Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) július-december • 65-119. szám

1905-07-02 / 65. szám

XXXII. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Vasárnap iulius 2. 65. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EltŐFIZETÉSI 013: Egész évre 12 kar. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Főszerkesztő : Dr. SAILER VILMOS Felelős szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKYJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldéndők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nvilltcr-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mementó. Békéscsaba, julius 1. Minden időknek meg van a maga jele. Ma, mintha égne, forrna az egész világ. Még szórványosan, de elég hatalmas területeken folyik a processzus, amely néhol, mint romboló lávatenger országokat önt el és borit be lángoló hullámaival, más helyütt pedig a forrongó, lázongó őserőnek csak protuberanciális kitörései, földalatti gyanús, bizonyos mértékben félelmetes morajlásai észlelhetők. Nem tegnapi, sem tegnapelőtti keletűek ezek a jelenségek, amelyeket évszázadok lassú, de biztos munkája tömöritett az általános világszabadság eszméjének ma még bizonytalan szinü, de a jövőben bizonynyal napfényes tisztaságban tündöklő zászlója alatt. A világ minden nemzetének munkásai évek óta bérharcokat támasztanak érdekeik megvédésére, helyzetük javítására; inognak a trónok; a norvégek kitessékelték királyukat; a cárizmus megingathatlannak vélt trónja recseg-ropog, Oroszország lángtengerben áll, amelybe vérfolyamok ömlenek. Magyarország teljes erejével követeli ősi jussát a teljes függetlenséget; minden nációnak népei szabadságért, föltétlen szabadságért sóhajtoznak. Mindez mit jelent? A népszabadság szellemének térhódítását, az egyenlőség, testvériség jelszavának teljes mértékben a megvalósulás felé való haladását, egy nagy átalakulási processzust, mely előbbutóbb megdönti a rnult uralmát, hogy annak romjai fölött egy uj világrendet, egy ideálisan szép jövőt építsen fel. Az eszme ma már rohamosan terjed. Szinte természetesen, amint hatalmas erővel előretörő útjában föltartóztatni sem koronás fejedelmeknek kegyes szavaival, se az autokrata törekvéseknek, de még az ágyúgolyónak, kartácszápornak és szuronyerdőnek sem lehet. Legföljebb csak késleltetni itt-ott, hogy annál elemibb erővel rombolja le az útjába gördített akadályokat és megsemmisítsen minden sáncot, amelyet elébe emelnek. Tagadhatlan hogynem minőim jó, amit az uj világ előretörő szellője magával hoz. Van biz' abban sok-sok salak. De hát nincs-e az aranyban is? Az eszmék még nem tisztultak, de a magv megvan és annak megvalósítása érdekében nem éppen válogatják az eszközöket. A kohóba is bedobálnak mindenféle fűtőanyagot, sőt hasznavehetlen érceket is, amelyek arra szolgálnak, hogy a nehezen olvasztható aranyércből kicsalják a nemes fémet, amely művelet, ugy amint csinálják, sikeresebb is. Így van ez a népeket átalakító események izzó hohójában ís, ahol addigaddig forrnak az eszmék, mig végre teljesen kitisztulva, lehánynak magukról minden salakot. Örök igazság, hogy a világrenddel szembeszállni, annak háborút üzenni, annyi: mint megsemmisülni. A világrend természetes fejlődése pedig ma az, aminek megnyilatkozását látjuk a sorrendben egymásután következő nagy világeseményeknek, lavinamódjára söpörvén el a népszabadság ellen küzdőket. Mementó ez a jelenség, hogy nem a tündöklő koronák és csillogó trónok bíboros birtokosaiért van a nép, hanem vice versa. Es még nagyon sok tanúságot levonhatni a körülöttünk nap-nap után lezajló világeseményekből. Mementó! Oszkár svéd királyt, aki Norvégiának is királya volt, a függetlenségüket kivívott norvégok hazájuk és nemzetük szabadsága érdekében megfosztották trónjától. A detronizált felséges urnák azért nincs bátorsága fegyveres hatalommal visszahódítani trónját. Erzi a nép felsőbbségét, igazságosságát, számol az idők jelével, Az idők jele a cárizmus egykor rettegett hatalmának rombadölése; a varsói vérfürdők, Odessza bombázása a fellázadt katonák és polgároknak a tehetlenségben végvergődését járó abszolutizmussal nap-nap után vívott kardhegyig menő harca. Az idők jele Magyarország politikai hadjárata Bécs, Ausztria ellen, a békés háború: a passzív .rezisztencia, s általában a nemzeti ellenállás jegyében folyó mindennemű küzdelem. És sajnos, az idők jele az is, hogy a Dunántúl a megkérgesedett kezű mnnkásemberek kezében a kasza kiegyenesedett és nem aratnak vele, hanem fegyverül használják követeléseik érvényesítésére. A gazdák féltő aggodalommal tekintenek az aratók és katonák között folyó küzdelem elfajulható, következményei elé. És még folytathatnánk . . . Tanulságul mindeneknek egyszerre elég ennyi. Mementó! — Béketárgyalások. - A kormány és a törvényhatóságok. Mint a jelek mutatják, jelentős fordulat állott be a politikában. Az uj kormány megkezdte a béketárgyalásokat, amelyek a válságból való kibontakozást célozzák. Hogy milyen eredményekkel fognak végződni a tárgyalások, az épp oly bizonytalan, mint az, hogy milyen engedmónyekket hajlandó tenni a béke érdekében a korona. Eddig csak annyi szivárgott ki a kulisszák mögül, hogy a Fejérváry kormány olajággal közeledik a nemzethez. A generális miniszterelnök audencián volt a Burgban s ez a közeledés ennek a királyi kihallgatásnak az eredménye. Ezt a föltevést látszik igazolni azon körülmény, hogy báró Fejérvár y Gáza a koalíció nyolc vezértagjának, Kossuth Ferehcnek, gróf A p p o n y i Albertnek, gróf A n d r á s sy Gyulának, Darányi Ignácnak, gróf Zichy Aladárnak, Rakovszky Istvánnak, báró B á n f f y Dazsőnek és T h a 1 y Kálmánnak levelet irt, ni9lyb9n közölte velük, hogy legközelebb a korona és többség álláspontjának összeegyeztetése végett értekézletre hívja őket, s bejelentette nekik látogatását. A kormányhoz közel álló körökben reményt fűznek ehhez a tárgyalásokhoz. De nem úgy az ellenzéken, ahol bár sejtik, hogy Fejérváry a koalíció vezéreinek katonai téren adott engedményekről is tesz ielentést, nem sokat biznak az egész békehistóriában, amelyet csak ugy tüntetnek fel, mint a bécsi körökInek a válság elnyujtására szolgáló eszBékésmegyei Közlöny tárcája. Az ifjúság. Gazdag öregember hosszú levelet írt S nőül kérte benn' az ifjú Gráciát . . . Ígérte neki Olaszhon báját, Velence fehér galambjait, Az ég azúrját, tenger smaragdját És lágyan ringó hullámait; A nászutasok kis gondoláját A gondolier édes danáját Csillagos éjjel sugarait Epedő szíve sóhajait . . . Nápoly szépségét, Nizza virágát, Csóknál édesebb gyümölcseit, Viruló narancsát, citromfáját Rózsát virító ligeteit Édes illatú sövények árnyát Cipruserdőket, királyi pálmát, Mindent, ami gyönyörűséges, Mindent, mi szédítően jó Ráadásul oly hű szerelmet Ami nem is e földre való! Soká késett a várvavárt válasz Elmúlt a nyár, elmúlt a tél Újra rügyezett a természet Mire megjött a kis levél. Gazdag öregember keze meg-megreszket Fáradt sz vében fölérez a remény, Gyönge -.eme kápráz, — pilláin könny rezgett Amint izgatottan olvasta szegény: „Szép lehet az a tündérország Ahová ön :el mentünk volna, De sokkal szebb ez a valóság, Hogy boldog asszony lettem azóta! Velence, Nápoly, Nizza semmi Az én menyországomhoz képest — Az uram ifjú! - a karja erős! Az ajka forró, — a csukja édes ! Bár néha fűtetlen szobánk, Nem sóvárgom a délvidéket ; Sőt éhezünk is elég gyakorta Ám ez csak edzi hűségünket Koldusok vagyunk! ... de mindennel fölér Szerelmünk — és az Ifjúság 1.. . Bocsásson meg, hogy akkor nem irtani És gondoljon engesztelődve ránk!" Gazdag öregember fanyarul mosolygott A könnyein át, Mig panaszos ajkán föltört egy bánatos Szemrehányó vád : Miért, hrgy néked fakad minden bimbó virág Miért, hogy néked hódol széles e nagy világ? Ifjúság! - te győztes ifjúság ! . . . Zalay Masa. Régi csabai népszokások. Irta és a Békéscsabai Muzeum Egyesület csütörtöki közgyűlésén felolvasta : Maros György főtitkár. III. Kisebb terjedelmű, de jelentőségénél fogva nem kevésbé fontos, öröm-, teli, kedves családi ünnepély volt az első keresztelő (kr-tenie), melyet az atyafiságnak, ismerősöknek, szomszédoknak, jóbarátoknak hírül adni a sztarejsí kötelességei közé tartozott. Keresztszülőknek a boldog szülők legjobb barátjukat hivták, de az első gyermeknél komák lettek az atya ós anya öszszes legény s leánykori barátai és barátnői, úgy, hogy az első gyermek nem egyszer 10—12 keresztpapával és keresztmamával rendelkezett. Az atyafiság rendre látogatta a menynyezetes ágyban, hófehér patyolat párnák között, tüll-drapóriák mögött fekvő anyját s a szerencsés szülőket jó kívánságaikkal, a szoba gerendázatáról köteleken függő bölcsőben fekvő kisdedet csókjaikkal halmozták el. A keresztszülők és komák feladata volt a gyermekágyas asszonyt mindaddig, mig az ágyból felkelhetett, konyhai termékekkel ellátni ; az ételek között előkelő szerepet játszott a csöröge. A keresztelő a legközelebbi vasárnapra, a rendes istentisztelet után templomban történt; a gyermeket az összes komák és komaasszonyok jelenlétében a szülésznő asszisztenciája mellett az első keresztanya tartotta keresztvíz alá. A keresztelőt nagy lakoma követte. A kisdedet a keresztszülők és komák bőven ellátták ajándék ruhanemüekkel úgy, hogy a lurkó még 4—5 éves korában is keresztszülőktől ajándékozott ruhákban parádézott. A gyermekágyból egészségesen felépült anya első útja a templomba vezetett, ahol az oltár előtt ünnepélyesen anyává avatták. Régi népünk családi ünnepei sorában jellegzetesen foglal helyet a temetési szertartás, mely feleiemelő példáját szolgáltatja az Isten akaratában való vallásos megnyugvásnak. Amikor a halálos betegség utolsó korszaka bekövetkezett, a hozzátartozók Isten irgalmát könyörögték a templomban, hogy a beteg szenvedéseit könyitse meg s bocsásson reá csendes elmúlást. A nagybeteg áhítattal vette magához az Urvacsoráját (zpovedat'). A családbeliek könnytelt szemekkel, nagy lelki bánattal vették körül a beteg ágyát s mikor a halál angyala magához vette a testi szenvedésektől megváltott lelket, szivetrázó jajgatással panaszkodtak súlyos veszteségük felett. A halál hire gyorsan elterjedt a szomszédság körében. Hozzáértő bátor asszonyok léptek elő, akik a halottat megmosták, felöltöztették. A férfiak a rendbehozott tetemet székekre fektetett két gyalulatlan deszkaszálra kiterítették. Mert akkor még kész koporsót raktáron nem tartottak. A ház ereszéből vett nádszállal a tetem hosszát megmérték s e méret alapján készítette el az asztalos a koporsót. Addi?, mig a koporsó elkészült, a halottat ideiglenesen a deszkaszálakra kellett elhelyezni. Majd jött a sztarejsi, aki a temetés részleteit a családdal megbeszélte, az elhunyt életrajzi adatait összeírta, megállapította, hogy a lelkész kitől, hogyan búcsúztassa el a megboldogultat s mindezekben illető helyeken eljárt. Jöttek ezután a sirató asszonyok s jajgatásuktól hangos lett a ház. Este a rokonok és szomszédok virrasztóra gyűltek ös«ze s ima és éneklés közben éjfélig együtt maradtak. Másnapra az egész városrész megtudta a halálesetet s nagy rajokban gyűlt össze a temetésre (pohrab). Áhítattal hallgattak a lelkész beszédét, különös várakozással nézvén eléje a búcsúztatónak (odberanka), melyből ha valaki, aki erre igényt tartott, kimaradt, örök volt a neheztelés nemcsak a családra, hanem a lelkészre is. Halottszállító kocsik akkor még nem voltak; a hullát feltették a Szent-Mihály-lovára (máre) s ugy vitték ki örök nyugvó helyére. Temetés után legkiválób tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárliurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajanltatik meli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet 03 m3g3zuateti az éjjeli izz

adást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a ) gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapüató. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva F. Hoffman-Lan Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).