Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-09-24 / 90. szám

XXKÍ1 évfolyam Békéscsaba. 1905. Vasárnap, szeptember 24. 9 íf mg 90. szá BEEESHE&TEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. ElrŐFIZETÉSI DI3: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évn

egy

eden belül is

. Egyes szám ára ló fillér. Főszerkesztő: * Felelős szerkesztő- I.aptul^W • | Dr. SATLER VILMOS | ^»ALATIJfUS JÓZSEF. | SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szár Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendői. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nvilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A király nem enged, Békéscsaba, szept. 23. Jelentősnek, fordulópontnak jelezték a mai napot. Valóban az lett, szinte megdöbbentően szenzációs. A magyar király igazolta a pesszimisták várakozását. A legkíméletlenebb rmö don kimondta a sohát. sőt annyira ment, hogy szóba sem állt a magyar nemzetnek általa megbízott képviselőivel, hanem kijelentette a katonai nyelvkérdésben elfoglalt merev álláspontját, utasította őket a mindenható Goluchovszky külügyminiszter elé. A magyar király hihetetlenül mostohán bánik az ő nemzetével. Annyira nem érdemesiti, hogy szóba álljon vele, hanem egy bécsi lakáj elé utasítja. A'.! a magyar nemzetnek Goluchovszky grófhoz ? Avagy talán már annyira sülyraitíiakaz_abszolutizmus fertőjében, hogy az alkotrííáűyo* király helyett a császári kirendeltség teljhatalmú magyarországi helytartójával tárgyaljunk? Annyira vagyunk, hogy a királ^rfofdul saját nemzeté-, J^JiU&Pfíiyíra, hogy megfeledkezik ar-ól, hogy a nemzet érdeke a király érdeke, s csak e közös érdekek összhangba hozatala teremthet MagyarOrszágnak és Ausztriának békét, bizto sitja a haladást, a népek boldogulását ? Annyira vagyunk, hogy az alkotmányosnak ismert király önmagát vesziti el? Annyira vagyunk, hogy a nemzet felsírjon: elvesztettem királyom, aki sohasem volt igazi magyar király? Annyira vagyunk, hogy J jogtalanság diadalt ül a jog felett ? És a kérdések milliói támadnak föl a megdöbbenés pillanatában, amikor halljuk a legelső magyar ember ajkáról ezeket a rideg, elutasító szavakat: - Ha az urak a hadsereg egységének épségben tartása mellett hajlandók kormányozni, úgy forduljanak megbízottamhoz: Goluchovszkyhoz. Hát mi ez, ha nem a jogos nemzeti követelmények legmerevebb visz szautasitása ? Hogy ne keltene ez a visszautasítás lehető legkínosabb feltűnést a nemzet fiaiban, akik elvoltak ugyan készülve a korona hajthatatlanságára, de ilyen rideg visszautasításra nem. A kérdések áradatában egy feletet várunk. S ez a felelet, akármiként kombináljunk és szépítsük a dolgot, a válságnak a lehető leggyászosabbra való fordulását jelenti. Mert ha ? király kimondotta a vétót, ezzel a hatalommal élni fog a királyfentartó nemzet is, a minden erök forrása s feleetál nem adhat mást, mint rámutat a Tiagyar törvénykönyv lapjaira és haad kezében a jog és az igazság utján JZ/alkotmányok megvédésében a legutolsó leheletig. Mert a nemzet nem adhatja fel jogait, nem pedig különösen most, amikor hiába erőlködik a bécsi kormány, a koaliciónak sikertelen bécsi utja után hiába renovált: tja Zichy Jánosokkal és Khuenekkel az ügyvivők lisztáját, a jogtalanság fölött előbbutóbb diadalt fog ülni az igazság, ha kell, milliók vére árán is. De nem vagyunk még otí, s bízunk a magyarok Istenének bölcs ntézésébe, hogy odáig nem is kell 1 laladnunk, mert nemsokára el kell 1 önni a virradásnak. 1 P j Reformáció a hadseregben. Magyar tisztek áthelyezése magyar cápátokhoz. Szenzáció hallódik katonáék felől. Nem holmi kegyetlen menetelésről, brutalitásról, halálbaüldözésről van szó, — ámbár ilyen napirenden lévő és sűrűn megismétlődő hősködések már nem is hordják magukon a szenzáció jellegét, r hanem egy sokkal je'entósebb reformról, amely reményt nyújt a magyar nemzeti hadsereg kiépítéséhez Szóval rogyadoznak a K. u. K. Arme* >"«gvihatatl?nnak vélt bástyái » nricdmagasabban csapkod nemzeti eszmék föltartóztatb^^

1

1 hullámai előtt, a nemzeti trikolór glóriás fénye mellett alkonyul a bécsi feketesárga rongynak és győzedelmes tusáját \ ijja Árpád nemzetének büszke turulmadara a gyűlölt kétfejű sassal, melynek karmai századokig marcangolták Szent István bárányának testét. Szóval, prózai egyszerűséggel és világossággal kifejezve, annak a nagy harcnak, melyet a magyar parlament ellenzéke már hosszú idő óta folytat a hadseregnek nemzetivé való alakításáért s a magyar vezényszóért és amely harc már a le rövidebb idő alatt a nemzel fényes győzelmével ke''

1, hogy végződjék, már is megvannak a látható és reánk nézve gyakorlatilag..^nooly örvendetes, mint slrliog \ontos következményei. E téren, mint tudvalevő, az volt ugyanis az első követelés, hogy a magyar tiszeket helyezzék át a magyar csapatokhoz. Ehhez elvileg ugyan hozzájárultak a mindenható Kriegsministerium-ban, gyakorlatilag azonban éppen nem siettek annakunegvalósitásával, érvelvén olyanképpen, hogy nincs elegendő magyar tiszt. Tempóra mutantur ... És változtak a viszonyok is. Erről tesz tanúságot a hadügyminiszternek a gyulai ezredhez és csabai hadkiegészítő parancsnokság, illetve ennek ezredparan-ísnokságáticv érkezeti leirata, amelyben a Kriegsminister miildkét ezredtől á magyar tisztek törzslapját felkéri. Illetékesül-^"

1"

01 vett értesülésünk h°gy hasonló w^tot az összes ezredek kaptak, «ieg pedig azoiX célból, mivel az ezredek magyar tisz íjéit november elsején mind magyar csapatokhoz helyezik át Gyulán természetesen nem igen lesz változás és Csabán is kevés, mert a háziezred lisztjei nagyobbrészt magyarok, vagy legalább is jól birják a magyar nyelvet és magyar honpolgárok. A tömeges áthelyezéseket a Verordnungsblatt már legközelebb hozni fogja. A szőnyegen fekvő katonai követelmények 'kérdésében a magyar tiszteknek magyar csapatokhoz való áthelyezése nem a legfontosabb dolog, de egészen bizonyos, hogy már a közeljövőben a hasonló és fontosabb ujitások egész sora fogja azt követni ós hát ebben bizony nincs semmi csoda, mert nem vívmányok ezek, csak érvényre juttatása a nemzet ősi jussának, amelyét ma még sok tekintetben bitorol a jogta tanság. A vármegye jövő évi költségvetése. Az állandó választmány javaslata. Közeledünk az év vége felé, amit a hűvösre fordult időjáráson és a levelek Békésmegyei Közlöny tárcája. SK'SS: „— 1 — Virágnyitó minden nappalunknak Margit asszony. Bolyongtunk szótlan a hegyoldalon, Köröttünk szürke, titkos őszi csend. Alkonyodott. A haldoklo világ Búbánatával lassan elpihent. Egy magános kis házhoz értünk, Hol még most is virágok száza nyit, S te öntudatlan megfogtad a kezem: — Ne menjünk^tovább, álljunk meg itt Suttogva, halkan, szinte félve mondtad : — Ebben a házban laktunk ezelőtt. Naphosszat ültem ott a fehér padon, Sohse felejtem azt a szép időt. Lelkem a szárnyát itt bontogatta, És az izzó lázas képzelet, A boldogság rejtelmes világát Rózsás színével itt festette meg. Pirosabb volt, szebb volt az arcom, Virágok közt vitt minden útam. Nem gondoltam a hervadó virágra Mikor szeretni megtanul tant. Ki hitte volna, ki tudta volna, Hogy az örömbe búbánat vegyül, Hogy itt bolyongok évek múlva majd Kifosztott szívvel, árván, egyedül . . . Szótlanul, csöndbe, indultunk tovább, Magunkbaszállva, gondolkodva mélyen, Fejünk fölött, fényes útat írva, Hulló csillag futott az égen. Megvan a maga éjszakája Kató József. Kossuth és Békésmegye. ii. Lapunk mult számának tárcarovatában említést tettünk Kossuth Lajosnak Békésvármegye közönségéhez intézett, eddig k'adatl'an leveléről, melyet alább közlünk teljes terjedelmében! Igy hangzik Kossuth levele: Különösen tisztelt Alispán úr ! Hálás érzéssel vettem nagybecsű értesitését, mely Bókésvárm gye közönségének nevében azon kedves hírrel látogatott be hontalan magányomba, hogy engem, kire a magyar törvényhozás, a magyar polgárjog esedékes elvesztését mondotta ki, azon tisztelt megye törvényhatósági bizottsága 80-ik életévem betöltésének alkalmából kegyes megemlékezésére^ s jó kivánataira ép azon korszak emléke iránt táplált tiszteleténél fogva méltatott, melynek vezér-elvéhez ragaszkodásom mérte reám az erkölcsi kényszerűséget, hogy én, ki hazámat oly hőn szeretem, mint ember hőbben nem szerethet, idegen földön vége-fezem viszontagságos életemet s mint kitagadott hajtsam idegen földbe örök álomra ősz fejemet. A tisztelt megye közönsége ama korszakot legendaszerünek nevezi, s ! tudva, hogy az minő jelleget visel, azon vallomássai c rvendezteít meg felőle, hogy „történeti multunk magasztos eseményei közt az mindnyájuk lelkében az első helyet foglalja ei." Én ez érzelmet a jövő zálogának tekintem, mert csak általa juthat vissza Magyarország azon államiság birtokába, melyhez Isten és világ előtt joga van, s melyről egy önérzetes nemzetnek nem is szabad, s ha nemzetből csupa nemzetiséggé nem akar lesüllyedni, nem is lehet lemondani. De mert a multak történelmének nemcsak az a hivatása, hogy tanítson arra, a mit követni kell, hanem az is, hogy megóvjon attól, a mit kerülni kell, engedje meg nekem tisztelt Alispán ur ! hogy ama legendaszerüség felől egy kis elmélkedésbe bocsátkozzam. Igen is, legendaszerü volt az a korszak, ha a legmagasztosabb önfeláldozásig fokozott önzetlen hazafiságot tekintjük, melyet a magyar nép zöme akkoron tanúsított. Azok a családapák, kik pusztulásra hagyva ősi tűzhelyüket, három-négy fiókkal mentek együtt fegyverrel védeni a megtámadott hazát; — azok a 14—15 éves gyerkőczök, kik kéztördelve a kétségbeesés könnyeivel rimánkodták ki az engedelmet a hazáért meghalni; — azok az anyák, kik életük egyedüli támaszát, egyetlen fiokat, azok az arák, kik földi boldogságuk reményét, vőlegényüket a csatatérre utasították s a honszeretet magasztos resignatiójával néztek elibe a gyász esélyének, mely amazokat gyermektelen anyákká, emezeket, mielőtt nők voltak volna, özvegyekké teheté, s gyakran tette is; — azok a légiók, s légiók légiói, melyek gyönge szavamban a sanyargatott haza kiáltását hallva, az Árpád alkotta hon földjének barázdáiból, a munka műhelyeiből, az iskola padjairól, — a kenyérkereső szorgalom mezejéről, a tuIdománybuvár éjjeli mécse mellől, a j megszokott jólét és kényelem karjai közül előtoppantak, mint a kövekből melyeket a mesés Deucalion hajigált háta mögé, előtoppant a lakatlan föld népessége : — azok a „névtelen félistenek", kik fegyverüket egyensúlyba fogva a „hazádntk rendületlenül" énekelve rohantak az ágyuk kereszttüzén keresztül a győzelemre, 's a kit közülök a golyó leterített (sokat leterített!) az „éljen a haza!" kiáltással halt meg, még csak arra sem számithatva, hogy nevét az utókor tiszteletére jegyzékbe veszi a történelem ; — ah! ezek és a polgár erénynek ezer, meg ezer elszámlálhatatlan tünetei, melyek mint a harmat a szomjas földet, szerényen, kérkedés nélkül ter mékenyitették a honszeretet meze' igenis," ezek legendaszerü dolgok lékük élesztheti — adja Isten él az idők betelteig a cselekvő ho> veszta tüzét. De van a ragyogó é^ hátlapja is; vannak a ler szak fényes czimer p?' tok is. Angol különíegesésgek, m* hm w 1 férfi-ruha szövete ffMiyii^i ^ Sr-n Te$W