Békésmegyei közlöny, 1905 (32. évfolyam) január-június • 1-64. szám
1905-02-09 / 23. szám
XXXll. évfolyam. Békéscsaba, 1905. Csütörtök, február 9 23 szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EkŐFIZETÉSI DI.1: Egész évre 12 kor. Félév r e 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára lö fillér. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Szerkesztő: PALATÍNUS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő, nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fillér. most ugy szeretik feltüntetni a győzelmet, mintha a harc a 67-es és 48-as pártok elvi küzdelme lett volna. És a zavart, mely a szabadelvű pártnak az egyesült ellenzéki pártok együttes hadmiveletei által történt leveretése folytán támadt, minden áron a 48-as párt kormányképessé tételére igyekeznek fordítani. Örvendetes a dologban csak az, hogy a 48-as párt nagynevű vezérei, s egyéb komolyan gondolkodó elemei a kormányképesség érdekében elhagyják a puszta negatió sivár, de eddig a népszerűségnek kedvező talaját, s lassan kénytelenek "a reális politika olyan kérdéseivel is foglalkozni, a melyeknek népszerűtlenségéből eddig csak az uralkodó szabadelvüpártnak jutott ki. De épen ez juttassa eszébe a függetlenség híveinek, hogy a mint a természetben nincsen ugrás, ugy az államok fejlődésében is szorosan meg kell tartani a természetes egymásutánt Ne igyekezzenek szándékosan lerombolni azt, a mit a nemzet az alkotmány visszaállítása óta épített, hanem a meglevő biztos alapon építsen tovább. Ne áltassa magát a 48-as párt, hogy ő győzött. Nézzünk végig a békésmegyei választásokon: mindenütt a szélsőségek győztek ! Jól vigyázzunk, ha a népet folyton izgatjuk, ha romboló ösztönének tápot nyujtunk, akkor ne csodálkozzunk, ha az a nép oda fog csatlakozni, a hol többet, a hol vakmerőbbet ígérnek A csabai és a sárréti szocialista izgatás, a gyulai választás eredménye fényesen tanúskodik e mellett. Ne játszunk a tűzzel 1 Lássa be a higgadtan gondolkodó közönség, hogy a különféle jelszavak alatt bujkáló demagógia egyaránt veszedelmére van a társadalomnak és a nemzeti fejlődésnek, s álljon útjába, a mig nem késő A csabai pótválasztás előtt. Éppen egy hét választ el még bennünket a csabai Ítélet napjától, mely Zsilinszky Mihály dr. államtitkár és a szocialistából a Kossuth kegyelmére utazó és függetlenségivé vedlett Áchim L. András között történik meg, nem csekély érdeklődése mellet az egész országnak. Még egy hét és voksokért robogó kortesek hadának lépteitől dübörög a megindult föld. Az ország egy-két kerületét kivéve, mindenütt lezajlottak a választások, lecsillapultak a felizgult kedélyek és rendes mederbe tért vissza az élet. Csabán újrakezdődik a nagy gyerekek pompázó, .cifra játéka, az alkotmányosdi. Már javában folynak rá a készületek. A megenyhült februári szellő nap-nap után több zászlót lenget a házak ormán és mindama tünetek észrevehetően mutatkoznak, amelyek előjelei a képviselőválasztásnak. Felhívás a választókhoz. A pótválasztásra vonatkozólag a központi választmány a következő felhivást intézte a polgársághoz: Békéscsaba nagyközség, mint országgyűlési képviselőt választó kerület központi választmánya „ ezennel közhirré teszi, hogy — mint O császári és Apostoli Királyi Felsége által az 1905—1910. évre legkegyelmesebben egybehivott országgyűlésre küldendő képviselő megválasztása céljából a f. évi január 26-án megtartott választás eredménytelen maradt, amennyiben a választásra jelöltek közül az összesen beadott 1820 érvényes szavazatból Zsilinszky Mihályra 754, ifj. Áchim L. Andrásra 609 és dr. Barabás Bélára 457 szavazat jutott s igy az általános többséget egyik jelölt sem nyerte el; a központi választmány az 1874. A helyzet. A mióta az általános választások első napi eredménye nyilvánosságra jött, a közvélemény azonnal tisztában volt a pártviszonyokra nézve. Az első nap eldöntötte a csatát, és a további választások eredménye kevéssé befolyásolta a pártok egymáshoz való arányát. A szabadelvüpárt elvesztette többségét, és habár az ellenzéki pártok közül egy sem nyert parlamenti többséget, legnagyobó párttá a 48-as párt lett. Tehát kormányképes párt nincs, s hova tovább mind jobban előtérbe lép egy koalíciós kormány alakulásának lehetősége, a melyben a pártok arányosan képviselve lesznek. Mindenki látja, hogy egyöntetű, kompact párt nem fog állán a kormány mögött, és csak is pactumokkal, időről-időre alakuló többséggel lesz lehetséges az alkotmányos kormányzás. Immár kétségtelen, hogy elvi alapon álló többség nem létében, nyugodt, békés fejlődésről, biztos kormányzásról, állandó parlamenti munkásságról, tehát programmszerü, fundamentális törvényhozásról nem lehet szó. Bárkikből alakuljon meg a kormány, legyenek a kormány tagjai a nemzet legkiválóbb fiai, a jövőre messze kiható, a nemzeti élet megerősítésére szolgáló alkotásokat hiába fogunk várni. Máról holnapra fog élni a kormány, mely a taktikázásban, paktumok szövésében, intrikák meghiúsításában fogja erejét kimeríteni, azt az erőt, melyet a nemzet anyagi gyarapodására, a nemzeti kultura fejlesztésére, és messze kiható alkotások létesítésére kellene fordítania. És így természetesen mondjuk a politikai helyzet miatt, gyenge kor-1 Békésmegyei Közlöny tárcája Per aspera ad astra. - A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. Irta: Anous Martius I. Hadnagyból káplár. Öt éves koromban már huszárhadnagy voltam. Tisztán emlékszem arra, hogy akkoriban nálam nagyobb úr az egész világon nem volt. Össze is futott a nép apraja-nagyja, ha zöld tollas csákóban, szép zsinóros attilában és sarkanytyusan, kardot csörtettem városunk piacán. Büszke is voltam rá, hogy ilyenkor minden szem rámtapadt s a velem egyvágásu fiuk arcán a sárga irigység ütött, ki. Ám a dicsőség rövid életű szokott lenni. Őszre bekerültem az elemi iskolába, a hadnagyi egyenruha pedig a ruhaszekrény fenekére. Más szóval: az égről a földre pottyantam le. S mialatt én az abc-vel vesződtem, az egyenruhát vigan ette a moly. Mindketten egyszerre végeztünk ; én az abc-vel, a moly pedig az egyenruliával. Mikor az elemi iskola porát leráztam magamról és eszem a gimnáziumra megérett, egyszerre újból nagy rajongás fogott el a katonai pálya iránt. Nyári nagy gyakorlatok ideje volt: városunkban egy gyalogezred szállt meg. Az elszállásolásnál mi is kaptunk egy ripacsos képű őrmestert. Barátaimmal órák hosszat elnéztük a piros hajtókás katonákat, hogyan főzik a menázsit a szabad ég alatt és ménkű nagy katlanokban. Mint hü kibicek a gyakorlatokon is részt vettünk. mány alatt erősödni fognak a nemzetrontó elemek. A társadalomban eddig is ugyancsak észrevehetőleg jelentkezett a desolatió, a bomlás, a fejetlenség, az anarchia. A felekezetek közt egyre szűkebb térre szorul a jó egyetértés, a békés együttélés. A fajok, a nemzetiségek mindenfelé mozgolódni kezdenek. Az egyetlen fék, a mely a széthúzó elemeket korlátok közt tartotta, — a kormányhatalom, elveszti súlyát, elveszti hatalmát, elveszti biztos nemzetépítő erejét! Mert csak megalkuvásokkal érvényesülhet. Egyelőre csak két jelenség veti előre sötét árnyékát. A nemzetiségek fészkelődése és a szocializmus hatalmas erősödése ! De e két sötét árnyban már is elhomályosodik a magyar nemzeti állam annyiszor és oly gazdag színekkel kirajzolt képe. Az a radicalismus, mely a lezajlott választásokon a 48-as párt megnövekedésével (és nem, mint a hogy e párt diadal mámorában hivalkodik, — diadalával) uralomra jutott, csak a nemzetrontó e két szélsőségnek használt, de a magyar nemzetnek nem. És jaj nekünk, ha elvesztve a békés fejlődés fonalát, ráállva a radicalismus veszedelmes talajára, nem tekintve más érdekre, mint a pártvillongások kétes értékű diadalára, szándékosan pusztítjuk lábunk alatt a meglevő szilárd alapot ujabb fejlődésünk eddigi biztos alkotásait! Szinte érthetetlen az a szinvakság, mely az ellenzék nem várt, nem remélt diadalából származott. A volt ellenzék, a szövetkezett pártok, melyek coaliciójokkal lenyűgözték a közvéleményt, s az elvi alapon kifejlődni szokott köztudatot félrevezették, mert tetszetős jelszavakkal, az alkotmány védelmének hangzatos szólamaival az elvi szempontokat elhomályosították, Itt tanultam meg, hogy katonáéknál a hadnagyon kivül nagyob ur is van és ez — az őrmester. Az őrmester ur ugyanis nyugodtan lemarházta a bakákat hetediziglen felfelé, mérgesen és mindig cifrán káromkodott, az ügyetlenebbeket hol oldalba, hol hasba taszitotta s itt-ott kardjával igazgatta a glédát. Ilyesmit a hadnagy sohasem mivel. Az őrmester bizonyára nagyobb ur. Mikor aztán az ezred városunkból elvonult, mi gyerekek folytattuk a nagy gyakorlatokat. Mivel én voltam köztük a legerősebb s igy a legtekintélyesebb is, természetes, hogy társaim egyhangúlag féltek tőlem s kineveztek őrmesternek. Szilaj természetemhez ós göndör hajamhoz különben is jól állott e magas sarzsi. Hátha még ripacsos lett volna képem ! ? Azt a harcot, melyet a város koleradombján rendeztünk, nem fogom egyhamar elfelejteni. Nem azért, mert három fogamat vesztettem el benne, de mert ez komoly harc volt. Alattvalóimmal szemben állítólag nagyon kegyetlen voltam s ezért ellenségeim letaszítani igyekeztek a magas polcról, hogy Szabó Pistát ültessék az őrmesteri trónra. Eleinte csak titokban agyarkodtak ellenem, később meg akarták vesztegetni legjobb híveimet is s mikor a titkos kéz már nem használt, nyüt állást foglaltak ellenem. Gyakorlat közben, ott a koleradombon, megtagadták az engedelmességet, fellázadtak ellenem. A taktika minden formulái szerint ütközött meg a két párt. Volt ott arc- és oldaltámadás, megkerülés és átkarolás, oldaldöf és és roham. Túlsúlyban volt az ellenfél, de az erős kéz viszont oldalunkon harcolt. Az erős kéz persze ón voltam. De döntésre már nem került a sor. Egy szál rendőr jelent meg a harctéren, elég nagy ellenséges haderő arra, hogy viribus unitis elfussunk a közös veszedelem elől. Ki sántítva, ki dagadt arccal. A közeli kukoricás jó fedezetet nyújtott. Ezen csúfos Ruckwártsconcentrierung örökre elvett^ kedvemet a katonai pályától. Tanukkal tudom bizonyítani, hogy később, mint egyéves önkéntes, a tiszti vizsgálatot eem tettem le ós ma tartalékos káplár vagyok. II. Damokles kardja. A gimnázium létráján csak igen lassan haladtam felfelé; két osztály anynyira tetszett, hogy megrepetáltam. Mikor már beeveztem az ugy nevezett kamaszkorba s az érettségi előtt állottam, komolyan kezdtem foglalkozni azon életbevágó kérdéssel, hogy az érettségi után milyen pályára lópjek, Orvos, technikus vagy jogász legyek? Hát ugyan mi lennék más, mint jogász ? ! Mint ügyvéd egyetlen egy perrel sarokházat szerezhetsz magadnak a Főtéren. És a jogászból minden más is kitellik. Állami vagy megyei tisztviselő, bankigazgató, kereskedelmi ós minden rangú jogtanácsos, országgyűlési képviselő, sőt még miniszter is. Gazdagon nősülhet, a mamák előtt igen előkelő e pálya, a lányok szemében pedig nagyon kedvelt személy a jogász. Ám közvetlenül az érettségi előtt egy kis malőr ért. Két nagy bünt követtem el; mindegyikért kicsapás jár. Az egyik bűnöm az volt, hogy a mathematika tanára rajtacsípett, mikor őt színes krétával ós szafnár fülekkel ékesítve, a táblára rajzoltam. A másik főbejáró bűnöm pedig az volt, hogy a görög tanár ablakát gumipuskával bezúztam. Két hétig lógtam az iskola ós a nagy világ közt. A „consilium abeundi" erősen szorította a nyakamat. Isten veled jogász élet, sarokház, miniszterség! A kettős kicsapatás miatti félelemben inspirátiót nyertem versírásra! Szent Isten ! Csak nem leszek poéta ? Egyik versemet beküldöttem a Borsszemjankónak. Ez volt: Nehéz v lasztás. Két világpálya közt Lehet választanom ; Mindkettő felséges S ép ez az én bajom. Hiába töprengek! Nincsen semmi haszna, Nem tudom mi legyek: Finánc vagy Mi haszna? Csodák csodája ! Versemet közölték s Ágai bácsi azt üzente : szívesen látjuk máskor is s azt ajánljuk, legyen poéta. A finánc és mihaszna állás nagyon prózai. Poéta legyek ? Más szóval: csak a halálom után éljek egy verskötet alakjában ? Soha! Inkább megyek színésznek. Végre is, mellékes, hogy koplal az ember. De a deszkákon legalább megértenek halálom előtt is. Hanem a tanári kar kegyes, elnéző volt velem szemben. Ifjúkori könnyelműségért megbocsáthatlan könnyelműség lenne egy életet tönkretenni. Igy gondolkozhatott s ebben egyezett meg a sors őnagysága és a tekintetes tanári kar. Nem dobtak ki a nagy világ deszkáira, csupán egy hatalmas dorgatoriummal sújtottak. III. Kettj közül a harmadik. Ugy a matúra, mint a dorgatorium jótékonyan hatottak rám. Megkotnolyod-