Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám

1905-02-09 / 23. szám

XXXll. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, február 9 23 szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EkŐFIZETÉSI DI.1: Egész évre 12 kor. Félév r e 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. most ugy szeretik feltüntetni a győzel­met, mintha a harc a 67-es és 48-as pártok elvi küzdelme lett volna. És a zavart, mely a szabadelvű pártnak az egyesült ellenzéki pártok együttes had­miveletei által történt leveretése foly­tán támadt, minden áron a 48-as párt kormányképessé tételére igyekez­nek fordítani. Örvendetes a dologban csak az, hogy a 48-as párt nagynevű vezérei, s egyéb komolyan gondolkodó elemei a kormányképesség érdekében elhagy­ják a puszta negatió sivár, de eddig a népszerűségnek kedvező talaját, s lassan kénytelenek "a reális politika olyan kérdéseivel is foglalkozni, a me­lyeknek népszerűtlenségéből eddig csak az uralkodó szabadelvüpártnak jutott ki. De épen ez juttassa eszébe a füg­getlenség híveinek, hogy a mint a ter­mészetben nincsen ugrás, ugy az álla­mok fejlődésében is szorosan meg kell tartani a természetes egymásutánt Ne igyekezzenek szándékosan lerom­bolni azt, a mit a nemzet az alkot­mány visszaállítása óta épített, hanem a meglevő biztos alapon építsen to­vább. Ne áltassa magát a 48-as párt, hogy ő győzött. Nézzünk végig a békés­megyei választásokon: mindenütt a szélsőségek győztek ! Jól vigyázzunk, ha a népet folyton izgatjuk, ha romboló ösztönének tápot nyujtunk, akkor ne csodálkozzunk, ha az a nép oda fog csatlakozni, a hol többet, a hol vakmerőbbet ígérnek A csabai és a sárréti szocialista izgatás, a gyulai választás eredménye fényesen tanúskodik e mellett. Ne játszunk a tűzzel 1 Lássa be a higgadtan gondolkodó közönség, hogy a különféle jelszavak alatt bujkáló de­magógia egyaránt veszedelmére van a társadalomnak és a nemzeti fejlő­désnek, s álljon útjába, a mig nem késő A csabai pótválasztás előtt. Éppen egy hét választ el még ben­nünket a csabai Ítélet napjától, mely Zsilinszky Mihály dr. államtitkár és a szocialistából a Kossuth kegyelmére utazó és függetlenségivé vedlett Áchim L. András között történik meg, nem csekély érdeklődése mellet az egész országnak. Még egy hét és voksokért robogó kortesek hadának lépteitől dü­börög a megindult föld. Az ország egy-két kerületét kivéve, mindenütt lezajlottak a választások, le­csillapultak a felizgult kedélyek és rendes mederbe tért vissza az élet. Csabán újra­kezdődik a nagy gyerekek pompázó, .cifra játéka, az alkotmányosdi. Már ja­vában folynak rá a készületek. A meg­enyhült februári szellő nap-nap után több zászlót lenget a házak ormán és mindama tünetek észrevehetően mutat­koznak, amelyek előjelei a képviselő­választásnak. Felhívás a választókhoz. A pótválasztásra vonatkozólag a köz­ponti választmány a következő felhivást intézte a polgársághoz: Békéscsaba nagyközség, mint ország­gyűlési képviselőt választó kerület köz­ponti választmánya „ ezennel közhirré teszi, hogy — mint O császári és Apos­toli Királyi Felsége által az 1905—1910. évre legkegyelmesebben egybehivott országgyűlésre küldendő képviselő meg­választása céljából a f. évi január 26-án megtartott választás eredménytelen ma­radt, amennyiben a választásra jelöltek közül az összesen beadott 1820 érvényes szavazatból Zsilinszky Mihályra 754, ifj. Áchim L. Andrásra 609 és dr. Barabás Bélára 457 szavazat jutott s igy az álta­lános többséget egyik jelölt sem nyerte el; a központi választmány az 1874. A helyzet. A mióta az általános választások első napi eredménye nyilvánosságra jött, a közvélemény azonnal tisztában volt a pártviszonyokra nézve. Az első nap eldöntötte a csatát, és a további választások eredménye kevéssé befolyá­solta a pártok egymáshoz való ará­nyát. A szabadelvüpárt elvesztette többségét, és habár az ellenzéki pár­tok közül egy sem nyert parlamenti többséget, legnagyobó párttá a 48-as párt lett. Tehát kormányképes párt nincs, s hova tovább mind jobban előtérbe lép egy koalíciós kormány alakulásá­nak lehetősége, a melyben a pártok arányosan képviselve lesznek. Mindenki látja, hogy egyöntetű, kompact párt nem fog állán a kor­mány mögött, és csak is pactumokkal, időről-időre alakuló többséggel lesz lehetséges az alkotmányos kormány­zás. Immár kétségtelen, hogy elvi ala­pon álló többség nem létében, nyugodt, békés fejlődésről, biztos kormányzás­ról, állandó parlamenti munkásságról, tehát programmszerü, fundamentális törvényhozásról nem lehet szó. Bár­kikből alakuljon meg a kormány, le­gyenek a kormány tagjai a nemzet legkiválóbb fiai, a jövőre messze ki­ható, a nemzeti élet megerősítésére szolgáló alkotásokat hiába fogunk várni. Máról holnapra fog élni a kor­mány, mely a taktikázásban, paktumok szövésében, intrikák meghiúsításában fogja erejét kimeríteni, azt az erőt, me­lyet a nemzet anyagi gyarapodására, a nemzeti kultura fejlesztésére, és messze kiható alkotások létesítésére kellene fordítania. És így természetesen mondjuk a politikai helyzet miatt, gyenge kor-1 Békésmegyei Közlöny tárcája Per aspera ad astra. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. ­Irta: Anous Martius I. Hadnagyból káplár. Öt éves koromban már huszárhad­nagy voltam. Tisztán emlékszem arra, hogy akkoriban nálam nagyobb úr az egész világon nem volt. Össze is futott a nép apraja-nagyja, ha zöld tollas csá­kóban, szép zsinóros attilában és sar­kanytyusan, kardot csörtettem városunk piacán. Büszke is voltam rá, hogy ilyen­kor minden szem rámtapadt s a velem egyvágásu fiuk arcán a sárga irigység ütött, ki. Ám a dicsőség rövid életű szokott lenni. Őszre bekerültem az elemi iskolába, a hadnagyi egyenruha pedig a ruha­szekrény fenekére. Más szóval: az égről a földre pottyantam le. S mialatt én az abc-vel vesződtem, az egyenruhát vigan ette a moly. Mindketten egyszerre vé­geztünk ; én az abc-vel, a moly pedig az egyenruliával. Mikor az elemi iskola porát leráztam magamról és eszem a gimnáziumra meg­érett, egyszerre újból nagy rajongás fo­gott el a katonai pálya iránt. Nyári nagy gyakorlatok ideje volt: városunkban egy gyalogezred szállt meg. Az elszállásolás­nál mi is kaptunk egy ripacsos képű őrmestert. Barátaimmal órák hosszat el­néztük a piros hajtókás katonákat, ho­gyan főzik a menázsit a szabad ég alatt és ménkű nagy katlanokban. Mint hü kibicek a gyakorlatokon is részt vettünk. mány alatt erősödni fognak a nemzet­rontó elemek. A társadalomban eddig is ugyancsak észrevehetőleg jelentke­zett a desolatió, a bomlás, a fejetlen­ség, az anarchia. A felekezetek közt egyre szűkebb térre szorul a jó egyetér­tés, a békés együttélés. A fajok, a nem­zetiségek mindenfelé mozgolódni kez­denek. Az egyetlen fék, a mely a szét­húzó elemeket korlátok közt tartotta, — a kormányhatalom, elveszti súlyát, elveszti hatalmát, elveszti biztos nem­zetépítő erejét! Mert csak megalkuvá­sokkal érvényesülhet. Egyelőre csak két jelenség veti előre sötét árnyékát. A nemzetiségek fészkelődése és a szocializmus hatal­mas erősödése ! De e két sötét árny­ban már is elhomályosodik a magyar nemzeti állam annyiszor és oly gaz­dag színekkel kirajzolt képe. Az a ra­dicalismus, mely a lezajlott választá­sokon a 48-as párt megnövekedésével (és nem, mint a hogy e párt diadal mámorában hivalkodik, — diadalával) uralomra jutott, csak a nemzetrontó e két szélsőségnek használt, de a ma­gyar nemzetnek nem. És jaj nekünk, ha elvesztve a békés fejlődés fonalát, ráállva a radicalismus veszedelmes ta­lajára, nem tekintve más érdekre, mint a pártvillongások kétes értékű diada­lára, szándékosan pusztítjuk lábunk alatt a meglevő szilárd alapot ujabb fejlődésünk eddigi biztos alkotásait! Szinte érthetetlen az a szinvakság, mely az ellenzék nem várt, nem re­mélt diadalából származott. A volt el­lenzék, a szövetkezett pártok, melyek coaliciójokkal lenyűgözték a közvéle­ményt, s az elvi alapon kifejlődni szo­kott köztudatot félrevezették, mert tet­szetős jelszavakkal, az alkotmány vé­delmének hangzatos szólamaival az elvi szempontokat elhomályosították, Itt tanultam meg, hogy katonáéknál a hadnagyon kivül nagyob ur is van és ez — az őrmester. Az őrmester ur ugyanis nyugodtan lemarházta a bakákat heted­iziglen felfelé, mérgesen és mindig cif­rán káromkodott, az ügyetlenebbeket hol oldalba, hol hasba taszitotta s itt-ott kardjával igazgatta a glédát. Ilyesmit a hadnagy sohasem mivel. Az őrmester bizonyára nagyobb ur. Mikor aztán az ezred városunkból elvonult, mi gyerekek folytattuk a nagy gyakorlatokat. Mivel én voltam köztük a legerősebb s igy a legtekintélyesebb is, természetes, hogy társaim egyhangú­lag féltek tőlem s kineveztek őrmesternek. Szilaj természetemhez ós göndör hajam­hoz különben is jól állott e magas sarzsi. Hátha még ripacsos lett volna képem ! ? Azt a harcot, melyet a város kolera­dombján rendeztünk, nem fogom egy­hamar elfelejteni. Nem azért, mert három fogamat vesztettem el benne, de mert ez komoly harc volt. Alattvalóimmal szemben állítólag na­gyon kegyetlen voltam s ezért ellensé­geim letaszítani igyekeztek a magas polc­ról, hogy Szabó Pistát ültessék az őrmes­teri trónra. Eleinte csak titokban agyar­kodtak ellenem, később meg akarták vesztegetni legjobb híveimet is s mikor a titkos kéz már nem használt, nyüt állást foglaltak ellenem. Gyakorlat közben, ott a koleradombon, megtagadták az enge­delmességet, fellázadtak ellenem. A taktika minden formulái szerint ütközött meg a két párt. Volt ott arc- és oldaltámadás, megkerülés és átkarolás, oldaldöf és és roham. Túlsúlyban volt az ellenfél, de az erős kéz viszont oldalun­kon harcolt. Az erős kéz persze ón voltam. De döntésre már nem került a sor. Egy szál rendőr jelent meg a harctéren, elég nagy ellenséges haderő arra, hogy viribus unitis elfussunk a közös vesze­delem elől. Ki sántítva, ki dagadt arccal. A közeli kukoricás jó fedezetet nyújtott. Ezen csúfos Ruckwártsconcentrie­rung örökre elvett^ kedvemet a katonai pályától. Tanukkal tudom bizonyítani, hogy később, mint egyéves önkéntes, a tiszti vizsgálatot eem tettem le ós ma tartalékos káplár vagyok. II. Damokles kardja. A gimnázium létráján csak igen las­san haladtam felfelé; két osztály any­nyira tetszett, hogy megrepetáltam. Mi­kor már beeveztem az ugy nevezett ka­maszkorba s az érettségi előtt állottam, komolyan kezdtem foglalkozni azon élet­bevágó kérdéssel, hogy az érettségi után milyen pályára lópjek, Orvos, technikus vagy jogász legyek? Hát ugyan mi lennék más, mint jo­gász ? ! Mint ügyvéd egyetlen egy perrel sarokházat szerezhetsz magadnak a Fő­téren. És a jogászból minden más is ki­tellik. Állami vagy megyei tisztviselő, bankigazgató, kereskedelmi ós minden rangú jogtanácsos, országgyűlési képvi­selő, sőt még miniszter is. Gazdagon nő­sülhet, a mamák előtt igen előkelő e pá­lya, a lányok szemében pedig nagyon kedvelt személy a jogász. Ám közvetlenül az érettségi előtt egy kis malőr ért. Két nagy bünt követtem el; mind­egyikért kicsapás jár. Az egyik bűnöm az volt, hogy a mathematika tanára raj­tacsípett, mikor őt színes krétával ós sza­fnár fülekkel ékesítve, a táblára rajzol­tam. A másik főbejáró bűnöm pedig az volt, hogy a görög tanár ablakát gu­mipuskával bezúztam. Két hétig lógtam az iskola ós a nagy világ közt. A „consilium abeundi" erősen szorította a nyakamat. Isten ve­led jogász élet, sarokház, miniszterség! A kettős kicsapatás miatti félelem­ben inspirátiót nyertem versírásra! Szent Isten ! Csak nem leszek poéta ? Egyik versemet beküldöttem a Bors­szemjankónak. Ez volt: Nehéz v lasztás. Két világpálya közt Lehet választanom ; Mindkettő felséges S ép ez az én bajom. Hiába töprengek! Nincsen semmi haszna, Nem tudom mi legyek: Finánc vagy Mi haszna? Csodák csodája ! Versemet közölték s Ágai bácsi azt üzente : szívesen látjuk máskor is s azt ajánljuk, legyen poéta. A finánc és mihaszna állás nagyon prózai. Poéta legyek ? Más szóval: csak a halálom után éljek egy verskötet alakjában ? Soha! Inkább megyek szí­nésznek. Végre is, mellékes, hogy koplal az ember. De a deszkákon legalább megértenek halálom előtt is. Hanem a tanári kar kegyes, elnéző volt velem szemben. Ifjúkori könnyel­műségért megbocsáthatlan könnyelmű­ség lenne egy életet tönkretenni. Igy gondolkozhatott s ebben egyezett meg a sors őnagysága és a tekintetes tanári kar. Nem dobtak ki a nagy világ desz­káira, csupán egy hatalmas dorgatorium­mal sújtottak. III. Kettj közül a harmadik. Ugy a matúra, mint a dorgatorium jótékonyan hatottak rám. Megkotnolyod-

Next

/
Thumbnails
Contents