Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám
1905-10-12 / 97. szám
B ékésc saba, 1905. / XXXII-ik évfolyam. 97-ik szám. Csütüríök, október 12. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön. ElcŐHIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizctni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF Laptulajdonos:' SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám: 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel") helybe :?fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija. 50 fillér. Abszolutizmus és ellentállás. Békéscsaba, okt. 11. Az október 10-iki elnapolás megjósolásához éppenséggel nem kellett látnoki bölcsesség. Várták a képviselőházban, tudta a nemzet, s a mi bizonyos volt, igazolta a keddi nap. Hogy mit jelentsen az elnapolás ténye, de kiváltképpen az a minden jóizlést maga ellen kihívó mód, melylyel azt Fejérváryék eszközölték, csak Bécsben tudják, mi pedig egyszerűen sejtjük, de határozottan nem tudjuk. Annyi azonban mégis nyilvánvaló, hogy vagy a nemzetet akarják kiéheztetni, vagy az alkalmat lesik, amikor indokolhatják az „einmaschieren" tényét. Ez a gonosz játékosdi pedig arravaló, hogy leplezzék a kilógó lólábat, a most már nyilt abszolutizmust. Ha Bécsben az utóbbi alkalomra várnak, csalódnak, mert a nemzeti ellenállás méltóságos tüze oly fennen lobog, annyira a törvények alapján áll, hogy azoktól egy jottányit sem tér el, s ha kell, — megadással fogja tűrni a zsarnokságot, amint tűrte; a Bach korszakban mindaddig, amig a bécsi Juraknak megtér a jobbik esze és megcsinálják a második 67-et, de nem abban a szük szellemben, amelyben az első, a csődöt mondott, készült. Az éheztetéssel sem érnek célt a Burgban. Erről meggyőződhetnek napnap után, a hazafias vármegyék állásfoglalásaiból. E két kombináció között a jövőre vonatkozó tervezgetéseknek szinte megszámlálhatatlan árnyalata, módja forog közkézen. Hogy december 19-én behozzák az általános választói jogot, reorganizáljak a parlamentet, mások szerint következik a nyilt erőszak, a katonasággal való újoncozás és adószedés. Ennek a pesszimisztikus föltevésnek vannak ma a legtöbb hívei. A bécsi kormánytól kitelik minden rossz, hanem azt az esztelenséget még sem tudjuk elhinni, hogy az erőszaknak ehhez az eszközéhez nyúlna a tehetlenségben vergődő törvénytelen kormány. Ez a föltevés, legalább ezidőszerint annyira nem állhat meg, hogy szinte nem is érdemes mással elütni, mint tréfával, az orosházi főszolgabírónak a tegnapi megyegyűlésen elhangzott sikerült szójátékával: Eltévesztették azok (t. i. a kormány) a dolgot két ponttal; nem sorozni, de sörözni akarnak. Ha erőszakkal közeledik a kormány, ami most már bizonyos, ugy az elsősorban a vármegyék ellentállása ellen irányul. Erre pedig a vármegyék zöme már berendezkedett és tegnap Békésvármegye törvényhatósága is szervezte az alkotmányvédő bizottságot, mely hisszük, a maga részéről hazafiúi lelkesedésének minden erejével megfetel magasztos és szent hivatásának. p. J. Politika a megyeházán. Békésvármegye ellentállása. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését tegnap tartotta meg Fábry Sándor dr. alispán elnöklete alatt. Az általános közhangulatban természetesen a politika dominált. A napirenden levő kérdések egész serege foglalkozott a hazafias ellentállás ügyével és becsületére kuruc Békésvármegyének, a veszélyben forgó alkotmány, nemzeti önállóság érdekében egy szívvel-lélekkel sorakozott a táborba. A vármegye hazafias alispánjának indítványára megalakította az alkotmány védő bizottságot, amelynek feladata lesz a nemzeti küzdelemben irányítani a vármegye magatartását, gondoskodni az esetleg felfüggesztett tisztviselők díjazásáról. Önérzetes és bátor hangon ítélte el továbbá a szeptember 23-iki bécsi fogadtatását a koalíció vezéreinek, azoknak üdvözlő feliratban szavazott köszönetet s ezenkívül elhatározta, hogy a Házhoz intézendő feliratban tiltakozik az alkotmánysértések ellen. Tekintve a nagy hordere ü politikai és egyéb jelentős kérdéseket, hihető volt, hogy a törvényhatóság tagjai, ha nem is teljes, de nagy számmal jelennek meg az őszi közgyűlésen. A látogatottság azonban szinte példátlanul csekély volt. A megcsappant érdeklődés nem tulaj donitható egyébnek, mint annak a közönyösségnek, melylyel a közönség a legutóbbi időkben a politika iránt viseltetik. Igen csak mindenki csömörlésig van már a válsággal, amelynek a végét szeretnék már látni. A közgyűlést különben érdekes mozzanatok előzték meg. Az ellenzéki bizottsági tagok a Göndöcs kertben előértekezletet tartottak egyes kérdésekben egyöntetű állásfoglalás tekintetében s ugyanitt buzgón látogatták a gyulai nőegylet jótékonycélu kiállítását s még buzgóbban a büffét. A megyegyülés politikai kérdéseinek tárgyalásáról az alábbi részletes tudósítást adjuk : Az alispáni megnyitó. A közgyűlést 9 óra után Fábry Sándor dr. alispán a következő szép beszéddel nyitotta meg: Az az egységes állásfoglalás, melylyel az országgyűlés mind két háza az alkotmányunkkal össze nem egyeztethető imparlamentáris kormánynyal szembe helyezkedett; a vármegyéknek az az ősi erejű megnyilatkozása, melylyel alkotmányunknak ezen érintésére az adó és újonc megtagadás törvényes jogával feleltek ; a nemzeti közérzületnek és öntudatnak az a fellángolása és nemes heve, mely ez állásfoglalásban mondhatni az egész országot egyesítette : méltán keltette szivünkben azt az éltető érzést és honfiúi reményt, hogy az nemzeti önállóságunknak csak ujabb nyomatékot és erősbödést szerez, s hogy kitartó küzdelmünk alkotmányunknak csak fejlődésére vezethet. S'ime, mintha szép illusioknak a váratlanul bekövetkezett korai tél fagya hervasztotta volna el, reményeink a legkeserűbb csalódásra váltak, midőn a hatalom rideg szava kiábránditólag mintegy ultimátumot szegzett az országgyűlés többségének képviselői elé. Megdöbbent az egész nemzet e váratlan esemény felett. És nem a kilátásba helyezett mérhetlen szenvedések döbbentettek meg bennünket, hisz azokhoz nemzetünk évszázadok nehéz küzdelmeiben már hozzáedződött, hanem a fejedelmi akaratnak ama szokatlan formában való megnyilvánulása, mely nemzeti érzékenységünket fájón érintette és különösen az a kijelentés, mely egyik alaptörvényünk mellőzését látszott célozni. A király, a hatalom birtokosa talán szólhat és elbánhat igy egyesekkel, de nem a korona a nemzet képviselőivel. (Helyeslés.) Nem is a mi jóságos fejedelmünk atyai szivét ösmertük fel a király szavában, hanem a közjogunkkal nem ösmerős idegen tanácsadók, bizonnyal csak ephemer. befolyásának érvényesülését. De épen azért a megdöbbenést ne kövesse se a dac, se a csüggedés, távol iegyen tőlünk hazánk jövője tekintetében a kishitűség, hisz meggyőződtünk 1867 óta sokszor koronás királyunk alkotmányos érzületeiről; ismerjük ősz fejedelmünk kipróbált igazságérzetét, lehetetlen, hogy ismét együtt ne érezzen hü magyarjaival, kik annyiszor voltak a dynastiának támaszai és őrei; ösmerjük közmondásos kötelességtudását, törvénytiszteletét, bízzunk a királyi eskü szentségébau, bízzunk a fejlődő viszonyok helyes megítélését felösmerő ész szavában — és bízzunk nemzeti öntudatunk és helyiállásunk törhetlen szilárdságában, valamint vezéreink bölcsességében és hazafiságában. Ö Felsége pillanatnyi elkedvenlenkedésre nemzetünk meggyőző válasza csak a következetesség lehet a korona Békésmegyei Közlöny tárcája. Én nem sirok. Én nem sirok . . . Hogy eltemettük mélyre S az ősz befödte hulló falevéllel, Hervadó rózsák illatözönével: Lelkemből néma sóhaj száll csak Érte, Kit forró könnyek tengerárja gyászol, Panaszos jajszó sír, zokog utána . . . Én nem sirok, de mindnyájunk között Magam maradtam a legárvább árva . .. Én nem sirok. Csak bent, a szívem mélyén Egy húr azóta megszakadt, úgy érzem. Megreszketett belé minden kis részem S két ránc vonaglik tőle ajkam szélén S egypár fehér szál csillog a hajamba* ... Ez az egész, mit idegen szem láthat. Én nem sirok s mögöttem összesúgnak, Hogy mosolyog arcomon a bánat. Én nem sirok ... 5 odafent az égben Számontart minden értehulló könnyet. Mit el nem sírunk : álma attól könnyebb, Nyugalmasabb lesz odalent a mélyben. . . S ha éjfél csöndjén megnyílnak a sirok S aggódó leik" ágyainkhoz lebben: Én nem sirok, anyuskám ... szólok halkan, A kicsit átölelem szorosabban S betakarom puhábban, melegebben . . . Nil. Azok a kis fekete harisnyák. = A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája.A Dobos és az Őrhegy között fekvő kis falunkban még ma is él az öreg Portainé. Egy olyan 80—90 éves öreg anj^óka, aki mindig szépen kivasalt tarka ruhában, meg fehér-konyhakötényben jár. Az arca ráncos, a keze tele van nagy kékes erekkel, a haja fehér, mint a hó. Ennek az öreg anyókának van a falu végén egy fehérre me szelt alacsony kis háza. A ház előtt egy nagy eperfa s ez alatt van egy régi odvas fatönk. Ezen az odvas fatönkön szokott ülni rendesen az öreg anyóka, s itt, a nagy eperfa lombjának árnyékában napról-napra kötöget apró kis fekete harisnyákat. Suttyó gyerek-koromba is ilyennek ismertem én azt a kis fehér házat, a nagy eperfát, az odvas fatönköt, meg a töpörödött vén anyókát is, az öreg Portainét. Az a vasalt ruha, az a fehér kötő, kéz, arc, haj, ugyanaz, ugyanolyan, mint ezelőtt tizenöt—busz esztendővel... Egyik év a másik után nyomtalanul tünt el. Nem változott azóta sem rajta, sem ott körülötte semmi. Hányan megvénültünk, hányan megöregedtünk azóta ! Csak az öreg anyóka nem vénült, nem öregedett, sőt mintha csontos ujjai között most fürgébben ugrálnának azok a kis vaspélcikák, mint ennekelőtte tizenöt—hu esztendővel. Ha most hirtelen ot vetődve megkérdenők, hogy kinek kötögeti azt a sok-sok kis fekete harisnyát, hát akkor ez az öreg anyóka feltolná pápaszemét homloka közepére, egy párt sóhajtana s azután mosolygós arccal mesélné, hogy van neki ott fönn, messze-, messze-, abban az igen nagy városban, — a melyiket úgy hivnak, hogy Pest, egy fia, a Mihály fia, az, aki már gyermekkorába is olyan jó, szófogadó, engedelmes gyermek volt. Az ott, abban a nagy városban igen nagy úr, kardja is van, meg lova is, zsinóros ujjasba jár és parancsol sok embernek. S ennek a jó Mihály fiának van egy aranyos kis leánykája, egy olyan kicsi kis csöppség, mint azok a száraz csontos öklök, a melyekkel ő, a nagyanya mutogatja, hogy mekkora az ő kis unokája. Hát ő ennek a parányi kis unokájának kötögeti azokat az apró fekete harisnyákat. Bizony már 15—20 esztendő óta kötögeti, de ő ezt nem tudja, sőt azt mondogatja : innen-onnan a kis unoka már egy esztendős lesz, nemsokára járni kezd, hát kellenek azok az apró harisnyák. Tizenöt-húsz esztendő óta. Ennyi idővel ennekelőtte történt az, hogy Mihály fia lejött Pestről a kis leányával látogatóba az édes anyjához. S ott, a felvégi kis háznál, a nagy eperfa alatt, a töpörödött öreg anyóka, hogy — hogy nem, leejtette a kis unokáját az odvas fatönk e, de oly szerencsétlenül, hogy a csöppség belrhalt. Mikor az öreg Portainé hosszú betegségébői felkelt, elkezdett . .. nem tudni semmiről semmit, nem emlékezett semmire, nem ismert meg senkit, a fiát sem, csak azt emlegette sűrűn, ha kérdezték, hanem, hogy az ő jó Mihály fia nemsokára eljön hozzá a nagy városból, hozza a kis unokáját, megirta, ott a levél a kapcsos bibliába, ne is beszéljenek, mert így van, úgy lesz • • • csak adják ide a pamutot, hadd kösse azokat a kis fekete harisnyákat, legyen sok, mire megjönnek. S az öreg Portainé évről-évre ott kötöget a nagy eperfa alatt és várja a kis unokáját, akit nemsokára lehoz a nagyanyjához az ő Mihály fia. A mult évben a Mihály fia is meghalt, de az öreg anyóka ezt sem tudja, nem is mondják neki . . . mert hiába is mondanák. Hanem a pamut most már fogyatékán van, nem igen telik rá, nem jön már Pestről a fekete harisnyákra való. De az áldott jó szomszédasszonyok kisegítik ebből a nagy zavarból . . . titokban fejtegetik a régen : tizenöt-húsz évvel ezelőtt kötött kis harisnyákat, felgombolyitják s átadják az öreg anyókának : a fia küldte . . . A Mihály, a jó Mihály, aki ott, messze-messze . . . S az öreg anyóka feltolja pápaszemét homloka közepére és beszél az ő fiáról, meg a kis unokájáról . . . Péczely József.
