lapszámunkban ismertettük a feltételeket is, most pedig ismertetjük a tanácsnak e tekintetben foglalt álláspontját, mely a lehstő legkedvezőbb. E kérdésrői legutóbb írva, jeleztük, hogy az elöljáróság a kérdés tanulmányozása szempontjából Chorchus ajánlatát javaslattétel végett kiadta a község főmérnökének és gazdasági intézőjének. A kérdés jelenlegi állásáról különben az alábbi részletes tudósítást adjuk : Chorchus Béla ajánlatával pénteken foglalkozott a tanács, mely az ügyre vonatkozólag meghallgatta ugy a főmérnök, mint a gazdasági intéző véleményét. A szakvéleményüket ezekben ismertetjük : W i 1 i m István gazdasági intéző szerint a halastó céljaira szánt terület a Gyula felé vezető vasúton tul, a városi tanya, az alvégi legelő és a vonat között fekszik és összes területe 137 hold, amely a legvadabb szik. A területet K o c i s z k y Mihály bérli holdankint 9 korona 05 fillérért, azaz óvenkint 1239 korona 25 fillérért. A terület másra nem használható, mint birkalegelőre. Hogy a halgazdaság létesülhessen, a községnek egyszer s mindenkorra .az öntöző megerősithetése végett, amelyre különben is ráfér a megerősítés, mintegy 600 koronát kell kiadni. ^Ezenkívül fizetni kell az Alsó-Fehér-Körös ármentesitő társulatnak évente a vízdíjat, más kiadás azonban nincs. A gazdasági intéző megjegyzi, maga látta Chorchus egy halgazdaságát, s az oly szép és hasznos, a befektetett tőke oly tekintélyes, hogy ha a halgazdaság mindjárt 15 év múlva jut is a község tulajdonába, el kell fogadni az ajánlatot. Maga a felajánlott évi több bérjövedelem a község kiadásait szépen amortizálja s 15 év után, vagy ha megváltaná a község előbb is, egy olyan gazdaság tulajdonába jut, hogy most aligha van erkölcsi testület az országban, amelynek hasonló telepe volna. A kérdés megoldásának természetesen legfőbb feltétele a viz, valamint az, hogy az Alsó-Fehér-Körös ármentesitő társulat mit szól a dologhoz. Ez pedig nem gördit éppenséggel nagyobb akadályokat a terv megvalósítása elé. A gazdasági intéző előterjesztésével szemben Áchim Gusztáv főmérnök a kérdéses területet a célra nem találja egészen megfelelőnek, mert csak mintegy 5 centiméter vízmagassággal boritható be. A kérdéses célra megfelelőbbnek tartja a vasúton innen fekvő azon területet, ahol az öntözött rét kibővítését tervezték. Ezt a területet is azonban azzal a kijelentéssel ajánlja, hogy az élővizcsatorna csakis 86'10 méter tengerfeletti vízszintnél magasabbra nem számithat és erre is csak a zsilipkezelési szabályzatban megjelölt időben. A község a viz magasságát csak ugy biztosítja, ha az Alsó-Fehér-Körös ármentesitő társulat megadja azon vízdíjat, melyet a község fizet az öntözőrétnél. A főmérnök különben ajánlja a köz ségnek, hívják fel Chorchust, hogy mutassa be a végleges terveket, amelyek alapján esetleg a végleges szerződést megkötik, elvben pedig togadják el az ajánlatot. Ajánlja még a főmérnök, hogy figyelmeztetni kell Chorchust, amenynyiben a mérnökség által kijelölt terület mutatkoznék alkalmasabbnak a lejtmérés eszközlése után, olyanképpen készítse el a tervet, hogy a vasút által elfoglalt terület széle és a tervezett halastó között 10 méter szóles szalag hagyassék kocsiközlekedésre, esetleg egy kisvasúti vágány elhelyezésére, a jövőre való tekintette] előrelátásból. A tanács fontolóra véve a beterjesztett véleményeket, ugy határozott, hogy Chorchus ajánlatát a véleményekkel együtt pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. Reform a esabai piacokon. A heti és országos vásárok uj elhelyezése. A csabai iparosok részéről már régebben történt felszólalás az országos és hetivásárokon a vásárok célszerűtlen e helyezése miatt. A napirenden lévő panaszok végre is arra birták az ipartestület elöljáróságát, hogy a vásárosok uj beosztását kérjék a községtől. A képviselőtestület egyik közelmúlt ülésén ki is mondta a piacok reformálását s a vásárok uj beosztásának elkészítésével A c h i m Gusztáv főmérnököt, Wili m István gazdasági intézőt és F i 1 i p i n y i Lajos vásárbiztost bizta meg. A kiküldött bizottság megfelelt feladatának, s az általa készített uj beosztást pénteken a tanács elé terjesztette, mely viszont áttette az ügyet felülvizsgálat végett az ipartestület elöljáróságához. Az uj beosztás tehát nem végleges, csupán tervezet, amelyet azonban mindamellett helyénvalónak tartunk ismertetni már csak azért is, hogy annak legcélszerűbb összeállításához hozzászólhasson mindenki, akiket illet és érdekel az ügy. Az uj tervezet beosztása országos vásárok alkalmára ez : A Kispiactéren foglalnak helyet a zománcedényesek a Gally-féle háztól a Réthy-féle házig. A porcellánosok ugyanott középen. A kanalosok ugyanott a Zvaratkó-féle házig, a cserepesek pedig a munkásotthon előtt Az E g y h á z utcában: Ócska vasárusok az egyház magtára előtt; asztalosok a kistemplom oldalán a járda mellett föl a Főtéren egész az Ormayféle üzletig. A Főutcán: Kenderárusok a kistemplom előtt. A Kossuth téren: Nyersbőrárusok a katholikus iskola előtt a nagytemplom meletti korláttól a Klein-féíe átjáróig; szürszabók a Próféte vendéglő előtt a Klein-féle átjárótól a Széchenyi utcáig ; a magyar szűcsök a Kossuth szobor háta mögött a nagytemplom melletti korláttól a Széchenyi utcáig két sorban ; ócska ruhások a kis vasúti állomás mögött két sorban ; a következő két két sorban az átjárótól balra a kalaposok és bőrárusok; jobbra a festők ós szíjgyártók; a szobor előtt két sorban a szitások, kötélverők ; a katholikus templommal átelleni sarokban a kefekötők. A Főtéren: Perecesek és cukorkások a Kossut-tér előtt a járda mentén ; a kárpitosok az Ormay-féle üzlet előtt a fasorban; üvegesek a kisvasúti állomás előtt a vágányokon kivül ; a fésűsök a Décsey átjáró mindkét oldalán ; a könyvárusok, a fésűsök és asztalosok között; a rőfösök a kispiactér mindkét oldalán, a gyolcsosoktól a ruhásokig ; pékek, cukorkások a bérház előtt a fasorban , pipások, optikusok, keztyűsök ós gipszárusok a VidofszkyVarságh házak előtt a fasorban ; készruhakereskedők fabódékban a városházától a Fiume sarkáig; rézművesek a kószruhakereskedők háta mögött; kosárkötők a katholikus templomtól a városháza átjárójáig a fasorban ; rokkások a városháza átjárójától a fasorban a népbankig; papucsosok innen a Szamekféle házig; ugyanitt két sorban a cipészek. A Gabona téren: Csizmadiák a Szamek háztó) a Bőhm házig; tímárok, bocskorosok a Frnida-Reisz házak előtt; magyar szabók a Fáy-háztól 'az orosházi utig. A Széchenyi utcán: A Kossuts tér sarkától a kőhidig a fasorban szörtarisznyások, pokrócosok, a templom felőli oldalon gesztenyeárusok, hentesek, sütögető kofák. A Gyulai uton: A Beliczey soron a kőhidtól kezdve köszörűsök, kaszások, kádárok, kerékgyártók, gazdasági gép és felszerelés árusitók, teknősök, vesszőkosarasok; a Steller oldalon zöldségesek; a gyulai és dobozi ut között gyümölcsösök és gazdasági termékek, eszközök; a dobozi uton a Vadász korcsma melletti négyszögben szarvasmarhák helybelieknek, a malom melletti négyszögben vidékieknek, a belső két négyszögben lóvásár; a sörház mellett juh- és sertésvásár ; a vágóhíd előtt lacikonyhások. A heti piacokon a vásárosok beosztás tervezete ez : A városházától az Apponyi-utcáig a fasorban tej, turó, vaj és gomolya árusok; a Gabonatér mindkét oldalán kocsikon való gabona eladás; a Fiúmétól a Décsey üzletig falmentén a belső két sorban helybeli, a külső két sorban vidéki kofák; Décsey üzlet előtt a fésűsök ; az Ormay üzlet előtt az ócskaruhások; a Félix ház előtt -gomolya és turó kocsin; innen a kistemplomig ós a nagytemplomtól a szolgabiróságig dinnye ós káposzta kocsin; az Egyházutcában a magtár mellett -ócskavasárusok, a kispisetéren baromfi és hal kofák; a városházától a kath. templomig a járda mentén hentesek; a vágányon kivül bobkárok és fakanalasok; a Kossuthtéren a Prófétától a Klein féle átjáróig cserépedényesek; továbbá két-két sorokban csizmadiák, szűcsök, szíjgyártók ; a Kossuth szobor előtt a Széchenyi utcáig a kötélverők, ezek mögött a szűrszabók, ezek mellett a kalaposok; sarkon a sütők: a szobor előtt az üvegesek, bádogosok, cipészek, festők az artézi k it bejárójáig; a kuttól a kisvasúti állomásig rövidáru kereskedők, a vágányon tul cserépedényesek, gyolcsos tótok, rőfösök ; a külső vásártéren a gyulai és a dobozi ut között gazdasági eszközök ós végül a zsidó temető előtti térségen sértés és juhvásár, Az utolsó futóbetyár. Rózsa Sándor cimborája. Rég letűnt idők legendás Írásaiból, őszbecsavarodott nagyapák, ükapák história mondó ajkáról ismeretesek a Rózsa Sándor, Bogár Imre, Sobri Jóska, Babáj Gyurka, Suba Péter, a Katona fiuk ós társaik példátlanul vakmerő haramia bravúrjai. A betyárromantika képviselői réges-régen földben porladoznak, ki a szegedi, ki meg más vár kazamatáiból térvén meg az ősanyához. A puszták korlátlan urai közül még az öreg Csonka élt néhány évvel ezelőtt, mig végre azt is elérte a sorsa: fölakasztották Zágrábban. A korszak történetével foglalkozó irók az öreg Csonkában az alföldi betyárvilág utolsó Mohikánját parentálták el. Pedig hát nem éppen igy áll a dolog. Nem halt ki még a Rózsa Sándor vasutugrasztó, hét vármegye pandurait, lovasnémeteket kijátszó bandája. Él még egy közülük hírmondónak s ez öreg futóbetyár jelenleg a csabai rendőrség foglya. V a s z t ó Pálnak hívják a 62 éves rosszcsontot. A szűkebb pátriája Endrőd, ahová gyermekkorába került Szarvasról. Az egész ősi familia a hires kis Rózsa Sándoroknak, Farkas Imrének és Suba Péternek voltak a legényei. Aféle szegénylegények, akiket a vérük kerített a kalandos betyáréletre De legtöbbre vitte Vaszkó Pál. Sokszor ült már, noha hivatalosan nem nyert igazolást, hogy vér tapadna a kezéhez, amely inkább a lovak ós egyebek irányában volt ragadós. Az öreg tipikus alakja a pusztaság, ban bujkáló űzött alaknak. Cinikus a tekintete, ravaszság ri le a barázdás torzonborz arcáról, s a viharon szűrön annyi a folt, a luk, mint a gyanús nyom a képén. A csizmája ezerbeszakadozott, s mint az összerepedezett fazék, dróttal van odaerősítve a lábaihoz. Sunyítva villog ki szúrós szeme a zsiros kanászkalap alul, s szinte furfangosan mosolyogni látszik, amint tagad körömszakadásig. Nem ismer be semmit. — Ki meri azt mondani, hogy én 14 napnál többet ültem, akkor is egy subáért! — mondja a vén csont. Aztán keményen rádupláz az állítása mellett. Aki mondja, hazudik. Hát aztán miből ól öreg ? — kérdezték. — Hát mikor dolog került, megfogtam a végét, mikor pedig nem . . . — Hát akkor lopott ugye ? — . . . Nem azt sohse, hanem kértem egy-egy darab kenyeret. Pedig nem mond igazat az öreg betyár, mert 11 óv óta, hogy a felesége meghalt, csavargott, s szinét sem látták a falubeliek. Most is csávargásban fogták el az öreg Vaszkót, akinek a lelkiismeretét, gyanúsítás szerint, több lóelkötése terheli. A csabai rendőrhatóság Vaszkó ellen folytatja a vizsgálatot, amely lehet, még érdekes részleteket fog kideríteni az öreg viharos múltjából. Minden nagyhangú reklám mellőzésével van szerencsénk mélyen tisztelt vevőinkkel s a nagyközönséggel.tudatni, hogy férfi szabó üzletünkbe az őszi és téli újdonságok megérkeztek. Az általunk szállítandó ruhákért elismert jó hírnevünk kezes kedík Vidéken meghívásra mintáinkkal azonnal megjelenünk B. pártfogást továbbra is kérve, tisztelettel LőwyJakab 1.ésTsacég zS+tííft